Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 86. szám

Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 86. szám. Vasárnap, október 25. és POLlTimiés TRRSFíDFlLMILFíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Trombitaszó. Harsog az ország trombi­tája. Fegyverre magyarok! A nemzet erőforrásának új rétegei mozdulnak, új lobogók alá. Erőtől duzzadó karok ra­gadják föl a szuronyokat. Betűvető kezek sutba dob­ják az írótokat és kardot ra­gadnak. Törvény tudó koponyák hom­lokát, katonacsákó árnyékoz- za. Munkások leteszik a szer­számot es a halál kaszáját su­hogtatják acélos ökleikbe. A magyar nép új tömege türelmetlenséggel öltözik a vi­tézek zörgő fegyvereiben. Boldogok, dicsőségesek, a kiknek az a megtiszteltetés ju­FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. tott, hogy tűzhelyünkért, asz- szonyainkért, gyermekeinkért, vagyonúnkért, trónunkért, ha­zánkért — mindenünkért szé­les mellükkel álhatnak véde­lemre. Harsog az ország trombi­tája. Fegyverre magyarok ! Szerencsések vagytok, aki­ket a haza hív ! Szomorúak mi vagyunk, a kiket még nem szólít s boldog­talanok, akiket igy sohase szó­lít meg a király, mint ahog^ titeket mgszólított. Ha férfi szeme könnybe láb- bad, — nagy érzések szánto- gatják a szivét. Ha apát, anyát, nőt, gyer­meket hagytok idehaza: — nem sírhattok, mert a jövő Magyarországot hagyjátok há­tatok mögött, amelyért küzdeni, meghalni a dicsőségnek legna­gyobb dicsősége. De, ha mi azért könnye­zünk most, mert véletek nem mehetünk, ezt a férfikönnyet bocsássa meg és szentelje meg a magyarok Istene, — tiértetek. Eddig az ország jólétének békés munkáját bizta rátok. Mi most az egész országot a kezetekbe adjuk, fia megvé­delmezitek, — élni és virágozni fog; ha nem vigyáztok rá — el fogjuk veszíteni talán örökre! Mi, akiket az öregség, a gyen­geség ítthonmaradásra kárhoz­tat, dolgozunk érettetek és csa­ládjaitokért. Harsog az ország trombi­tája. Ti, akiknek válát még so­hase nyomta a fegyver szíjjá, vegyétek most erős vállaitokra ! Borjúitokban viszitek a Kár­pátok érceit, Adria gyöngyét, Nagymagyaralföld acélos búzá­ját, a bársonyos legelők gyap­júját és mindezek fölött a ma­gyar haza szívős szeretetét és bőséges áldását. Magyar nők ! Varrjatok új zászlókat ezek­nek az új seregeknek, amelyek harci vággyal sorakoznak fegy­ver alá, hogy megdöbbentse­nek mindén ellenséget, amelyik a magyart bántani meri. Harsog az ország trombi­tája. Fegyverre magyarok! U. G. Ne legyünk kisbitüek. Körülbelül egy hónapja, hogy az újságok azon híradá­sának, hogy a Kárpátok két szorosánál az oroszok betörést „Esztergom és Yidéke“ tárcája, Mármarosi hegyek alján .. . Irta: Sárkány Sándor. Mármarosi hegyek alján golyószárnyon száll a Halál, de amerre eliramlik mindenütt virágot talál. Mármarosi hegyek alján, amerre a Halál vágtat, meleg még a nap sugára, s bearanyozza a fákat. Ágyúk bőgnek ; kardok csörgnek ; poklok tüze fel-fel villan ; meleg vér foly a mezőkön ; madár repdes ; szellő illan : mármarosi hegyek alján. S amíg dörg, búg, csörg a Halál s lába mindent vérbe tiport: látja, hogy a langyos szellő az erdőkből illatot hord mármarosi hegyek alján. Megkérdezi: — Mondd csak szellő hol késik az Ősz e tájról ? ! . . . S mért maradtál e mezőkön, ahol vér foly, ágyú lángol ? ! . . . Hogy van, hogy a hegyek ormát tél borítja hólepelbe, s itt, lenn, csalogány dalolgat, virág nyílik a berekbe' 1 ... . — Szól a Szellő : — Tudjad meg hát : ide lopódzott a Gazság, s mielőtt még betört volna észrevette az Igazság . . . Itt harcolgat a mezőkön Dávid, a Góliát ellen . . . Menny és Pokol vívnak tusát ebben a nagy küzdelemben . . . Fény és Homály viaskodnak . . . Hit, a Hitetlenség ellen . . . Paradicsom kapujában. Istenség és a Rossz-szellem . . . Vitéz múltak ébredeznek, évszázadok visszatérnek, hogy a Jogot megmutassák Jogtalanság seregének . . . Kultúra és ős-butaság fogtak kardot egymás ellen . . . Tolvaj irtó e hadjárat : így hát Halál itt kell lennem. Ezért késik ide az Ősz ! . . . Ezért dalos itt a berek ! . . . Ezért meleg a napsugár októberben e táj felett 1 . . . Nincsen itt neked hatalmad ! . . . A munkád hasztalan, dőre 1 . . . Nézd 1 hogy hull az ellen-golyó, s mégis mint törnek előre ! . . . Aki itt hal : örökké él ; mert a magyar olyan fajta, hogy a harcban elhalt fiát a szentek közé iktatja. Fogja kaszáját a Halál, tovaviszi golyó-szárnya és a havas hegyek alján a gaz ellent lekaszálja. És mire a hegyek alján hó borul majd a virágra : a magyar nép diadalát viszi a szél a világba. ' A háború majd ennek, majd an­nak a városnak nevét veti forga­lomba. Tegnap még Antwerpenről, ma már Przemyslről, holnap másról írnak az újságok és beszélnek az emberek. Nem kell prófétai előrelátás an­nak megmondásához, hogy a köz­érdeklődéslegközelebbi tárgya Orosz- Lengyelország fővárosa, Varsó lesz, amely köré mind erősebben záródik a támadó német seregnek gyűrűje. Varsót nem ok nélkül szokták „lengyel Páris“-nak nevezni, mert több tekintetben emlékeztet a szaj- naparti metropolisra. Ragyogó kávé­házakkal és pompás kirakatokkal ékes, tágas és egyenes főuccái, me­lyeken éjjel-nappal a legutóbbi pá­risi divat szerint öltözött, mosolygó arcú urak és hölgyek zsongó-bongó, csevegő áradata hullámzik, a folyton szemünkbe ötlő szebbnél-szebb fo­gatok és gépkocsik; a lépten-nyo- mon hallható francia beszéd önkén­telen eszünkbe juttatja a franciák fővárosát. Színházaiban teljesen otthonos a francia múzsa. Képzőművészeti em­lékei nagyrészt francia hatásra val­lanak. A régi lengyel királyi lakok és kertek ugyancsak a párisi és ver- saillesi minták másai. Nem hiába van Varsó a nyugat­európai és a keleti, orosz kultúra határvonalán: egész külsejével fel­tűnő ellentéteket mutat. Történeti, vallási, közgazdasági és művelődésbeli vonakozásai hatá­rozottan a nyugathoz kapcsolják, mig közigazgatási, katonai és rend­őri intézményei, messze kicsillogó aranyos kupolás új görögkeleti temp­lomai az orosz hatalomra figyel­meztetnek. Büszke tekintetű és lé­pésű elegáns lengyel urak, nyúlánk, könnyedjárású és szép arcú lengyel nők mellett nyomorúságos külsejű

Next

/
Thumbnails
Contents