Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 84. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 18. gának, mint a megboldogult volt. A törvényhatóság az új királynak a külügyi hivatal útján tolmácsolja üdvözletét. Ezután a rendes tárgysorozatra került a sor. Legelsőbben a meggyilkolt trónörököspár halála alkalmából intézett részvétfeliratra jött belügyminiszteri köszönet olvastatott fel, majd ugyancsak a belügyminiszter azon leiratát vették tudomásul, mely a képviselőválasztási szavazókörök megallapí tása elleni fellebbezéseket utasítja vissza Piszke község méltányos kérelmének kivételével. Az esztergomi vágóhíd helyének kijelölése tárgyában intézett belügyminiszteri leirat a városi képviselő- testületnek legutóbb e tárgyra vonatkozó határozatát jóváhagyta s ezt a megyegyűlés is egyhangúlag vette tudomásul. Az ebtartási szabályrendelet a belügyminiszter intenciói szerint oly- kép módosíttatott, hogy Esztergom városára nézve a díjszabás 3 koronában lett megállapítva. A keresk. ügyi miniszter az út- biztosokra vonatkozó mégyei szabályrendeletet olykép módosította, hogy a kilométerpénzek 30 fillérre szállíttassanak le, mit a törvényhatóság vita nélkül megszavazott. A fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérés iparról szóló szabályrendelet határozmányai pedig olyképen egészíttettek ki, hogy a nyilvános étkezőhelyek tulajdonosai csappal ellátott mosdók beszerzésére kötelez- tessenek. A Nemes Marcell-féle hadsegély- adó ügyében a törvényatóság hasonló szellemben határoz, mely határozata a kormányhoz küldetik fel. Az esküdtbirósági alaplajstromok felülvizsgálatára hivatott bizottságba Bleszl Ferenc (Esztergom), Hollási Károly (Pilismarót), Hartmann Péter (Nyergesújfalu), és Vimmer Kálmán (Érsekkéty) küldettek ki. Ridly István nyergesújfalui jegyző 45 évi szakadatlan köztevékenységben eltöltött szolgálata után f. évi december 31-től kezdve nyugdíjba vonul. A törvényhatóság legnagyobb elismeréssel adózik a jegyző érdemeinek és nyugdíját 3200 koronában állapítja meg. Az Érsekkétyen múlt év dec 15-én megtartott megyebizottsági tagválasztás megsemmisíttetvén, az új választás határnapja f. évi november hó 19-re tűzetik ki, elnökül pedig Wimmer Kálmán kéretik fel. Sárisápon ugyanezen napon, ugyancsak a fenti ok miatt megtartandó új választás elnökéül Eggenkoffer Ernőt kérte fel a megyebizottság. Az 1914. év végén lejárt vármegyei pótadók az 1915. évre is az eddigi kulcs szerint ajánltatnak meg. Eszerint a tiszti nyugdíjalapra 5%, a székházépítés fedezésére 15%, a rendelkezési alapra pedig 0’5% a megyei pótadó. Több községi beruházást a törv. hatósági bizottság a háborús időkre való tekintettel nem hagyott jóvá. Pilismarót község 70.000 kor. értékű, Dömös község 25.000 kor. értékű villamos-vasúti törzsrészvényjegyzéseire vonatkozólag az állandó választmány javaslata az volt, hogy ezen részvények csak akkor jegyezhetők, ha a vasút egészen Esztergomig kiépül. Dr. Gróh József az ügyet függőben kívánja hagyni a békés idők bekövetkezésig, mire megnyugtatást nyer, hogy az ügy most amúgy sem aktuális. A cserebogár hatósági irtására vonatkozó szabályrendelet tervezetet, melynek lényege az, hogy a vármegye területén irtási alap létesitendő és az irtás a Gazdasági Egyesület javaslatára mindenkor a cserebogarak tömegesebb fellépésekor az iskolás gyermekek bevonásával foganatosítandó, a megyegyűlés tudomásul vette, A községi és körorvosok mellékjárandóságairól szóló szabályrendelet TOLLHEGGYEL Tüzek, melyek meleget nem adnak. Nagyságos asszonyom ! Álmodoztam és álmokat láttam. Nem okos álmot mondani s nem célszerű — ha mint vélem — az: igazság. De elmesélem: A sötét, hideg Éjszakával ültünk együtt s leselkedtünk a résen át. Előttünk a nagyszerű természet templomában kiapadhatatlanul lángolt az örökégő: a Nap. Aranyos köntösbe öltöztette a földet. — Fényt árasztott, meleget ontott. Egyformán jutott mindünknek belőle. S mi csodáltuk, mert szép ; imádtuk mert jó. A természet templomának örökégője mellett, profán kezek tüzeket gyújtottak. • Szelíden tűzött a Nap, hogy lángra lobbant az anyag. Szilaj táncot jártak a lángok, melyekben vadul ölelkeztek a pompázó színek . . . módosításának kérdésénél Kernstock Károly szólalt fel és hangoztatta, hogy a süttői és nyergesujfalusi körorvosi körzetben szüntelen elégedetlenség forrása lesz, ha Lábatlan község és a lábatlani gyárak más más körzetbe nem osztatnak be, mint azt már az állandó választmány kontemplálta is olyképen, hogy a süttői körzethez Piszke és Lábatlan községek, a nyergesújfaluihoz pedig a lábatlani gyárak tartoznak. A megyegyűlés Brntsy János és Dr. Perényi Kálmán alispán hozzászólásai után Kernstock felszólásának értelmében határozott. Hosszabb vita indult meg a vármegyei székház nagytermének bebútorozása körül, mely már a végén teljesen komolytalanná vált. A nagyterem és a hozzátartozó helyiségek stilszerű bebútorozására 9750 kor. áll a vármegye rendelkezésére, illetve eddig a határig kell a bebútorozás költségeinek terjednie. Brutsy János kifogásolta a tervezetbe vett felcsapható „mozipáholy- féle“ székek beszerzését, Dr. Perényi Kálmán és Némethy József műszaki tanácsos kérték hogy a bútorbeszerzés körüli gondok alól mentessenek fel, Dr. Gróh József ezt is a jobb időkre kívánja halasztatni, de értésére adják, hogy a bebútorzást már sürgeti a miniszter. Bleszl Ferenc költségvetési javaslatokat készít és kimutatja, hogy 9750 koronánál valamivel olcsóbban is be lehetne bútorozni a kérdéses helyiségeket. Majd szőnyegügy került a szőnyegre. Mivel a hideg asbestpadlókra a főispáni és az árvaszéki elnöki hivatalok szőnyegeket kapnak, az ál- lamépitészeti hivatal is kér ilyeneket amit a — várnagyi teendők elvállalása esetére meg is Ígérnek a hivatalnak. A dolgok ilyen fordulata de rültséget kelt, melynek jegyében a hátralevő ügyek pár perc múlva leperegnek úgy, hogy a gyűlés déli fél 12 órára véget is ér. Riporter. Dideregve bújtunk össze az Éjszaka, meg én. S szólt az Éjszaka: — Napsugárt én einem érem. Siessünk a tűz után. Mi szép lesz a sötétben a táncos lobogás ! S a meleg, mit áraszt, milyen jó ! S megindultunk siető léptekkel, a sötét, hideg Éjszaka, meg én. Elvonult a Nap. Bíbor palástja alatt elvitt fényt és meleget. Keressük, hol cikáz a fény, hol járják győzelmi táncaikat a versenyző szinpom- pás lángok ? Honnan sugárzik meleg, melynek simogatására felenged a dermedés? Az Éjszaka sápadt lámpása mellett megtaláltuk. Mire a versenytárs eltűnt, még csak egyet-egyet lobbant, aztán az utolsót s nem maradt utána más, mint az erőtlen, élettelen anyag. S utána ismét csodásán ragyogott a Nap, a győzelmes Természet. Nagyságos Asszonyom I Álmodtam és amit láttam — való. Mesék szereplői megelevenedve járnak itt közöttünk. Imádságosan szépek. Ragyogó szempárjuk csillogása vakít. Ragyogó szempárjuk jóságos nézése melegséget áraszt. Tün- dérujjak lágy simogatása fehér kórágyak közt egészséget teremt, íün- dérujjak varázslata, amint tűket mozgat, betegséget kerget, űz, hajt el. S akikből kiragyog a fenséges természet versenyből győzhetetlenül, — vannak, kik mesterségesen csillogó ékeket vesznek magukra, ahol az a természettel szemben most értékét veszti s hiányzik onnan, ahol kell. Nagyságos Asszonyom! Álmodtam és láttam a — valót. Álmodtam, hogy egy családdá lettünk. Elmentek fiaink s rájuk köszönt a tél. Küldünk utánuk a szivünk melegéből. Érezzék és lássák, hogy szivünk értük dobog, kezünk értük dolgozik. Adtunk jó szívvel. De még nem eleget. Még vannak, akik fáznak. Hazajöttek a testvéreink. Vért vesztettek. Pótoljuk, értünk véreztek. Szükség van jóságos kezekre, szükség van arra, ami gyógyít és erőt ad. Adtunk jó szívvel. De még nem eleget. Hiszen jönnek még haza gyógyulást keresők. S itthon vannak a családok. Hideg tűzhely körül. Hiányzik a családfő, vagy nincs kereset. A tél jégbotjával kopog. A családfő miértünk távozott. Adtunk. De még nem eleget. A kis gyerek, az ártatlan jószág mindennap enni kér. Láttam Nagyságos Asszonyom az adományokat, ez azonban mind kevés. Aranyat adnak vasért. Szegény emberek behozzák egyetlen ékszerüket, melyet számukra nagy értékűvé tesz — az emlékezés. De, ha minden jegygyűrű vassá változik, akkor sem elég. S talán minden jegygyűrű, amitől szegény emberek megváltak, nem ér fel any- nyit, mint — egy pár fülbevaló. (• Szomorkodni nincs okunk, de a pompázás ideje nincs most. Nagyságos Asszonyom, atefmészet isteni fényűzését, amit Önben alkotott, ne zavarja mesterséges csillogással, ami másutt — szükséges fényt és meleget árasztana. Kezeit csókolja Floribuss. Értesítés a polgári őrség tagjai részére. Az esztergomi polgárőrség fogadalmat tett tagjait felkérem, szíveskedjenek f. é. október hó 19.-én, hétfőn, este 8 Órakor a városháza nagytermében megtartandó értekezleten teljes számban megjelenni. Az értekezleten oly határozatot szándékozom provokálni, amely erkölcsileg a polgárőrség minden tagját kötelezi. Esztergom, 1914. okt. 17. A polgárőrség parancsnoka. Eli HÍREK, [ff A halottak az élőkért. Halkan közelít felénk a sá- padtszemű gyásznap, a halottak napja, amikor az elmúltak emlékének áldoz hivő és hitetlen egyaránt. Virágos kertté válik ilyenkor a temető s ezernyi lobogó gyertyaláng tüze hirdeti azt a szeretetet, amely az élőket még a halottakkal is ösz- szeköti. Akik elmentek közülünk, azokat most már nem izgatja a megdöbbentő súlyos kérdés : mi lesz? Ők már pihennek, s szellemi lényük fölébe került az eseményeknek, amelyek azonban nekünk mindennél fontosabbak. Egyhangú, hallgatólagos megegyezéssel el kellene most határoznia mindenkinek, hogy feláldozza a múltat a jövőnek, a halottaknak nem rendez fényűző kivilágítást, hanem azt a pénzt, amit erre a célra elköl- tene, a harcbavonult katonák melegruha felszerelésére adja. Azért a dísztelen temető a legszebb bizonysága lenne annak, hogy megbecsüljük halottain- kat, még pedig utódjaikban, a kiknek most minden idege erre a szóra feszül: háború.
