Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 10. szám

It© 14. február 1.

ESZTERGOM és VIDÉKÉ.

3

rattal kialakítható a magyar fehér hét.

Ott van a fehér színház hangversenye, amelynek hatalmas s gyönyörű nyitánya kétségkívül Prohászka püspök beszéde.

— Lehet valaki, úgymond, idealista, vagy reálista, szimbolista vagy kubista, akármilyen futurista ; csak piszkos ne legyen.

. . . Falumban az este egymagámban bandukoltam. Sehol egy lélek, íölséges csönd, nyugalom s mindenütt, ameddig a szem ellát, csillogó hóbunda a földön, fákon s házak tetején. Oly jó igy egyedül s zavartalanul.

Egyszer a vasút felé kutyaugatást hallok. Egy ló fekszik ott az árok haván s most leheli ki szegény a páráját. Öreg lovacska már, vén, agyonhajszolt fuvaros-gebe, a fagyon megcsúszott, eltörte a lábát, gazdája kifogta s miután eladta kilenc forint ötven krajcárért, ott hagyta a hóban.

Néhány kiváncsi körülállta s várták-, hogy eljöjjön, aki megvette s most késért ment, hogy leszúrja vele.

Valamikor szép fehér ló lehetett, most már sárgára koptatta az élet piszka. Úgy feküdt ott, mint egy megtépett elkopott, lehullott fehér szárny . . . Eszembe jutott a magyar közélet régi jó hire, szeplőte- lensége. Azt is agyonra hajku- rászták, letörték, árokba rúgták s végvonaglásában eladták hú- telen sáfárai.

Ezért nevezem én nyitánynak Prohászka beszédét, amely a felhalmozódott sok piszok után nem vérszegénységet, nem sáfárságot, hanem egészséges tisztaságot, fehérséget követel és sürget.

Kell ez nekünk nagyon. Családi életbe, társadalomba és a gyalázatosán romlott politikánkba.

Dr. Helvey Lajos.

A jövő városai.

Azon feladatok közül, melyeket a mindenkori kormányok vesznek programba, kétségkívül legszebb, legnemesebb az a feladat, amely a városok fejlesztését célozza.

Hazánkban ez a feladat annál sürgősebb, annál fontosabb, mert hiszen ujjainkon számlálhatjuk meg azoknak a városoknak számát, amelyek fejlődéséről megelégedéssel szólhatunk.

Hazánk hegy- és vízrajzi tekintetben oly szerencsés fekvésű, hogy szinte páratlanul áll a többi államokhoz viszonyítva.

Ha valahol, hát nálunk minden bizonnyal nagyszerűen lehetne a decentralizáció praktikus eszméjét diadalra juttatni. Nagyon sok, most

még jelentéktelen kicsi város nagyon alkalmas arra, hogy belőlük nagyobb városokat csináljunk, ha pláne tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy ésszerű, folyókat ösz- szekötő csatornázásokkal ideális hálózatot teremthetünk az országban, olcsóbbá varázsolván a teherszállítást. Iparvasutakkal, azok fokozatos létesítésével vállvetve bonyolítjuk le a megnagyobbodott forgalmat ott, hol a vizi közlekedés megvalósítása akadályokba ütközik.

Hatalmas, füstölgő gyárkémények messziről jeleznék a szorgos munkát mindenfelé. Gazdasági jólétet teremtvén, a kultúra puha fészket mindenütt találna. Fővárosunk nem von- zana annyi elemet ; mert sok nagy város terülne el az országban szerteszét, amelyek magukon viselnék a modern főváros jellegét.

Mennyi előnnyel járna a városok fejlesztése a decentralizáció elve alapján ! . . . A szorosan vett kulturális eredményeken kívül egy nagy előnyFemlítünk : iparunk fellendülne. A legnagyobb baj szűnne meg a nagy vállalatok létesítésével: a kivándorlás, melyen semmi törvény, semmi szigor segíteni nem képes, csak a munka a kenyérért kiáltó százezrek részére ! . . .

Urbánus.

Tíz év.

(Irta és az „Esztergom Szenttamás- és Vízivárosi Kath. Polgári Kör“-nek januar hó 25-én tartott X. évi rendes közgyűlésén felolvasta :

Domaniczky József titkár.)

Mélyen tisztelt közgyűlés !

Midőn az Esztergom Szenttamás- és Vízivárosi Kath. Polgári Körnek 10-ik évi tevékenységét a m. t. közgyűlés elé terjesztem, rövid vázlatát óhajtom bemutatni azon munkának, melyet a kör 10 éves fennállása alatt kifejtett. A közgyűlés igen tisztelt jelenlevő résztvevői közül sokan vannak, kik ezen 10 éves fennállást keresztülelték a kör belső életében, jelen voltak akkor, midőn egy társadalmi élet összetartását célzó egyesület alapját megvetették, s utat nyitottak a létesítést elősegítő munkának. Nagyon jól tudjuk, hogy körünk óriási harcot vívott a többi egyesületek sorában való méltó állásfoglalásért, mert igen sokan voltak, akik nem akarták elismerni körünk létjogosultságát, mig végre be kellett ismerniük, hogy tulajdonképen városunk két nagyobb kerületének, Szenttamás és Víziváros polgárainak illetékes intézménye, sőt a mai napon mondhatjuk, hogy annak pártolása a Belváros sőt Szentgyörgymező polgáraira is átszállóit, sőt hogy még merészebb állítást tegyek, ha nagyon kis mértékben is, de még a különálló Párkányból is képviseletet látunk a tagok sorában. Hogy mennyire magáévá teszi körünk érdekeit annak minden egyes tagja, abból láthatjuk, hogy olyan vidéki tagjaink is vannak, kik valamikor mint helybeliek, a kör tagjai voltak s tagsági jogaikat. még

a távol vidéken is fenntartották, sőt látjuk érdeklődésüket, melyeket időn- kint a kör belügyei iránt hozzánk levélben is intéznek. Ha valaki megtudja körünk létezését és fejlődését s átérzi azon viszonyokat, melyekkel körünk éveken keresztül megbirkózott, nem hűtlen, de mindinkább ragaszkodó tud lenni ahhoz, midőn csendes, szerény falai között annak hatalmassá fejlődéséről sző reményekkel teljes álmokat. Igen ! Lesz egyesületünk még nagy és hatalmas, mert munkát nem ismerő tagjai és tiszvi- selőí, a buzgó elnökkel együtt csak a haladás életerejét csepegtetik a lankadó szivekbe.

Tisztelt közgyűlés ! Körünk született, betegeskedett, haldoklott . . . de nem halt meg, mert a vezető gárda nem adta meg magát! Emlékezzünk vissza, midőn még 10 évvel ezelőtt egy kisebb számú gárda — melynek tagjai közül egyeseket még ma is van szerencsénk tisztelni, azon nemes eszmével állott a haladás munkájának nehéz kezdete elé, hogy az akkor még árván álló Szenttamás és Víziváros polgárai egyesült törekvéssel maguknak otthont létesítsenek. Ezen otthonba kitartó erővel és magasra emelve, először is a keresztet, mint az egyesület szent jelvényét vitték be, s a hazaszeretet és testvériség, az uralkodó iránti hűség s az embertársi megbecsülés arany kalászaiból font ragyogó koszorúval díszítve tették azt méltó helyére. így keletkezett a régi Haudinger-féle ház emeleti falai között az a lángoló élet, mely mint a kialudni vélt vulkán, időnkint mindig kitört, életjelt adott magáról és megmutatta, hogy a sokaktól lekicsinyelt kör még nem halt meg, hanem igenis, küzködve bár, de él és teljesiti nemes hivatását.

Istenben boldogult Guzsvenitz Vilmos, tanitóképezdei igazgató állott először az egyesület élére, ki mint annak első vezető elnöke, kezdette meg az alakulás nehéz munkáját az érdemes alapitó társakkal együtt. Nagy erőfeszítés kellett hozzá, mig egy ily egyesületet fenntarthatóvá alakíthattak a már életképes egyesületek mellett, mely a legszerényebb alapon vergődve, csakis saját szorgalma által tarthatta fenn magát.

Sajnos azonban, hogy az alapitó lelkes gárdánk túlfeszített munkája dacára, egyesületünk gyarapodni, gazdagodni nem tudott, elérte a sorvasztó betegség, mely a törekvő sziveket akarta a lelkesedés tűzétől megfosztani, mely ki akarta csavarni a küzdők kezéből a győzelmes fegyvert s le akarta tiporni haladását a kultúra utján. Ezen időszak volt azon szomorú jelenet szemtanúja, midőn körünk lassan haldokolva küzdött a fennmaradás hullámaiban. Azonban a kereszt, e kiválasztott jelvényünk megvédelmezte körünket a végső bukástól. A kör évenként több sikerült összejövetelt rendezett és színdarabbal összekötött mulatságainak sikere évről-évre mindnagyobb mértékben hozta meg részére a társadalom rokonszenvét Körünk lassanlassan beilleszkedett az életerős egyesületek közé; az ő méltó helyére. A társadalom meglátta, hogy a kör tulajdonképen a város két kerületének éltető lelke és hasznára, védelmére vált a korral haladó emberiség romlottságával szemben, megvédte a hanyatlani indult keresztény jellemet egyesek lelkében, szórakozást, megelégedést, második otthont nyújtott a kebelébe gyűlt józan életű embereknek.

Következő elnökének, dr. Csárszky István, hercegprimási irodaigazgató urnák vezetésével kezdett kis körünk a betegségből feléledni. Agilis kormányzása orvosságot nyújtott a kör lábbadozó testébe. A haladás utjának meglelése folytán ifjú erővel lépett a kör most már a tettek mezejére. Fájdalom, ezen kormányzat nem tartott sokáig. Szeretett elnökünket rövid működése után meggátolták munkájában magasztos egyházi hivatásának uj és nagy felelősséggel járó terhei s elbúcsúzva tőlünk, megvált vezető szerepétől, de nem egészen, mert szívvel és lélekkel közöttünk maradt. Legyen neki érte hála és köszönet!

Ezen esetben újra a Gondviselés őrködött felettünk s gondoskodott arról, hogy ismét oly vezető jusson körünk élére, ki a már életerőssé vált egyesület kertjét továbbra is hasonló, módon mivelhesse olyan férfiú, ki szintén szivén tudja viselni a kath. egyesület célját és hivatását. Uj elnökünkké Siposs Antal Félix ur. tanítóképző intézeti hittanárt sikerült megnyernünk, kiben, már mint a kör akkori alelnökében, nyíltan láttuk az életerős szellemet s rajongó örömmel adtuk kezébe egyesületünk szellemi kincstárának kulcsait, szivünkben rejlő ragaszkodásunkat. Szövetséget kötöttünk fárasztó munkájának támogatására s ő a tőlünk nyert bizalommal meg is teremtette a körnek 10 éven keresztül folytonosan reménylett tisztes pozícióját. Egyesületünk házalapját a múlt évben kibocsájtott kérő levelek utján már circa 9000 koronára emelte. Megvalósulás előtt áll már a végső cél elérése is, midőn körünk saját otthonában ünnepli meg fennállásának jubileumát. Munkájában az alapítástól napjainkig kitartó lelki erővel dolgozott szeretett alel- nökünk és ügyészünk, dr. Wiplinger Ödön ur is, ki mint a kör vigalmi elnöke, a tartani szokott mulatságok helyes rendezése és vezetésével a kör pénzügyi viszonyait mindig szabályozni tudta, sőt annyira elősegítette körünk érdekeit, hogy a kiadásokon kívül fennmaradó összegek már mindinkább növelték a kör házalapját. Nemkülönben kiváló érdemei vannak az alapítás és felvirágoztatás munkájában másik agilis alelnökünknek, Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató urnák is, ki a hosszú idő alatt mindig szivén viselte körünk érdekeit.

Kívülük sokan vannak még, kik kitartó munkájuk utján segítségére voltak körünk fejlődésének s kiknek nevei és érdemei tagjaink szivébe vannak bevésve, nemkülönben hiva-