Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 102. szám
1914. december 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Égy kincset bir a mi katonánk, amelyet ellenfeleinknél hiába keresünk s e kincs birtokában rendületlen, szent hittel vallom, hogy győznünk kell! Indersst Károly. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre Hadsegéíyző Hivatal Bpest Váci ucca 38, sz. A posta díjtalan szállítja. Az újoncok esküje. A háborúnak felemelő helybeli mozzanatai közül messze kimagaslik a csütörtöki újonc-eskü, mely a fő- székesegyházban folyt le a biboros- hercegprimás és nagyszámú közönség imponáló részvételével. Az újonc-eskü rendszerint a kaszárnya házi-ünnepélye szokott lenni, de most, tekintettel a háborús időre, a helyben és Párkányban állomásozó ezredek vezetősége felbátorítva a biboros-főpásztornak számtalanszor tapasztalt jóindulatától, kieszközölte az ő lelkesítő közreműködését s igy az eskütétel az idők komolyságához mért ünnepélyességgel a legnagyobb nyilvánosság mellett mehetett végbe. Nem is felejti el senki, aki végignézte az impozáns ünnepolyt. A katonák felvonulása már d. e. 9 óra előtt kezdődött. Először a Párkányban állomásozó galíciai (grodeki) ezred legénysége vonult fel és helyezkedett el a kupola alatt. A katonák elhelyezkedése után Kvper- niczky Ferenc dr. prelátus-kanonok nagymisét mondott a Szentség-oltárnál, mely alatt a főszékesegyházi énekkar a choralis misét énekelte. A mise vége felé a helyben állomásozó 26-ik gyalogezred ujonclegény- sége vonult be a templomba az esztergomi hölgyek Máriás-zászlajával. A tágas templom hatalmas kupolacsarnoka teljesen megtelt katonával. Az elhelyezkedés olykép történt, hogy a templom jobb oldalán a magyar, baloldalán a szláv (tót, rutén, lengyel, lengyel-orosz) anyanyelvű katonák helyezkedtek el, míg a csekélyebb számú német anyanyelvűek a lépcsőkön állottak fel. A nagymise végén az énekkar a Buchner-Szepessy féle gyönyörű éneket: „Ima a hazáért . . .“ adta elő megható szépen. Meg nem állhatom, hogy a remek ének első sorait lené közöljem, mely mintha ka tonák ajkára Íródott volna : Örök Isten, leborulva esdünk, Védd meg ezt a drága szép hazát, Hogy a vésztől pajzsként óvja testünk; Ellen kardja soh’se járja át. Őrző szárnyad terítsd a hazára. S igy a gyáva félsze is elül. Sziklafalként áll ki majd a gátra, Mig az ellen futva menekül. A katonák elhelyezkedése különösen a kórusról és a szentélyből nyújtott felejthetetlen látványt. Mintegy négyezernyi főre tehető férfi egyforma sötét ruhában állt vigyázva, türelemmel. A csillogó rézgombok mintha szikrázó csillagok lettek volna az időnkint kivillanó napfényben, mely az egésznapi borús idő dacára sem állhatta meg, hogy be ne pillantson a bazilika ablakán, glóriát fonva a nagy feladatok előtt álló fiúk homloka köré. Mivel a biboros-hercegprimás csak fél 11 órára jelezte jövetelét, Ma- chay katonalelkész addig a főoltárnál egy csendes misét mondott a később érkező katonák számára. Pontban fél 11 órakor érkezett meg a hercegprímás, ki mindenekelőtt a remek nemzetszinű selyemzászlót áldotta meg, melyet 12 esztergomi úrileány készített a Bedross család lakásán. A zászlóra a Bold. Szűz képe van festve. Alkotója Királyfalvi Kraft Károly festőművész, A sz. Szűz fején a magyar korona ragyog, kezei imára kulcsolvák. Alakját arany csillagsugarak övezik. A zászló megáldása után a bíboros főpásztor a szószékre lépett és előbb magyar, majd tót nyelven figyelmeztette a katonákat esküjök megtartásának nagy fontosságára és buzdította őket, hogy a harcok legnagyobb hevében se feledkezzenek meg Istenről és gyakran mondják el az édesanyjuktól tanult Miatyánkot. A főpásztori szózatot az eskütétel megható aktusa követte. Előbb német, azután magyar, majd tót és egyéb szláv nyelveken mondották el katonáink az eskü súlyos szavait. Mint a vihar falresz- kettető komor hangja, hangzott fel ezrek ajkán a „vizen és szárazon, éjjel és nappal, rohamokban és ütközetekben, becsületes, férfiúhoz illő módon . . . Isten engem úgy segéljen . .. Amen!“ Az eskü végén a hercegprímás főpásztori áldását adta a jelenlevőkre, majd szentelt vizzel is meghintette a katonákat. Ami pedig ezután következett azt lelkes jambusokban kellene leírni és zúgó orgona hangjai mellett olvasni. If]. Buchner Antal karnagy ült ugyanis az orgonához és a „Himnuszt“ kezdte játszani. Aki csak a templomban volt, mindenki énekelte : „Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel . . .“ Több ezerre tehető a jelenvoltak száma ... és mind énekelt . . . Ha ez az ének a szabadban hangzik, akkor is imponáló és a szív legmélyét megindító. Képzeljük el azonban ezt benn az esztergomi bazilikában 70 méteres belső magasságú kupola alatt. Nem frázis, de eleven valóság, hogy szem nem maradt szárazon, mikor az ének elhangzott. És hisszük, hogy a magyarok Istené meghallgatta á buzgó imádságot, megáldja fegyvereinket, erőt ad hős katonáinknak és homlokuk köré „fonja a harc bátor újjá diadalmak dicskoszorúját.“ Riporter. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt“ Egyletbe. A katonaság kivételes helyzete. Az utóbbi napokban több oldalról intéztek kérdést hozzánk afelől, hogy a katonai hatóságoknak a mai háborús időben kivételes rendelkezési joguk van-e; igaz-e, hogy most a katonaság a mindenek fölött való úr ? A kérdés annyira különös és szokatlan, hogy a mai időkben nem is válaszolnánk rá, ha a hozzánk érkezett kérdezősködéseknek nem az lenne a látszata, mintha valamely állítással vagy felfogással akarnánk polemizálni. Megadjuk a válást, de kétfelé osztjuk. Hogy a katonaság, amely ma a haza védelmére harcol, küzd; szenved viszontagságokat és sebesüléseket, a nap minden órájában, sőt percében életével áll az ellenség elé, hogy azt tőlünk és a győzelemtől visszatartsa, hogy a mi itthoni bé- kességes életünket biztosítsa: ez a katonaság mindenek fölött és előtt való, — csakhogy ez nem kérdés. Efölött senki sem vitázik, senki sem tárgyal, ennek a helyzetnek folyománya a nagyközönség számára kötelességekben jelentkezik, amelyeknek tudatában van és komoly lelkesedéssel váltja be ebből folyó kötelességeit, az első perctől kezdve, hogy a legfőbb Hadúr fegyverbe szólította katonáit. Az egész országban, Esztergomban és mindenütt, nem volt olyan alkalom, felhívás vagy kérelem, amelyre a közönség rögtön tettekkel ne válaszolt volna. Ennek a komoly, bensőséges, lelkes kézsségnek semmi szüksége sem volt mesterséges hőfokozásra ; spontán eredt a szivek mélyéből és önti mind a mai napig gondoskodásnak minden kitalálható és kínálkozó praktikus gyümölcseit. Tehát az egész országban, sőt a monarchiában maga a nagyközönség emelte szive szerint mindenek fölé az érettünk harcoló katonaságot és ott tartja a glóriás piadesztálon. Ebbe a nagy hangulatba nem illik belecsöppenteni aprólékos kérdéseket, amelyek kérdések sem lehetnek, mert a törvények talaján mozognak. A katonai hatóságoknak nagyon sok a dolguk és mindenben támaszkodnak a polgári hatóságokra, amelyek a velük közölt kívánságokat ma épen nem a hivatalos kötelesség korlátain belül, hanem a hadseregérdek iránti helyes és meleg érzékkel azon túl is szívesen tejesítik, ha ez szükséges. Vannak kivételes törvények és kivételes rendelkezések, amelyeket, mint minden törvényt, a legmagasabb államérdekek szolgálatára és védelmére alkottak, és amelyek a hadműveletek színhelyein és a hozzájuk közel területeken a katonaságnak feladataihoz mérten kivételes jogokat biztosítanak, üe itt is mindenütt mellette működnek az államhatalom képviselői, a kormánybiztosok, akik a politikai hatóságokkal szemben a felmerülő intézkedések foganatosítását ellenőrzik. Ha netelán valahol a körül folyt vita, vájjon megszünt-e a háború tartalmára vagy felfüggesztődött a politikai, polgári hatóságok hatásköre, ilyen vita csak a törvények nem ismeréséből fejlődhetett, mert nemcsak hogy nem csökkent az utóbbiak hatásköre, de még bővült és súlyosbodott, hiszen csak nemrégiben jelent meg a kormányrendelet, hogy ellenséges haderő esetleges megjelenésekor melyik hatóságnak mi a kötelessége. Egyébként pedig tételes és etikai törvények Írják elő azt a nagykötelességet minden rendű és rangú embernek, hogy a hazát szolgálja, ott és úgy, ahol és ahogyan tudja. Dolgozzatok, míg á mécsetek ki nem alszik. Tépést csináljon minden honleány! Sebesült bőseink karácsonya. Esztergom városának nemeslelkü közönsége jó szivébe fogadta a sebesült hősöket és eddigelé a következő adományokkal járult a legma- gasztosabb cél megvalósításához : A bíboros hercegprímás 100 K, Esztergomi takarékpénztár 210 K, Szemináriumi növendékpapok 200 K, Bleszl Ferenc 105 K, Esztergomi polgári kör 25 K, Dr. Fehér Gyula, Draxler Alajos, Oblatt Lajos20—20K, Kereskedelmi és Iparbank, Eszter- gomvidéki hitelbank, Mátéffy Viktor, özv. Sándorné Koperniczky Boriska, Magos Sándor, Brenner Sándor, dr. Brühl József, Stromf Ignác. Schlesinger Lajos, özv. Mészáros Jánosné 10—10 K, Szvoboda Román, dr. Huszár Gyula, özv. Hercegh G. La- josné, Schrank Béla, Schrank Ödön, dr. Pécsi Gusztáv, Tónay Tivadarné, Virág és Szántó, Borosay Dávid, dr. Katona Sándor 5 —5 K, dr. Gróh József, Schulteisz Adolf, Bencze Mariska, 4—4 K, Szathmáry Béla 4'13 K, Sztahovics Jenő 3'40 K, Mihai- lics Margit, Marosi Ferenc, Etter Gyula, dr. Major Ödön, Szecskay Kornél, Kaán Károly, Balog László Dobó Jenő, Burián Lilyke, özv. Schönbeck Mihályné, Nelhiebel Gusztáv, Pott Gusztávné, Okányi Dezső, Schveiczer Vilmos 3—3 K, Dr. Csár- szky István, Veisz Mór, Brutsy Gyula, dr. Gedeon Endre, Grósz Ferenc, dr. Berényi Zoltán, Székely Henrik, Vaniss Dezső, Kerschbaum- mayer Károly, Eggenhofer Ernőné, Pelczmann László, Kottra Károly, Effenberger Vince, Eincinger Ferenc,
