Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 58. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. julius 19. f 4 meglepetésül szolgált mindnyájunk­nak, hogy a vonatra várakozó kö­zönség soraiban több esztergomi is­merősünket pillantottuk meg, kiknek útbaigazítása és tanácsa igen sok esetben nagyon megkönnyítette az ottartózkodást. Rövid, de annál jó- izűbben elköltött vacsora után a nö­vendékek és férfiak a Magyar Kir. Tengerészeti Akadémián, a hölgyek a „Hungária“ szállóban tértek nyu­galomra. Másnap, hétfőn reggel a két cso­port a fiumei áll. polgári fiúiskola előtt találkozott és elindult Terzattó felé. Utunkban a kormányzósági pa­lotát, a törvényszéket és a fiumei vár maradványait tekintettük meg, majd hosszan gyönyörködtünk a Fiumára csatorna árbocerdejében és a susáki hídon át Terzattóra men­tünk. Felérve a hires kegytemplom­hoz, mely egy kalauzoló szentferenc- rendi szerzetes magyarázata szerint a bold. Szűz csodásán odaszállított háza helyén áll, megtekintettük ptt az állítólag Szent Lukács által festett kegyképet, a gyönyörű márvány ol­tárokat és a sok fogadalmi képet, melyek mind a hálás Mária-tisztelők igaz hitét és mélységes meggyőző­dését hirdetik. A templom előtti tér­ről a festői Frangepán vár bástyái­ban es az innen nyíló remek kilá­tásban gyönyörködtünk. Lejövet a fiumei székesegyházat, majd Sz. Vid és Modest templomát néztük meg. E templomok környéke csupa szűk, de magas házakkal sze­gélyezett uccából áll, melyekben kó­borolva fogalmat szerezhettünk az olasz népélet nem egy sajátos meg­nyilvánulásáról. Az egyik ilyen uc- cában Fiume régi varoskapuját is láttuk, mely kősziklákból van össze­tákolva. Sokáig néztük a város tor­nyát is a különös órával, majd a kikötőbe vonultunk, mely egészen világvárosi jellegű már Fiúméban. Innen a tengerészeti hatóság pa­lotájába mentünk, hol a tengerészeti múzeumot és az aquariumot szem­léltük meg. Itt a véletlen kedvezése folytán azon szerencsés helyzetbe ke­rültünk, hogy egy óceánjáró gőzöst is megszemlélhettünk. A hatalmas négyárbocos „Pannónia“ épen rako­dott hazai árukkal, midőn felmen­tünk rája és alaposan össze-vissza nézegettük egy révkapitány szives kalauzolása mellett. Délután a „Füred“ nevű gőzösön Abbáziába hajóztunk, hol mindenek­előtt kellemes tengeri fürdőt vettünk, ami a nagy melegben való egész­napi járkálás után kitünően esett. Majd a gyönyörű fürdőhely élénk életében és remek palotáiban gyö­nyörködtünk. Kedden legelsőbben a „Danubius“ hajógyárhoz mentünk villamoson, melynekmegtekintéséhez a hadügymi­nisztérium engedélyét is megszerezte az ipariskola igazgatója. Itt szakszerű kalauzolással megnéztük a műhelye­ket, a páncéllemezek gyártását, a torpedót és egy tengeralatt járó ha­jót, a rajztermeket, majd felmentünk a f. év elején vizrebocsájtott s jelen­leg felszerelés alatt álló „Szent Ist­ván“ dreadnought fedélzetére, mely­nek óriási méretei bámulatba ejtet­tek. A gyár megszemlélése után a rizshántológyárba vonultunk, mely­nek komplikált gépei, modern és kö­rültekintő tűzbiztonsági felszerelése, valamint óriási raktára élénk érdek­lődésünkre tarthatott számot. Nem messze innen a komor külsejű „Ki­vándorlók Háza“ ragadta meg figyel­münket. Az igazgatóság ennek meg­tekintését is kieszközölte és igy al­kalmunk nyílt ezen valóban humá­nus intézményt megszemlélni, hol a szegénysorsú kivándorlók az utolsó 'jótéteményt élvezik a magyar haza részéről. Egy villamos zongora a a „Szózatot“ játszotta éppen és a nagy út előtt álló kis somogyi gye­rekek szájtátva állták körül e cso­daszerszámot, mely a hazaszeretet­ről zengett nekik. Vájjon értették-e ? Délután a fiumei hires temető csodaszép síremlékeihez rándult ki társaságunk. A holtak iránti kegye­let itt valóban követésreméltó módon jut kifejezésre és esztergomi teme­tőink ugyancsak szégyenkezhetnek emellett rendezetlenségükkel, elha- gyatottságukkal. Egy megható gyász­menetet is alkalmunk volt itt látni igaz épülésünkre. A „Népkert“ és a késő délutáni kikötői élet megtekintése után va­csorához ültünk és az esti gyors teljes jókedvben és egészségben szállította hazafelé a tapasztalatokkal megrakodott társaságot. A kirándulók szerdán d. u. 2 óra 47 perckor érkeztek meg az esztergomi pályaudvarra, honnét a kerektemplomba vonultak hálát adni az egek Urának azért, hogy a le­folyt tanulmányút minden nagyobb zavaró esemény nélkül folyt le. Az ipariskola igazgatósága min­den résztvevő őszinte háláját érde­melte meg azért a szivességeért, hogy e tanulságos útban való rész­vételre elvitte nemcsak a növendé­kek tudnivágyó seregét, hanem más érdeklődőt is, kiket szintén körülte­kintő gondosságban és figyelemben részesített. II. I. Beszámoló az értesítőkről. I. A főgimnázium értesítője. Városunk és a környék legrégibb és leghíresebb középiskolájának, a helybeli bencés főgimnáziumnak ér­tesítője a legterjedelmesebb a szer­kesztőségünkbe beérkezett értesítők között. A 160 lapra terjedő vaskos füzet ízléses külső kiállítása méltó kerete annak a képnek, amelyet az értesítő Szent Benedek fiainak ered­ményes tanitónevelő munkásságáról nyújt. Első helyen az értesítő dr. Cser- noch János biboros-hercegprimásnak a főgimn. Mária-Kongregáció dec. 7.-i ünnepségén a hit szükségessé­géről mondott gyönyörű buzdító be­szédét közli, mely annak idején la­punkban is megjelent. A szokásos programm-értekezés helyét eziden az intézet gazdag tanári könyvtárának magyar nyelvi és irodalmi, valamint történelmi munkáiról készített jegyzéke foglalta el; összeállításának hosszadalmas fárasztó, sok gondot és figyelmet igénylő munkáját Parcsami Henrik, a könyvtár őre végezte. A szorosan vett értesítő első fe­jezete a tanári kar 13 szentbene- dekrendi és 3 világi tagjáról, a má­sodik az osztályonkint végzett — gondosan összeválogatott — olvas­mányokról, a rendkívüli tárgyakról és az írásbeli feladatokról, a harma­dik az intézet felszereléseinek, rész­ben vétel, részben ajándék utján történt gyarapodásáról nyújt kimerítő felvílágositást. A legnagyobb érdeklődéssel —- és egyúttal örömmel is — az Ifjú­sági Körök című fejezetet olvastuk. E néma sorok beszédes bizonyítékai annak a sok nemes ambíciónak, munkának és kitartásnak, amellyel az ifjak, tanáraik vezetése, útmuta­tása mellett a lelki tökéletesbedés s az elméleti és gyakorlati önképzés útait járják. A Mária-Kongregáció tagjai val­lásos buzgóságának növelése s hi­tüknek megszilárdítására törekszik. Fennállásának jelen jubiláris, tizedik évében működése méltó folytatása volt az előző évek munkájának. A gyűléseken elhangzott buzditó-beszé- dek, a tagoktól felvetett aktuális kérdések megvitatása és a szakosz­tályok munkája, mind hathatósan szolgálták a Kongregáció céljait. Kü­lönösen a sajtószakosztály végzett ezidén hasznos munkát, lefordítva és kiadva Könn József kölni lelkész; Légy férfi! című, a férfiifjúuságnak szánt praktikus kis művét. Az immár félévszázados múltra visszatekintő Czuczor-Önképzőkör a már jól megalapozott úton haladott, fejlődött az idén is. Örvendetes je­lenségnek tartjuk, hogy az ifjúság a a szépirodalom mellett évről-évre növekedő buzgósággal fordul az egyes tudomány-ágak felé is és az évfolya­mán beadott költemények, meg el­beszélések, illetve értekezések arány­száma — lassan bár — az érteke­zések javára fokozatosan javul. A másik örvendetes dolog, ami ezzel összefügg az, hogy ezidén az egyes tudományszakokból kitűzött önkép- zőköri pályatételek mindegyikére ér­kezett be jutalomra érdemes munka. A főgimnázium legifjabb köré­ben, a Gyorsirókörben is pezsgő élet íolyt az elmúlt évben. E kör, mely rövid három éves fennállása alatt az ország legelső és legismer­tebb gyorsirókörei közé küzdötte fel magát, ezidén különösen szép ered­ményekre tekinthet vissza. Az ország gyorsiró-deákságának tavalyi buda­pesti naggyűlésén mint egy kérdés előadója szerepelt a kör; itt Eszter­gomban meg beszédek felvételével állották ki a kör tagjai, többizben is a gyakorlat tüzpróbaját. Az értesítőnek az intézeti torna­versenyről, céllövészetről és cserké­szetről szóló fejezetei azt bizonyítják, hogy főgimnáziumunk vezetősége nem téveszti szem elől a már évez­redes, de még mindég igaz közmon­dást: „mens sana in corpore sano“ : ép, éles, fogékony elme csak edzett, egészséges testben lakozhatik. A főgimnáziumi Deákasztal, az intézet ösztön- és segélydijai, vala­mint egyes bőkezű jótevők adomá­nyai a — szorgalmas és jómagavi­seletű — szegénysorsú tanulóknak is lehetővé teszik a középiskola el­végzését. Az értesítő adatai szerint az elmúlt évben a főgimnázium ifjú­sága összesen 14,027 korona segély­ben részesült. Az értesítő IX. fejezete adatokat közöl az év történetéhez. Ezek kö­zül különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy az 1913 — 14. isk. évben — hála a tanári kar buzgólkodásának és Kiinda Teofil pr. kanonok ala­pítványának — ismét 15 tanuló változtatta magyarrá idegen hangzású vezetéknevét. (Folytatjuk.) gó. TOLLHEGGYEL Az utazások ideje. Igaz ugyan, hogy a pár napi reggeli időváltozás elrontotta a kéjutazó uta­zási kedvét, de azért, ha nem csa­lódom, most volna az utazási sze­zon. És ebben a szezonban mi a költő kötelessége ? Embertársai se­gítségére sietni a nehéz helyzetek­ben. Kinek nehéz most a helyzete ? A szegény asszonynak, aki elutazik, férjét szalmán és özvegyen hagyván. Sietek tehát segítségére és idediktá­lom azokat az „azután“-okát, ami­ket az állomáson és a megindult vo­nat ablakaiból legcélszerűbb a férj lelkére kötni. Tehát: 1. Aztán írjál. 2. Aztán jól bezárd a lakást, ha hazúlról elmégy éjszakára. 3. Aztán ne halljam, hogy az éj­szakát nem töltötted otthon. 4. Aztán a Fricit ne zárd az ebédlőbe. 5. Aztán ne borotválkozz min­dennap, mert akkor azt mondják, hogy fiatalabbnak akarsz még most is látszani és az sérti a távollevő fe­leségedet. 6. Aztán ha éjszaka hazaérsz és fürdeni is akarsz, ne feküdj egy percre az ágyba, mig a fürdőkád te­lefolyik, mert úgy elalszol, hogy csak másnap délben tudod meg, hogy már a zongora is úszik a harmadik szobában. 7. Aztán ne követelj a cseléd­leánytól jégbehűtött rostélyost és leg­alább a hálóing legyen rajtad, ha ebédelsz. 8. Aztán ne keresd elő és ne küld el nekem a régi nyári levelei­det, mint tavaly tetted, hanem törd a fejed újakon. 9. Aztán ha nagyon büdös a naftalin, gondolj arra, hogy a moly másképen megeszi a mokett-kanapét és száz koronát kell ősszel az új huzatért fizetned, és az sokkal rosz- szabb a naftalin szagnál. 10. Aztán ne hencegj mindenütt azzal, hogy szalmaözvegy vagy, mert ez az alak csak kabaré-szinpadon mulatságos, az életben pedig vissza­taszító, mint minden elhanyagolt lény, és az is éppen akkor ment ki a divatból, mikor az anyós. 11. Aztán az íróasztalról a tin­tát ne a törülközővel töröld le és mikor este elmégy hazulról ne hagyd égve az összes villanyokat, hogy megbizottaim jelentsék nekem, mintha egész éjjel otthon dolgoztál volna. 12. Aztán ne igyekezz engem levélben féltékennyé tenni, mert úgy sem lehet és mert az első ilyen le­velet felbontatlan kapod vissza és mert az első ilyen levélre hazauta­zom. Pá . . . Bolondok. Egy kiváló színművészünk talál­kozik a Csernoch János-úton azzal a bohémtanyákon közismert bácsival, aki, mint aféle csöndes eszelős em­ber, biztos középpontja minden — jól vagy rosszul sikerült — élcelő­désnek. A művész most is el akar sütni nagy garral egy viccet embe­rünk rovására s könnyedén odaszól hamisittatlan pesti dialektusban: — Istenem, de régen láttam. Hát hogy megy maguknak, bolondoknak ez idén ? — Köszönöm, rosszul — feleié ez nyugodtan. — Igen nagy most a konkurrencia — s ezzel sandán mű­vészünkre mosolyog, aki erre a talpra esett válaszra jónak látta a hirtelen megugrást a további diskurzus elől. Megtörtént. Az eső a levegőben lóg, ahogy mondani szokás, sőt közbe-közbe lassan permetezik is. Hol kiderül, hol beborul, egyszóval amolyan áp­rilisi az időjárás. Két úr jön egymással szemközt a Ferenc József-úton, az idő természe­tének megfelelően az egyik még nyi-

Next

/
Thumbnails
Contents