Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 49. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. junius 17.

vagy fűszerkereskedője, a mindennapi élet föntartásához szükséges anyagot.

Próbálja meg ezek után az elavult foglalkozású férfiú kölcsön kérni néhány szelet rostélyost, sonkát, vagy holmi sajt félét. Még hitelbe sem adnák szívesen.

Tanulja meg végül azt a huszadikszázadi uralkodó szokást, hogy ma minden művelt embernek nemcsak kellemes lakásra, jóízű ebédlőasztalra, kifogástalan ruházatra van szüksége, hanem irodalmi és tudományos művek megszerzésére is.

Ha pedig ezentúl semmi szin alatt sem adunk kölcsön könyvet az ilyen bitorolt kölcsönből tengődő úrnak, akkor negyvennapi szigorú és jól megérdemelt bojt után mégis csak rákényszeredik arra, hogy a könyvkereskedésben keressen magának, óriási koplalása után üdítő szellemi eledeleket és erősítő szellemi italokat.

Dr. Bibliofil.

Borsszem.

III. Asszony és lelek.

A mi mai társadalmi széttagoltságunk és életünkben nemcsak az[asz- zonynak, a nőnek, de lelkének is az illető társadalmi rétegnek megfelelő- leg van külön lélektana, — ethikája. Sablon ninps, mert az asszonynak és lelkének annyiféle különbözősége van, mint ahány női individuum, asszonyi egyéniség. De van egy általános jellemvonásuk s ez a kicsinyesség, amelytől ép úgy nem szabadulhat a

kytól ? — kérdezte a férj, aki úgy érezte, mintha egyszerre valami mérhetetlen óceán alá merült volna, s a hullámok fenyegetőleg föléje torlód nának.

Az asszony felnyitotta a szemét s álmodozva odafordította a meny- nyezet felé.

— Mert szeretem. Őt szeretem egyedül és kis leányomat.

Tamás kísérletet tett, hogy felugorjék, de egy borzasztó erő, — úgy érezte — fogva tartja.

— És mióta szereted, — mondta reszketve.

— Mindig, amióta csak ismertem. Már akkor szerettem, amikor te a kezemet megkérted. De apa nem akarta, hogy az övé legyek, és ő is rábeszélt, hogy szüleim akaratának engedelmeskedjem. Éppen tiz éve annak, Tamás, hogy vele egész a sírig eljegyeztem magamat . . .

— Es megcsaltál vele?

Az asszony szelíden elmosolyodott.

— Megcsaltalak ? üt csaltam meg te veled, Tamás, mert téged öleltelek, mikor minden idegszálam csak ő reá gondolt. De nem panaszkodom, hogy boldogtalan voltam, mert őt csókoltam, amig te a dolgaid után jártál . . . Mindennap boldog voltam egy félóráig, — és most nyugodtan halok meg, mert nem éltem hiába . .

— És .. . a . . . gyermek.? — dadogta a rérj.

legarisztokratább asszony, mint a szegény külvárosi munkásnő. — A kicsinyesség egyik faja a túlságos önbizalom, ami már hiúságnak is nevezhetők A nő, az asszony ma már ta- gathatatlanul egy bizonyos szerepet játszik a nagy nyilvánosságban, s minden nő olyan nagy fontosságot tulajdonit ennek a különben igazán jelentéktelen szerepnek, hogy azt hiszi, mindenki csak az ő fölényességét csodálja, holott pedig ez a fölény kizárólag csak az ő fantáziájában él. Sok nőnél oly kifejtett az önbizalom, ami nem egyéb, mint képmutatás, hogy a komolyabbak csak mulatni tudnak ezen; mert mindent, amit csinálnak, titokban csinálják, (legalább ők igy hiszik) például az újabb társadalmi kódex szabályai szerint illetlen, ha a nő társaságban cigarettázik ; ámde otthon majdnem minde- mk fair nő dohányzik, persze a nyilvánosság kizárásával, sőt titokban még alkoholt is fogyaszt, s nem gon • dolja meg, hogy az a titok nyílt titokká válik a társaságban, ahol csak j egyszer kell nevetniük, hogy a niko- | tin es alkoholtól könnyű krémszínű mázt kapott fogairól le lehet olvasni szenvedélyüket, mit le nem mos semmiféle Odol! — De hiába, azért csak nagyképüsködnek tovább. — A mai asszony már a családdal sem törődik, nem respektálja a férj kívánságát, mert még a gyermek gondozását is a férjre tolja. A német társadalomban azt a nőt vetik meg, aki a büszke semmittevésnek es a hiú piperkőcködésnek él, nálunk ép ilyenek nyernek létjogosultságot; igaz ugyan, hogy a máskülönben oly éleslátású hölgyek nem veszik észre, hogy mennyi agglegény van közöttünk ? mert ilyen nők okvetlenül kitűnők arra, hogy velük flirtelni lehessen, de feleségnek márcsak mégis jobb egy

Az asszony elfordította szemét, melle kínosan zihált, majd forró könnyek peregtek végig lázban égő arcán.

— Édes kis babám, — édes kis csöppségem, hát egyedül maradsz ..

A kis leány most is mesekönyvével játszott, a nagy, havas képekkel, melyeken piros főkötős farkasok, nagyszakállú hegyi kis manók, csillogó homlokú tündérkisasszonyok társalogtak egymással.

A férj odanézett a lámpa alá és pillantásában undor és gyűlölet szikrázott.

— Kicsi kis angyalom, ki fog téged szeretni ezután ? — rebegte párnái között a bűnös asszony.

De hirtelen elfordította a szemét és forró kezével megragadta a férje kezét.

— Hivassa el Soókyt, ha a jó Istent ismeri . . . Látni akarom, csak egyszer akarom még látni, hogy nyugodtan meghallhassak . . .

A csöndes ember ekkor fölkelt az ágy széléről és a ceruzájával ezt irta egy szelet papirosra: „A kedvese haldoklik és látni kívánja.“ Ezt a cédulát elküldte a mindenes leánynyal, aki odakünn a konyhában siránkozott . .

*

— Eljött Soóky ? — kérdezre valaki az elcsöndesült kompánia tagjai közül.

„Gretchen.“ A mi társadalmi nőink a külsőségnek élnek, s nem veszik észre, hogy amidőn Schoppenhauer- ról definiálnak, levetkőztetik lelkűket meztelenre, nem látják a vitatkozás hevében belső szegénységüket, nem látják meg nőietlenségük csontvázsá- gát, pedig minden zsúron van tükör, nagy tükör, miért nem néznek bele némelykor ? Pedig jó lenne úgy egy- szermásszor tükörbe is nézni, talán ekkor még idejekorán látnák sivárságukat, mert hol van az megírva, hogy asszonyi lélek ürességét csak 50 éven túl lássa meg, vegye észre ?

Violetta.

ETK mérkőzése.

Vasárnap délutáni esőben is megmutatták footbalistáink képességüket. A sportbarat közönség az eső dacára is szép számban vonult ki a pályára, és biztató szavakkal sarkalta győzelemre a küzdőket. A „Lábatlani Sport Club“-ot látta vendégül az ETK. s a mérkőzés a fehér-feketéknek 5:2 arányú győzelmével végződött. Már kezdetben kitűnt az ETK fölénye, s igy e revans mérkőzésen helyrehozta a múltkori 4:3 arányú veresegét, bár nem is a rendesen működő csapat indult ki mérkőzésre eme gyorsan fejlődő szomszéd egyesület ellen. De azért nem hiányzott a csapatból Si mon és ott volt Sutyi, kinek ügyes technikája hozta meg az ETK két vezető goalját. Erre már Lábatlan is erősebb tempóba kezd és gyors le- rohanásuk egy gyönyörű goalt eredményez, melyet a balszélső erős lövésé helyezett az ETK kapujába. Egyenlíteni nem sikerült, mert Simon tizenegyes rúgása meghozta a harmadik goalt. Ezután még három goalt rúgtak : egyet a labatlaniak és kettőt az ETK. A lábatlani csapatból kitűnt a kapus, a jobb beck és

— Meghalt az asszony ?

— Es a kicsi leány kire maradt, hogy az édes anyját eltemették ?

— Az asszony a szeretője karjaiban halt meg, a kicsiny leány pedig kolostorba került, és onnan is ment férjhez egy vidéki földbirtokoshoz. A férj pedig mikor öt nap múlva hazajött a temetésről, egy ideig bezárkózott a házába, de később ép úgy eljárt a hivatalába és a kaszinóba, mint annak előtte, mikor még a sárgafényű lámpa alatt töltötte el a lefekvés előtti órákat .... A holt asszony kedvesétől nem kért elégtételt, sőt nem is bántotta, mikor vasárnap délelőttönkint a főucca korzóján összetalálkoztak . . . Úgy rém lett neki, hogy az egész mesét csak álmodta: a stikkelő asszonyt, a fehér estéket, a kályha tüzét, a silla- bizáló kis leányt. Néha úgy tetszett neki, hogy az egész elet egy ködös regény, melyet valami súlyos betegágyon álmodott végig, s amiből egykét édes szív, egy-két drága hang érthetetlenül odatapadt az agya velejéhez .... Szép meseasszony, susogta néha, mikor egy-egy téli éjszakán az álmából fölriadt pirosbóbitás sillabizáló kicsiség, miért hogy szét- foszlottak a semmiségbe ? . . . És a sötétben a másik oldalára fordulva a deresszakállú ember gyermek mód jára sírni kezdett . . .

a center: Tonhauser, kinek lövései csaknem védhetetlenek. O lőtte a második goolt. Szebb játékot is láthattunk volna, de a sáros pályán nem lehetett a játékosoknak gyorsan mozogni s igy nem volt oly szép az összjáték. F.

Ellenségünkről.

Akárhogy is kikerülöd.

S bánsz is vele hidegen, Megjelenik álarcával Az a nyájas idegen.

Kiváncsi a bánatodra, Belenéz a zsebedbe, Kifürkészi titkaidat,

Mézesen elcsevegveFölajánlja barátságát Csalafinta jósággal,

Akkor aztán zsákmányával, Mint a vércse, elszárnyal.

Fogadd bármily kelletlenül, Rideg szóval, hidegen, Mégis tolvaj ellenséged,

Az a nyájas idegen.

Dr. Kő rosy L ás sió.

HÍREK.

Doktorrá avatás. Gamauf István vízivárosi káplánt f. hó 13-án avatták a hittudományok doktorává. Gratulálunk!

Továbbképző tanfolyam. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Weiss Ilona sárisápi óvónőt a hódmezővásárhelyi óvónői továbbképző tanfolyamra államköltségen felvette.

Honosítás. Özv. Ourednik Fe- rencné szül. Trexler Ilona, valamint gyermekei, névszerint Mihály,*Pál és Anna esztergomi lakosok f. hó 15-én tették le a honpolgári esküt dr. Perényi Kálmán alispán előtt.

Hagara Antal búcsúünnepélye. Esztergom szab. kir. város iskolaszéke és tanítótestülete azon alkalomból, hogy Hagara Antal igazgató tanító 46 évi szolgálata után nyugalomba vonul, f. hó 13-án délelőtt 10 órakor a városház közgyűlési termében búcsúünnepélyt rendez a következő sorrenddel: Délelőtt 8 órakor szentmise a belvárosi plébánia templomban. A városház nagytermében: 1. Üdvözlő dal. Zenéje

Miklósy Józseftől. Énekli a Deák F. uccai fiúiskola. 2. Köszöntő beszéd. A tanítványok nevében mondja Hein- czinger Elek IV. o. t. 3. Köszöntő vers. Szavalja Simonies János V. o. t. 4. Magyar dalok. Énekli a Deák F. uccai fiúiskola. 5. Beszéd. A volt tanítványok nevében mondja Toldy János építőmester, városi képviselő. 6. Beszéd. A tanítótestület részéről mondja Karácsonyi Béla tanító. 7. A tantestület emléktárgyának átadása.

8. Búcsúdal. Silchertől. Énekli a Deák F. uccai elemi fiúiskola. 9. Beszéd. Az iskolai hatóság nevében mondja Vimmer Imre polgármester, iskolaszéki elnök. A tanítótestület e nap estéjén fél 8 órakor a Szent- györgymezei Kath. Olvasókör nagytermében társasvacsorát rendez az ünnepelt tiszteletére. Aláírási ív a kör helyiségében és a Deák Ferenc uccai iskolában van kitéve.

Á Kath. Gyermekvédelem budapesti közgyűlése. A városunkban székelő „Kér. Szeretet Orsz. Gyermekvédő Műve“ egyesület f. hó 16-án d. u. 4 órakor tartotta hatodik évi közgyűlését a budapesti központi szeminárium aulájában. Az a fejlődés, melyet az intézménynek bu-