Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 56. szám

Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 56. szám. Vasárnap, julius 12. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Pártoljuk a színészeket! Szeretünk azzal dicsekedni, hogy Esztergom az ország mű­veltebb városai közé tartozik s el is várjuk mindenkitől, hogy azok egyikének tartsa. És jog­gal, mert kevés — hasonló szá­mú lakossal bíró — város di­csekedhetik oly nagy intelligen­ciával, mint éppen Esztergom. A művelt város és az intel­ligens közönség azonban arról ismerhetők fel leginkább, hogy bennök a tudományok és mű­vészetek nemcsak lelkes és te­hetséges művelőkre, hanem egy­úttal odaadó és áldozni kész pártfogókra is találnak. És, ha joggal mondják azt, hogy egy ország műveltségének fokmé­rője annak szappanfogyasztása: épp oly igazsággal állíthatjuk azt is, hogy egy város művelt­ségét az mutatja legbiztosabban, hogy mily támogatásban része­sülnek benne a kulturális moz­galmak, törekvések és intézmé­nyek. Esztergomban az elmúlt he­tekben Thália hivatott papjai és papnői ütöttek (sajnos, elég szel- lős és szegényes!) tanyát. Gaz­dag repertoárral, teljes, tehetsé­gek nélkül nem szűkölködő tár­sulattal, díszletekkel kellőképpen felszerelve azzal a szép elhatá­rozással jöttek ide közénk, hogy nemcsak szerződésszabta köte­lezettségüknek fognak eleget tenni, hanem rajta lesznek azon is, hogy ambiciózus játékukkal e város közönségének valóban nemes szórakozásra, Ízlésének pedig finomodásra nyújtson mó­dot és alkalmat. E nemes elhatározásukért, valóban művészi játékukért — és nem csekély anyagi áldoza­tukért is — joggal várhattak és számíthattak a közönség — •telt házakban nyilvánuló — el­ismerésére és támogatására. Te­hették pedig ezt annál is inkább, mert hiszen pártfogásban az el­múlt években sem volt hiány, olyannyira, hogy a direktor, mél­tányolva a közönség jóindulatát, ittartózkodását több Ízben meg is hosszabbította. De „tempóra mutantur“, vál­toztak az idők! Habár a társa­ság csaknem ugyanaz, amely tavaly volt s szinműirodalmunk- ról sem lehet mondani, hogy az elmúlt évben hanyatlott volna — mégis, a régebbi telt házak helyett, az úgynevezett kassza­darabok jó, ha féligtelt nézőtér előtt játszódnak le, a kevésbbé felkapott színművek előadásánál meg alig 30—40 ember lézeng a Sas-kerti arénában. Hogy mi ennek a részvét­lenségnek az oka, elképzelni sem tudjuk. A társulatban, az előadott darabokban bizonyára nincs a hiba; a „nyári színkör“ bódéja sem lett „cugosabb" ta­valy óta; ami meg a „nehéz gazdasági viszonyokat“ illeti, azok tudtunkkál tavaly is meg­voltak. De nem is az a mi hivatá­sunk, hogy megállapítsuk: miért van ez igy, hanem ellenkezőleg az, hogy rámutassunk arra, hogy a jövőben miért ne legyen igy! Ne legyen elsősorban is azért, mert ez a részvétlenség rút hálátlanság az ambiciózus színészekkel és az áldozatokra kész direktorral szemben, akik valóban más bánásmódot érde­melnének az esztergomi publi­kumtól, amelynek a múltban annyi kellemes estét, derűs szó­rakozást szereztek! De ne legyen igy azért sem, mert ez a féligtelt, vagy épen „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Helgoland partja. Helgoland partja olyan mint az élet 1 Kegyetlen, szirtes, hullámos, habos — Az ege rémes: cafrangekra tépett; Tengere morgó — zuhogó, zajos. Helgoland partja olyan mint az élet! A felhőroncsból kipislog a Nap, S a kép, mely volt az utolsó Ítélet : Most elbűvölő színbe csap. Balázs Rezső. Szalcburgi kaland. (Úti élmény.) Irta : dr. Körösy László. Szünidei nagy utaim után szokás szerint megpihentem a kedves és üde Szalcburgban. Egy Ízben a Kapucinus-hegy föl séges kilátású Humbold-szobában egy nagyon vidám idegen társaság boroz- gatott. Négyen voltak. Három urinő és egy tekintélyes ur. Csak egy pil­lanatra vettem észre őket, mert sok­kal jobban érdekelt a nyílt ablakból kínálkozó fölséges kilátás. Alig van hozzáfogható panoráma Európában. Nálunk csak a sztracenai völgy fen­sége hasonlítható a kapucinus hegyi isteni tájképhez. A sötétzöld hegység magasztos kupolái a teremtés dicsőségének temp­lomain imponáltak. A világos zöld nyájas völgyek örökifjuságában fürdő napsugarak megaranyozták a harma­tos tájképet. A változatos bajor hegy­ormok ezüst fejükkel olyan nyugodt jósággal mosolyogtak a szemlélőre, mint a nép vénei. Teljesen belemélyedtem a tündér­szép, merész és nagyszabású tájkép varázsába. Kegyelettel gondoltam a világhírű német természettudósra, Humboldra, aki olimpusi gyönyörök­kel dolgozhatott egykoron ebben a kis szobában. A sasok fennszárnyaló szelleme lakozhatott benne, mikor ezt a magas fészket választotta dolgozó­helyiségének. Es a hegy tövében még most is ott mereng az a nyájas kis faházikó, ahol a város legnagyobb zeneköltő­jének, a halhatatlan Mozartnak varázs­fuvolája keletkezett. Zichy Jenő gróf a múlt évben sirva fakadt ebben a kegyeletes erdei lakban A csalogány sem fészkel hegyormokon. Megelég­szik az az árnyas bokrok nyájas lombjaival. Összehasonlítottam a két nagy germán szellemi titánt, mikor a két különböző, de jellemző kapu­cinushegyi hajlékot tanulmányoztam. Ilyenféle magasztos gondolatok szárnyán merültem bele a verőfényes panoráma káprázataiba, mikor a tör­téneti emlékű Humbold-szobába tele­pedett társaság tiroli bor mellett ugyancsak hangosan mulatott. Épen távozni akartam, mikor a vidám asztal mellől fölemelkedik a családfő, elémlép, nyájasan üdvözöl és azt kérdi egész otthoniasan, váj­jon nem Karlsruhéből jöttem-e ide ? — Párisból érkeztem — válaszol­tam — londoni utazásom után. — Kérem csak beszéljünk őszin­tén 1 Reményiem ha bemutatkozom és megmondom, hogy Wenzinger Alfréd a nevem és karísruhéi gyáros vagyok, akkor csak nem tetszik to­vább inkognitóban maradni? Képtelenség volt nem mosolyog­nom a makacskodó ur különös téve­désén. Lehet, hogy valami jó isme­rősének alteregoja vagyok. Ekkor már észrevettem, hogy a három érdekes úrnő is nyájasan hall­gatja dialógunkat. Végre Wenzinger ur ellenállhatatlan német szeretetre­méltósággal megragadja a karomat és diadalmasan cipel az asztal felé. Mikor udvariasan bemutatkoztam, mind a három hölgy csintalan hitet­lenséggel mosolygott reám. A családfő ismét erélyes, de más részről humoros hangon így nyilat­kozott : — Kérem tessék már álnevéről lemondani. Igaz, hogy öt esztendő óta nem láttam. De azért jól tudjuk, hogy most érkezett vissza Ameriká­ból és Szalcburgban tartózkodik. Mintha csakugyan lelepleztek volna, még pajzánabbul kacagtak a hölgyek trióban. A csengő szopránt azonban a két fiatal és remek leányzó képviselte. A zavartalan mulatságban kény­telen voltam önmagámon is mulatni. Nem maradhatott egyéb hátra mint az, hogy kritikus helyzetem magas­latára emelkedem annál is inkább, mert Wenzinger ur fölemelkedett és komolyan bemutatott engem : — Dr. Brunner Brúnó lipcsei egyetemi tanár ur! Három rózsás tenyér nyúlt felém. A gyémántos kezű úrnő nyomban ezt kérdezte : — Hová utazik most professzor ur ? Ebben a pillanatban kissé kizök-

Next

/
Thumbnails
Contents