Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 88. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. november 1.

Talán sohasem volt a Halottak napja ily szomorú, mert sohasem ástak annyi sírt, mint ebben az esztendőben. Ma mindenki gyászol, akár mint családtag, akár mint hazafi, mert a harctéren dicsőén elhunytak mindnyájunk édes testvérei. Ha vigasztalásról van szó, arra mindnyájan rászorulunk, de az egymás fájdalmában való osztozkodás enyhíti bánatunk. De mentül általánosabb a gyász, mentül nagyobb mérvű a siralom, annál kevésbé van szükség a sötét színekre, de annál inkább a Végtelenségre való hivatkozásra.

És míg könnyet ejtünk szeretteink sírjára, míg íránytala- nul száll sóhajunk a távol idegenben, jeltelen és eltiprott sírban némán pihenő hőseink után, élesszük föl lelkűnkben az Eszméknek szunnyadó parazsát, lobbantsuk lángra az ész erejével s a hit hatalmával, hogy az örök élet eszméjének tüze ragadjon bennünket a boldog halhatatlanságba.

Parcs ami Henrik.

A csütörtöki városi közgyűlés.

A csütörtökön délután tartott városi közgyűlésnek 23 pontból álló tárgysora több szenzációval Ígérkezett, mégis mindössze csak 40 képviselő volt a teremben, mikor a polgármester a tanács élén a köz— Még egy kicsit ver, — fo- hászkodta — még mindig . . . most gyengül . . . még inkább gyengül . . . megáll . . . végem van . . .

Stael asszony, a szellemes francia Írónő, igy szólt halkan környezetéhez :

— Már nem jól van. Megfagy mind a két kezem ... ah, már milyen hidegek . . . milyen prózaiak . . .

Börne, a szatirikus német író, halálos ágyán fájdalmasan köhögött.

— Ma nehezebb a köhögése, mint tegnap, — konstatálta ridegen az orvos.

— Csodálom. Hiszen egész éjjel gyakoroltam magam a köhögésben.

Scarron, az örökké víg francia zseni, igy vigasztalta francia barátait:

— Sohase sírjatok, kedveseim ! Nem tudtok ti annyit sírni, amennyit én megnevettettelek titeket.

Nagy Napoleon ezzel a fölkiáltással múlt ki:

— Féte de l’armée !

Byron, a nagy angol költő, utolsó fohásza ez volt:

— Hagyjatok aludni!

Nelson, a hires admirális, még egy forró csókért rimánkodott.

Goethe, a német titán költő, ezt rebegte végső percében:

— Mehr Licht I

Erzsébet, angol királyné, fuldokolva nyöszörögte :

— Minden kincsemet egyetlen egy percért!

Walter Scott, a világhírű angol regényíró, utolsó ihlete;

gyűlést megnyitotta. S ez a szám a tanácskozás folyamán legfeljebb tízzel szaporodott. Mindenkinek feltűnt a gyűlés megkezdése előtti szokatlan csendesség, melyben legtöbben nagy vihar előjelét láttak. De a prófétálás ezúttal nem teljesedett: a közgyűlés lefolyása nyugodt mederben történt. A vitákban a szenvedély nem vetett nagyobb hullámokat: a felszólalók alig lépték át a tárgyilagosság határát. A végén mintha több képviselő arcáról bizonyos elégedetlenséget lehetett volna leolvasni, hogy nem ezt remélték, többet vártak, heves összetűzésekre számítottak.

A gyűlés részletes lefolyásáról a következőkben számolhatunk be olvasóinknak :

Megemlékezés, üdvözlet, köszönet.

A polgármester a gyűlés megnyitása után kitér a legutóbb történt világraszóló eseményekre. Megnyugvással emeli ki, hogy a hibánkon kívül fejünkre szakadt világháborúban Esztergom polgársága teljes szív- vel-lélekkel kivette részét: készséggel hozta és hozza meg a reá eső vér- és pénzbeli áldozatot. A pápai trónváltozásrol megemlékezve, indítványozza, hogy a közgyűlés üdvözölje XV. Benedek pápát, amit a képviselők el is fogadtak. Ugyancsak egyhangúlag fogadják el azt a tanácsi javaslatot, hogy a közgyűlés Lollok Lénárd pre- látus-kanonokot 3000 koronás alapítványáért üdvözölje.

—- Érzem, hogy most újjászületem !

Jefferson, az angol hős utolsó szavai:

— Lelkemet Istenemnek, árváimat hazámnak !

Washington, az amerikai Egyesült államok megteremtője, ezzel a szóval szenderült el:

— Jól van!

Metastasio, német költő halála előtt még két szép strófát írt.

Vörösmarty Mihály zokogó nejéről, Garay János pedig siró gyermekeiről beszélt végső pillanataiban.

Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, ezzel a felkiáltással roskadt össze a sortűz után :

— Éljen a haza 1

Bátóri Schulcz Bódog, a hires szabadságharci tábornok, ki a szent- györgymezei honvédtemetőben por- ladozik, ezt irta papirosra halálos ágyán :

— Sah matt vagyok !

Meg kell még ma emlékeznünk, a kiválók közt, a mi derék harcosainkról, akik az északi és déli határon haltak hősi halált. Az ő sírjukra valóban reá illik a Szózatból ez a fölirat:

Elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt 1

Végül pedig ezzel a jelszóval múlok ki én is most az utolsó pillanatokról írt tárcám végén:

— Talán elég is volt 1

Három helyett csak két szavazókör.

Kénytelen belenyugvással fogadja a közgyűlés a belügyminiszternek azon döntését, mely- lyel Bogisich Mihály v. püspöknek és társainak fellebbezésére megváltoztatta az orsz. képviselő-választásra vonatkozó 3 szavazókört megállapító közgyűlési határozatot s a szavazók megfelelő arányához képest csupán 2 szavazókor állítását engedélyezte.

Egy helyett két szavazati-jog.

Vegyes érzésekkel veszi a közgyűlés tudomásul a vármegyei fensőbbség azon döntését, melynél fogva a városi közgyűlés ellenző határozatával szemben Eröss Rezső főkáptalani jószágigazgatónak, mint a káptalan képviselőjének és mint virilistának kettős szavazati jogot állapított meg a közgyűlésen.

A városi pénzek elhelyezése.

Szó nélkül hozzájárul a közgyűlés a tanács azon javaslatához, hogy a városi közpénzekből az eddigi szokás szerint 60% a takarékpénztárban, 20% az iparbankban és 10% a hitelbankban helyeztessék el gyümölcsözésre.

Nem remélt részesedés.

Egyhangú helyesléssel kiséri a közgyűlés azt a tanácsi jelentést, mely szerint a Buda- pest-Esztergom-Füzitői h. é. vasút részvénytársaság törzsrészvényenként ezúttal először 10-50 K-át fizet az 1913. évi szelvények után, amiből a városnak, mint egyik fő részvénytulajdonosnak elég szép részesedése lesz.

A hadiállapot következtében

beállott fontosabb városi eseményekről

Os’váth főjegyző majd félórás előterjesztéssel számol be a közgyűlésnek. Előadja egyebek közt, hogy az általános mozgósítás következtében avárosnak 7 tisztviselője, 4 napidíjasa,egyik rendőralkapitánya, rendőrfogalmazója, 22 közrendőre, 2 erdőőre, 6 tűzőre es 5 kocsisa vonult be a katonasághoz. A bevonult munkaerőket csak részben tudták pótolni napidíjasokkal. A beállott szükséghez képest a kiadásokat a minimumra redukálták, az építkezéseket beszüntették. A rendőrség pótlására polgárőrséget létesítettek, melynek szervezése körül különösen Vaniss Dezső járásbiró szerzett érdemeket. A közegészségügyben mindent megtettek, hogy a városban és a fogolytáborban a fertőző járványok keletkezését s terjedését megakadályozzák. Beszámol részletesen

a hadbavonultak családjai érdekében tett gyűjtésekről, segélyezésekről, népkonyha és napközi otthon állításáról stb. Továbbá a katonaság elhelyezéséről és az iskolák tartásának biztosításáról. Végül megállapítja azt. a szomorú tényt, hogy a hadviselés következtében beállott moratórium mily érzékenyen érinti a város pénztárát : a jövedelmek alaposan megcsappantak.- A jelentéshez elsőnek s utóbb még egyszer Brutsy János szól, ki 3 kérdést intéz a tanácshoz: 1. miért halasztották el kellő ok nélkül az adókivetést, 2. hány napidíjast állítottak be a hiányzó munkaerők pótlására és 3. miért egyeztek bele Magyar Endre számtisztnek a Vörös Kereszt kórházhoz gondnokképpen való alkalmazásába. A felszólalásra a főjegyző válaszol, aki szerint az adókivetés készen lesz november 15-ére; dijnok kevesebb van, mint állandóan szokott lenni; Magyar Endre számtisztet a főispán megokolt egyenes kérésére engedték át ideiglenesen a Vörös Kereszt kórháznak. Dr. Gróh József elismerését nyilvánítja a városi tanácsnak és tisztviselőknek a mostani nehéz időben megfogyott számmal végzett kétszeres munkájukért. Tóth János Magyar Endre visszahívása mellett érvel. A közgyűlés minden döntés nélkül egyszerűen tudomásul veszi a tanácsi előterjesztést.

Felfüggesztés és fegyelmi eljárás.

Nagyobb emóciót kelt a városházán nemrég leleplezett sikkasztásról való polgármesteri és tanácsi előterjesztés, mely szerint Koksa Tivadar házipénztári ellenőr és Ehrlich Dezső másodvégrehajtó ellen sikkasztás címén, Kotra Károly házipénztáros ellen hivatali mulasztás címén fegyelmi eljárást indítottak és őket felfüggesztették, Hítray Ferenc főszámvevőt pedig a köteles ellenőrzés elmulasztása miatt fegyelmi alá vonták. Brutsy János felszólalásában szomorúan állapítja meg, hogy a városházán régóta laza az ellenőrzés; s a számadást egyre elkésve kapja a közgyűlés. Nem akarja a bűzt piszkálni, de meg nem állhatja, hogy rá ne mutasson : hányszor sürgette ő már a városi pénzkezelésben a reformokat. A jelen szomorú eset alkalmas arra, hogy a városi kormányzat becsületességében való hitünket megingassa. A polgármester a megfelelő munkaerők hiányával mentegeti a számadás folytonos késését. Visszautasítja a városi kormányzat becsületességének meggyanusítását. Maga részéről híven és pontosan teljesítette az ellenőrzést. Dvihally Géza