Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 7. szám
1914. január'22. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 amig ez törlesztve nincsen, a helyes gazdálkodás elvénél fogva nem csinálhat a£ egyesület uj adósságot. Mi azonban e helyen is azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy a szép tervet nem szabad most sem annyira elodázni. A Legényegyesület, mint értesültünk, a tavasszal építkezni fog, mivel az inas-otthon létesítésére nagyobb államsegélyt kapott. Ezen építkezés igen zavarja a reménybeli fúziót, hacsak oly tervek szerint nem készül, hogy nem állja útját a ház későbbi összeépítésének. igen helyes és méltányos volna, hogy a kath. Kör átengedne egy telekrészt a Legényegyesületnek az építkezés céljaira, olyképen, hogy a két ház célszerű összeépítésének tervét már most elkészíttetné és az inas-otthon céljaira szánt hely már az év folyamán beépíttetnék. Ha ezen építkezés most azon elvek szemmeltartásával megy vegbe, hogy a két telek idővel eggyé válik, semmi nehézség sem all a tervezett „ kultúrpalota“ megvalósításának útjában. A közgyűlés a titkári jelentés után a számvizsgáló bizottság és a könyvtáros jelenteset hallgatta meg, mely után a tisztujitás következett. Elnökké újólag Mattyasóvszky Lajost, alelnökké dr. Macliovits Gyula prael. kanonokot, titkárrá Dombay Nárciszt, pénztárossá Perényi Árpádot, háznaggyá Milakovszky Lászlót, könyvtárossá Klínda Károlyt, jegyzőve pedig Bárdos Sándort választották meg egyhangú lelkesedéssel. Dr. Fehér Gyula prael. kanonokot, ki az alelnöki tisztségéről nagy elfoglaltságara való tekintettel lemondott, a kör disztagjáva választották. A választmány megalakítása után mintegy 50 terilékü társasvacsora volt a kör helyiségében, mely a szokott kedelyességben egész a késő éjjeli órákig tartott. Farsang. A tél szórakozásai között még nem áll első helyen a sport: a ród- lizás, a korcsolyázás és a szabadban való hancúrozás hólabdákkal. A tél főszórakozása mégis csak a kályha köre, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik. A tánc istennője üli szezonját ezekben a hónapokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletek és ötlettelen mókák évadja. Szelíd és kicsapongó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küzdelmét; és ez jól van igy berendezve a természettől. Olyan általános, olyan régi farsangi szokás, hogy bizony már az ókori bacchanáliák is utódjai, még ped;g késői utódjai valami ős mulatozó intézménynek. Mert amig emberek élnek és éltek e földön, addig mindig volt ok arra, hogy önfiledten köszöntsünk néhány jó napot a vidám mulatozás jegyében. A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyomására több okunk volt, mint emberemlékezet óta bármikor. A múlt esztendőben még a balkáni háború réme fenyegetett, tartalékosainkat behívták katonai szolgálatra, majd minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez: háborúba indulunk-e a balkániakkal? vagy béke lesz a nagy készülődés után ? De a nehéz várakozás, amely sokkal nyomasztóbb annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénította akaraterőnket, és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk. Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog a múlt év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és mivel, hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő már csak jobb lehet és semmi esetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most kifogjuk tombolni magunkat es részt kérünk azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk. De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó falanksággal vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy ellehessen feledkezni azokról, akiknek meg az sincs módúkban, hogy elfeledtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság örve alatt folyik. Ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk, dacára ennek a kis fére- csusszanasnak, még mindig van bennünk idealizmus annyi, hogy legalább ilyenkor nem engedünk önzést és haszonlesést a közelünkbe. Vagy talán azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt, mert valami bűntudatot érzünk, hogy addig, mig mi mulatunk, a kültelkeken sir és fenyeget és jajveszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megérdemeljük, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élénkebb mulatsággal töltsük el. Álszenteskedő az, aki azt mondja, hogy csak böjtöljünk és ne szórakozzunk. De a szórakozást lehet bizonyos korlátok között tartani, s viszont lehet elfajulni hagyni is. A középutat minden okos ember megtalálja. Érdekes es az egész ügyre legjellemzőbb a középutnak keresésében az az ügy, amely most foglalkoztatja leginkább a mulatozást kereső köröket, hogy vájjon szalónképes-e a tangó, vagy sem. Mi azok közé tartozunk, akik a tangó mellett foglalunk állást. Csakhogy ki kell jelentenünk, hogy nem bármifele tangónak mondanánk áment. Mert hiszen azok között is nagy a küiömbség. Más az a tangó, amelyet Argentiniában és Brazíliában a tengerészek táncolnak lebu- jaikban és csapszékeikben és más az a tangó, amelyet előkelő hotelek parkettjein lejtenek jóizlésü és jóne- velésü hölgyek és urak. Mi azok nézetét osztjuk, akik a szalon-tangót megengedhetőnek tartják minden úri helyen való táncolásra. Azonban fontosabb ennél a kérdésnél az, hogy a jótékony célú báli vagy látványos mulatságoknál intenzivebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben bőjtölnek, hanem nélkülöznek egész éven át. A szegényekre gondolunk és ha már az ő fölsegélyezésük örve alatt mulatunk, akkor segélyezzük is fel őket alaposan. Kevesebb kiadással, kevesebb fényűzéssel is ugyanazt érhetjük el, amit nagy luxussal. A báli rendezőknek szól ez a strófa! — Ne pazaroljanak sokat elegáns táncrendekre, ne a legdrágább termeket béreljék és ne fejtsenek ki olyan fényűzést, amely ebben az esetben a nélkülözők rovására megy. Legyen a jelszó^ az idei farsangban a takarékosság ; és biztosak lehetnek a rendező urak afelől, hogy ez a táncolok pukliku- mának helyeslesével fog találkozni. Ugri. ! TOLLHEGGYEL » ------------------------P Ö reg ember nem vén ember, mondta hallhatatlan nagy költőnk Jókai Mór. De nem csak mondta, hanem meg is mutatta illusztris példával. Idős kora dacára fiatal nőt vett el feleségül. S Jókai példáját azóta sokan követték. Deresedő bajszú, hólepte hajú ven leventék fiatal lélekkel nyújtották kezüket deli leányok kacsóiba, hogy azokat a hymen rózsaláncaival megkötözhessék. Ujabbi példával egyik kiváló államférfiúnk dicsekedhetik, mig a legújabbal egy másik, egy országos pénzügyi szaktekintély áldozik Jókai nagy mondásának nem sok idő múlva. S helyes dolog is, midőn valaki a Szentirás azon kiható erejű szava után megy, amelyben többek közt az vagyon megírva, hogy Ádám apánk is átlátta, hogy nem jó egyedül lenni. No de négyszem közt legyen mondva, még sincsen teljes igazság a földön. Vájjon igazság-e, hogy temperamentumos fiatal erők helyett langyos vérü öreg avagy meglett korú bácsik hódolnak csak a házasság nehéznek hitt béklójának ? Ugye hogy nem 1 Mert mi haszna a. társadalomnak az öreg emberek eme szalmalánghoz hasonló fellobbanásában ? — Vajmi kevés. Se a pap, se az anyakönyvvezető, se az állam, se a hadsereg nem érdekelt fél az öregek házasságánál. S mégis az ilyen mákos szinü bácsik micsoda kevélyen verik a mellüket (ha ugyan asthmában vagy más fajta nyavalyában nem vergődik) és az őszi hervadáskor hasonló bágyadtságból ellankadt hangon rikácsolja fülünkbe. — Hát ki a bátor, hát ki mer megnősülni ? Ugye te gyönyörűséges virágszál, te hires szoknyahős, nincs benned annyi tetterő, hogy házasodni mernél, mint én ! S igaza van az effajta öreg bácsinak. De igaza van az ifjoncnak. Mindkettőnek igaza van. Az öregnek igaza van abban, hogy nem mer manapság a fiatalember megnősülni. Miért ? Hát miért ? Erre könnyű a felelet. Ha a mai világ nem lenne a lenyűgöző drágasággal felruházva, tán könyebben hajtáná fejét sok fiatalember is a házasság igájába. De igy ? Ki lesz olyan kába ? Régen könnyebb volt nősülni. De most, amikor drága a lakás, drága a koszt, a ruha, de még a lélegzés is, amikor leányzóink kalapja, ruházata, élvezetre való hajlandósága, a kávéházi fekete, a mozi, melyek a már házasság feltételei közé tartoznak, a nagyon gyenge idegzetű jövedelmet nem bírja ki. S igy igazuk van az ifjú óriásoknak is, akik félve gondolnak minden erre vezető alkalomra. Lassan odajutunk, hogy a nősülő fiatalembert úgy fogják mutogatni, mint valami különleges dongáju es agyvelejű teremtményt. Ezen a témán lehetne töprengeni, esetleg sóhajtozni is azoknak, kik a jövendőre is gondolnak. Mert, ha ilyen pangás lesz a házassági iparágban, úgy az anyakönyvvezető be is csukhatja a boltját, a katonaság pedig tördelheti kezeit, hogy mi lesz az ujoncjavaslattal, honnan vesznek annyi temérdek tiszt-urat és közlegényt s nem lesz elég kutyamosó. Az ilyen társadalmi problémára gondolni jó lenne. Nemde ? Salt. HÍREK. Farsangi naptár. Jan. 22-én. Esztergomi Kaszinó művész estélye saját helyisegében. „ 24-én. Keresztény Szociálisták szinielőadással egybekötött táncmulat sága a Magyar Királyban. ,, 25-én. Esztergom belvárosi Kath. Ifjúsági Egyesület műsoros tánc- mulatsága. „ 25-én. Református bál műsorral egybekötve a Magyar Királyban. „ 25-én A párkányi önkéntes tűzoltó egyesület szinielőadással egybekö: ött táncmulatsága a párkányi nagyvendéglőben. Febr. 1-én Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör műsoros táncmulatsága a Magyar Királyban. „ 2-án. Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye a Magyar Királyban. 7-én. Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának kabaré estélye a Magyar Királyban. „ 14-én. Az Esztergomi Ipartestületnek a szegény iparosok segélyezésére tombolával cgybeketött műsoros táncestélye a Fürdőben. ,, 15-én. Szentgyörgymezei Kath. Olvasókörnek tréfás estélye saját helyiségében. „ 24-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban. A hercegprimási udvarból. Dr. Csernoch János hercegprímás hétfőn d. u. 5 órakor érkezett haza budapesti útjáról. Fővárosi tartózkodása alatt fogadta az Orsz. Kath. Tanáregyesület háromtagú küldöttségét, mely megkérte az egyházfőt, hogy vegyen részt a kath. tanárok február 1-én tartandó közgyűlésén. A hercegprímás megígérte, hogy ha ideje engedi, február l-ére ismét eljön Budapestre és résztvesz a nagyfontosságú tanárgyűlésen. Kilencven év. Dr. Blümelhuber Ferenc, az esztergomi főkáptalan nagyprépostja f. hó 12-én töltötte be életének kilencvenedik évét. A főegyházmegye papságának nesztorát
