Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 96. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 29. Szerkesztői üzenet D. Á. Magyarfalu. Habár mindig jobban örülünk egy új előfizetőnek, mint egy új munkatársnak, különösen ha ez utóbbi versekkel is fenyeget, szíves ajánlkozására az a tiszteletteljes válaszunk, hogy előbb küldjön be néhány dolgot, amelyből értékét, tehetségét megismerjük s csak azután határozhatunk affelől, hogy tiszteletpéldány menjen-e vagy sem ? — Régi előfizetőnknek. Hozzászoktunk már, hogy a fővárosi sajtó átveszi közérdekű újdonságainkat. Ennek egyébként mi csak örvendhetünk, mert híreink tartalma és formája irodalmi értékű. — Tábori postás. Az egyik strófa szokatlanul sikerült. Talán máskor egész költeménye sikerül. — Hőseinkről. A meseszövest is épen úgy kell érteni, mint az Írást. — Megpatkolom a pegazust, A kovacsmes- terség könnyebb, mint az aranyművesség. Megjelennek a papírkosárban ; Ne sírj szivem . . . Szerbiára gondolok . . . Vérvirágos Szibéria . . . Egy esztergomi honleánynak . . . Valamennyi hasznavehetetlen. Esztergomi piaci árak November 29.-én K. f-től K. f-ig Búza — — — — — 40'— 42'— Rozs — — — — — 33‘ — 35 — Árpa — — — — — 25-— 26 — Zab — — — — — 22’— 23‘— Bab — — — — — 58' — 60' — Tengeri — — — — 22- — 23 — Burgonya zsák. — — 4‘ — 5' — Burgonya mm. — — 8‘ — 9' — I. rendű széna mm. 7’— 8'— Sarjú — — '— — — 5-50 6' — Lucerna idei — — — 5 — 5'60 Zabos lendek — — 5-— 6' — Szalma mm. — — — 4-— —•— Lúd (darabja) — — S’— .10 — Tyuk (páronként) — 3- — 4' — Csibe (páronként) — 2 — 3 — Tojás 1 drb.— — — 14 Marhahús 1 klg. — 1-60 1 68 Borjúhús 1 klgr. — 2-— 2'20 Sertéshús 1 klgr. — 1-84 —•— Szalonna zsírnak — 2-20 —.-— Birkahús —-----------1-20 L28 Sl CSARNOK. IC Magyar diákok Olaszországban. művészettörténeti útirajzok. 30 Irta: Dr. Kőrösy László. (Folytatás.) A római Pantheon alapeszméjéből épült a párizsi Pantheon és a nápolyi főtemplom. A milyen jótékony hatású és fölemelő a Pantheon belseje, olyan sivár és szomorú a márványékességétől kifosztogatott antik épület külseje. De bármilyen sok viszontagságról is beszélnek az épület külső falai, azért mégis büszkén hirdetik, hogy közel kétezer esztendő viszontagságait győzték le s olyan erősen állanak, mint a szikla. A templom köröskörül be van kerítve. A régi kövezet mindenütt látható s az emelkedett térről tekintve olyan hatást tesz reánk a Pantheon, mintha alsó részét úgy ásták volna ki a törmelékből. A kerítésen belül sok régi oszloptöredéket, márványékességet és egyébb faragott romot találtak, amit ott hagytak a Pantheon külső falgyökerei mellett, mint a lezajlott zivataros évezredek csontjait. Ezek is megérdemeltek any- nyi kegyeletet, hogy legalább a Pantheon tövében pihenjenek és porladjanak. A Pantheon előtt a kis téren ric- cordo rikkancsok lobogtatják a római látványosságok olcsó panorámáit, korallkereskedők és mozaik árusok nyitogatják ki csecsebecséiket, mert nagy ott a forgalom és nincs olyan idegen, aki megne fordulna a nevezetes téren. A magyar fiúk a Pantheonban még egyebet is megfigyeltek és tanultak, mint a nemzetközi utazók. Megtanulták ugyanis azt, hogy milyen okos gyakorlattal utaznak főképen az angolok, nemcsak Britanniából, de más világrészekből is. Az amerikai és afrikai angol szállítmányok — amint jól megfigyelték — Rómáig külön vasúti kocsikban érkeznek. A Piazza di Terminire nyíló főpályaházban külön díszes társaskocsik várakoznak guidek felügyelete alatt és mikor a városról városra járó külön kisérő kilép a vonatról, köréje sereglik az ötven-hatvan tagú nyáj és szerényen várja a jelszót. A külön kisérő átadja szállítmányát a nagy hotel megbízottjának, az új parancsnoknak, aki a fegyelmezett tömeget és a rendezett málhákat átveszi. A bevonulás mintaszerű rendben történik. Még a vasúti kocsikban felejtett nápolyi lapok vagy firencei rózsák is visszaszármaznak a díszes omnibuszon elhelyezkedett tulajdonoshoz. Innen kezdve azután az angol szállítmány megint összebújik, hogy Róma megtekintésében is bontatlan és összetartó nyájat alkosson. A hoteltől kezdve az első perctől az utolsó római kirándulásig tiz-tizenkét nap alatt nem hallanak egyebet angol szónál. A vezetők pontosan végig zarándokoltatják velők a rendes programmszerű látványosságokat, tömegben váltják meg jegyüket, tömegben járnak-kelnek és mindig összebújnak, hogy társasági szigetjöket ne érintse semmiféle idegen szó zavaró hulláma. A Pantheonba egyszerre érkezett meg mind az öt nagy kocsira való angol gyarmat. Az el§ők nem siettek előre, az utolsók nem rohantak az első sorba. Valóban mintaszerű fegyelemmel és rendtartással tisztelték egymás jogát, melyből soha senki sem vett el semmit. A karaván vezető a raj közepén állott és nyugodtan megvárta, míg valamennyien köréje csoportosulnak. A társaságot már tegnap bejelentette a rendező iroda s igy a Pantheon őrei kellő figyelemmel nyitottak széles utat a rácskeritésen. Akik a templomban jártak, egyéb idegenek és csoportok, azok egyáltalán nem számítottak számukra a világon. Mikor az angol csapat a Pantheonba vonult a kirándulók közül senkise törődött mással csak a magyarázóval, aki a csöndesen meg- megálló, lassan mozgó, de mindig ünnepélyes csendben hallgató társaságot folytonosan szóval tartotta. Ahová mutatott, oda néztek; ahová indult, oda követték; ahová intett, oda indultak. Szóval mintaszerű rendben járták végig a templomot. Voltak néhányan, akik apró jegyzeteket csináltak, néhányan könyvet is forgattak, a többség azonban teljesen megbízott a csöndesen, de szabatosan, röviden de népszerűén beszélő tanult kalauzban, aki nem utszéli csicseróné volt, hanem okos angol vezető, aki egyebet sem csinál csak angolokat kalauzol Rómában. Kérdés, külön kívánságot senkise mert megkockáztatni, talán azért sem, nehogy a társaságot zavarja vagy tartóztassa. Ez az angol karavánszellem, az egyén alárendelése a társaságnak és a társaság ereje az egyénnek fegyelmezettségében és összetartásában valóban szokatlan és tanulságos látvány volt a magyar deákok előtt. Vájjon meg lehetne-e csak felé- nyi fegyelmet is követelni a Rómába rándoló magyar karavántól ? Mert találkoztak ilyennel is. A Budapest- Fiume-Ankóna-római vonal nemcsak a magyarországi turistáknak a legkedvezőbb és legjutányosabb, hanem a közelebbi külföldieknek is, akik ezért az előnyös római utért szívesen eljönnek Budapestre. Az egyik budapesti kaszinó ekkor rendezett tagjai számára római kirándulást nyolc napra. Jelentkeztek huszonötén. A vezető gyakorlott utazó volt és mindent elkövetett, hogy jó lakás, jó ellátás, jó programm, jó szórakozás legyen Rómában, de már az első nap kitört a lázadás és szétrobbant a társaság. Az egyik a katakombát óhajtotta elősször megtekinteni, a másik Tivoliban akart mindjárt az első nap ebédelni, a harmadik a Vatikánt óhajtotta minde- nekíölött látni. A vezető — a gyors utazás sablonos programmja szerint első napra a forum romanumot jelölte ki, amiben benne volta kolosz- szeum, a kapitóleumi múzeum, a Palatínus hegyének, a monte Coelio s rnonte Esquilin látványosságainak összefoglalása. Épen három napra való munka első látásra, melyet azután megint meg kell ismételni, hogy valami nyoma is maradjon emlékezetünkben. A huszonötből tizenöten maradtak együtt. Másnap már csak tizen. Étkezésre és hálásra elég pontosan jelentkeztek vendéglőjükben, de a széthúzó tizenöt magyarnak annyi kellemetlensége volt a bevásárlások alkalmával, a pénzváltókban, annyiszor megkopasztották őket a belépti jegyekkel, hogy a vezetőnek majd mindennap dolga akadt a kerületi rendőrségnél, a gyógyszertárban, sőt a konsulátuson is. Néhányan ugyanis megrontották az egészségüket az ismeretlen ételektől és italoktól, az egyik úrnak pedig az Angyalvár sötét folyosóin elvették emlékül az aranyóráját, sőt akadt olyan turista is, aki két napig tévelygett valahol a Campagnaban Roma vad vidékén, mindenesetre nem jó szándékú vendégszeretetben, mig végre az eltűnt magyart a romai osztrák-magyar konzulátus közbenjárásával találták meg. fia nem a vezetőtől hallottuk volna ezeket az épületes Odysszeákat, meg sem mertünk volna emlékezni róluk. A budapesti társaság kirándulása tehát nem volt egyéb közönséges időpazarlásnál és pénztékozlásnál. Legtöbbet szidták természetesen magát a vezetőt, mert nem tudott engedelmeskedni. (Folyt köv.) ÉLÖMÉHEK egyleti kaptárakban jól betelelve, költözködés miatt eladók. JAKSICS, KESZTÖLC. Hirdetés jutányosán felvétetik a kiadóhivatalban. Kitüntetve 1885-ben. GY<D LAISZKY JÁNOS ÍÖM Magyarország Bíboros Herczegprimásának udv. szállítója. Vidékről érkező megrendelés ás „Esztergom és Vidéke“ politikai és társ. lap 1 kiadóhivatala. a kívánt időre lesz elkészítve Ajánlja a mai igényeknek megfelelően villamerőre berendezett könyvnyomdáját, kön jvköfószetft, ESZTERGOM, SIMOR JÁNOS UTCA 18-20. S TELEFONSZÁM 21. Alapittatott 1881-benGVe) 1247/914. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János ucca 18—so. szám,
