Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 8. szám

4

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. január 25

tott neki, amennyiben visszahelyez- tetése csekély pénzbírság mellett, végleg kimondatott. S hogy ez, a közben betöltött állás miatt lehetetlenné vált, az csakugyan nem az ő hibája.

A hiba okvetlen akkor és ott keletkezett, mikor az ügy legelső stádiumában a keresztényi felfogásokból eredő felebaráti szeretet teljes negligálásával, nem egyenlő mértékkel szabtak ki a megtorlás Dejanira köntösét. S micsoda konzekvencia rejlik ebben ? — Az, hogy az illetők viseljék is ezért a teljes felelőséget most és mindenkor !

Ha Ungernek ez idő szerinti rehabilitációja alapján teljes fizetés és elmaradt ötévi jövedelmének egész- beni megtérítése jár, vagy ha kiegyezés folytán ő megelégszik bizonyos nyugdijösszeggel, akkor ennek a keserű büröknek a levét ne a polgárság egyeteme, hanem azok élvezzék, akik eltudták ültetni ezt a rossz illatú mérges növényt.

iMidőn majd ezen odiózus ügy feletti végelintézés szőnyegre kerül, mindenesetre, saját jól felfogott érdekünk parancsolja, hogy az illetőket is jogérvényesen kijelöljük : az

ezáltal származott kötelezettségek teljesítésére !

Egy legújabb városi képviselő. *■ ++■ ++- -•

Heti levél.

— Petőfiné Szendrey Júlia. —

Régi fakószinű, elsárgult lapokból álló folyóirat került a kezembe. — Abban a korszakban élt ez a lap, — amely egyébként tisztán irodalmi jelleget hordott magán; —

amikor a nemzet az elnyomatás korszakában, egy jobb és boldogabb jövő reményében ringatta magát. — Felelős szerkesztője Vachott Sándor volt, aki maga is számottevő irói munkásságával azon kevesek közé sorolható, akik tiszta magyarságukat és faji öntudat szilárd alapjára fektetett elveiket vitték bele még az irodalomba is, hogy ezáltal is mintegy külső képét adják annak a belső motívumoknak, amelyek visszaható fényt vetnek az akkor még minden idegen befolyástól mentes magyar irodalomra.

Lelki gyönyörűséggel eltelve olvastam minden egyes sorát, hiszen a múlt idők álma, a nemzet jövendő nagysága, a dicsőséges ősök hagyományos tradíciói vannak benne, mind-mind úgy, ahogy azt megvalósítani szeretnők. És mindez irodalmi keretben . . .

De kétségkívül a folyóirat egyik legértékesebb közleménye, Petőfiné Szendrey Júliának „Zoltán fiamhoz“ c. költeménye, mely annyira lekötötte figyelmemet, hogy alig tudtam szuggeráló hatása alól szabadulni, amikor elolvastam. — Hát nemcsak Petőfi volt költő, hanem felesége is, akit annyira imádott, akit rajongással szeretett még a síron túl is örökre? Igen! Petőfi szelleme átragadt nejére is, az isteni szikrából neki is juttatott a Múzsa, az ő homlokát is körülfonta egy kis babérral, hogy a hir szárnyán tovatűnő sötétségben ő is osztozzék, mert az a fény, az a hírnév, az a csodálat, amely a Petőfi kultuszban kifejezésre jut, egyrészt Szendrey Júliát is megilleti.

Igaz, hogy Szendrey Julia, akiről annyit és oly sokat írtak, — a maga asszonyi hiúságával, szerelmével, kácérságával, csak egy illúziókkal teli álomvilágban áltatta Petőfi Sándort; — mégis mint hitvestársát, kétségkívül őt különösen is megilleti az elismerés akkor, amikor költeményét elolvassuk.

Mert tagadhatatlan, hogy Julia szeretni is tudott. Az a nő, aki hitvesének tüneményszerü végzete után eldobta magától az özvegyi fátyolt, hogy másnak adja oda szerelmét; nem tudhatott volna ily megkapó közvetlenséggel irni, ha nem élt volna benne a közvetett szeretetnek egy parányi szikrája, amely lángra lobbantotta benne az édes anyának fia iránt érzett végtelen nagy vonzódását. — Ezt a tényt legalább nagyjában igazolják azok a gondolatok, amelyek az édes anya aggódó figyelmére céloznak. — Amikor az elhagyott fészekről énekel költeményében. érzéseinek és szeretetének teljes objektivitásával igyekszik megvilágítani fia szemében a jövendő", „mert még eddig egész kis világod keblemen és ölemben leléd.“

— Csodálatos harmóniában bontakozik ki lelki szemei előtt a jövő perspektívája, és miként a festő, aki a palettáján összekevert színekből bámulatos hűséggel adja vissza a természet alkotta szépségeket, vagy eszményi gondolatait; — épen oly eleven színes és megkapó eredetiséggel igyekszik ő vázolni a jövőt, amely fia sorsának az intézője . . . És egészen Petőfi jóstehetségére vall. Bizonyos, hogy Szendrey Juliá ban is csörgedezett egy kis Petőfi vér, amit valószínűbbé tesz az a körülmény, hogy gondolatai, amelyek az egész költemény alapjai képezik, egészen Petőfi szertelenül csillogó gondolatainak jegyét hordják magú kon.

— És ezek a gondolatok, mégis Szendrey Júlia őszinte és közvetlen go idolatai : és ha hozzátesszük azt, hogy ezt a költeményt egy Petőfi szellemkörében élő asszony irta, akkor kétszeres értéke van. Értékes irodalmi szempontból, de még értékesebb azért, mert a nagy költő hitvestársa irta.

Ez a költemény kétszeres szimbóluma annak a köteléknek, amely a közvetett érzések és a végtelenül nagy szeretet jogán a költőt nejéhez s a nőt egyetlen gyermekéhez kapcsolta. Ez az a láthatatlan arany- hid, amelyen a költő és hitvese a szeretet útján törekedtek közös boldogságuk elérésére, de amelyben megakadályozta a kegyetlen sors. . .

— Ez az a nagy kérdőjel, amit nem tudunk megérteni; a szenvedélynek, kedélynek, szerelemnek szertelen fellángolása, — Szendrey Julia életének miniatűr kiadása.

Fikó Sándor

» TOLLHEGGYEL | *__________________ff

Cook nem nyugszik.

Cook, az északi-sark föl nem fedezője körútra indult, hogy arra kapacitálja a tömegvéleményt, hogy neki köszönhető az északi-sark hideg fölfedezése.

Szónokol és ahelyett, hogy tényekkel bizonyítaná álitólagos igazát, válogatott gorombaságokat vág Peary, az északi-sark igaz felfedezőjének tudós fejéhez. A hallgatóság körében mindenütt legfeljebb fölényes mosolyt tud kicsalni — de sehol sem veszik komolyan.

Ideje, hogy ezt az illusztris képzelődő urat egy alkalmas szanatóriumba internálják. Hátha ott ki tudnák kezelni Cook-i fejéből a fagyos északi-sarkot ?

Énekel is, ir is.

Caruso, a hires, a dédelgetett és most már óriási jövedelmekkel rendelkező énekes egy könyvet követett el: „Hogy kell énekelni“ érdekeseimével.

Az érdekes — pszichológiai vonatkozásokkal nehezített könyvnek érdekessége azok az apróságok, amelyek az egyes műveszek babonasá- gait tárgyalják.

Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy magyar művészeink között is igen sok akad, aki minden nyilvános szereplése előtt a legbámulatosabb nevetséget követi el. Az egyik például —- kézi tükrét sima oldalával falhoz állítja egy alkalmas sarokban, mielőtt elénekli áriáját. A másik három kocka cukrot rak egymásra, szépén, ünnepi komolysággal állitván azokat ruhaszekrényének tetejére s úgy indul a világot jelentő recsegő vagy nem recsegő deszkára.

A súlyos ötkoronások.

Egy polgártárs, névszerint Ujévy Boldog igen boldogtalan sorsra jutott. Foglalkozását illetőleg nem tudunk határozott adatokkal szolgálni. Jelen esetben abból a szempontból érdekel, mert áldozata lett az ötkoronások nehéz fizikai súlyának. Ugyanis Krisztus születése után az 1914. év 1-ső napján azzal szórakozott Boldog ur, hogy boldog-boldogtalannak jó kívánságot varrt nyakába s oly édes, behízelgő volt csengő hangja, hogy bizony történetesen csengő ötkoronásokkal hálálták meg nagyszerű kívánságait. A mi emberünk rövid par óra alatt annyi ötkoronásnak lett kizárólagos tulajdonosa, hogy hamarosan minden zsebe megtelt velük. Sőt úgy tett, mint a rakoncátlan fiuk, akik másnak dús gyümölcsösét dézsmáljak meg, megrakván magukat mosolygó almákkal s ami nem fér a zsebeikbe, szakava- tottsággal ingeikbe rejlik. Ujévy Boldog is hasonlóképpen járt el s boldogan sietett hazafelé. Útközben azonban az ötkoronások, amelyek a nehézkedés ismeretes törvényei sze rint a föld központja felé igyekeztek, annyira állták a fizikai törvényt, hogy magukkal ragadták Boldog bátyánkat is, mikor kényszerű súlyúk alatt feltörtek az anyaföldet, annak gyomrába sietvén. Előállott azonban a rendőrség és a tűzoltóság és szerencsésen kikaparták a föld gyomrából Ujévy uramat az ötkoronásokkal egyetemben.

Mint értesülünk — ez idő szerint kórházban fekszik Ujévy eszméletlenül. Több hírneves orvos állandóan mesterséges lélegzést tétet vele. Állapota válságos, de nem reménytelen.

Pajkos.

HÍREK.

Farsangi naptár.

Jan. 25-én. Esztcrgom-belvárosi Kath. Ifjúsági Egyesület műsoros táncmulatsága.

„ 25-én. Református bál műsorral egybekötve a Magyar Királyban.

„ 25-én A párkányi önkéntes tűzoltó egyesület szinielőadassal egybekö ött

táncmulatsága a párkányi nagyvendéglőben.

„ 31-én. Erzsébet'- nőegylet vigestélye a

Fürdőben.

Febr. 1-én Szenttamás és Vízivárosi Kath.

Polgári Kör műsoros táncmulatsága a Magyar Királyban.

„ 2-án. Esztergomi Kath. Legényegylet

szinielőadassal egybekötött táncestélye a Magyar Királyban.

,, 7-én. Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának kabaré estélye a Magyar Királyban.

„ 14-én. Az Esztergomi Ipartestületnek a

szegény iparosok segélyezésére tombolával egybekötött műsoros táncestélye a Fürdőben.

,, 15-én. Szentgyörgymezei Kath. Olvasókörnek tréfás estélye saját helyiségében.

,, 18-án. Rendőrbál.

„ 24-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban.

A primási udvarból. Dr. Cser- noch Janos hercegprímás csütörtökön d. e. 10 órakor automobilon Budapestre utazott, hogy az elhunyt Pallavicini Ede őrgróf temetésén résztvehessen. A temetési szertartást maga a hercegprímás végezte fényes segédlettel. A gyászszertartás végeztével az egyházfő megint visszaautózott és este 6 órakor már ismét esztergomi palotájában volt. — Mik- lósy István, az uj hajdudorogi gör. kath. püspök szombaton d. e. tette a hercegprímásnál tisztelgő látogatását.

Szabadságon. Gyarmathi Dénes rendőralkapitány egészségi okokból két hónapi szabadsagot kapott. Helyettesítésével Csányi József rendőrfogalmazó bízatott meg.

Eskütétel. Radványi Gizella nagy sápi es Gergelits Mária farnadi róm. kath. tanítónők f. hó 22 én tették le a hivatalos esküt az Esz- tergom-vármegyei kir. tanfelügyelőség hivatalos helyiségében.

Gyászistentisztelet Simor prímásért. Pénteken múlt 23-ik évfordulója bold, emlékezetű Simor János bibornok-hercegprimás halálának. Az évforduló alkalmából f. hó 28-án d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászmise lesz a főszékesegyházban a nagy prímás lelkiüdveért, melyet dr. Cser- noch János hercegprímás fog mondani.

Adomány. Az Esztergom-Szent- tamás es Vizivárosi Kath. Polgári Körnek dr. Sebők Ferenc alapítványi pénztarnok 30 drb. hasznos és tudományos könyvet ajándékozott.

Erzsébet-bál. A magyarországi szent Erzsébetről nevezett esztergomi Jótékony Nőegylet 1914. évi január hó 31-én, a „Fürdő“ szálloda összes termeiben jótékonycélu vig- estélyt rendez, Bogisich Mihály cimz. püspök, elnök védnöksége alatt. A mulatság kezdete este 8 órakor lesz, személj’enkénti 2 korona belépődíjjal. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula diszmű kereskedésében és este a pénztárnál. E bálon a rendezőség határozata szerint a táncoló hölgyek és urak csak alarc alatt jelenhetnek meg. A hölgyek részére a rendezőség darabonként 4 korona árban készíttet teljesen egyenlő dominókat; más dominók nem visethetők. A dominók megrendelését szívességből De Pott Gusztávné úrnő (Deák Ferenc utca 18. sz.) vállalta magára. A hölgyek egyenlő színű álarcban jelennek meg. A férfiak bármily humoros álarcot s fejdiszt viselhetnek, melyek az estély színhelyén is beszerezhetők. Az álarcosok a Fürdő*szálló kistermében gyülekeznek.