Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 15. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. február 19 csakis egy ember rejtett célú elmeművének, oktroyának, erőlködésének. A tervezet továbbá nagyon radikális: a tisztviselői ügyköröket nem megfontolt (vagy talán nagyon is megfontolt!) előrelátással, hanem kockajáté- kosi merészséggel össze-vissza- íorgató. Nem tartozunk a maradiak közé, de minden halad- nivágyásunk mellett is valóságos bakugrásnak tiinik fel előttünk a javaslatnak sok merész újítása. A címzésben való liberali- tás se valami megnyerő vonása a javaslatnak. Jgy például a városi mérnöknek „műszaki tanácsos“ címet ajándékoz (egyelőre ingyen és bérmentve !) Szeretnők tudni : mire való ez a „titulus sine vitulo“? Vagy talán a „vitulus“ is előre veti árnyékát ? — Akkor annál ke- vésbbé kérünk belőle ! Azután a tervezet egy új állásnak szervezését, illetőleg átszervezését is kontemplálja bevallottan : tudniillik az egyik — az előadó szerint „fölös“ — gyakornoki állásnak számtisztivé való átszervezését. Egészen természetes, hogy ez az átszervezés se nagyon ajánlja a javaslatot, mert nincsen megokolva (az előadó sem okolta meg!) igazán szükség van-e az új számtiszti állásra. (Ez iránymodta magát egy Kossuth Lajos uccai nyitott, szép műhely ragyogó • kirakatüvegjei mögé. Vizner volt az az ember, aki életében nem csüggedt el egy percre sem, az ő kitartásán nem fogott ki a hosszú sikertelenség, nem kedvetlenedett el, mert rendületlenül hitt önmagában, a jövőjében és vörös szemeivel mosolygott azokon, akik őt nem tartották jó szabónak. Mit értenek ezek a dologhoz ? — gondolta magában és szabott, varrt tovább. * Egyszer azután mégis csak megérkezett a siker. Vizner diadalmasan újságolta egyre fogyó megrendelőinek, hogy augusztus elsején az And- rássy-uton is lesz műhelye. Nyitott üzlete lesz az Andrássy-uton, amire oly régen vágyik. Tudta ő mindig, hogy előbb-utóbb el fogja ezt érni, hogy ez igy lesz, mert nem is lehet másképpen ; utóvégre egy olyan elsőrangú szabó, mint ő, nem maradhat örökké a Kender-uccában. Ilyen égbekiáltó igazságtalanság nem történhetik mégsem a világon. Még a szokottnál is vidámabban magya- rázgatta most már Vizner a felvállas és tökéletesen elszabott ruhákról, hogy milyen kitünően állnak és közben lelkesülten folyton arról beszélt, hogy milyen nagyszabású tervei vannak neki az Andrássy-uton, ahová a társával — mert az üzlethez társat is szerzett — augusztus elsején be fognak vonulni. Hogy az üzlete ban utánjárás nélkül is bátorkodunk kifejezni kétségünket). Ha pedig az egyik gyakornoki állás fölösleges, azon egyszerűbben és hasznosabban lehet segíteni, mint átszervezéssel: meg kell szüntetni ! S végül, ami Esztergomban legnyomósabb argumentum az ellenzésre: — kell is, hogy az legyen ! — a költségszaporodás, mert az átszervezés magától értődőleg költségemelkedéssel fog járni. Erről az előadó úr ismert szóbősége dacára minél kevesebbet szólott; ámde egyik rosszmájú képviselőnek gyön- gédtelen aggályoskodására kénytelen volt elismerni, hogy hát bizony „némi költségemelkedés nélkül“ nem valósulhat meg az „üdvös reform“. Mindezen okok eléggé nyomósak arra, hogy a város a tervezettel szemben egyetemlegesen ellenző álláspontra helyezkedjék. különösen ha még azt is meggondolja: mily veszedelmeket rejthet magában jövőre nézve a hirtelenében előrántott átszervezés. Mert hogy vannak veszedelmei, az kétségtelen. Veszedelmet rejt magában teszem a fölösnek mondott gyakornoki állásnak számtisztivé való átszervezése. Ki biztosit bennünket róla, hogy már egy esztendő múlva nem fogja- e a tanács kívánni a ma átiránt minél nagyobb érdeklődést támasszon, az egyik kirakatát bérbe akarta adni egy fővárosi lapnak, hogy a legfrissebb híreket es reklámokat oda fügesszék ki. így legalább lóversenyek es futballmérkőzések alkalmával sok ezer ember fog tolongani az ő műhelye előtt; úgyszólván az egész főváros fogja látni és ismerni a „Vizner és Tarsa“ céget. Milyen szép is lesz az, hogy fel fog lendülni az üzlet és nemsokára megtanulják ismerni és becsülni a Vizner nevet. És Vizner halkan és fönnhangon álmodozván a szebb jövőről, az uccán, ha nagy ritkán egy megrendelője elhaladt mellette abban a ruhában, melyet ő készített: megállott és hosszasan, lelkesen, izgatottan, zavartalan gyönyörűséggel nézte, nézegette az egyre távolabb mozgó ruhát És arra gondolt: nemsokára uton-utfélen találkozni fog az ő ruhájával az Andrássy-uton, maholnap mindenki abban a ruhában fog sétálni, amelyet ő szabott és amelyet az ő hires műhelyében varrtak. Milyen elegáns emberek fognak akkor az Andrássy-uton sétálni! . . És augusztus elsején beköltözött Vizner uj üzletébe. A kirakatot ugyan nem sikerült bérbeadnia, mert kiderült, hogy az ő üzlete Andrássy utón lévő házban van ugyan, de az óriási épületeknek legvégén úgy van elhelyezve, hogy jó mélyen a mel- lékuccába nyilik. Vizner ezt — nagy lázában — észre sem vette, őt el- széditette az, hogy az üzleti reklámszervezett gyakornoki tisztnek visszaállítását? Veszedelmes szerintünk a mérnöknek ajánlott nagyzó „műszaki tanácsos“ cime is, mert könnyen megeshetik, hogy pár év múltán követelni fogja (—• amit nem is lehet majd olyan rossz néven venni tőle!) a várostól a címének megfelelő fizetést is. De egyéb veszedelmek is fenyegetnek a jövőre nezve, melyeket nem akarunk mind egyenként részletezni. Ezek közé nem is számítjuk azt a városházi mendemondát, mely szerint az átszervezési javaslat suba alatt igazában egy tanácsjegyzői állás felállítását is tervezné, sőt a javaslat készítőjének erre már jelöltje is volna! Ilyes szóbeszédnek mi nem akarunk hitelt adni ! Az előadottak alapján nekünk az az erős hitünk, hogy a szervezési és pénzügyi bizottságok együttese a város jól felfogott érdekében határozottan ellenezni fogja az újonnan tárgyalandó javaslat elfogadását. Erre az alkalomra azonban valamit még figyelmébe szeretnénk ajánlani a bizottságoknak. Hogyha márt. i. hivatali ügykörökről fognak behatóan tárgyalni, gondoljanak reá: nem volna-e célszerűbb az átszervezés helyett egyes igazán cédulára azt nyomathatta rá : And- rassy ut. Ő azt hitte, hogy az üzletének ajtaja tulajdonképpen az Andrássy útra nyilik, és amikor kiállt a boltja elé a szűk, kis mellék- uccába, úgy érezte, hogy szinte látta, hogy az egész Andrássy út hömpölyög előtte színesen. És amikor csak percnyi ideje volt, Vizner mindig kiállóit a boltajtóba és oldalt fordulva, csillogó, boldog szemekkel pislogva nézett ki az Andrássy útra. Három hónapig tartott ez a boldog büszke élet. A legközelebbi házbért már nem tudta kifizetni a „Vizner és Társa“ cég. November első napjaiban a háziúr bezárta a boltot és Viznerék szerszámjait is ottfogta. Szertefoszlott minden álom ; és Vizner összetörve, csendesen visszaosont a Kender-uccába. A mosolya valamivel bágyadtabb volt, de azért mosolygott tovább és — amennyire fogyatékos felszerelése megengedte — szabott, varrt tovább. Hanem a reklámcédulákon, a megrendelők je lenlétében meg kellett korrigálnia reszkető kézzel a címet. Az And- rássy-ut helyett azt kellett írni, hogy: Kender-ucca. Ez borzasztó volt. Ezt Vizner nem bírta ki, ehhez nem volt neki ereje. És a mindig mosolygó, sohesem csüggedő Viznert az egyik novemberi reggelen egy kötélen lógva, holtan találta az inasa a Kender-uccai műhely reménytelen homályában . . . nélkülözhető hivataloknak megszüntetéséről értekezni. Az erdőmesteri és a pénzügyi tanácsosi állások például igen alkalmas témái lehetnének a megszüntetésről való komoly szóváltásnak. Hogy ezek megszüntetése nem csekély hasznára lenne a váiosnak, ahhoz kevés szó férhet. Beszéljünk tehát erről; az átszervezést pedig vessük a sutba ! e. é. v. A nők jogai. Asszonyi kézbe kanál való — hangzatos csattanójával röpítik világgá kevésbbé dicséretes tömegvéleményüket a sok —- szánalmas gyávák, akik férfiúi mivoltjuknak teljes tudatában vágnak, vagy legalább is akarnak vágni okos arcokat, mikor tudatosan, vagy öntudatlanul vonják ki magukat a kulturális haladás hömpölygő áradatából. Szellemi inferioritásban tartani, abba kényszeríteni a nőket, a férfi részéről igazságtalanság, mert a nő rendelkezik mindama képességekkel, amelyek révén igényt tarthat az egyenjogosi- tasra. Tekintsünk csak vissza a kultúra kezdetleges állapotára! Az őskor asszonya kulturáltabb lény volt, mint a férfi. Mert mig a férfi vadlesni járt a közeli vagy távoli határban, a nő megteremtette mindama eszközöket, amelyeket a férfi foglalkozásához szükségelt. A nő teremtette meg az ipart; s egészen a XVI. századig az ő kezében volt, mikor a férfi kiszorította helyéből, csaknem kizárólag a háztartással járó teendők végzésére kényszerítvén az alárendelt nőt. Ez az állapot a XV1I1. századig tartott. A foglalkozási ágak bővülvén, differenciálódván, a nők természetesen ezekből is részt óhajtanak venni. Nemcsak fizikai, de szorosan vett szellemi pályákon is kívánnak érvényesülni; s hogy ehhez mennyire van joguk, — ismét a kultúra kezdetleges állapotára utalok. A költészet, a zene a primitiv asszony primitiv lelkében kelt először s szórakoztatta a férfit — egyszerű hangszeren kisérve egyszerű dalát, amely már akkor is megédesítette, vonzóbbá, sejtelmesebbé tette a szerelmet, mely fokozatosan fejlődött az egyetemes kultúra erkölcsi rugójává. Megvoltak tehát már akkor is a nőben mindama teltételek, amelyek jogosították volna arra, hogy a férfival — az emberrel — vállvetve vegye ki részét a szellemi munkából.
