Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 48. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. junius 14.

és időveszteségbe kerül ma a belváros, vagy sz. Györgymező messzebb eső részeitől a postahivatalt megközeliteni. Arra nézve, hol, mely utcákban, vagy téren lenne legalkalmasabb, leg- méltányosabb és legcélszerűbb az uj hivatalokat felállítani, arra nézve alapos tájékoztatást természetesen a statisztikai adatok nyújthatnak. Nem távolodunk azonban talán messzire a helyzet követelményeitől, ha az egyik postahivatalt a sz. Anna templom vidékén, a másikat a Szentgyörgymező főterén véljük felállítandónak.

A postahivatal távolsága a város egyes részétől, a jelenleg ott mutatkozó munkatorlódás, a felek várakoztatása, a jelentékeny időveszteség az ügyek lebonyolításánál oly nyomós okok, amelyek azt hisszük, elhatározólag folyhatnak be arra, hogy az illetékes tényezők az új postahivatalok szervezésének eszméjét sürgősen komoly megfontolás tárgyává tegyék és más hasonló nagyságú városok példája szerint — a lakosság kényelmére, az ipari és kereskedelmi érdekek előmozdítására és az egész postai forgalom nagy előnyére minél rövidebb idő alatt meg is valósítsák.

Dr. R. A.

♦- »» ♦» ♦» ♦» -♦

Fürdők és fürdőzők.

(Vége.)

A fürdő nem luxszus, a fürdő nem szórakozás, a fürdő a test ápolás, az egészség, a munkaképesség eszköze mint a levegő, a táplálék, a ruha. A bőrét nem csak annak kell ápolnia, aki finom arcbőrre vágyódik, a rendszeres fürdés annak is kell, aki nem akar bőrbajt, aki nem akar tuberkulózisban elpusztulni, akinek erejére van szüksége.

Hogy erre miképen lehet rá- kapatni egy nem túlságosan jómódú nemzetet? Ennek is mint minden kúlturkérdésnek nemcsak gazdasági oldala van, hanem nevelő- oldala is. S aki elolvassa azt a vaskos füzetet, mely a Társadalmi Muzeum kiadványai közt e kérdésről megjelent (Halács Kornél és Pataki Béla: Munkás fürdő, népfürdő és iskolafürdő:) rögtön tisztába jön vele, hogy csak az az egy mód kínálkozik, amelyet az Országos Magyar Népfürdő egyesület egy év tized óta ajánl már: iskolafenntartók, hatóságok és vállalatok dolga rászoktatni

olcsó zuhanyfürdőkkel mindenkit a legszegényebb néposztályt is, a télen-nyáron való fürdésre. Ez a kérdés hovatovább legégetőbb szociális kérdéseink sorába kerül: ott lesz a helye harcosainak a tüdővész, az alkohol, a kivándorlás nyomorúságai ellen küzdők csatavonalában. De emezeknél sokkal köny- nyebb lesz a köztisztaságért sikra szállók viaskodása. Éppen mivel aránylag kis áldozatokkal megvalósíthatok az ideáljai.

Ha ugyanis a fentebb jelzett füzetet figyelemmel átlapozzuk, a magyar állapotok vigasztalan vázolása után jóleső öröm konstatálni, milyen egyszerű és praktikus megoldások állnak rendelkezésre.j Egy tízezer lé- lekszámig terjedő község népfürdőjének berendezéséhez mintául szolgálhat a Nagyszénás község számára készült fürdő, melynek férfi és női osztályán összesen hat zuhanyfürdő és öt kádfürdő van, a százhúsz négyzetméter terület építési és berendezési költségei mindent ösz- szevéve 25.000 koronába kerültek. De hány olyan nagy község van az országban, amelyik népfürdővel rendelkezik ? Lapozva ezt a füzetet, azt látjuk, hogy a székesfőváros kislakásos telepein és Népházán kívül népfürdő van Pozsonyban, Segesvárod:, Brassóban, Kispesten és készül Miskolcon, Debrecenben és Aradon. A pozsonyi népfürdőben a zuhany 12 fillér, a kád 60 fillér, szappan darabonként 2 fillér. Magától értetődik, hogy a zuhany is hideg és meleg vízvezetékre van szerelve. S majdnem mindenütt 10—12 fillérért lehet egy zuhanyfürdő jegyét kiszolgáltatni. Úgy látszik tehát, hogy az egészségi, tisztasági és célszerűségi szempontok mind az ilyen jellegű fürdőberendezéseket ajánlják az iskolák számára csakúgy mint a gyártelepek és a községi népfürdők számára. S a statisztikai adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy ott, ahol a gyermekek az iskolában az ingyenfürdőt megszerették, ahol a gyárakban a munkásokkal megkedveltették, az egészségi viszonyok rohamosan javultak. Igaz, hogy az mindenütt a vezetők jóakaratának rábeszélő készségének és hozzáértésének a műve volt elsősorban.

De nem utolsó sorban az Országos Magyar Népfürdő Egyesületé is. Ez az igazán jól szervezett társadalmi intézmény, melynek főtitkári hivatala Budapest VI. Liszt Ferenc- tér 19 sz. alatt van, egyleteknek, iskoláknak, hatóságoknak és magánosoknak ingyen bocsátja rendelkezésének nemcsak kiadványait és útbaigazításait, de ingyen készíttet mérnöki és

építészeti terveket is, mindenütt a helyi viszonyokhoz igazodó kivitellel és költségvetésekkel. Senkit sem menthet fel tehát az indolenciája a kötelességtel- jesités alól senkit az a megnyugtató fictió, hogy a nép tisztaságának kérdése csak nagy pénzügyi áldozatok árán biztosítható.

És amikor csomagolni készülünk, hogy egy fürdőző társadalom minden javát és mulatságát kiélvezzük, arra a nem fürdő társadalomra kell gondolnunk, amelynek tizenhárom millió katonája van, akinek a viz zuhogása, a testnek tiszta jóléte, a civilizáció legnagyobb elősegitője: a szappan és a fürdő : csak az álmokködfátyo- lában jelenhet meg. Pár ezer ember lelkiismeretes köteleség- teljesitésén múlik, hogy tizenhárom miliő magyar belekap- csoltassék a kulturánák abba a folyamatosságába, amelyben hideg es meleg csapokból zuhog az éltető friss viz.

A nemzeti érzelem fejlesztése a népiskolában.

Igaz mondják: Kötve van a kezünk, minden órára elő van a dolog írva: számtan, nyelvtan, földrajz,

majd írás, olvasás! Hát ne feszegessük a dolgot! Mondjuk ki nyíltan, igenis a tanítónak becsületbeli kötelessége a hazaszeretetre buzdítás jellemképzés. Mert nem gondolhatjuk, hogy az érzelem is felekezet szerint oszlik meg?

Hiszen vallás és faj az lehet és van is sokféle, de a szeretet, az erkölcs csak egy, a nemzeti érzés csak egy. Itt születtünk, ez a hazánk, ennek az érdekeit kell szolgálni. Mondok rá példát! Damjanich sohase tagadta eredetét, de honfiúi szerelmét megmutatta s hazaszeretet vérével pecsételte meg abban a könyvben, melyet az Égi Biró vezet mindnyájunkról és nevüket glóriájával aranyozza be. Nekünk is harcolnunk kell egy célért, egy magasztos eszméért, mely eggyé tegyen bennünket. Mert ha majd testben és lélekben kifejlődve fellépsz az életnek komoly pályáján ; ha a polg. köt. szava tőled munkát, erőt, fáradságot talán életedet s a földi életnek minden örömeit, minden reményeit kívánja áldozatul: ne késlekedjél: első és legszentebb legyen előtted a haza ! Hogy pedig a tanító kötelességének megfelelhessen, ne csak úgy felületesen érintse az egyes tárgyak keretében: adjuk meg a módot! Ne vegyük a hazaszeretetre nevelést mostoha gyereknek, mondjuk ki azt, mivel az érzelem megszilárdítása az erkölcsökben, szeretetben veszi alapkövét, az alsó osztályokban mesék, tanácsok, felsőbb osztályokban elbeszélések jellemrajzok alakjában heti 74, Va órára minden tanító a maga osztályában előadja és magyarázza.

Ily módon kell szeretetben nevelni a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy a hazában nagyon sok ember legyen boldog. S a tanító is boldog, ha hivatásának megfelel s lelkesedéssel haladhat az utón, mely ki van jelölve számára.

(Aki azonban hivatását eltévesztette, az boldogtalan !)

Azt mondják : „Többet ér a tapasztalat iskolája minden egyébb theo- riánál.“ Én ki szintén az élet nehéz mezejére léptem, hogy azokból a kicsi apró virágokból melyek utamba kerülnek a szeretet érzésében őket kioktatva megtanítsam arra a társadalmi formákra, mely nem nézi a felekezetek, nemzetiségek érdekeit, érzéseit.

Aztakartam érdektől ment legyen a szív szeretete a haza, a szülőföldiránt. Úgy gondoltam, egy hazának vagyunk gyermekei, egy hazáért kell szolgálatunkat, kötelességünket felajánlani. Aztán ne csak színleljük, ne szájjal legyünk azok. Legyen hazafiui érzés a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.

így gondoltam én, lenne a kicsi virágokból egy nagy csokor, melyben a nemzeti erényeink lennének a szivekben, azok a kincsek, melyeket a rozsda meg nem emészt s a rablók el nem lophatnak. Lenne abból a nagy csokorból egy nagy, hatalmas nemzeti érzés, melyről el lehetne mondani; amit mondanak a nagy németekről: „nem a hadsereg, nem a katonák, a tanítók verték meg az ellenséget.

És én hiszem és tudom, hogy az én ideámat átérzi minden tanító és amit a benső hang mond, az nem csalja meg a reménylő lelket. Én reményiek egy kort, mikor különbség nélkül a tanítók sok-sok ezre gondozni és ápolni fogja ezt az ezerfelé széttagolt magyar társadalmat, a haza- ftui érzelemnek, a gondolkozásnak és érzületnek szálaival egy illő nemzeti egésszé. Jól mondja egy nagy férfiú: Addig, mig a társadalmat annyi ellentét annyifelé szétszaggatja, addig, mig a társadalomban hálás talajra talál minden osztályellentét, addig mindig nem a szabadság, nem a haladás ügyét szolgálja hazaszeretetünk.

Ország-világban az a hírünk van magyar tanítóknak, hogy erős nemzeti érzés lüktet ereinkben, hát mutassuk meg, hogy szem előtt tartjuk egyik nagy Írónk mondását: „A hazát fiainak szent akarata teheti naggyá.“

Azt mondják, az élet egy üvegajtó, melyen át sok minden szépet láthatunk, de sohasem nyílik meg előttünk ! Ez igaz ! De látjuk az életben azt is, hogy némely ember oly jólétnek örvend, mely jólét a szorgalomnak, ügyességnek, türelmes munkának volt eredménye s amely szorgalom és munkával a haza javára üiolgozott, fáradozott. Ezt látva, kell hogy feltámadjon bennünk az a meggyőződés, hogy a szorgalom, a munka nem haszon nélkül való. Így látjuk meg, hogy a boldogság nem rege .. . nem álomvilág.

Szoktassuk az ifjúságot munkára