Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 10. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. február 1 nemcsak a férjek hanem a papák-, bátyák-, vőlegények ízlésének is szabad kifejezésre jutnia. Erdős József a Háztartás áldozatkész kiadótulajdonosa a következő dijakat tűzte ki a legizletesebb receptek jutalmazásara : í. dij egy ezüst dísztárgy 80 korona értékben. II. dij egy tölcsérnélküli gramofon 40 legújabb lemezzel. III dij egy teljes pipere asztal felszerelés. IV. dij egy finom divatos selyemblúz. V. dij 20 kötet könyv. A pályamunkák 1914. március 30-ig a „Háztartás“ kiadóhivatalához Budapest II. Margit körút 5/B. küldendők. Az eredményt annak idején teszik közzé, s a dijat nyertekkel együtt folytatólagosan, a jónak talált többi receptek is közöl- tetni fognak. A „Háztartás“ előfizetési ára fél évre 6 kor. Félévi előfizetésnél díjtalanul adjuk Kürthy Emilné most megjelent pompás 20 háztartási könyvét. Mutatványszám ingyen. A „Vasárnapi Újság“ február 1-ei száma szenzációs érdekességű képeket ad a budapesti tőzsdéből, jubileuma alkalmából : a tőzsde belső élete még nem volt ily érdekes képekben bemutatva. Kiválóan érdekesek a Iparművészeti Muzeum régi erdélyi szőnyegkiállitását bemutató képek, nemkülönben a Lánchíd kepei, Pásztor Árpád cikke és képei Poe Edgárról, a mayerlingi tragédia huszonötödik évfordulója alkalmából közölt kép sib. Szépirodalmi olvasmányok : Színi Gyula és Lagerlöf Zelma regénye, Bársony István novellája, Ady Endre, Peterdi Andor és Haraszty Lajos versei, Szép Ernő cikke stb. Egyéb közlemények : Tol- nay Kornél, államvasuti elnökigazgató arcképe, egyéb aktuális arcképek, Newyork képe éjjel és a rendes heti rovatok. Irodalom és művészet, sakkjaték, stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „ Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem utca 4. szám). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2'40 kor. Ha a hó magassága már ■ kedvező, a téli sportoló nem ™ bírja mar ki otthon. Skivel, vagy ® ródlival elmegy hazulról s még | az utazástól sem riad vissza, • hogy jó sporthelyet találjon. Az óvatos ember azonban gondos- | kodik róla, hogy ez az egészsé- ^ ges sport ne járjon kellemetlen * mellékkövetkezménnyel s ezért w zsebébe tesz egy doboz valódi | Fay-féle sodenit, amit lassankint • elszopogat. Ez megvédi a száj és a torok érzéken}' nyákhár- | tyáit beteges izgatottságtót és jó a hatással van az egész szerve- ^ zetre. Fay valódi sodenije min- I denütt kapható 1 kor. 25 fii.-ért. Rendkívül tartós, kiválóan ruganyos, formája ideális. Borsoumüvek VII. Az új plébános viszontagságai. Irta: dr. KőrÖsy László. (Folytatás.) 12. Bossányi Atilláné mélyen meghatva keresgélte össze mindazokat az igen bizalmas leveleket, melyeket urához vagy hozza intézett. Baróti Lajos ezeket is diszkrétül táskájába temette. Ez alkalommal kabátja belső zsebéből előszedte a legérdekesebb aktát a következő kinyilatkoztatással: — íme, nagyságos asszonyom, ezt a színes arcképet is sikerült megszereznem. Adél színésznő képmása, Gyula ideálja. Tragédiájának szerzője. A jegyzőné olyan megilletődéssel nézte, mintha csakugyan megdöbbenne a veszedelmes nő arcától. Baróti Lajos ekkor órájára pillantott és fölemelkedett. Bocsánat, nagyságos asszony, de már nemsokára utaznom kell, Köszönöm kegyességét, mint Gyula jó barátja. És eltávozott. Az uccán csakhamar ráismert a magyar nemzeti címeres kopott iskolára. A mesterné éppen nagymosást végzett. Gyerekei a kert gyümölcsfáin lajhárkodtak. Nagy nehezen mégis csak gyorsan tiszta pongyolát váltott és bekísérte az idegen urat a parádés szobába, ahol négy termetes ágy imponált a sarkokban. — Édes asszonyom, — kezdte Baróti ellenállhatatlan szeretetremél- tósággal — a maga ura érdekében, de még inkább, mint Szigetvári Gyula leghívebb barátja, bátorkodtam idejönni és egy szívességet kérni. Adja át kérem megsemmisítésre az ő iratait és leveleit. Legalább tisztább marad szegény Gyula emléke. Es kérem édes asszonyom, még attól is tartok hogy holnap itt is házkuttatás lehet. A szegény mesterné ezekben a nagy pillanatokban csuklani kezdett. De csakhamar egy egész csomó aktát hozott Gyula barátjának. Baróti Lajos ezt a szívességet is remek szókkal megköszönte és nyájasan kezet nyújtott az egyszerű rabszolganőnek, aki azonban rémülettel kapta el erősen szappanos mancsóját. Zavarában attól rettegett, hogy még megtalálja csókolni. Az új plébános már várva-várta érdekes vendégét. Örömmel üdvözölték tehát, mikor betoppant. — Hála Istennek, főtisztelendő úr, teljesen rendben vagyunk mindennel. Itt az elzálogosított kehely. Nem jár érte semmi váltság A zálogost aljas üzelmei miatt bekisér- tettem a csendőrökkel a székváros fenyitő bírósága elé. Az új plébános és édes anyja ámulva, bámulva hallgatta. Csak most derüli ki, hogy milyen zseniális rendőri talentum a „Szigetvári Gyula Barátja“, — És most kérem, hazakisérem Szigetvári Gyula szerenesétlen és boldogtalan édes anyját. — Szent Isten, milyen kavarodás támad szegény asszony egyetlen fia dolgából ! — sopánkodott nemes szívvel a plébános anyja. Az útrakészen álló özvegy Szigetváriné asszony pedig csak fájdalmasan sirdogált. Baróti Lajos ekkor a következő metafora ötletével űzte el a bánat tornyosuló felhőit. — Kérem tessenek csak egyszer megnézni a téli ködös Budapestet. Siralmas látvány. Mindenki lelkére nyomasztó. Ha azonban véletlenül napsugár tör ki a havas felhőkből, egyszerre csak eloszlik az eszaksarki köd. Ez a hasonlat illik az itteni kritikus helyzetre. Viszontlátásig jobb időben és hálás kézcsók Őnagyságá- nak, hogy megrémült kliensemet olyan áldott angyali jósággal erősítette. És Baróti karonfogva a vonatra és onnan lovagiasan haza kisérte a kifáradt öreg asszonyt. VIII. Bábeli zűrzavar. Bocsányi Atilla kivasalt szalonruhában, cilinderrel és keztyűsen jelent meg a budapesti főkápitanyság palotájában, a szelíd Dunaparton. Másodrendű fekete ruháját uti- bajtársának Rákos Ivánnak volt kénytelen föláldozni különben nem is utazhattak volna együtt a második osztályú vasúti kocsiban. Erős lám paláz gyötörte a két meghívottat, midőn a Koronázó-tér ismert középületének küszöbét átlépték. Pedig alaposan villásreggeliztek és megerősítették fizikai erőiket. A zord portás rövidesen megtekintette idéző levelüket, a büntetőügyi tanácsos úr helyiségébe utasította őket. A kapu alatti rámára is rábökött a hires épület cerberusa. Ott kisilabizálták, hogy hányadik emeleten és milyen szám alatt van a rendőrtanácsos úr hivatala. A folyosókon mindenütt folyton szimatoló orrú rendőrökbe és detektivekbe ütköztek. Mert ilyen kritikus helyzetben a falu szereplő nagyságai teljesen eltörpülnek és szánalmas, gyámoltalan figurákká aljasodnak. Végre elbandukoltak a nevezetes fórum küszöbéig. Tiz-húsz csirkefogó alak tolongott már akkor a vizsgáló terem előtt, szigorított rendőri felügyelettel. Persze a léprekerült betörők és zsebtolvajok szemtelen kollegialitással vigyorogtak a két ujonan érkézéit és nyomban vidékinek felismert alakra. A szalonruhás beidézettek természetesen az előszobába törekedtek. Csakhogy az zsúfolásig teli volt szörnyű nagykalapú asszonyokkal és cilinderes urakkal. Tehát néma le mondással, türelemmel várakoztak, és mintha nem hallanák, úgy hallgatták, a fővárosi jasszok piszkos észrevételét. Pontban kilenc órakor egy daliás egyenruhás ur törtetett végig a folyosón. ahol a semmirevalók egyszerre megnémultak. Egy tagbaszakadt rendőr tologatta félre a tömött tömeg ut- jaból a várakozókat. így vonult be hivatalába ahonnan rögtön kikiáltotta az egyik írnok a küszöbről a megidézett vidéki jegyző és mester nevét. Mintha csak vérpadra indultak volna, olyan szomorúan és kétségbeesetten érkeztek a telt előszobából az üres kínzó kamrába. A rendőrtanácsos az egész nagy helyiséget domináló díszes íróasztala előtt ül. Mögötte két szigorú bajuszu rendőr. A falak mellett két-három gyakornok és hivatalnok Íróasztala. (Folyt, köv.) Gullvvef A prima kaucsuk cipősa nadidTfil «leső, nsrt kasaikból Úszik S trolin" Roche ezerszeresen bevált tüdőim rutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdővész ellen. kj*
