Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 99. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. december 10.

elöljárójuk, a vár parancsnoka megdicsérte. Nemcsak a katonai körökben, hanem a szövetséges német nemzetnél is, sőt az ellenség előtt is általánosan tiszteltté válik a honvéd név, amely alatt most már mindenki a rettenthetetlen bátorság, lángoló hazaszeretet, az önfeláldozásig menő bajtársi ragaszkodás és kötelességtudás, hideg, világos fej és meleg, mélyen érző szív fogalmát érti.

A mi katonáink ezek a honvédek. Magyarok, kik oroszlánként küzdenek Galíciában és azonfelül a rengeteg orosszal és délen az embertelen, rabló- gyilkos szerb bandával. A honvéd, aki már a hadgyakorlatokon is tanujelét adta harcrater- mettségének, ma a gyilkos tusában a világ első katonái közé küzdötte fel magát. Kegyetlen napsütésben, mikor a nap su- garkorbácssal veri hátukat, zuhogó esőben, hidegben, sötétben. sáros, piszkos pocsolyák között, vagy fenn a sziklák tetején egyforma rideg bátorsággal állják a tűznek és vasnak hihetetlen támadását. S mig mi itthon a kávéházban, vagy a kaszinókban kényelmesen lobogtatjuk a harci eseményeket vagy nyugodian pihenünk az ágyban párnák között, ők oda- szegzik mellüket a minket fenyegető veszélynek s megállítják a hömpölygő áradatot, mely * II.

— kérdezte a _ diplomatikus mama.

— Még nőtelen, de nem ártana már, ha rendezett viszonyok között élhetnék.

— És miért nem nősült meg, ha az a szive vágya ? — adta föl az életkérdést a gondos apa.

— Mert még nem találtam meg azt kérem, akit kerestem.

Ekkor azután olyan vesékig ható, kutató pillantást vetett a szende Emíliára, hogy azt mind a három Kassay-tag rögtön észrevette.

Kosztolányi Oszkár ekkor azt a villámhárítót állította föl:

— Hol végezte a kisasszony tanulmányait ?

— A székvárosban. Az apácák polgári iskolájában. Tavaly végezte be iskoláit.

— Nincs még tizennyolc éves ?

— Csak tizenhét. Még bálban sem járt.

— Az idei farsangon csak bemutatják a szép kisasszonyt a városban ?

— Ez a mi szándékunk is, Kosztolányi úr.

Az állatorvos azután megtekintette a régi, kopott kastély másodrendű állat-állományát, azután végtelen szeretetreméltósággal elköszönt

II.

Az első bál izgalmai már hetek óta zsarnokian uralkodtak a Kassay- kurián. A mama előbb leányával Budapestre utazott báliruhakelme és megfelelő disz vásárlására. De a maga bálanyai gondjait is elintézte ugyanekkor.

Azután megérkezett a székváros legnépszerűbb varrónője, aki álló hétig művészkedett, próbált, mig a hófehér csoda végre teljesen sikerült.

bennünket, országunkat elsöpréssel fenyeget.

Őfelségének, a királynak minden katonaja igazán dicsé- retreméitó harckészséggel végzi kötelességét. De azt hisszük, hogy Őfelségének egyetlen katonaja sem fog megneheztelni azért, ha azt mondjuk, hogy emeljük meg kalapunkat hon- védeink vitézségé előtt. Hiszen maga a nagy közös hadsereg, amely látta a mi honvédségünk születését, nagyra növekedését, meghajtja előtte az elismerés zászlaját, most nemcsak, hogy méltó bajtársát látja benne, hanem tapasztalja, hogy hazaszeretet, királyhűség, vitézség dolgában példaképül szolgálhat másoknak is.

A honvéd a katonai erények típusává fejlődött, amelyre az egész ország örömkönnyel és büszkeséggel tekint, mert hiszen a harci dicsőség babérjaiból sok koszorúra valót szereztek maguknak. Hőstetteiket minden költeménynél szebben^ beszélik a napiparancsok és Őfelségének számos kitüntetése. Hőstetteikről bizonyságot tehetnek az elfogott muszkák és szerbek nagyszáma. Hőstetteik örökké élni fognak.

Ott voltak a legelső csatasorban fent Lublinnál, lent Sábáénál. Gyilkos puskatűz irtotta soraikat, de utjaban állottak az ellenségnek, mint kemény szikSor került az új női selyemöltözetre is. Ennek költségét azonban az úrnő „saját zsebpénztárából“ födözte. Kas- say úr szintén kivasaltatta az evek óta pangó szalonruháját. A varrónő pedig nemcsak a honoráriumtól, hanem a nagyszerű ellátástól is pompásan meghízott nyolc nap alatt. Még a vén kocsisnak is új libériát szereztek.

Az első bálban rengeteg gavallért mutattak be a buzgó rendezők a remek leányzónak, aki szívesen táncolt a lelkes ficsurokkal. A mama régi ismerőseivel enyelgett, a papa szintén ősi cimboráival kötött új barátságot.

Kosztolányi Oszkár a parádés egyenruhájában az egyetlen nem civil volt a teremben. Érdeklődést keltett tehát nemcsak a menyecskék táborában, de az eladóleányok légiójában is. Szívesen szerették volna többen elcsípni, de az új állatorvos legszívesebben mégis csak a remek, Kassay Emíliával mulatott.

A második francianégyest is vele járta. Emilia büszkén lejtett a leg- daliásabb táncossal.

Szünórában tehát a báli fórumok már el is jegyezték a fiatal párt. Emilia pedig óriási remek virágcsokorral tért haza diadalmasan.

Másnap megjelent a kastélyban a lóvag. Nem hivatalosan, hanem gavallérosan.

A Kassay-kúria ekkor minden ambícióját megfeszítette. Olyan fényes áldomás került az ebédlő asztalára, hogy az állatorvos elragadtatással élvezett végig minden jót.

A dáridó után Emilia a szalonban bájosan zongorázni kezdett. A zárdái szolid etűdöknél azonban jobban tetszettek a vendégnek a magyar

la, melyről visszapattant az ellenség minben támadása. Maguk előtt söpörték az ellenséget, melyet hátulról kancsukával és revolverekkel kényszerítettek a tisztjeik a támadásra. A negyvennyolcas honvédeknek, a ku- rucoknak, vagy talán nagy Hunyadi Mátyás fekete harcosainak unokái ezek, akik az édes anyatejjel szívták magukba a nagy Szittya-országbol hozott erényeket. Ezek a vitéz honvédek pedig mezők békés munkásai, kik reggeltől estig époly szívós kitartással fogták az ekeszarvát, vagy a kapanyelét, mint most a panganétos manlichert, kicsiny műhelyek szorgos munkásai, kik dalolva ülnek a munkaasztal mellett, jámbor kereskedők és pontos hivatalnokok, kik a pult vagy az Íróasztal mellett végzik élethivatásukat s most elfelejtjük, hogy kik és mik a polgári életben, mert most csak az állig fegyverben álló katonákat látjuk bennük, akik fiatal, egészséges testüket állították a veszedelem elé gátul, hogy családi tűzhelyeink, otthonunk, s véres verejtekkel gyűjtött vagyonunk megmaradjon nekünk, magunknak.

Az életüket, testi épségüket adják a mi jóvoltunkért. A maguk vitézsége és bátorsága által a magyar nemzet dicsőségét gyarapítják, az ő véres áldozatuk által a magyar jövennépdalok, mert azokat énekelni is tudta.

Mikor a szülők valami ürüggyel kénytelenek voltak távozni, Kosztolányi hevesen megragadta Emilia zongorázó kezét és ezt mondta:

— Emilia 1 maga lesz az én feleségem !

— Jé : — sóhajtott a meglepett hajadon és végigsiklott a gavallér parádés egyenruhája pompáján.

— Eljönne-e hozzám feleségül, Emilia ?

— Jé! Ezt kérdezze meg csak anyuskámtól Kosztolányi úr. Én ehez nem értek.

Ekkor már a gavallér mind a két kacsóját forró csókjaival halmozta. A bajusz azonban annyira megcsiklandozhatta a nimfa tenyerét, hogy mosolyogva kapta el hirtelen mind a két kezét.

Kassayék már érezték, mi járatban van a bál királya, a bál királynőjénél. Végtelen boldogok voltak tehát mikor leendő vejük kinyilatkoztatta, hogy nem reflektál semmiféle hozományra, mert állása után gondtalanul föntudja tartani családját. A száz holdas és némikép eladósodott földesúr tehát hálát adott az Istennek, hogy ilyen derék és önzetlen kérője akadt az ő kincsüknek.

Kassayné úrnőt pedig ezekkel a szavakkal vigasztalta a szeladón :

— Kérem, nagyságos asszony, az én édes anyám olyan plsőrendű szakácsnét küld, hogy senkinek se lesz olyan háztartása a városban, mint nekünk.

így ment férjhez azután a bakfis Emilia az első hódító egyenruhához.

(Bef, köv.)

dő határait tolják ki a végtelen felé.

Illik róluk megemlékeznünk, mert ők csakugyan egészen a mi fiaink. Ha az ő dicsőségüknek ragyogása fényt vet mire- ánk, illik nekünk megemlékeznünk róluk és a hősi nagy munkájukról. Oda kell állanunk a hátuk mögé s egész szeretetünk melegét kiönteni rájuk, hadd lássák és érezzék, hogy szemünk és szivünk őrködik felettük. Nyíljon meg az ő számukra minden pénztárca, minden szív, hogy a mi derék harcos fiaink se éhséget, se hideget ne érezzenek, de egyáltalán semmiféle szükséget -ne szenvedjenek, amikor érettünk harcolnak.

Legyen az övék minden gondolatunk, mert hisz a miénk az ő dicsőségük. A honvéd név méltó a benne rejlő nagy és szép gondolathoz, amelyet csak a magyar nyelv tud ily szépen és találóan kifejezni. A honvéd nevet a történelem beiktatta a hősök közé s azok a népek és nemzetek, kik eddig nem ismerték a magyar honvédet, kalapot levéve tisztelettel állanak meg a magyar honvéd vitézsége előtt, aki bajonettjével és kardjával szerezte meg magának az egész világ elismerésének cserfakoszorúját.

A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre tiadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja.

| DR. ANDOR GYÖRGY 11

Egy olyan ember halálát gyászoljuk mélységes fájdalommal, aki nek élete szépen illusztrált nyitott könyv volt s belőle a példás papi életnek, a tudomány erejének, az egyéniség szimpátiájának és a komoly munka szeretetének fénye sugárzott ki mindnyájunk tanulságára. Az idő, mely tőle elválaszt, még any- nyira közeli, hogy nem tudunk szabadulni a fájó s megdöbbentő érzés benyomásaitól. Férfi kora delén valakit ledőlni, egy mindezideig fiatalos és derűs életet hirtelen letűnni látni, még gondolatnak is megrázó ... És ha valahol, úgy Esztergomban, ahol 15 évig lakott, érzik meg elsősorban azt a veszteséget, amelyet Andor György halála jelent.

Munkás életének javarészét itt töltötte közöttünk. És mert e város* szemlélte szerető figyelemmel pályája emelkedését, tevékenysége kialakulását, azért nehezen fogjuk tudni felejteni, gyakran térünk majd vissza emlékéhez s sokáig maradunk leiké-