Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 64. szám
2 ÉSZT ERGOM és VIDÉKE. 1914. augusztus 9. bizonyítanunk, hogy faji szivó- ságunknál s öntudatos szilárd állami szervezetünknél fogva teljesen méltók vagyunk reá, hogy a monarchia vezető népe s állama legyünk. Ellenségeinket meg kell tanítanunk, hogy a magyart nem lehet büntetlenül bántani. Már is több jel mutatja győzelmünk valószínűségét. Legjobban pedig az, hogy a ha- zánkbeli nemzetiségek veszedelmünkben teljesen velünk éreznek, velünk együtt sietnek a harctérre küzdeni királyunkért s országunkért. íme mily meghatóan fényes tanúsága ezeréves nemzetiségi politikánk helyességének ! Az aggodalomnak, a kishitűségnek tehát semmi helye! Bizton bizhatunk nemes szövetségesünkben; bizhatunk saját erőnkben s összetartásunkban ; bizhatunk legfőképpen abban, ki bajainkban eddig soha el nem hagyott: a jó Istenben, mert — „Él még a magyarok Istene, Hazánkat átölelve tartja atyai keze!“ Dr. Réihei Ptikkel Marián. A segítőakció megindulása. Esztergom város társadalma nem várta be, mig a hivatalos akció megindul a hadbavonultak itthonmaradott szegénysorsú és nyomorgó hozzátartozóinak felsegélyezésére, hanem úgyszólván önként állott talpra e célból, ezáltal is demonstrálva, hogy a segítőakciót sürgősnek és égetően fontosnak tartja mind hazafias, mind émberbaráti kötelességből. Az értekezlet egybehívása dr. Csernoch János biboros-hercegprimás kívánsága volt, az egybegyűltek legnagyobb része azonban anélkül, hogy tudott volna erről, csupán az ügy iránt való spontán lelkesedésből gyűlt egybe. Lehet, hogyha a magas kívánság publikáltatott volna, még többen eljönnek, de igy is ott volt mindenki, akikre e nemes célnak szüksége van; a megye és város, a papság, a jótékony nőegyletek és vezető társadalmunk minden rétegéből egy-kettő, akiknek kezdeményező munkáját szívesen fogják támogatni azok is, akik az első lépésnél nem lehettek jelen. Az értekezleten résztvett férfiak közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: dr. Áldori Mór kir. tanácsos, Bleszl Ferenc tkp. igazgató, Brühl József prael.-kanonok, dr. Csárszky István hgprim.-irodaigazgató, Dedek Crescens Lajos pr.- kanonok, dr. Drahos Janos főszent- széki jegyző, Draxler Alajos magánzó, Dvihally Géza szerkesztő, Etter Ödön sát. Ezért tehát életünkkel és és vérünkkel kell oldalán állatiunk. Büszkék lehetünk reá, hogy a világ első nemzetével küzdhetünk az igazságért, a kultúráért és önnönmagunkért! Ki tagadhatná, hogy a germánsággal való közös küzdelemben a monarchia népei közül nekünk, magyaroknak vezető rész jütott ! Vájjon nem mi voltunk-e, kik a harc megindítását a szer- bek ellen leghathatósabban követeltük ? S nem a magyar miniszterelnök volt-e, ki elsőnek fújta meg a leszámolás hadi kürtjét ? A Gondviselés kétségkívül nekünk szánta azt a gyönyörű hivatást, hogy a monarchia háborújában döntő szerepet vigyünk. Fel kell tehát éledni az ősi magyar virtusnak ! Meg kell mutatnunk a világnak, hogy a magyarság nemcsak századokkal ezelőtt volt katonanemzet, hanem ma is teljében van a hadi erényeknek. Bizonyságot kell tennünk róla, hogy sokszor méltatlanul kétségbevont dinasztikus hűségünk nem afféle ránk erőszakolt álarc, hanem öröklött vérbeli tulajdonságunk. Be kell seillesi, tengerparti kisasszony pedig bonbonokkal árasztotta el leánykáimat. A francia előzékenység ma is nemzeti erény. Bárhol értesültek, hogy magyarok vagyunk, lelkesedéssel nyilatkoztak hazánkról. Igazság szerint azonban véletlenül szálltunk ki Lyonban. Mert Cette felé iparkodtunk. De a tömeges kirándulók miatt át sem szánhattunk a tou- lousi vonatra és igy két állomás után visszaindultunk Lyonba. Csak másodnapra értesültünk arról, hogy a lyoni gyorsvonat belerohant a toulousi gyorsvonatba. Sokan szerencsétlenül jártak. És mi — hála az égnek — mégis szerencsésen jártunk. Lyon után szakadatlanul utaztunk éjjel-nappal Lurd felé. Cetteig tizenegy alaguton törtettünk át. Avignon- ban bús pillantást vetettünk az ide menekült pápák egykori komor palotájára. Cette valóban meglepte azokat, akik még sohasem láttak tengert. Ez a város épen a középtenger hires kikötője. Narbonne szintén érdekelt. Hiszen itt született Szent Sebestyén vértanú. Ekkor hirtelenül a déli csatornához érkeztünk, mely az atlanti óceánt a földközi tengerrel köti össze. Nemsokára bevonultunk Toulousba, mely Tolosa néven hires római város volt hajdan. Itt őrzik az ősrégi templomban aquinoi Szent Tamás ereklyéit. Az élénk érseki városnak százhatvanezer jómódú lakosa van. A Garonne folyó után St. Gaudens nevő állomásra érkeztünk. Az egyik utitárs, aki erre a vidékre való, érdekesen elbeszélte, hogy itt élt hajdan egy tizenkét esztendős keresztény pásztorfiu, akit egy pogány katona lefejezett. A jámbor fiú azonban gyorsan fölkapta a fejét, berohant a templomba s magára zárta az ajtót. A kőküszöbön ma is észrevehető a vérengző pogány szilaj lovának patkónyoma. Tarbes-ban már a fönséges Pyré- nék ormai integettek felénk nyájasan. A zajos kaszárnyavárosból nemrégen kiűzték a franciák a német származású püspököt, aki Lurdba menekült és ott előkelő és vallásos francia urak pompás villát építettek neki. Ezt, mint magánvagyont, sohasem kobozhatja el az állam. Végre Lyontól Lurdig elvégeztük az utolsó részletet is, a kerek hétszáz kilométert. Bevonulhattunk tehát régi vágyaink teljesülésére, a szent helyre. Lurd az ő világhírét a Boldogsá- gos Szűznek köszönheti. Ötven év alatt az ismeretlen faluból világszerte ismert kegyhely, virágzó város támadt. 1854 dec. 8-án erősítette meg ugyanis IX. Pius pápa a szeplőtelen fogantatás titkát. És épen a múlt század közepén, a hitetlenség korában, jelent meg maga a Szeplőtelen Fogantatás egy lurdi szegény, de vallásos leányka előtt. A megnyilatkozások után a barlangban gyógyító forrás fakadt. Erről a tarbesi püspök ezt hirdette pásztori levelében: — A csodálatos jelenségekre valóban ráillenek a Szentirás következő igéi: „Ha nem hisztek a szóknak, higyjetek a csodáknak! IX. Pius és XIII. Leo pápa áldása a lurdi kegyhelyet az egész világ számára fölavatta. A hires svájci panorámák után Lurd még mindig elsőrendű természeti szépség marad. A fönséges Py- renék impozáns bércei közt keletkezett a kis falu a Save folyó partján. Vára azonban sokkal híresebb volt, mert három ország felé a Pyrenék kulcsát jelentette. A mai Lurdnak tízezer jómódú lakosa van. Valamennyi természetesen vendéglős vagy kereskedő, mert sok százezer zarándok megfordul a kedves kegyhelyen, hol a déli szenvedélyes francia verőfényt a Pyré- nek hűvös árnyéka és üde légáramlata enyhíti. Leginkább jellemzi a régi Lurdot a kiválasztott Soubirous Bernadette ősi szülőháza. Ez az egy emeletes kőkalitka érintetlenül maradt. Annál csodálatosabban átalakult azonban a mai Lurd. A sziklás környezetbe fölséges és páratlan eszpla- nádot teremtett az épkőművészet lángelméje. Most remek árkádok vezetnek s barlang fölött épült három templomba. Csodálatos harmóniában olvad össze ez a három külön épület. Az alsó templomnak tizenöt kápolnája van, mely az olvasó tizenöt titkát jelképezi. A rozárium fölött emelkedik a márvány kripta, számos gyóntatószékkel. Mikor 1858 febr. 23-án hetedszer jelent meg a Boldogságos Szűz a pásztorleányka előtt, ezt nyilatkoztatta ki: — Menj a papokhoz, hogy ide a búcsújáról? számára Isten háza épüljön 1 Ekkor az egész katholikus világ tkp. könyvvezető, Farkas Elek ny. főv. igazgató tanító, Grósz Ferenc magánzó, Hoffmann Ferenc p. ü. tanácsos, Homor Imre tanító, Horváth Rezső káplán, Kerschbaumma- yer Károly gyógyszerész, dr. Kiss Károly szemin. tanár, Körmendy Károly kir. erdőmérnök, dr. Krammer György szemin. tanár, dr. Lépőid Antal hgprimási titkár, dr. Macho- vits Gyula pr.-kanonok, Magyary László ipartest, elnök, Meszleny Pál főispán, Parcsami Henrik főgimn. tanár, dr. Pécsi Gusztáv szemin. tanár, Polczer Jenő káplán, dr. Rad- ványi Kálmán főgimn. tanár, dr. Raj- ner Lajos félsz, püspök, érseki hely- nők, dr. Reviczky Gábor szolgabiró, Rothnagel Sándor újmisés, dr. Sebők Ferenc az alapítv. pénztár főkönyvelője, Seyler Károly nyug. esp. plébános, Számord Ignác óvónőképzőint. igazgató, Szkalka Lajos tanító, Szoleczky János igazg.-tanitó, dr. Tóth Kálmán szemin. tanár, Vaniss Dezső kir. járásbiró, Vimmer Imre polgármester stb. A jelenvolt hölgyek névsora : özv. dr. Berényi Gyuláné, özv. Büttner Róbertné, Erőss Rezsőné, Etter Ödönné, dr. Hamza Józsefné, dr. Katona Sándorné, Kecskés Ilona, Körmendy Károlyné, Leitgeb Jánosné, Marosi Ferencné, Marosi Józsefné, Reusz Ferencné, Szabó Gézané, Szegedy Ancy, dr. Szilárd Béláné, Vavrecska Rezsőné stb. Az értekezletet a Kath. Legényegyesület nagytermében szerdán este 6 órakor dr. Rajner Lajos püspök nyitotta meg. Az ügy előadója dr. versengve hozzájárult a bazilika fölépítéséhez, mely eszerint nem Francia- országé, hanem az egész katholikus világé. A szeretet ez a műve ma az egész vidéken uralkodik. A gothikus művészi épület hófehér karcsú tornya pedig valóságos megkövesedett fohász. Harangjai minden órában bűbajos Mária-himnuszt zengenek. A háromhajós bazilika oltárát a Boldogságos Szűz remek szobra díszíti, melynek feje fölött arany és ezüst szivecskékből glória sugárzik ezzel a fölirattal: Je suis la koncep- tion immaculée. (Zsö szvi la konszep- szión immakülé. En vagyok a szeplőtelen fogantatás.) Két ezüst angyal az oltár fölé arany pálmát tart. Ezt az értékes ajándékot IX. Pius pápa ajánlotta föl. A márvány falaktól ragyogó bazilikába tizenkét üvegfestmenyes ablak áraszt szivárványos fényt. A falakon pedig tömérdek fogadalmi arany szív ragyog. Mindegyik valami meghallgatott ima emléke. Érdekes a bazilika kincstára is. A remek kelyhek, szentségtartók és cibóriumok közül kiemelkedik IX. Pius aranyrózsája és a főoltári szobor gyémántkoronája. A huszonhat kilós szentségtartót egy lyoni ötvös alkotta, aki harminc munkással négy évig dolgozott ezen a csodán. Megnyugtató, hogy ezt is a mai vallásos francia katholikus nemesség ajándékozta. 1872 jul. 2-án szentelték fel a páratlan szép bazilikát. Ekkor IX. Pius nevében harmincöt főpap, ötezer áldozópap és sok ezer zarándok és hivő hódolt az uj templom égi tulajdonosának. (Folyt, köv.)
