Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 47. szám
2 ESZT ERGOM és VIDÉKE. 1914. junius 11. dunk hozzá kemény nyakasság- gal. Pedig át kellene látnunk, hogy ez a puffogatás, amellett, hogy művelt korunkba nem illik, a legnagyobb oktalanság és pazarlás ! Én megvallom : valahányszor a belvárosi templom előtti mozsarazást hallom, nemcsak bosszankodom ezen idejét múlt bántó hiábavalóságon, hanem hozzá még mindannyiszor önkéntelen eszembe jutnak a nagyidaiak is. Mi lövöldözünk, kiknek oly kevés a puskaporunk ? Kár, hogy ugyancsak hagyományosan ökörsütéssel nem tetézzük ! Mert ez illenék stílszerűen hozzá ! Minden kornak más és más a szokása. Sok nyers dolog beleillett a múltba, amelyeket ma már nem vesz be finomabb idegzetünk s műveltebb Ízlésünk. Miért kell tehát olyasmikhez görcsösen ragaszkodni, amik nem nekünk valók ? Tövis. A nemzeti érzelem fejlesztése a népiskolában. (Folytatás.) Népdal . . . népdal ... Te jutottál eszembe ! Hisz veled önkénytelenül is befészkelődik az az édesbús érzés, mely a magyart 1000 év óta vigasztalja. Hisz a népiskola a népé, benne minden népies, legyen a dal is népdal, mert csak népdallal lehet a nép szivéhez férni. Jöjj el te csodaszép nyelvű Jókai! Csak a te aranyszájad tudta megsejtetni velünk mi volt a kurucdal Cinka Panka hegedűjével! Mi volt az a Csi- nom Palkó, Csínom Jankó akkor . . . Tárogatón mikor megszólalt: „Én Jézusom sziklaváram“ csoda-e, ha Rákóczit nagy hazaszeretetéért imádta s vele mondta egy lélekkel minden magyar: „elbujdosnom messzire . . . elbujdosnom messzire ..." Hisz most is, aki érez, kiben a hazaszeretetnek csak egy kis szikrája van, mily elfogulttá lesz, ha hallja : „Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar.“ Hisz ha hallunk egy mélázót, egy kesergőt, sírunk. „S boldogok, akik sírnak“ — mondja az Ur — mikor a hegyen tanítást tartott a szeretetről. Azért a szeretet vallása. Hisz azért a haza- szeretet élesztésére leghathatósabb eszköz a vallás. Ne gondoljuk azonban, hogy puszta szavakkal fogjuk elérni! Korántsem ! Ha a szülőt, a tanítót igazi vallásosság lelkesíti; ha előttük minden szent és szeretetreméltó, ami Istenre vonatkozik; ha jó és rossz napjaikban teljes megnyugvást mutatnak s végül ha a mindenható Isten törvényei szerint cselekszenek : akkor ezen tettek lesznek azok, melyek a gyermekben is feltétlen hódolatot, megrendithetlen bizalmat keltenek, benső megnyugvást és valódi boldogságot fognak teremteni. Mert valódi boldogságot a szív öröme, a hitbeli megnyugvás adhat. Hisz nincs a világon fenségesebb és boldogitóbb érzés a vallásosságnál. Értem a tiszta, valódi vallásosságot, olyant, mely sziveinkben honol, nem pedig külsőségekben. Olyant, mely engedékenyekké, szerényekké, irgalmasokká tesz, nem pedig büszkékké, türelmetlenekké, közönyösekké bennünket a mások szenvedései iránt. Azt a vallásosságot értem, mely jobbá teszi az embereket anélkül, hogy azért megvessék a földiek örömeit. Csak a vallásos ember képes az élet számtalan baját, sanyaruságát, fájdalmát és szerencsétlenséget megadással és kétségbeesés nélkül tűrni. Hisz ha visszatekintünk évszázadok vagy évezredek előtt élt népek életére, tisztán állanak előttünk hibáik és erényeik és le tudjuk vonni a tanulságokat. De Isten tudja, mégsem tanulunk belőle! Mily remek példáit látjuk a görög és római nép államrendjének, erkölcsi életének, mely a családot és államot, egyént és társadalmat mondhatni eszményi magaslatra emel. Viszont a sülyedés, a züllés mekkora kráterét látjuk utána, midőn elvesztették az utat, melyen elindultak és letévedtek az erkölcsi élet talajáról. Mikor megfeledkeztek az istenekről, a vallásról. Világos tehát előttünk, hogy erkölcs, jellem es becsületesség nélkül nem áll fenn nemzet. És mit teszünk? Elkövetünk mindent, hogy az egyén ismeretkörét fokozzuk, de erkölcsi érzület ápolását alig méltatjuk. Mert csak meg lehet érteni, hogy az érzelmek megszilárdítására irányzó gyakorlatot nem lehet senkire sem háramlitani ? A lelkiismeretében legyen meg a tanítónak az a belátás, hogy a hazaszeretet, becsület és jellem, munkaszeretet, kötelességtudás nem lehet csupán az erkölcstan előadóké, a hitoktatóké. (Bef. köv.) Esetné Rubin Emilia. A főgimnázinmi Czuczor- Önképzőkör zárógyűlése Főgimnáziumunknak immár félszázados múltra visszatekintő Czu- czor-Önképzőköre f. hó 8.-án, hétfőn délelőtt fél 9 órakor tartotta az intézet dísztermében báró Eötvös József emlékének szentelt évzáró diszgyűlé- sét a tanári kar és az egész ifjúság jelenlétében. A diszgyűlés a Himnusz elének- lésével kezdődött, amely után Szom- szély Antal VII. o. t. mondott emlékbeszédet br. Eötvös Józsefről, kegye- letes szavakkal méltatva őt, mint regényírót, költőt, szónokot s elméleti és gyakorlati politikust. Vanek Jenő VIII. o. t. Eötvös : A vár és kunyhó c. költeményét szavalta el mély át- érzéssel, Kiinda Károly VII. o. t. diszkrét zongorakisérete mellett. Krump József VIII. o. t. olvasta fel ezután „A nép Eötvös regényeiben“ című értekezését, amelyben nagy alapossággal fejtegette, hogy mily megnyerő tulajdonságokkal felruházva jelenik meg az elnyomott köznép Eötvösnek, ennek a szó nemesebb értelmében vett demokratának regényeiben. A kör ezidei működéséről szóló jelentést Ölveczky Dezső főjegyző, VIII. o. t. olvasta fel. A jelentés felolvasása után dr. Réthei Prikkel Marián, az Önképzőkör vezető-tanára intézett gondolatokban gazdag beszédet a kör tagjaihoz, amelyben megelégedését fejezve ki mind a kör egész évi eredményes és szorgalmas működésén, mind pedig a pályázatoknak szép sikerén további kitartó munkásságra buzdította a tagokat. Beszéde végeztével kihirdette az 1913—14. isk. évi pályázatok eredményét, amely a következő : Az Esztergomi Kaszinó Széchenyi- diját (tétel: „A renaissance Magyar- országon“) Etter Jenő VII. o. t. nyerte el, Torda Pál VII., Krump József és Kemény László VIII. o. tanulók pedig dicséretben részesültek. A vallástani téteP kidolgozói közül jutalmat Ölveczky Dezső VIII. és Pintér András VI., dicséretet Krump József VIII. o. t. kapott. A magyar nyelvi tételnél Ölveczky Dezső VIII. o. t. nyerte el a jutalmat. A latin nyelvi pályázatok közül Baglyas István VI. o. t. latin nyelvű dolgozatáé lett a jutalom, mig Sántha József VII. és Kemény László VIII. o. t. munkái dicséretben részesültek. A görög nyelvi tételre pályázók közül Selem Árpád VIII. és Szikora Jenő VII. o. t. jutalmat, Bélák Kálmán. Kemény Miklós es Gig- ler Károly VII. o. tanulók pedig dicséretet nyertek. A német nyelvi tételre kitűzött jutalmat Scheili József VIII. o. t. a világtörténelmire kitűzöttet pedig Németh Sándor VI. o. t. kapta. A magyar történelmi tétel két kidolgozója közül jutalomban Szűcs János VII. o. t. részesült, Pintér Ferenc VIII. o. t. pedig dicséretet nyert. A többi pályatételek nyertesei: Szalay János VI. o. t. (természetrajz), Kothay István VI. o. t. (földrajz), Hiitter Gyula VIII. o. t. (természettan), Csányi Márton VIII. o. t. (mennyiségtan). A szabadkézi rajzi jutalmat Pázmándi István VIII. o. t. csendéletei kapták, Malis Gusztáv VI. o. t. rajzai dicséretben részesültek. A Széchenyi-pályatétel 5 db. cs. és kir. aranyból álló jutalma a Kaszinó kezelése alatt álló Széchenyi- alapítványból, a többi tétel 10—10 koronás jutalma az intézetnél e célra letett alapítványból, a tanári kar tagjainak s az ifjúság más pártfogóinak adományaiból, valamint a májusi szinelőadás jövedelméből fedeztetett. Egyébb jutalomban részesültek : az Önképzőkörben kifejtett buzgó működésükért az Önképzőkör pénztárából egy-egy 10 koronás aranyat kaptak : Magos Lajos elnök, Ölveczky Dezső főjegyző és Pintér Ferenc VIII. o. t. Nagyszámú és sikerült szavalataikért Vanek Jenő Vili. o. t., Péter Árpád VII. o. t. és Szalay János VI. o. t. Könyvjutalmat nyertek: a honvédtemetőben márc. lb-én elmondott beszédért Magos Lajos Vili. o. t. egy db. 20 koronás aranyat kapott Seyler Károly ny. esperes-plébános adományából. A Lollok Lénárd pr. kanonoktól jó magaviseletű és szorgalmas tanulók jutalmazására felajánlott 200 koronából 50—50 koronát kaptak : Gyarmati Lajos Vili. o. t., Béres János IV. o. t., Vezér Imre III. o. t. és Horeczky Endre II o. t. A Dorner-alapítvány kamatait Imely Gyula Vili. o. t. és Tóth Gyula IV. o. t. ; a Kollár Pé- ter-alapítványát pedig Szóka Pál IV. o. t. nyerték el. A jutalmak kihirdetése és kiosztása után Réthei Prikkel Marián dr. vezető tanár meleg szavakkal emlékezett meg a koronázási évforduló alkalmából apostoli királyunkról, I. Ferenc Józsefről, Sz. István koronájának méltó viselőjéről, majd az egész ifjúság elénekelte a Szózatot, mire a tartalmas és szépen sikerült ünnepség véget ért. M. Gazdasági Egyesület közgyűlése. Az Esztergommegyeí Gazdasági Egyesület f. év június hó 7-én tartotta évi rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlés megnyitása előtt a városház termében Erős Rezső ügyvezető elnök a főispán megbízásából a földmivelésügyi miniszter adományát 10 db. aranyat és elismerő okiratot adott át szép beszéd kíséretében Nemes János városi erdővédnek, ki 40 év óta hűséggel szolgaija a várost. Ezen ünnepi aktus után az elnök megnyitó beszédében, köszönetét mond a közgyűlésnek, hogy őt az ügyvezető elnöki tisztségre megválasztották, s ismervén a gazdasági egyesület célját, működését, oly kis megyében, mint Esztergom, nagy dolgokat csinálni nem lehet s elsőnek tartja, hogy a gazdasági egyesület anyagi viszonyai teljesen ren- deztessenek, mert csak anyagi gondoktól ment egyesület működhetik eredményesen. Olvastatott az 1913. évi pénztári számadás és az 1914. évi költség- előirányzat. A közgyűlés ezeket tudomásul vette és jóváhagyta. A kilépő 12 választmányi tag helyett 1914—16. évre a javaslatba hozott tagok egyhangúlag megválasztattak. Ügyvezető elnök előterjeszti, hogy választmányi határozat folytán az úgynevezett Wimmer Ferenc-telep, miután az erre vonatkozó szerződés 1916. évben úgyis lejár, s tekintve azt, hogy az egyesület anyagi viszonyai a drága termelési költséget nem fedezheti, a szőlőtelepet átengedte f. év május 1-én a katonai tábor Parancsnokságának, amely szerződési idő átengedéséért az egyesület kárpótlásban részesült. A választmány ezen határozatát, mely az egyesületre nézve csak előnyös, a közgyűlés határozatilag jóváhagyta. Ügyvezető elnök előterjeszti, hogy a belső anyatelep használata csak évről-évre van engedélyezve, s tekintve azt, hogy ezen már 30 év óta létesült anya-telep jelenlegi állapota olyan, hogy azt csak teljes felújítás által lehetne helyrehozni, ehhez azonban hosszú évek és igen nagy költség kellene, a választmány beadványt intézett a városhoz, melyben ezen telepnek f. év őszén esz- közlendő visszavételét illetve visszaadását jelenti be s kéri a várost, hogy ezen telepen lévő építményeket közös becs alapján váltsa meg. A közgyűlés többek hozzászólása után az elnöki előterjesztest egyhangúlag elfogadta s határozatilag kimondta, hogy a belső anyatelepen a műveltetést f. év őszén beszünteti. A telepek megszűntével a telepvezetői állás is feleslegessé válván, a közgyűlés Burány József telepvezetőt hosszú éveken becsülettel és szakértelemmel betöltőit állasától elismerés kifejezése mellett felmenti. Az 1913. évi egyesületi működésről szóló titkári jelentést a választmány tudomásul vette. Olvastatott a Temesváron f. év június 17-én tartandó gazdagyűlésre szóló meghívás. A közgyűlés elhatározta, hogy azon az egyesületet képviseltetni fogja. Végül az ügyvezető elnök
