Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 53. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 53. szám. Csütörtök, julius 2. FOUTmiés TBRSfíDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. NYILTTER SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Uborkaszezon. Alig pár nap választ el attól a „ciklustól“, amely uborkaszezon néven általánosan ismeretes. Az emberi foglalkozások egyes nemei már megkezdették dicsőséges „tevékenységüket“ a pihenés, illetve a ke- vesettevés csendes, forró, napsütötte berkeiben. Az oktatásügy az utolsó végjelenetéhez érkezett. Az elemistát tanító potrohos, vagy szikár polgár épen úgy teszi félre a számológépet, mint a tudós matematikus a betűszámok halmazát az Akadémián. Ez nyaralni megyen a szabad Svájc szabad kantonjai egyikebe, amaz meg kapálgat, nyeseget természetbeni járandóságán: földbirtokán, talpalattnyi, piciny ker- tecskéjében. A művészek mártírjai, papjai, lovagjai és apostolai szedik a sátorfajokat. A színész fürdő helyen rögtönöz egy alkalmas társulatot s végigjátssza, végigénekli a csendes vizeket, üdülőfákat s parkokat. A festő fel- nyalábolja magát s megyen a természet úgynevezett csoda- rejtekeibe, hol jó, vagy rossz vázlatokat készít, miközben kuglizik, sörözik, kártyázik s egyéb társasjátékozik, csokolózik, ko- kettál, aszerint, ahogy a faluban, hol felüti ideiglenes főhadiszállását, miféle szórakozást űz az úri nép. A festő ott mindig kedves, titokzatos „pesti“ vendég. A szobrászok hasonlóképen. Kicsit komolyabban. A zeneművészek csendesen élvezik a polgári otthon családi nyájas kényelmét s csak arra van gondjuk, hogy a környezet kedves tagjai szokott helyén mindig friss virág ontsa édes illatát, csak arra van gondjuk, hogy előműveszetük egy gondolatnyit se veszítsen — ember- feletti technikájukból. Éppen ezert naponta négy-öt órahosz- szat skáláznak a tőszomszédok végtelen keserűségére és fájdalmára. A zeneszerző, ó, a zeneszerző, egészen más. Rendszerint keveset beszél, szereti a magányt s csak a virág hallja olykor magányos szavát. Ha közeledbe jut, pardon, ha megkörnyékezed, okvetlen el és kidúdol — rendszerint kellemetlen hangjával. De ha zongorához ül, arca felderül és ő a szuverén uralkodó. Az akkord elhal, a szerző arca pergámen s ölébe hull virág — s a nő.. Az újságíró ! a napszámos, a szegény, igazán megérdemli a pihenést, hogy a sajtótörvény paragrafus törte fájdalmait kiheverhesse. De nem nyugszik, ha véletlenül egy személyben poéta is. Nyughatatlan lélek a poétalélek ! Ideálista és elvei fenntartásával tapossa az élet próbáját s liliomjait. Óvakodjunk a poétáktól — különösen uborkaszezonban. A hivatalnok is megszerzi a maga saját uborkaszezonját — egy cirkalmas orvosi bizonyítvánnyal. Az iparos, a kereskedő, sajnos, a konjunktúrák olyanok voltak s vannak, hogy ezeknek soká volt, van és még soká lesz uborkaszezonjuk — ebben a rossz esztendőben, ebben az uborkavilágban .... Nyaralni kell, mert ebben a drága világban nehéz — megélni! . . . Uborkássy Szezon. A vaskapui menedékház felavatása. Ünnepe volt hétfőn a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának, közvetve azonban az egész magyar turistaságnak, mert e napon adtak át rendeltetésének hazánk egyik gyönyörű pontján, a esztergomi Vaskapun épült kilátós menedékházat felemelő ünnepség keretében. A felavatási ünnepély alkalmára Péter-Pál ünnepének délutánján egész népvándorlás indult meg a Vaskapuhoz, melynek ormát büszkén koronázta a remek, vörös palával fedett, fellobogózott kilátó. A kirándulók között nagy számmal voltak a fővárosi turista egyesületek kiküldöttei ; s az esztergomi intelligenciának szine-javát is ott láttuk a lelke„Esztogom és Vidéke“ tárcája. Leányálmok. (A Margitszigetről) Irta : dr. KőrÖsy László. 11. Junius virágos első hetében megkezdődött a három gracia érdekes hadjárata. A nyugtalan leányálmok sportjának megvalósítása Az összeesküvés beváltása. Hilda egy szép napon elvitte édes anyját Ischlbe. Huszonnégy monogrammos láda és két tekintélyes komorna utazott velük a gyorson. Lea gyönyörűen meggyőzte kedves mamáját, hogy a kék Adria tajtékos hullámai csodalatosán hatnak a kezdődő vesebajra. Természetesen vele szavazott a diplomatikus háziorvos ur is, aki mindig magasabb szempontokból szokta a különleges női bajokat felfogni Budapesten. Blanka pedig reávette anyuskáját, hogy tekintsék meg néhány tanulságos hétre a papa aranybányait, mert már unja a fővárosi nyári levegő miazmáit. Rájuk férne egy kis erdélyi balzsam ! A három grácia a korszakot alkotó nagy hadjárat előtt még egyszer összekerült és igen meg volt elégedve a kölcsönös állhatatossaggal. Határozottan, kérlelhetetlenül belementek tehát érdekes és titokzatos leányálmaik megvalósitásaba. Hilda Ischlben óriási föltünést keltett. Az előkelő, fejedelmi fürdő fé nyes dísztermében rendezett választékos hangversenyen az ott idéző Sauer — a maestrok nem egészen kellemetlen szokása szerint — már- ványhomlokan csókolta, egy valódi főherceg karonfogva megsétaltatta és egy amerikai gyáros fölajánlotta neki millióit. De Hilda nem engedett leányálmaiból. A kaliforniai milliomost ki- állhatatlannak, az ellenállhatatlan főherceget pedig fölöslegesnek tartotta. Lea a velencei Lido tengerpartján mesés tünemény lett. Amióta Velencét az Adria hullama mossa, nem látott főbb regényes gondolát a pa- lazzo, melyben a fejedelmi termetű grácia vesebajra kárhoztatott édes anyjával lakott. Az első emeleti erkélyen szokott Lea merengni. Ezek a merengések végtelen sok veszedelmet idéztek elő. A forró vérű olaszok, a büszke spanyolok, a könnyű vérű franciak, a számitó angolok, a go romba jankék, a nehézkes oroszok és a komoly németek mind bele kerültek a velencei boldogtalan szerelmesek statisztikájába és részben az Adria sötétkék hullámsirjába. Csak az a keresve-keresett kifogástalan gentleman nem mutatkozott a szív világpiacán. Pedig erről álmodott a leány most is. Blanka, az aranyos kis alamuszi Blanka a nyaraló Erdélyt lázitotta föl. Fényes nevű erdélyi mágnások, fejedelmi vérű valódi gavallérok töreked tek utána. A mai fiatal urak semmit sem vesznek észre olyan mohón, mint azt, hogy egy igen szép leány, aki hozzá szépen vagyonos, mindenképen — még vesztére is — férjhez akar menni. Már pedig az őszinte Blanka az ő naiv természetével, nem is csinált semmi titkot nyílt szándékából. Igenis férjhez akar menni még a nyáron ha lehet, de télre mindenesetre. Az aranybanyák nem mosolyogtak aranyosabban, mint a székelyek hajnalcsillaga — az erdélyi költők szerint. Sokan voltak már a legyőzőitek, de Blanka még mindig nem találta meg azt, akit megbirt volna egészen szeretni a kérők hatalmas seregéből. Október végén azonban már mind a három leány hazakerült. Első találkozásra majdnem egyszerre kiáltottak fel egész elragadtatással: — Megvan ! III. A leánykori benső barátság ott végződik, ahol a vőlegény kezdődik. A három grácia ezentúl nem igen találkozott olyan gyakran, mint azelőtt. De hogy leány álmuk megvalósítását egészen komolyan vették, azt nemcsak fogadásuk, hanem egymásnak adott kézírásuk is bizonyította. Már most egyebet sem tettek, mint gyöngéden figyelmeztették egymást a pünkösdi nevezetes találkozóra. Hogy pedig a meglepetés annál teljesebb legyen, nem kérték el még mutatóba sem egymástól a tisztelt vőlegény érdekes arcképét. Végre fölvirradt a várvavárt találkozás emlékezetes napja. Beszámolás a leányálmokról. Szótartás az Ígéretről. Három uj regény elbeszélése. (Bef. köv.)
