Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 90. szám

1914. november 8. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 hanyatlás észlelhető. Pedig tud­juk, hogy nemzetünk csak úgy fejlődhetik gazdaságban és ipar­ban, ha testvéri egyetértésben él. Igaz, hogy a rendkívüli idők rendkívüli viszonyokat, állapo­tokat szülnek, azért kell a kor­mánynak, a hatóságnak, a tár­sadalomnak karöltve azon mun­kálkodni, hogy a gazda nélkül maradt kisbirtoknak családja, avagy a kisiparnál vezető és munkás nélkül maradt család­tagok ne legyenek kénytelenek beszüntetni iparukat és nyakuk­ba akasztani a koldus tarisz­nyát. Ha gazdasági viszonyain­kat tekintjük, szomorúan ta­pasztaljuk, hogy már nálunk sem fenékig tejfel minden, hogy a tejfel minimumra apadt, mig a savó maximumra emelkedett. Oh már rég nem mondhatjuk országunkat tejben, mézben úszó Kánaánnak. Bizony, bi­zony nálunk is sok a baj és kevés a vaj. A gazdaközönségre rossz, terméketlen esztendők járnak. A kisipar pang, érezzük ezt a nehéz napokban, midőn a gaz­dát ekéje mellől, az iparost a műhelyéből a csatatérre szó­lítja hazafias kötelessége. Az államnak is kell gon­doskodni, hogy gazdaságunk, iparunk pangásnak ne induljon. A háború úgyis éveket ránt magával, míg ismét ott leszünk, hol most vagyunk. Az állam, a hatóság és tár­sadalomnak kell, hogy karöltve munkálkodjék, hogy magyar nemzetünk e válságos időkben is nem az elnyomatás, hanem a felemelkedés fokára jusson. Pataky Béla. Dolgozzatok, míg a mécsetek ki nem alszik. Tépést csináljon minden honleány! A galamb-posta. A most is szolgáló galam-pósta már az ókorban ismeretes volt Kele ten. Tökéletesítették azonban Euró­pában. A táviró korszaka előtt, a forgal­masabb városokban galamb-postákat szerveztek. Mert a galamb repülése jóval gyorsabb, sőt biztosabb volt, mint a léggömbbé. Párizs és London között tehát — a villámszikra meg­hódítása előtt — a galamb-posták biztosították a gyors forgalmat. 1870 ben, mikor a poroszok ost­romolni kedték Párizst és a táviró hálózatait megsemmisítették, a francia főváros rákényszeredett apóstagalamb szolgálatára. A galambok betanítása rendkívül egyszerű. Mezei galamb a legalkal­masabb erre a hivatásra. A hímet elszakítják fiókjai fészkéből és mesz- szebb viszik. Ekkor a családi érzés hűséges vonzalma a hímgalamb ösz­tönét csodálatosan haza irányítja, tehát biztosan haza is talál. Később folytonosan távolabbra viszik. Onnan is, a magasságból tájékozódik. Végre a legnagyobb távolságokat is legyőzi. A levelet — viaszos vászonban — gyöngéd kötéssel, biztosan hazaszál­lítja. Érdekes az ilyen tanulékony pós- tagalambok megfigyelése. Mikor a fészkéből eltávolított galambot, ide­gen helyen szabadon bocsátják, a szárnyas levélhordó rendkívül ma­gasra száll. Onnan szimatolja kitűnő látásával az elhagyott otthon irányát. A honvágy vonzza. Elhagyott családjához vágyódik. Ezt a valóban megható hűségét használja föl azután az emberiség, ha póstagalambokra szorul. A póstagalamb rendkívül serény. Óránkint 20 — 25 mérföldet repül. Leginkább rászorult erre a köz­vetítésre a világtól teljesen elszige­telt Párizs az ostrom alatt. Galamb szárnyon érintkezett ekkor a Tours-ba és később Bordeauxba menekült kor­mányával. Érdekes, hogy miként szervez­ték az elzárt párizsiak a galamb- postát. Tours-ba léggömbökön utaz­tak a párizsi galambok. A kormány székhelyén összegyülemlett híreket (a híres altatásokkal) kinyomatták. A nyomtatványt azután háromszáz­szoros kicsinyítéssel lefényképezték és a fölvételt zselatin-lemezre köz­vetítették. A zselatin-tekercseket vé­gül üres tolszárba illesztették és azt a galamb szárnya alá kötözték. A párizsiak azután gondosan lefejtették a küldeményt és a zsela­tintekercseket vetítőkészülékkel na­gyítva, nagy érdeklődéssel olvasták. A magánfeleknek szóló értesítéseket már a párizsi levélhordók kézbesí­tették. Ilyen módon természetesen a le­velezést is lebonyolították, mert egy- egy buzgó póstagalamb egyszerre tizennyolc lemezt, tehát egyenkint három-négyezer tudósítást tudott ki­csinyített formájában hazavinni. En­nélfogva egy-egy ügyes póstagalamb körülbelül hatvanezer táviratot, vagyis kerekszámban egy millió szót volt képes továbbítani. Ezért olyan rendkívül értékesek ezek a kedves szárnyas hírhordók háború idején. Ezért is lövöldözik azután a kis csempészeket olyan szorgalmasan ez ország határain les- kelődő Teli Vilmosok. Ha a mostani világháborúban Párizs ismét ostrom alá kerülne, a 42-ősök már néhány nap alatt vé­geznének a francia főváros bevéte­lével és akkor a szegény póstagalam- boknak sem kell majd a hazáért olyan sokat szenvedniük. Dr. KőrÖsy László. Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesül­teknek ! Hadvezetés télen. Közeledik a tél. Ezelőtt megtör­tént, hogy a hideg évszak beálltával az ellenfelek téli szállásaikba húzód­tak és abbahagyták a hadművelete­ket. Az 1812. évben Schwarzenberg még megóvhatta seregeit ilyen mó­don a hideg okozta szenvedésektől; hónapokig állt az ellenséggel szem­ben és egyetlen egyszer sem intéztek ellene támadást. Hogy a tél most is pihenőre kényszerítené a harcoló fe­leket, az épenséggel nem valószínű. Sok háborút küzdöttek végig tél idején, hasonló klimatikus viszonyok között, mint amilyenekkel Lengyel- országban kellett számolnunk, pedig akkor a katonák felszerelése és ru­házata sokkal rosszabb volt, mint ma. A legismertebb téli hadjárat Na­poleon 1812-iki orosz háborúja. Ez a háború tulajdonképen nem is ér­demli meg a téli hadjárat nevet, mert már december 12-én véget ért. Ezen a napon lépték át Murat menekülő seregei a Nyement. Igazi téli hadjárat volt az 1813. évi franciaországi háború, amely de­cember végén indult meg ; 1830—31- ben a lengyelországi hadjárat; 1848 —49-ben a magyar szabadságharc ; 1864-ben a dániai háború ; az 1870 —71-iki francia-német háború; az 1904—905-ben az orosz-japán hábo­rú és végül a két év előtti Balkán­háború. A lengyelországi ősz enyhe és napos; szeptember hónap és októ­ber első fele rendesen meleg és szá­raz. Azután hat rósz hét következik esővel, faggyal, hóeséssel. December elején rendesen beáll a bórához ha­sonló keleti szél. A lakosság alig tud védekezni ez ellen. Falon, lezárt aj­tón, ablakon át mindenhová besüvít és eltart két hétig is, éjjel nappal. December 15-ke körül szélcsend áll be, a vizek befagynak, a föld meg­keményedik. Négy teljes hónapig tart a nyugodt, nem túlságosan kellemet­len hideg. A lengyelországi tél nem hidegebb mint a kelet-poroszországi vagy galíciai; a hőmérő ritkán mu­tat — 4 foknál alacsonyabb hőmér­sékletet. A hadvezérek számításaiban min­dig számolni kell mind a kedvező, mind a kedvezőtlen időjárás eshető­ségeivel. Orosz-Lengyelország érődéi mind a természetes akadályok figye­lembe vételével épültek és tulajdon­képen a természetes akadályok erő­sítik meg legjobban ezeket a vára­kat. Ivangoród, Varsó és Novogeor- gievsk a Visztula vonalát védik; Breszt-Litovsk, Serock és Bergre a Búgon való átkelést nehezítik meg ; Ossoviec, Rosan és Pultunks a ke­leti Bug vonalán épültek ; a Nyemen vonalát Kelet-Poroszország határával szemben Grodnó, Miezec, Olita és Kovnó védik. Világos, hogy mindezen várak sztratégiai értéke csökken, vagy tel­jesen elvész, ha a védő folyóvizek befagynak. A befagyott Visztulán például már többizben átkeltek ellen­séges seregek. A hadviselésre természetesen na­gyon fontos az is, milyen utak áll­nak a seregek rendelkezésére. Ta­vasszal és ősszel Lengyelország utain szinte lehetetlen a közlekedés, a szél és árvíz minden utat tönkretesz. Hi­deg télen nincs többé köves, sáros nehéz országút, csak gyönyörű, sima, fehér hómező, amelyen torony irá­nyában, villámgyorsan repülnek a szánok. Az orosz hadsereg zöldes-barna ruhája valamivel jobban elüt a fehér hómező színétől mint a mi katonáink csukaszürke uniformisa. így tehát csupán egyetlen hátrányos oldala le­het ránk nézve egy téli háborúnak ; az igénytelen nélkülözéshez szokott muzsik jobban eltudja viselni a hide­get, mint a mi fiaink. De ezen is se­gítenek az egész monarchiában szor­galmasan dolgozó hölgyek, akik min­den katonát ellátnak majd meleg kézvédővel, alsó ruhával, sapkával, mig a hadsereg vezetősége kitűnő bundákat varratott. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető küldje e címre Hadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. Az untauglichok ujrasorozása. A népfölkelők összeírása és a nép- fölkelői szemle elrendelése érthető nagy érdeklődést kelt. Az összeírásra vonatkozólag tájékoztatásul szolgál­hat a következő : A népfölkelők bemutató szemléje még nem jelenti fegyveres szolgála­tuk föltétien elrendelését. De még ha arra kerül is sor, úgy a kiképzés, mint az esetleges fegyveres szolgálat idején az értelmiségnek a népfölke­lés kereteiben is meg van a maga külön pozíciója. Az egyévi önkéntesi szolgálatra jogosító kvalifikáció a nép­fölkelésnél is tekintetbe vétetik, ezt különben kérvényezni sem kell, ele­gendő a bemutató szemlén felmutat­ni az iskolai bizonyítványt, mire a sorozó bizottság a helyszínen meg­állapítja, hogy az illető népfölkelő „karpaszomány viselésre jogosult.“ Annak a szállongó híresztelésnek, hogy a népfölkelői szemléken túlzot­tan szigorú mértékkel fognak mérni, semmi alapja sincsen. Minden testi fogyatkozásról és szervi betegségről részletesen megemlékező törvényes utasítás állapítja meg, ki alkalmas és ki nem alkalmas népfölkelői fegyve­res szolgálatra és ettől nem tér el semmiféle sorozó bizottság. Nem tér el különösen azért, mert testileg nem alkalmas népfölkelőkre a hadvezetőségnek nincs szüksége s még egyáltalában nem állunk úgy, hogy a gyöngébb, satnyább ember­anyagra is szükségünk volna.

Next

/
Thumbnails
Contents