Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 85. szám

1914. október 22.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

fegyvert ? Avagy nem tudjátok, hogy minden egyes kar, mely ólomsulyá- val nehezedik az ellenség fejére egy- egy győzelmet jelent ?“ Erre azt felelnék:“ Ha, azok kik ott vannak nem tudnak győzni, akkor mi úgy sem segíthetünk.

Igazatok van, helyesen mondjátok. Az olyanokon, kik, ha az ellenséggel szembe állnak, elsápadnak, s kihull kezükből a fegyver, nem fog eldőlni a haza sorsa. Mi többiek, kik hiszünk a biztos győzelemben, fontoljuk meg nyugodtan, hogy annak az ezer meg ezer embernek az életéért, melyet föl kellett áldoznunk meg lesz a jutalom.

Tekintsük be a múlt történelmének lapjaiba, s kisérjük figyelemmel azokat a nagy eseményeket, amelyek éppen olyan nagy szerepet játszottak s nagy fontossággal bírtak: mint amilyen fontos nekünk, és lesz az utókor számára az „1914“.

Tudnunk kell, hogy a háború mindenkor, még a legrégibb időben is, minden népnél, annak dacára, hogy a háborúban a külső és belső viszálykodások úgyszólván napirenden voltak, mégis a nyerő félnek bizonyos tekintetben hasznára volt. Területi kiterjedést, anyagi vagy szellemi lendületet okozott. Pld. a görögöknél a hosszú harcok után, minden téren lendület állott be, az anyagi jólét kifolyásából virágzásnak indultak a művészetek. Szofoklész és Arisztofa- nész neveihez fűződnek a szellemi művelődés gyümölcsei. Vagy vegyük a keresztes háborúkat s azok hatásait és előnyeit, melyek nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész

másodszor kerülök kórházba. Nem rossz.

Nyájas tekintetű, torzonborz öreg úr került az ágyamhoz. Katonaorvos.

— Nos fiam, felébredtél ■ már ? Elég soká aludtál. Azt hittem az angyalok ébresztenek már fel. Hanem azt mondhatom, komisz szerencséd van.

— Igen ?

— Abbion. Ha véletlenül le nem térül az útról a golyóbis, azt hiszem Ábrahám kebelében csücsülnél.

— Nem értem, orvos úr.

— Pedig könnyű az egész. Valami metália került az útjába, abba belefúródott, Eközben a kilőtt irány az akadály folytán megváltozott és a szívtől alig egy arasznyira szaladt be a komisz bőrödbe. Hehehe !.

A kedélyes öreg úr jóízűt kacagott.

Eszembe villant valami. A Madonna. Először az égi, azután a földi Madonna. Szinte látom azt a csodás tekintetű égi Madonnát, amelyikhez az a lágy, finom lelkű másik Madonna annyira hasonlít.

Az orvos néhány perc múlva ismét az ágyamhoz jött.

— Nézze fiam, itt a megmentje.

Reszketve nyúltam az érmecske felé. Megnézem. Az ostoba golyó a Madonna karján pihenő kis Jézus alakját fúrta át.

Babonás érzéssel csókoltam meg a nikkel darabkát, amelyikhez két csodatevő Madonna emléke fűződik. Az égi és földi Madonnáé.

világra kiterjedtek. Micsoda jólét és szellemi gazdagság virágzott a német alföldiek szabadságharca után ! De nem csak a művelődésre és a gazdasági viszonyokra voltak hatással a hadjáratok, hanem úgyszintén a társadalom és a nép erkölcseire is. S mind ezekre nekünk is nagy szükségünk van.

Az a sokat hangsúlyozott művelt kulturális XX. század nem olyan, mint amilyennek hittük, csalódtunk benne. Ki gondolta volna hogy a XX. század legkulturáltabb nemzeti a műveletlen- ség homályába rejtőzött barbár népekkel fognak egyesülni, hogy vad dühhel a humanizmus eszközeit eldobva maguktól rohanjanak szomszédaikra. Harcban áll az egész világ, egyszerre összeomlottak a kultúra oszlopai, évtizedeket hanyatlottunk, s mint régen, öldököljük és pusztítjuk egymást.

A X.X században, de különösen az utolsó években új irány az úgynevezett modernizmus hódított tért. Megváltoztak az irodalom, a művészetek az erkölcsök sőt még az emberek is. Az irodalom művei magasztos célokat, szóval valami olyant, ami a hétköznapi életen felülemelkedik, állítottak elénk. A mai irodalom nagyobb része nem egyébb, mint lemásolója az élet piszkos viharának és léhaságának. Megállók egy kép előtt, melyen különböző rikító szinü foltok vannak festve. Megkérdezem, mi ez? Azt a feleletet kapom rá : Egy modern kép.

De mindezeknél sokkal szomorúbb, hogy a társadalom s annak legszebb virága, az ifjúság is modern lett és léha. A nőnek, de különösen a fiatal leánynak legszebb erényei az ártatlanság és a szelídség kiveszőben vannak. Manapság minden bakfis önhittséggel van telve, azt hiszi hogy ő okos, szellemes. Sok, nagyon sok fiatal leány van, akinek még a fözőkanál sem volt kezében, s kik egy nekik megfelelő könyvet még nem olvastak.

Őket csak a holmi kalandos, ponyva szerelmi históriák érdeklik, ezekkel tele szívják magukat. De ezért ők mégis okosak. Hogyne, hiszen ők tudnak divatosan fésül- ködni s öltözködni, tudják melyik ruhához milyen harisnya illik, a fiatal emberek elől nem húzódnak, mindjárt készek a barátságra. Kell még ennél több hogy valaki modern legyen ?

A szégyen pírja futja el arcomat arra a gondolatra, hogy ezek a modern hölgyek még most is, midőn oly nagy és komoly időket élünk, éppen úgy flörtölnek és éppen oly nagy hanggal sétálnak a korzón mint azelőtt. Az a nagy esemény amely az egész világot fölrázta s az egész emberiséget megrendítette, őket hidegen, érintetlenül hagyta.

Láthatjuk, mily nagy szükség volt egy tisztítótűzre, amely á társadalom salakját lekaparja. Talán mondanom sem kell, hogy a háború lesz az a tisztítótűz, amely senkit sem fog megkímélni a tőrszúrásoktól. De

éppen ez lesz az, ami majd kiirtja a dölyföt, az irigységet s a pénzután való sóvárgást a gazdag öntelt emberek szivéből. S a szenvedés megfogja tanítani az embereket, hogy jobban tudják becsülni egymást. Azt hiszem, erre sokan azt mondanák : mind ez szép, de mi lesz akkor, ha vesztünk ? Erre csak egy felelet van. Egy nemzet amelynek sorsa a legnagyobb hősök kezébe van letéve, s amelynek oldalán a világ legdicsőbb férfia, Vilmos császár harcol bátor katonáival, nem veszthet soha. Honfitársaim, ne ismerjünk csügge- dést, bizzunk s reméljünk a magyarok Istenében, ki igazságos ügyeinket biztos diadalra fogja vezérelni.

jvíeked adtam . . .

ffincsen kar, mely úgy öleljen, kincsen hang, mely néked úgy feleljen, kincsen szív, mely úgy remegjen, kincsen sóhaj sem vágytelibb, égőbb, kincsen tekintet mélyre nézőbb,

Mint az enyém, ha Téged keres . . .

Nincsenek kínok sem szebbek,

Az enyémeknél kedvesebbek; jdimnusza sincsen szebb senkinek ! IDalba öntött szerelme nincsen A világon senki, senki szivének Olyan, mint az enyémnek.

0 mert én gyűjtöttem régen,

Sok megejtő, szerelmes éjen Az erőt acélos karomba,

Szivembe lángot, telkembe vágyat — S álmatlanul hagytam ágyat . . .

— El! szerelemsorvasztó álom !

En glóriás szenvedésem várom.

Ébren ! — Ébren vártam a hajnalt S szerelmünk szűz kincseit;

Erőt, Tüzet, Vágyat, Sóhajt mind A lelkem selymébe takartam,

Aztán reggelenkint — tudod ! —

Egy tekintetben neked adtam.

Imre.

V|^^,

M\ hírek. TŰI

REVICZKY KÁROLY.

A vármegye házán gyászlobogó jelezte, hogy a vármegyének egy neves, daliás alakja, revisny ei Reviczky Károly elhunyt. A megboldogult vármegyénk életében nagy szerepet vitt és ismert számottevő alakja volt a megyegyűléseknek. Két cikluson keresztül a parlamentben is szerepelt. 1881-ben a köbölkútí kerületben választották meg Hazai Ernő és Mórász Antal egyesült ellenzéki jelöltekkel szemben, 1887*ben pedig a dorogi kerület választotta meg őt egyhangúlag. Reviczky mindkét esetben a függetlenségi és 48-as párt hive volt. Az utóbbi időben visszavonult a politikától és bikoli magányában egyedül családjának és birtokának élt. A közügyek azonban mindig érdekelték és augusztusban még lapunkba is küldött be tudósítást a Bikolon történtekről meleghangú levél kíséretében. Kedden délután temették nagy részvét mellett. Temetésén a vármegye tisztikara is képviseltette magát. Haláláról a gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki:

„Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a forrón szerető, legjobb férj, apa, illetve nagyapának revisnyei Reviczky Károly földbirtokos, 48-as függetlenségi párti országgyűlési képviselő és Esztergom- vármegye törvényhatósága virilis tagjának hosszú szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 63-ik évében, a mai napon d. u. 4 órakor történt gyászos elhunytét. A feledhetetlen drága halott földi maradványai folyó hó 20-án délután 3 órakor fognak a Bikol-pusztai temetőben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 21-én délelőtt 9 órakor fog a süttői r. kath. plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Bikol-puszta, 1914. október 17. Özv. Reviczky Károlyné szül. Zábráczky Helén neje. Reviczky Gizella férj. dr. György Emődné, Reviczky Margit férj. Németh Béláné, Reviczky Sarolta, Reviczky Marianna leányai, Iklandi dr. György Ernőd, felsőszidi Németh Béla vejei. György Ildikó, György Laci, György llus, György Ida, Németh Magda, Németh Giziké unokái.“

Az esztergomi főkáptalan háborús adománya. Az esztergomi főkáptalan a háborúban elnyomoro- dottak, valamint az elesett katonák özvegyei és árváinak részére egyszázezer korona névértékű kötvényt adományozott, amelyet a miniszterelnök kezeihez küldött el. A főkáptalan tagjai a hadsegélyző hivatal gyűjtőivére ezenkívül 4700 koronát is adakoztak össze.

A főgimnázium és főreáliskola helyiségeinek lefoglalása egyelőre elmarad. Lapunk mai vezércikke kifejezést ad azon aggodalomnak : mily nagy kárára lesz a város és megye közönségének, ha a katonaság iskoláinkat, főkép középiskoláinkat lefoglalná. A veszedelem igen nagy volt, mert egész tegnapig az összes fiú- és leányiskolák lefoglalása biztosnak látszott. Hasztalan volt minden közbenjárás a katonaságnál és a kultuszminisztériumban. A városi tanács már határozatilag tudatta az iskolák igazgatóival, hogy a lefoglalás 24-én kezdődik. Az utolsó pillanatban azonban sikerült, dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgatónak oly megoldást ajánlania, melyet a katonaság Meszleny Pál főispán di- cséretreméltó közbenjárására elfogadott, hogy a két középiskola helyiségének lefoglalásától egyelőre eláll, illetőleg csak a legvégső esetben fogja a jövőben lefoglalni. Midőn e hírt örömmel hozzuk olvasóink tudomására, el nem mulaszthatjuk, hogy a legteljesebb elismeréssel ne adózzunk Meszleny Pál főispán, dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató uraknak, mint akik ezt a megnyugtató eredményt személyükkel kivitték.

A kath. egyház jótékonysága. A kath. egyház papsága hatalmas, nagy adománnyal készül, hogy a jótékonyságból részét kivegye. A fővárosban az ország káptalanjai közös értekezleten több milliós adományt határoztak el.

Megalakult a járványbizottság. A kolerás időkre való tekintettel városunkban is megalakult a járványbizottság, melynek tagjai az összes városi orvosok, gyógyszerészek, valamint a polgárság részéről is néhány erre felkért városi képviselő. Ugyanilyen bizottságok alakultak meg a f. hó 9-én megjelent alispáni rendelet alapján a vármegye egész területén is.