Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 82. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 11. szintén szép képek vannak. Podvi- necz Erzsi festő művésznő, aki most mint önkéntes ápolónő szolgál, sebesültjeiről ad szép rajzpkat. Szépirodalmi olvasmányok : Ambrus Zoltán és Galsworthy regénye, aktuális cikkek Páris 1870.-iki ostromáról és a Ho- henzollerekről. Egyéb közlemények : a háború napjai, a rendes hetirovatok stb. stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed-évre öt kor., a világkrónikával együtt hat korona. Megrendelhető „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egye- tem-ucca 4. sz.) A helyes takarékoskodás.Helyesen takarékoskodni annyit jelent, mint a nélkülözést kikerülni és amellett mégis a szokott kiadásokból egy bizonyos összeget fölöslegül nyerni. Vajon hogyan is kezdjük ezt? Gondos háziasszonyoknak szívesen szolgálunk segítséggel és egy példával megakarjuk neki mutatni, miképen érhető el a kitűzött cél. A mindennapi reggelit és a mindennapi ozson- nát a legtöbb családnál a kávé képezi. A babkávé azonban igen megdrágult. Vajon ne igyunk-e ezért többé kávét és lemondjunk-e az anyira kedvelt szokásainkról? Ez egyáltalában fölösleges, hiszen a boldogult Kneipp plébános, ez a nemes emberbarát, mondotta már évekkel ezelőtt: „ Malátakávé a legpompásabb pótolója az egészségrontó babkávénak !“ És igaza volt ! Örök időkre Kneipp nevevel ellátott Kathreiner- féle Kneipp malátakávé a babkávé árának csak negyedrészébe kerül és igazi pótléknak érvényesül, mert különös elkészítési módja által a babkávé izével és aromájával bir. Ezer és ezer család issza már évtizedek óta a valódi Kathrenert és tudja, mily értékes előnyöket hoz minden háztartásba ! Ha ezen sorok hozzájárulnak ezen jó pótkávé s a népiessé vált Kneip plébános arcképével ellátott eredeti Kathreiner csomagok tovább terjesztéséhez és ha azokat minden háztartásba bevezetik, ahol eddig még használatban nem voltak, úgy egész biztosak vagyunk, hogy azok akik egy Ízletes kávéitalra súlyt fektetnek és amellett takarékoskodni akarnak, hálásak lesznek nekünk. A francia ipari termékek ellen. Az a minden kritikán aluli magatartás, melyet a franciák kedves orosz szövetségesük kedvéért a védtelen magyarok, osztrákok és németek irányában tanúsítottak, immár mind a három nemzetben megteremtette a visszatorlás gondolatát. Magyarországon, de főképpen Budapesten minden ellen irtó háborút indítottak, ami francia. A különféle francia elnevezésű mulatók hamarossan megváltoztatták a fővárosban neveiket, a francia pezsgő, a francia olaj, a francia konzerv, de végül a hölgyek jóvoltából a francia divat is elvesztette azt a varázsát, amellyel eddig lenyűgözve tartotta a lelkeket. Egy dolgot azonban szinte mindnyájan elfelejtettek bojkott alá venni s ez — a francia cognac. Cognac városának nevét nem lehet hamarosan kitörüini a finomabb papramorgókat kedvelő emberek emlékezetéből, holott talán ez lenne a legkönnyebb dolog. A borból párolt italt a technika vívmányai következteben ma már Magyarországon és különösen Fiúméban sokkal jobb minőségben készítik, mint akár a legelső francia gyárakban. Az „Adriatica“ Cognac Médicinal néven forgalomba hozott tiszta borpárlata különösen ajánlható gyógycélokra is. Az „Adriatica“ borpárlata minden jobb csemegeáru és italmérő üzletben kapható. Az „Ad riatica“ fiumei gyógykonyakja azonfelül, hogy jobb a francia gyártmányoknál, tetemesen olcsóbb is. Talán eddig az is volt a legnagyobb hibája, hogy olcsóbb volt a franciánál. Végre megtört a varázs és a magyarok csak magyar cognacot fognak fogyasztani. _ — S| CSARNOK. |g Magyar diákok Olaszországban. Művészettörténeti útirajzok. 23 Irta: Dr. Kőrösy László. A fórumon kezdődött és végződött csakugyan Róma története. Nevezetes volt már akkor mozgalmas is, midőn még nem tündököltek rajta a görög művészet elorzott rame- kei s midőn gazdagságával és pompájával még nem volt a világ első tere. Itt rabolták Romulusz és társai feleségüket a szabin vendégektől, itt engesztelődött meg a kényszeritett rokonság haragja s itt döntötte el a rómaiak első hódításával római asz.- szonyokká vált szabin nők esengő közbenjárása a viszályok sorsát. Ami a királyság mondái világában nagy esemény történt Rómában, az a fórumon kezdődött, hol a köztársaság korában már nagy hatalmi eszmék hanzottak és a császárság századaiban a fórum a világ trónja lett, honnan kormányoztak három világrészt és ott alázták meg a legyőzött fejedelmeket és hős hadvezéreket. Mikor a veszta-sziizek oltáráról kialudt az örök tűz és az utolsó pon- tifex maximus áldozott Jupiter templomában, akkor a fórum románum jelentősége is elpusztult. A kereszténységet csak az üldöztetések véres évszázadaiban kormányozták a fórumról. Amint teljes diadallal kezdte meg világutját, már nem a fényes fórum románum volt többé a világesemények kezdete, hanem néhány sötét katakomba, honnan a vértanúk sírjai mellől jöttek fel a sápadt első keresztények, hogy nagy szenvedéseik jutáiméul megérjék eszméik verőfényes diádalát. A fórum románum befejezte hivatását és azután századokon keresztül alig lehetett egyébb kőbányánál. Innen fejtegették a kész márványköveket és 4épületdiszeket az első keresztény templomokhoz. Később még szomorúbb sorsra jutottak a világ legtiindöklőbb piacának palotái és templomai. Mészégető lett a kőbányából és a legpompásabb pogány márványművek kemencébe kerültek. Végre azután emelkedett sirhal- mot emeltek a hosszú századok az az egykori pogány főváros nagy halottjára, a fórumra, melyet tiz-tizen- két méternyi magasságban takart el az odahordott törmelék és szemét. Semmi sem emlékeztetett többé a büszke fórum tanulságos romjaira. Csordapásztorok kezdtek tanyázni a nayy sirdomb gyomján. Még a név is feledésbe merült és a római nép Campo vaccinonak, (tehénlegelőnek) nevezte egész a legújabb időkig. Korunk kegyelete azonban kiásta szemét sírjából a fényes tér megma- raet omladékáit és most az olasz kormány gondozza és őrzi a fórum románumot, melynek megint visszaadták legalább a régi nevét. XI. Monte Pinció. Az ampfiteatrum és a fórum románum rendkívül érdekes omladékainak megszemlélése az árnyékta- lan téren, júliusi hőségben, mikor a vakító verőfény visszasugárzik a forró romokról, valóban kimerítette kissé a magyar társaságot. Hét nagy hét volt még hátra a fiuknak nemcsak friss egészségre, hanem benyomásaik és tapasztalataik erős befogadására is szüksége volt, A túlerőltetést tehát megkellett előzni. Épen azért nagy feltűnést keltett a fiúk lakásadójánál, hogy reggel hat órakor még odahaza voltak, sőt otthon maradtak későbben is. A házbeliek már-már azt gondolták, hogy a társaságban megbetegedett valaki. Lignor Cieco (Szinyor Csékó) nyomban megjelent a vendégeknél. Signor Ciecó, il maestro di scu- ola (iskolamester) volt a magyar fiúk padrone di casaja (háziura). A neve (cieco vak) épen nem méltó hozzá. Igenis szemes, élénk öreg úr, csupa szelídség és jóság. Éltes élettársa is csöndes, békés matróna, aki tisztán tartotta a fiúk szobáját, sőt mindennap reggel friss virágokat rakott az asztalra. Jól érezték volna magukat odahaza, ha egyáltalán ottlon maradhattak volna. De az első héten alig voltak odahaza nappal. Késő este tértek nyugodni s korán reggel távoztak. Alig értek rá közelebbről megismerkedni a jó háziakkal. Végre az első pihenő napon mégis alkalmuk nyílt néhány jó szót váltani az öregekkel. Odahaza rendelték meg a reggelit, melyet a signora maga hozott be. Nemes Gábor már napok óta észrevételeket tett a római kecsketej ellen, de azért mégis elfogadta. Signor Ciecó svájci cigaretteket hozott, melyek Rómában olyan csemegék, mint nálunk az egyiptomiak. Sőt még a „Tribúna“ friss példányával is kedveskedett, csakhogy a fiúk jól érezzék magukat, Nem tartozott a bőbeszédű római polgárok közé s ha valami észrevétele volt, azt mindig olyan óvatosan adta elő, mintha csak félt volna, hogy megbánt vele valakit. Mikor a Piazza di Venezia mozgalmas és zajos forgalmát nézték a fiúk a másodemeleti ablakokból, az öreg olyan szerénységgel, mint aki vendég a saját szobájában, azt kérdezte a tanártól, hogy nem fáradtak-e el egy kissé a fiatál urak. Mert akkor ajánlaná, hogy menjenek üdülni vagy Tivoliba vagy a Monte Pinci- óra. Köszönjük jó indulatát uram. A délelőttöt itthon, a délutánt és az estét úgyis a monte Pincion töltjük, mondotta a magyar deákok vezetője. Benissimó, bravissimo, bellissi- mó! felelte az öreg és úgy örült, mintha csak a saját gyerekeinek szerzett volna örömet. Azután folytatta : Nálunk nagyon ellehet fáradni Rómában. Sőt bele is lehet betegedni a szakadatlan járásba. Éppen most írja a Tribuna, hogy a rekkenő hőség miatt már megint sok a malária betegség. Csak kérem óvatosan igyák a vizet és csak a fontana Tréviből, ez a mi italunk is. Török Pista jegyzeteit kezdte rakosgatni, Mérő Emil fényképfelvételeit rendezgette, Nemes Gábor pedig talán éppen a katakombákról olvasgatott, midőn a tanár Signor Diecó megnyugtatására kijelentette, hogy ma teljes pihenő nap van, igazi fegyverszünet. — Si, si, signori. Dopo la fatica e dolce il riposo (úgy, úgy, urak. Fáradság után édes a pihenés.) — Mondta az öreg valóságos diadallal. A déli órákban a Via del Corsora megyünk, ahol mindenkinek joga van a heti megtakarításhoz képest olyan emléket vásárolni, a milyet óhajt. Ebédre elmegyünk egy igazi római trattoriába, onnan pedig a monte Pincióra, honnan csak késő este térünk haza. Ez legyen az első sine linea-nap. (Folyt köv.) Kitüntetve 1885-ben. GYe) LAISZKY JÁNOS Magyarország Bíboros Herczegprimásának udv. szállítója. Vidékről érkező megrendelés É jÉyggpppjM '„Esztergom és Vidéke“ politikai és társ. lap ! kiadóhivatala. a kívánt időre lesz elkészítve Ajánlja a mai igényeknek meg- I felelően villamerőre berendezett r lönyvíiyomdaját, könyvkötészetiét, ESZTERGOM, SIMOR JÁNOS UTCA 18-20. S TELEFONSZÁM 21. Alapittatott 1881-ben* GYc) 1034/914. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János utca 18—so. szám,
