Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 94. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 22. gomban ugyan, tekintettel a bank­ban elhelyezett tőke nagyságára, előnyben részesülhettem volna, de a hutai intézet e tekintetben üdvö­sen demokrata és szóról-szóra követi a jeles mondást: „Ki előbb jő, előbb őröl“, amely aranyigazság a titkár ajtaja felett nyomtatásban is díszük a „Csendet kérünk!“ és a „Tilos a dohányzás!“ társaságában. — Parancsol nagyságod! — hajol meg előttem a tisztikar, sőt a han­gom hallatára elősiető direktor úr is. — Talán hadikölcsön ? Kérem, igen szívesen 1 Mennyit is méltózta- tik jegyezni? Húszezer, huszonötezer korona ? . . . Igen derék, igen szép hazafiúi tett lesz nagyságos uram ! —' Mind a kétszázezer koronát jegyezni kívánom, szóltam öntelten, odavetve az előttem álló tisztviselő elé takarékkönyvekből álló egész könyvtáramat. — Ho . . . hogyan ? meresztte ki szemét az egész személyzet. — Mindet ? — kérdi a direktor. — Valamennyit ? — formed rám az előbb oly udvarias főtitkár. — Igen, igen, hajtogatom rendü­letlen. Ne mondja a haza, hogy ami­kor szükségben volt, kalmármódra alkudozni akarok ezért a rongyos pár koronáért! — De kerem, talán a fele . . . — Nem! Határozott hangom világosan meg­magyarázta, hogy semmiféle alkut nem ismerek. Reszkető tollal írták meg a bank biztos csődjének első kuvikszavát. Én némán vonultam félre Göndör István subájának illatlégkörébe. A könyvelő a minisztert szidta, a pénztáros a háborút, a titkár az újságokat és a muszka kínszenvedésit. A direktor komoran morgott öles szakállába: •— Persze, persze ! Az igazgató­ságból kifelejtettük . . . Itt a bosszú! Én még három óra hosszáig türe­lemmel várakoztam, mígnem kiadták az írást, amivel aztán boldogan bal­lagtam hazafelé, mert im, — meg­tettem a haza iránti kötelességemet! Kujon. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt“ Egyletbe. A trombitás. Egy hős beszélte: Krasznik táján, Kis domb előtt állt a sereg; Jó őrseink gyorsan jelezték, Az ellenség már közeleg . . . Dörgött az ágyú száz torokból, Egy bomba már közénk csapott : „Előre, fiúk!,, . . . szólt a hadnagy; „A dombra vitéz magyarok!“ „ Hej, trombitás!. . “ Rohan a csapat, Tolják az ágyút szaporán; A trombitás megtántorodik : „ Jaj, meghasadt a trombitám!“ Hiába fújja, nem ád hangot, Csak kézzel int s „hajrá“-t kiált: Golyó fúródott tüdejébe . . ., Vér fösti be a trombitát! Szendrői József. M\ hírek. I® Jó lehet a győzelmes hadakkal idegen országok határai felé rohanni, sajnálva aki elesik, de nem látva mást, mint a magasan összecsapó lángtengert, amely majd elpusztít mindent, ami salak, csúnya, hamis, aljas és ártatlan. Jó lehet a harcterek zajában elnyújtózva, lesve fe­küdni a nedves, hideg földön s nem gondolni arra, hogy apró faluk kis kápolnáinak po­ros kárpitjai alatt terjengő tömjénillattal imák szállnak az ég felé. Jó lehet azoknak, akik harcos parányai a győzelmes nagy testnek s testvéreink mind­nyájan. Láthatatlan szalak, messzire nyúló idegek kötik hozzánk őket s nincs város, falu, talpalatnyi hely, melyről minden gondolat, ne feléjük szállana s nincs templom, bör­tön, félyhomályhan rejtőző há­lószoba, amelyből elszálló min­den sóhajtások ne őket keres­nék. Ok testvéreink. És drága nekünk a könny, melyet a győ­zelem csal szemeinkbe s drága nekünk a könny, melyet a ret­tenetes seblázak folyatnak végig meggyötört arcukon. Most ők a hősök s mi szegények, az ő bámulóik. A primási udvarból. Dr. Cser- noch János biboros-hercegprimás pén­teken Budapestre utazott, hogy résztvegyen Náray-Szabó Sándor ny. közoktatásügyi államtitkár temetésén. A jövő héten ismét leutazik a fővá­rosba és akkor több napig fog ott tartózkodni. Kinevezések és áthelyezések háziezredünknél. A hadügyminisz­ter kinevezte Bartha Miklós, Bernáth Imre, Klein József és Reichenfeld Móric egyévi önkéntesi orvostudoro­kat segedorvoshelyettesekké. Áthe­lyeztetett az automobil osztályhoz Kaczander Ferenc tart. zászlós. A Szent Erzsébet egyesület közgyűlése. Szent Erzsébet ünne­pén, csütörtökön délután tartotta meg folyó évi rendes közgyűlését az Esz­tergomi Szent Érzsebetről nevezett jótékony ^egyesület“ a Kath. Kör nagytermében. A közgyűlés elnöke Bogisich Mihály v. püspök volt, ki szép megnyitó beszédben üdvözölte a megjelent nagyszámú intelligens hölgyközönséget. Szent Erzsébet kora és a mai idők között párhuzamot vonva, lelkes szavakkal buzdította a hölgyközönséget a nagy Szent pél­dájának követésére, A szép megnyitó után az elnöklő püspök az egyesü­let hadbavonult érdemes titkára, Mátéffy Viktor belvárosi plébános távollétében Polczer Jenő belvárosi káplánt kérte fel a múlt ülés jegyző­könyvének felolvasására és a jelen­tések megtételére. Az egyesület az elmúlt működési évben a szegények segélyezésére 1550 koronát, gyógy­szerekre 471 koronát, szegény isko lásgyermekek felruházására pedig 220 koronát fordított, a népkonyhára pe­dig 2375 koronát adott ki. Az egye­sület elmúlt évi bevétele 6083, kia­dása pedig 5398 korona volt. Az egyesület a napokban törzsvagyoná- ból 2800 kor. értékű hadikölcsönt jegyzett, a tagok által gondozott sze­gényeknek pedig a közgyűlés alkal­mából 725 koronát osztott ki. A közgyűlés ezután az eddigi tisztikart újból nagy lelkesedéssel megválaszt­ván, az elnöklő püspök éltetése mel­lett szétoszlott. A tábori püspök a fogolytá­borban. Bjelik Imre dr. püspök, tá­bori vikárius szerdán titkára, továbbá Robitsek Ferenc tb. kanonok, pap­nevelőintézeti alkormányzó és a bu­dapesti katonai parancsnok adjutánsa kíséretében megtekintette a kenyér­mezei fogolytábort. A főpap nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy nemcsak a foglyok testi ellátásáról történik a legteljesebb gondoskodás, hanem azok a lelkiekben sem szen­vednek hiányt. A meglehetős szám­ban lévő katholikus foglyok lelki gondozásáról a hercegprímás gon­doskodott, a ki havonként két ízben tartat a táborban istentiszteletet, de szükség eseten bármikor is küldi oda valamelyik papját. A foglyok túlnyomó része görögkeleti, ezeknek lelkiszükségleteiről egy görögkeleti lelkész gondoskodik. A fogolytábor meglátogatása után a tábori püspök kísérőivel együtt Csernoch János dr. biboros-hercegprimás vendége volt ebéden, majd automobilon visszatért a fővárosba, honnan a déii harctéren lévő katonai lelkészi intézmények és kórházak meglátogatására utazott. Utjának első allomasa Újvidék volt. Kitüntetett hősök. Gászler Ka­roly 26. gyalogezredbeli szakaszve­zető a leghevesebb tűzben, halál­megvetéssel összeköttetést létesített a saját, messzire fekvő zászlóaljával, eközben egy ellenséges municiós ko­csit zsákmányolt, a kocsi legénysé­gét leterítette. Körülzártak, de a leg­hevesebb tüzeles dacara kivágta ma­gát, a maga zászlóaljának rögtön megmutatta az ellenséges állásokhoz vezető utat és mint őrsparancsnok fontos jelentéseket es hat foglyot hozott. E hősies tetteiért az arany vitézségi éremmel tüntettek ki. — A második osztályú ezüst vitézségi érmet kapták az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért: Me­zei Ferdinand egyéves önkéntes, cím­zetes káplár, Prestyák András, trom­bitás, Nagybanyai István őrvezető, Spielvogel Rudolf gyalogos a 26. gyalogezredben. Hadikölcsönjegyzések a ben­céseknél. Az esztergomi bencés székház tagjai 8400 koronát, a főgim­náziumi alapokból pedig összesen 8850 koronát jegyeztek a hadiköl­csön kötvényekre a helybeli takarék- pénztárnál. Ülések a megyén. F. hó 26-án d. e. 11 órakor a vármegyei igazoló választmány ülést tart a vármegyei legtöbb adót fizetők 1915. évre ér­vényes névjegyzékének megállapítása tárgyában. F. hó 21:én d. e. 10 óra­kor pedig a vra. egészségügyi bi zottság ülésezik a köbölkút és Far- nad községekbe kért gyógyszertár felállítási engedély megadásának ügyében. A vármegye hadikölcsön jegy­zése. Esztergom vármegye külön­böző alapokból 154,000 K, a vár­megyei árvaszék pedig a tartalék- alapból 40,000 korona értékű hadi­kölcsön jegyzést eszközölt. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete pén­teken délután 4 órakor közgyűlést tartott. A közgyűlés legfontosabb tárgya a hadikölcsön jegyzések meg­szavazása volt. A tanács javaslatát, mely szerint a város által kezelt kü­lönféle alapokból 100000 korona je­gyeztessék hádikölcsönre, a képvise­lőtestület egyhangúlag elfogadta, oly hozzáadással, hogy Takarékpénztár­ban elhelyezett tőkéből 50.000, az Iparbanknál 40.000, a Hitelbanknál levő pénzekből pedig 10.000 koronát fordít e célra. A közgyűlés azonkívül a harctéren küzdő katonáink kará­csonyi ajándékára 300 koronát sza­vazott meg, mely összeget az Auguszta karácsonyi doboz mozgalom veze­tőségének címére küld el a város. Végül a vadászati jog bérbeadásának ügyében határozott a képviselőtestü­let olyképen, hogy a vadászati jog bérbeadására árverést fog hirdetni. Községek hadikölcsön jegy­zése. Az esztergomi főszolgabiró- ság területén lévő községek közül eddig a következők jelentették be, hogy hadikölcsön jegyzést eszközöl­nek : Domös 1200 K, Lábatlan 3200 K, Nagysáp 12300 K, Csév 2500 K, Dorog 4000 K, Leányvár 3000 K, Baj na 5600 K. Itt a példa. A debreceni polgár- mester, ki a város közélelmezési bi­zottságát összehívta és ott kimon­dották, hogy a nagy drágaság eny­hítése céljából maga a város fog gondoskodni a iegszükségesebb élelmi cikkek: a búza, rozs, bab, lencse, borsó és burgonya beszerzé­séről a lakosság részére, hogy ily módon a legjutányosabb árakon tudja a fogyasztóközönség igényeit kielé­gíteni, azonkívül azt is elhatározta, hogy az árak minél minimálisabb megállapithatása végett a jelzett ter­mények szállítási ügyében szállítási kedvezményt kér a kormánytól. Sőt tovább ment a debreceni polgármes­ter. A gyűlésen megszavaztatta, hogy az élelmicikkek árának megszorítása és leszállítása végett az élelmi-cikk készleteket egyszerűen lefoglalja nem erőszakosan ugyan, hanem egy bi­zonyos megállapított ár mellett s azokat ily módon a fogyasztóközön­ség rendelkezésere bocsátja. A mi draga esztergomi piacunk érdekében is lehetne tenni valamit. Hogy hagyjon egy kicsit alább az a lehetetlen drá­gaság, amely maholnap türelmetlenné teszi a megélhetést szépséges váro­sunk falai között. Talán remélhet­jük is a helyzetnek valamelyes ja­vulását. Tűzoltók a hadikölcsön sike­réért. Múlt számunkban röviden je­leztük, hogy az „Esztergom Vár­megyei Tűzoltó Szövetség“ elnök­sége lelkes felhívással fordult a vár­megye valamennyi tűzoltó Parancs­nokságához a hadikölcsön sikere érdekében. A lelkes szózat egész terjedelmében a következő: „Kedves Baj társak ! A magyar kormány hadikölcsönt kér a nemzettől! Valószínűleg ol­vastátok a lapokban az erre vonat­kozó felhívásokat s így arról bőveb­ben most itt foglalkozni nem aka­runk. Egyre azonban hazafias kö­telességünknek tartjuk figyelmete­ket felhívni. A magyar kormány felhívása mindenkinek szól! Nekünk is ! A múltak bizonyítják, hogy a tűz­oltók nemcsak hivatásuk teljesíté­sében kötelességtudók, de minden nemes iránt fogékony lelkűek ! Lehet-e valami szebb, nemesebb a hazaszeretetnél! ? Majdnem minden testületnek van, s az alapszabályok szerint kell is lenni alaptőkéjének. Hol kisebb, hol nagyobb, de valamely összeggel minden legkisebb testü­let rendelkezik. Ne késlekedjetek tehát édes hazánk — mindenünk érdekében cselekedni s a rendelkezéstekre

Next

/
Thumbnails
Contents