Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 46. szám
1914. junius 7. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 tanításban, nevelésben megtartja nemzeti jellegét. * Nekünk tanítóknak — az emberiség életében — a legszebb és legfontosabb szerep jutott osztályrészül. Nem frázis, de örök igazság az, hogy amilyenek a kor tanítói, olyan a kor maga. Tehát „ennek“ a kornak a képét csak a nemzet tanítói rajzolhatják meg. Mikor én a nemzeti nevelés fontosságát hangoztatom, nem uj eszmét emlegetek. Hangoztatták azt én előttem már százan és ezren, csak azt sajnálom, hogy igaz és következetes lelkesedéssel kevesen követik. Ez nem sovinizmus, ez mindnyájunknak nemzeti és becsületbeli kötelessége. Abban a nagy versenyben, mely ma a nemzetek között folyik, sokszoros és nagy jelentősége van ránk nézve annak, hogy ne feledkezzünk meg nemzeti erényeinkről, mert ezek nélkül a világversenyben nem állhatjuk meg helyünket s igaza lesz annak a nagy államférfinak, ki jövőnkön aggódó lélekkel azt mondta: „Az kétségtelen, hogy utódaink mi utánunk is bírni fogjak ezt a földet, de nagy kérdés: magyarok lesznek-e?“ Jól mondja Kazinczy: „Tusába kell állani a korszellemmel annak, ki nemzete művelődését igazán előakarja mozdítani.“ Bizony a tanítók is azok közé tartoznak, kik szívós kitartással folytatják e tusát, mert érzik és tudják, hogy az ő munkájuk alapján épülhet fel a szabad, a boldog nemzet. S ebbe a harcba, ebbe a nemzeti művelődés nagy harcába nem elég a tudás fegyvereit bevinni. Több kell ehhez ... Be kell vinni e harcba a fajszeretet egész melegét, mert a munka sikere csak úgy lesz állandó és tartós, ha azt a szeretetnek meleget és áldást árasztó napja aranyozza be. Az emberiség életében legszebb munka a nevelés. Ez pedig nem egyéb, mint társadalmi munka, melynek célja: a társadalom virágzása, boldogsága, előhaladása. A közvetlen feladata pedig, hogy az egyént a társadalom hasznos tagjává alakítsa. A nevelés tehát, melynek célja, anyaga, eszköze a társadalom, nem lehet más, mint nemzeti. S a nemzeti érzelem, a hazaszeretet fejlesztése a legnemesebb erények egyike, amire a tanító a gyermeket nevelheti. A gyermekben az érzelmeket fejleszteni, erősbiteni kell; hisz mikor az iskolába jő, nem jő az az érzelmek virága nélkül. A hazaszeretet csirái meg vannak már akkor a gyermekben, mikor az otthonhoz ragaszkodik. Hisz szent és elfelejthetlen az a hely hol született, ahol gondtalan gyermekéveit élte. Ez az oka, hogy oly nehezére esik a szülőföldtől való eltávozás. Ez az oka annak, hogy az ember mint ember, a távolból is édes- deden emlékszik vissza első otthonára. Ezt a ragaszkodást, ezt a természetes érzelmet van főleg az iskola hivatva hazaszeretetté nevelni. , Éppen azért varázsoljuk át az iskolát második otthonává a gyermeknek, mert ezáltal könnyebben érhetjük el célunkat, ha azt látjuk, hogy a gyermek szívesen jő az iskolába s azt otthonának tekinti. így lesz az iskola egy közös tulajdon, melynek javáért munkálkodik minden egyes tag. Igaz, hogy e munkálkodások nem nagy dolgok, de e „kicsinységek“, miket mi felnőttek a kicsinyeknél tartunk, bizony oly nagy fontosságúak, melyeket a polgárok tesznek a közjó előmozdítására. Azért emlékeztessük gyakran a növendékeket arra, hogy nekik majdan, mint a haza polgárainak — ép oly önzetlenül, ép oly örömmel és készséggel kell a haza jólétén fáradoztok ; szolgálataikat ép oly szívességgel kell a haza javára felajánla- niok, mint ahogy ezt most, mint iskolás gyermekek az iskola érdekében teszik. Figyelmeztetjük őket, hogy a haza polgárai ők, mint ahogy ezt most, mint iskolás gyermekek az iskola érdekében teszik. Figyelmeztetjük őket, hogy a haza polgára figyelemmel kiséri a haza ügyeit s a közjó előmozdítására és a haza javára még áldozatok árán is szenteli erejét és közreműködését. De azért csak tartsunk lépést. Ne erőszakoljuk a gyermeket mindjárt a felnőttek társadalmi korlátái közé. Más az ő világa és mások a jogai és követelései. Becsüljük meg a gyermekkort, amelyet mindnyájan vissza- kivánunk magunknak. Az élet úgyis kíméletlen, majd megtanítja sírni, mi tanítsuk meg inkább vigasztalni. Hassunk inkább a kedélyére, mig kicsi. Egy-egy kis képecske, jó szó, nyájassá, beszédessé teszi és szelíd érzelmekre hangolja. így tudunk azután a gyermek szivéhez férni. A 6-7 éves gyermek eleme : a mese és játék. Hisz ezzel is bámulatos eredményt érhetünk el. Mesélünk a gyermeknek, hogy kíváncsiságát felkeltsük. Beszélünk vele a szülői házról, hogy annak a melegét még jobban észrevétessük. Az otthon fogalmát kibővitjük a haza ismeretéig, a szülői ház szeretetét kiterjesszük a hazára és a vele összefüggésben levő ismeretekre és kötelességekre. Minden ismertetést helyhez kössünk, a haza földjéhez. A hazaszeretet nemes érzelmével ékesítsük nagyjaink tetteit s igy annál jobban a gyermek szivéhez kapcsoljuk s oda irányítjuk akaratát, hogy az életben, ha különböző érdekek állanak is egymással szemben, soha ne tévessze : „A haza minden előtt.“ Azért szükséges minden alkalommal a hazáról elragadtatással, lelkesüléssel beszélni. Felséges Urunkról, királyunkról pedig alattvalói kegyelettel és tisztelettel megemlékeznünk. Ily módon vésődnek be a gyermek leikébe azon érzelmek s megtanulják szeretni a hazát. Lelkesítsük őket nagyjaink dicső példájának követésére. Hiszen a magyar nemzet története van éppen tele a legragyogóbb példákkal. Hogy is mondja a költő? „Tőlük tanuljuk a hazát szeretni.“ Történelmünkben benne van minden magyar család érzése, minden magyar férfi gondolata, minden magyar nő büszkesége, minden magyar gyermek szive dobbanása. Benne van a hazafias elszántság, ész leleményessége, az erő. Tépett ruháju, kibomlott hajú fegyveres női alakok azon kiváltsága, midőn a veszedelem fergetegében a hazaszeretet hősei közé rohan, velük küzd, velük osztozik a mártiromság véres babéraiban. „Óh, mind koszorút érdemelnek Betölték hivatásukat S példájok késő századokra Fénylő s dicső ösvényt mutat.“ Ismerje meg nemzete történetét, ismerje meg zamatos magyar nyelvében íróit, irodalmát. Kinek ne jutna eszébe (midőn a Rákóczi-korszak emlékeit ismerteti) a kuruc költészet? Hisz ez maga is azon idők vallási és nemzeti küzdelmeire vonatkozik. Versek, népénekek, levelek felolvasása csak lelket adhat a gondolatoknak ! Hisz a hangulatnak, benső érzésnek ad kifejezést Vörösmarty Szózata. Ott vannak az elnyomatás sötét éveiben keletkezett remek s szívhez szóló allegóriák, ezek csak fejlesztik, megrögzitik faji érzelmeit. Petőfi versei, amik gyújtanak, Aranynak Toldija, melyre büszkeséggel gondolunk, mert ebben a nemzeti eposzunkban benne van népünk jelleme, nyelve, legmélyebb szeretete. Ez nekünk az, ami a görögöknek Homeros. Ott vannak aztán az olvasókönyvek szemelvényei, hisz ezek mindegyike egy-egy kis népolvasmány. Nemcsak hazaszeretetüket fejlesztik, de ízlésüket is, mert hisz az irodalom szemenszedett termékeivel győzzük meg őket a legnemesebb szórakozásról, mely leghívebb jóbarátunk — egy jó könyv. S felkeltvén ben- nök az olvasási vágyat s a népkönyvtárak által tovább művelvén, távol tarthatjuk az ifjúságot az ideget, lelket sorvasztó korcsmától. Jöjjön el ‘az időnek azon szerencsésebb fordulata, amely a nemzet legféltettebb kincsére —a nyelvére — fordítja a figyelmét. Mennyivel többet nyer a nemzeti érzület a népköltészet ereklyéiben, mert ugyan ki Írja azokat? Akárki szerzetté is, igen szépek vannak közöttük, mert mi érdek kötötte volna úgy a nyelvére, hogy századokig énekelje azokat? Esetné Rubin Emilia. (Bef. köv.) Vaskapui kilátó felavatása. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya 1914. június 14-én (vasárnap) tartja a Vaskapun épült kilátósmenedékházának felavató ünnepélyét, melyre a meghívók már szétküldettek. A felavatási szertartást Bogisich Mihály v. püspök, prael. kanonok, az esztergomi osztály tiszteletbeli tagja fogja végezni, ki állandóan nagy érdeklődéssel viseltettek az osztály ügyei és annak fejlődése iránt. Az ünnepélyen résztvenni akarók d. u. 2 órakor a Magyar Királyban lévő „Turista Otthoniban gyülekeznek, honnan fél 3 órakor indulnak az ünnepély színhelyére. Az ünnepély kezdete 4 órakor lesz a következő sorrenddel: 1. a) az Esztergomi Turista Dalárda jeligéje, b) Király-himnusz. Bogisich Mihálytól. Énekli az Esztergomi Turista Dalárda. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Farkas Elek, a M. T. E. E. 0. elnöke. 3. A mendedékházat felavatja Bogisich Mihály v. püspök. 4. Alkalmi költemény. Irta és szavalja Homor Imre. 5. Üdvözlő beszédek. 6. Zárszó. Mondja Farkas Elek. 7. Himnusz. A felavató ünnepély után az esztergomi és budapesti turista egyesületek dalárdái fogják a megjelent kö- zönzéget szórakoztatni. A rendezőség gondoskodott ezal- kalommal arról, hogy hideg felvágottak, úgyszintén italok a helyszínén is kaphatók legyének, j Kedvezőtlen idő (eső, sár) esetén az ünnepély megtartásának új határideje a helyi lapok útján lesz közzétéve. Mérkőzés helyben. Az „Esztergomi Testgyakorlók Köré“-nek szigeten lévő F'orgách-uti pályáján ma d. u. 5 órakor a „Magyar Sport Kör“ footbalcsapata fogja összemérni erejét az „Esztergomi Testgyakorlók Köré“-nek footballcsa- patával. Mérkőzés Lábatlanon. Ma délután 3 órakor a „Lábat- lani Sport Club“ és az „Annavölgyi Sport Egylet“ football csapata fog megmérkőzni a labatlani sportpályán. Sajtóhiba. A sajtóhiba mindenütt igen kellemetlen vendég, de talán legkellemetlenebb a „Sport“ rovatban, hol csak egy jel eltéveszté- sével is lényeges különbséget idéz elő az értelemben. Így f. hó 4-iki számunkban is az áll, hogy pünkösd vasárnapján a „Lábatlani Sport Club“ a „Tatabányai Sport Club“ I. csapatával mérkőzött, holott a valóság az, hogy a TSC Il-ík csapata merte össze erejét a LSC-vel. Itt említjük meg pótlólag, hogy a nevezett mérkőzésnél a bírói tisztet Renner Ferenc MLSz. töltötte be nagy szakértelemmel és közmegelégedésre. TANÜGY. Tanitóváltozások. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság által fenntartott tokodaltárnai iskolától Németh Paulina társulati el. iskolai tanítónő a tatabányai iskolához helyeztetett s helyébe a tatabányai iskolától Endler Jenő társulati elemi iskolai tanító jött. Államsegélyek. Háselböck Gusztáv kirvai, Hetenyi Antal köbölkuti róm. kath. elemi iskolai tanítók az 1913. évi XVI. t.-c. és Szvobodáné Kubicza Anna esztergomi társulati óvónő az 1913. évi XL. t.-c. alapján fizetésrész kiegészítésére megfelelő államsegélyt nyertek. Népkönyvtár. A m. kir. földmi- velésügyi miniszter Uny és Pilismarót község részére a meglevő népkönyvtár kiegészítésére 100—100 kötetből álló népkönyvtárt adományozott.
