Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 92. szám

1914. november 15. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 sonló tervünk van Hessen és Nassau fejedelemséggel is. Mert ez a térképi hatalmas ék szük­séges a keleti és nyugati Po­roszország közé. Dániára is te­kintettel leszünk. Ez az ország ép úgy megkapja Schlesviget, mint Franciaország a poroszok­tól elkobzott Elsasz-Lottharin- giát. Még inkább gyöngítenők a porosz nagyravágyást, ha Ba­jorországot megbővítjük. Nem szükséges ehhez egyébb, mint csak egyszerűen hozzája csa­tolni az ausztriai bajor elemet, tehát Tirolt is. A cseh-morva királyság ön­állósítása is atyai gondunk. Vájjon Szerbia, Bosznia, Hercegovina és Dalmácia Ma­gyarországhoz vagy Ausztria délszláv országaihoz csatoltas- sék-e, ez is olyan függő kér­dés, melyet csak a háború dönt­het el. Ami azonban Magyarorszá­got illeti, az megmaradhat egye­lőre két dualisztikus államnak. Nyugati fele ugyanis, hol a ma­gyarság túlnyomó, legyen a magyar királyság; keleti része pedig, ahol a román elem az uralkodó, legyen román király­ság. Ez a két új állam azután — szláv területek nélkül — ismét dualizmusba szövetkez­hetnek. Természetes, hogy Galicia nyugati része és a ruthének földje Oroszországhoz vágyódik. Az orosz birodalom nagy­hatalmi érdeke még, hogy a küdtek a vár szép úrnőjének ott fo rog eszeveszett táncai az őszi szél, felkavarva a terem szögleteiből a porladó kövekről lehullott százados freskók szét mállóit millió atom­jait. Amint boszorkány tánccal őrülten végig futja a hatalmas termet a kí­sérteties széltánc, a vakolat és a hosszú idő pusztító enyészettől meg­lazult falakról leomló kőtörmelék úgy hangzik az üres teremben, mintha csak a vitézek sarkantyús csizmáinak ütemszerü zaja vegyülne az elemek zűrzavaros tánctól hangos terem po­koli zsivajához. Nyöszörög a fal a keresztül si- vitó szél nem szűnő támadásai alatt s a láthatatlan ellenség föltartóztat- lanul süvít keresztül az őrizetlen ka­pukon, hogy pillanatnyi győzelme után mint száműzött démon tovább rohanjon a láthatatlan végtelenség­ben. Irtóztatóan fenséges az elemek éjjeli küzdelme, ott fen a magasban a romladozó várromok között, a foly­ton dúló emberfeletti küzdelem las­san emészti meg az ősi büszkeséget; a nagy tivornya ősztől — tavaszig tart, hogy azután új ellenség poriassza a maga perzselő melegével az évszázadok zivatarjától acélos fala­kat. A Bradák hires sasfészke pusztul a nagy lassú enyészettel. B. Fekete-tenger az ő kijárataival, Konstantinápollyal, a Márvány- és Egei-tengerrel orosz tulaj­donná váljék. Ugyanez a politikai érdek követeli, hogy Anatóliából ki­kergessük a törököt, mert ez az orosz kapu Szíriába és a Szuezi-csatornához. Az új orosz térkép a Kár­pátok koszorúját három fosz­lányra tépi. A nyugati és észak- nyugati Magyarországot a Cseh- Morva [királyság kapja aján­dékba. Az északkeleti Kárpátok Erdéllyel együtt természetesen a románokat illeti. * * * Amilyen impozáns a mos­tani világháború, épen olyan impozáns az oroszok nagyra- vágyása. Ez az orosz sakkhú­zás játsza tehát most a nagy háborút. Hogy a petrográdi moszk­vai muszka térképnek csak az angolok, a franciák, a néhai belgák, a szerbek és monte- negróiak bizonyosan örvende­nek, azt úgyis tudjuk. De hogy ezt az iszonyú ha­zárdjátékot mégis csak meg­semmisíti a mi halálra Ítélt szö­vetségesünk Németország Ausz- tria-Magyarországgal karöltve, az legbizonyosabb, mert a vi­lágtörténet örök igazsága ma­rad, hogy a fenhéjázás a bu­kás kezdete ! Használjunk hadisegély póstabélyeget. A kém. Hogyan tört be a Timók had­osztály ? Hazatérő sebesültek határszéli vá­rosok idevetődött lakói hírül hozzák a háború epizódjait. Egymagukban elvesznek, mint kicsinységek a vilá­got elborító tűztengerben, feljegyezve, összegyűjtve, mint mozaik adják a háború tükörképeit, mely hol a bor­zalmasság ijesztő darócában, hol a derű libegő fátyolköntösében jelen­nek meg. Itt zord erő, ott magát veszélye­ken könnyű szerrel túltevő élelmes­ség. Égy helyütt vértezetlen, nyíltan küzdő hős, ott álcázott, szinváltoz- tató kém. Mindegyik mutat csodála­tosat, érdekeset. A mi természetünk a nyíltságé, talán ezért vált ki belőlünk oly kü­lönös érzelmeket a kémek üzelme. Vagy tán inkább azért, mert akiket ez a haza táplált, azok között akadt áruló. Az a kém, aki az övéi érde­kében, leszámolva mindennel, indul el az ellenség felé, hogy híreket szerezve, legyen segítségére övéinek, lehet hős. De aki elárulja a saját megbízóit, az a hitványok hitványa, kíméletet nem érdemel. Annak idején általános lelkese­dést keltett a hozzánk áttört szerb katonák eleinek, a Timók-hadosz- tálynak megsemmisítése. Csak egy maradt érthetetlenül. Oly erőseknek hitték magukat a szerbek, vagy any- nyira gyengéknek bennünket, hogy véghez merészelték vinni a vakmerő támadást ? Egy úriember, aki azon a vidé­ken azóta megfordult, megfejtette a szerb vakmerőségnek indító okát, a szerb betörés előzményeinek köz­lésével. A betörés színhelyén vasútállo­más van, ahova igen sűrűn futottak be a katona vonatok. Valahányszor a vonattal munícióval megrakott ko­csi jött, a vonatra a szerb oldalról mindig tüzeltek s megfigyelés szerint minden esetben a municiós kocsira irányították a tüzelést. Megkísérelték, hogy az állomás előtt cserélték fel a vasúti kocsik beosztását, azonban ez sem segített, a célpont mindig az a kocsi volt, a melyen a lőszert szállították. A vasútállomáson egy alkalom­mal a szolgálatot teljesítő főhadnagy, mikor a vonat ismét municiós szál­lítmánnyal érkezett be, figyelni kezdte a vasúti alkalmazottak munkáját. E közben észrevette, hogy az állomás­főnök elosont, lement a pincébe. A főhadnagy meglepődött. Nem akarta gyanúsítani a főnököt, akit mindenki megbízhatónak tartott, de alig pár perc múlva megkezdődött a szerbek lövöldözése a municiós ko­csi felé. A főhadnagy jelentést tett felleb- valóinak s ettől fogva az állomásfő­nököt állandóan figyeltette. Másnap egy tábornok vezetésé­vel katonai bizottság jelent meg az állomásfőnöknél s a tábornok felszó­lította a főnököt, hogy vezesse le őket a pincébe. Remegve mutatta az utat az állomásfőnök. A pincében megtalálták a telefont. A generális kemény hangon vonta felelősségre az állomásfőnököt: Aki ennek az országnak kenye­rét eszi, hogy vetemedhetik ily alá­való árulásra. Tudja-e, mi lesz en­nek a következménye ? Az állomásfőnök kegyelemért kö- nyörgött. — Jól van — mondta a tábor­nok — egy esetben. Ha azonnal át­telefonál a szerbeknek, hogy az orosz betört Magyarországba oly félelmes erővel, hogy az eddig itt elhelyezett csapatokat is felvezényelték és a csa­patok már el is vonultak innen, te­hát szabad az út. Az állomásfőnök erre is hajlandó volt. Egy szerbül beszélő tisztünk ellenőrizte, amint a főnök telefonon beszélt. Az eredmény meg volt. A Timók- hadosztály hősies vakmerőséggel be­tört a védelem nélkülinek gondolt helyen. Elvette büntetését a Timók-had- osztály és az — állomásfőnök. A győri keresk. és ipar­kamara felhívása. Nagy hullámokat ver a hadiköl- csön jegyzésére irányúló mozgalom. Az ország polgárságának hazafisá- gához méltó arányokban indul és kétségtelen, hogy teljes sikerre fog vezetni, annál is inkább, mert az el­helyezett tőke teljes biztonsága mel­lett nagy jövedelmet is nyújt. A győri kereskedelmi és iparka­mara az alábbi felhívást bocsátotta ki gyárosokhoz, kereskedőkhöz, ipa­rosokhoz, amelyben tudomásul adja, hogy a nyugdíjalap rendelkezésre álló vagyonát, hatvanezer koronát befekteti a most kibocsátandó kötvé­nyekbe : A felhívás a következő : FELHÍVÁS a győri kamarai kerület kereskedőihez és iparosaihoz ! A magyar kormány a legköze­lebbi napokban az 1912. évi LXIII. évi t.-cikkben nyert felhatalmazás alapján a hadi szükségletek fede­zése céljából kölcsönt szándéko­zik kibocsátani. A ránk kényszerített küzdelem­ben dicső hadseregünk hősiesen állja meg helyét s teljes biza­lommal tekinthetünk a végleges győzelemmel kivívandó nagy si­kerek elé. Azt a hős feladatot, melyet vi­téz katonáink a vérrel áztatott harc­mezőn betöltenek, támogatnunk kell hadikölcsön megszerzésére irányuló akció fényes eredményé­nek biztosításával. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy a magyar nemzet egysége­sebb, mint valaha volt s áldozat- készsége minden téren megnyilvá­nul. De midőn a kerület gyárosai­hoz, iparosaihoz és kereskedőihez szólunk, nem is beszélhetünk ál­dozatkészségről, mert ezúttal oly előnyös befektetésről van szó, mely 6T8 % ot kamatoz s az állam ga­rantálja a teljes névértéknek öt év múlva történő kifizetését. Hisszük és reméljük, hogy a kerület kereskedői és iparosai va­gyoni képességük mérvéhez ké­pest kiveszik részüket a nagy nemzeti feladatból s erős a bizal­munk, hogy a nemzet a magyar üzleti világban nem fog csalódni, sőt ismét fényes beigazolást fog nyerni az a tény, hogy a magyar iparos és kereskedő most is mél­tónak bizonyul a nagy időkhöz. A mi sorsunk elválaszthatatla­nul egybe van forrva szeretett ha­zánk sorsával. Vagyonunk értéke hős hadseregünk kellő felszerelé­sétől, harckepességétől, végleges győzelmétől függ. Aki ezt a min­den bizonnyal bekövetkező szép eredményt elősegíti, saját vagyo­nának értékét biztosítja. A kamara a nyugdíjalap rendel­kezésre álló vagyonát hazafias készséggel fekteti be a kibocsá­tandó kölcsönkötvényekbe s 60,000 korona névértékű zárolt kötvényt fog jegyezni. Gyárosok, iparosok, kereskedők ! Kövessétek példánkat és segít­sétek nemzetünk szent ügyét dia­dalra ! Jegyezzetek a nemzeti hadiköl­csön kötvényekből mindnyájan vagyoni képességtek szerint s mu­tassátok meg a külföldnek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents