Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 101. szám

Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 101. szám. Csütörtök, december 17.

POUTIHFU és TRRSR

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

rIOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS:

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ARAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLER. NYILTTÉR SORA 50 FILLER.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Ki a hamis prófétákkal!

Kérdezhetné valaki, hát ilyenek is vannak hazánkban ? Lehetséges-e, hogy hazánkban — ma, midőn e hazának minden lakója imádkozik a hadak Istenéhez hazánk szabadságáért, legyen olyan elvetemült ember, ki hazáját nemzeti gyűlöletből, avagy mellékokokbol elárulja és eladja. Tudom, hogy sokan lesznek, kik inegbotránkoznak ezen állításomon, hogy igenis vannak északon és délen ilyen hamis próféták.

Az oroszokhoz húzódó felsővidéki ó-hitű papok már részben elvették megérdemlett büntetésüket, óh de hányán vannak még, kik a magyar nemzet és a magyar nemzetiség ellen izgatnak. Oh de hányán és hányán vannak, nemcsak északon, hanem délen is, kik e há„Esztßfgom és Vidéke“ tárcája.

Uram . . .

Uram ! Te látod, hogy mint ütötték arcul, Hogy sebezték szivén békés nemzeted . . . Te láttad a bűnös, aljas Sodomákat,

Ahol a hit, erkölcs, minden elveszett; Uram! Te akartad, hogy síkra szálljunk,

S vérrel fizessünk meg minden porszemet: Hogy milliók ajkán haláltusájukban Bűnbánón reszkessen a Te szent nevedUram-' Te látod csak, hogy a Hadak-útján Mint szállnak a sápadt hősök, óriások ■ . ■ Akik vért izzadva ezer tűzbe mentek,

Hogy megváltsák bűntől, szennytől a világot. Te kezünkbe adtad az Igazság vértjét- És mi a vérünket adjuk oda érte ■ ■ . ! Uram '■ Önts lelkűnkbe rendithetlen hitet, Hogy nehéz órákban kisértés ne érje ■ • . Hogy ne tudjunk hinni csak a Te nevedben S perben, melynél évszázig időzünk.

Mikor népmilliók sírva ölelkeznek,

S gyászos, könnyes anyák mosolygóssá lesznek Egy szóra, hogy: győztünk! • . .

Farkas Gábor.

borús világban — bár magyar földön élnek és gazdagodnak meg, — ellenünk áskálódva, a magyar nemzetiség alatt akna munkát végeznek.

Ezek mellett a magyar íajt gyűlölők mellett vannak, kik haszonlesésből, önzésből kezükre játszanak ellenségeinknek és eladják hazánk és hadseregünk titkait, csakhogy önző céljaiknak szolgálhassanak.

Ezeket az emberi érzésből kivetkőzött szörnyetegeket már rég kellett volna a faderekára alkalmazni, de a humánus magyar nemzet mindig elnéző volt irányukban, azon reményben, hogy majd megismerve a magyar nemzet önzetlen szerete- tét, magukhoz térnek és nem bocsátják rút önző célokból árúba hazájukat.

De bizony vannak, még pedig sokan vannak, mind északon,

Az orosz kéz.

Irta: Dr. Körösy László.

I.

Egy oroszfogoly szállító hadnagyunk beszélte el, mint szemtanú ezt az érdekes történetet szerettei körében, ahová egy-két gondtalan órára hazament.

— Ködös és nyirkos őszi reggelen egy vak koldust vezetett elénk az irodába rongyos felesége és el- züllött fia, akinek az egyik lábán fesleít a cipő, a másikon pedig elviselt katonacsizma fityegett. A szánalmas ember kalap nélkül, az asz- szony baglyasan, a gyerek szánalmasan állott előttem.

— Mit akartok? — kérdem tőlük lengyelül.

— Éjjeli szállásért könyörgünk, — sopánkodott a szomorú asszony.

— Honnan jöttök ?

— Horuskáról uram, melyet tegnapelőtt felgyújtottak az átkozott kozákok.

— Van valami írástok ?

A kopott asszony foszlányai közül kiszedegetett egy gyűrött papírost. Olvasom.

— Bizonyítvány. Mi alulírott elöljárók, bizonyítjuk a község pecsét-'

mind keleten és délen, kik csak kényszerűségből tartanak velünk, s amint idő és alkalom kínálkozik, ellenünk áskálódva folytatják akna munkájukat. Talán a déli harctéren nem volnának előbbre édes véreink, ha ily árulók meg nem nehezítették volna előnyomulásunkat?

Igaz, hogy a jelen háborúban, midőn annyi apa, férj, testvér odamarad a csatatéren, hazánk fiai nagyon megfogynak, de amint az orvos kivágja a fekélyt a testből, nehogy az ép test is veszélyeztetve legyen : úgy kell cselekedni a magyar államnak és a magyar kormánynak is, hogy azokat, kik a magyar állam és a magyar nemzetiség ellen izgatnak, eltávolítsa hazánkból.

Az álbarátság köntösébe öltöztetett s eltakart érzelmeikkel közelítenek hozzánk, behízelgő

jével, hogy Kamenszka Ján világtalan molnár, Kamenszka Katka neje és Kamenszka Matejko fia, teljesen vagyontalan, mert malmuk leégett és semmijök sem maradt. A szorgalmas, szerencsétlen katolikus családot ajánljuk a jószivek pártfogásába.

Aláírta a plébános és a tanító, a ki egyúttal a néhai község jegyzője is volt.

Felebaráti részvéttel néztem a boldogtalan társaságra.

— Ettetek máma valamit?

— Se nem ettünk, se nem ittunk, se nem aludtunk, — siránkozott az asszony keservesen. Egész nap az árokban bujdostunk, hogy le ne szúrjanak a kegyetlen pravoszláv oroszok.

Becsöngettem a katonaszolgámat és ezt rendelem hazai nyelvünkön :

— Jóska ! Adj ezeknek a koldusoknak egy kis tejet, kenyeret és az istállóban valami meleg szállást.

Mikor a Jóska intett nekik, hogy induljanak, mind a hárman alázatosan kezet csókoltak. A vak épen a vállamat választotta ki.

Jelentést teszek az esetről parancsnokunknak. A bizonyítványt is bemutattam. Az ezredes elolvassa és a fejét rázza :

édes szavakkal ellesik, ellopják féltve őrzött titkainkat, hogy azokkal ellenségeinknek szolgálhassanak. Hasonlók ezek a zsoltáríró szavaihoz, kinek ajkai úgy tudnak áldani, hogy a szív belül átkoz, ajkai úgy tudnak mosolygani, hogy a szív belül öl és gyilkol, ajkuk szava édesebb a szinméznél, lágyabb az olajnál, fenylőbb a vasnál, de azért lelke ölő méreg. Ezekre vonatkozólag mondta a nagy próféta : Őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönnek juhoknak ruhájukban, de belül ragadozó farkasok.

Ezek előtt az álszenteskedő hamis próféták előtt nincs semmi szent, ietépik az ártatlanság ruháját és a gyalázatnak köntösével öltöztetik fel, csakhogy rút céljukat szolgálhassák.

A magyar nemzetnek, a ma— Disznóság ! Így bánik a szláv a szlávval! Mert csak testvére a lengyel az orosznak, vagy mi ?

Az ezredes szivarra gyújt és valami nagy, hivatalos könyvet lapozgat. Mig én hivatalos dolgomat végezem, a parancsnok örvendezve igy szól :

— Csernovictól hat kilométernyire van egy lengyel falu es abban egy gazdátlan malom. Hivassa csak ide a szerencsétleneket.

Jóska tiz perc múlva betereli a menekülteket. A reggeli jól eshetett nekik, mert már nem remeg a kezük.

A parancsnok ezt kérdi lengyelül:

— Hol vakultál meg ?

— A tűztől uram. Ki akartam menteni az égő szekrényből néhány koronámat.

— Nesze tiz korona segítség. Majd kaptok rendesebb ruhát is egy óra múlva elmehettek Gradicára. Ott van egy gazdátlan kincstári malom. Fizettek heti tiz korona bért. Ért a feleséged a mesterségedhez ?

— Értek uram, — válaszolt a vak helyett a szemes asszony, — még a Matejko fiam is.

A Jóska nemsokára felruházta a koldus családot. Könnyezve köszön- í gették a parancsnok irgalmát. Ugyan-