Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 38. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. május 10. nek küzdelmei bekövetkeztek, meg nem inogtak. Ilyeneknek képzelem én az oltár­egyletnek buzgó hölgyeit és tagjait, akik hűségesen ragaszkodnak az Ur Jézushoz akkor is, midőn dicsősé­gesen jelenik meg előttük és akkor is midőn meggy alázva, a világtól bántalmazva és az egyes emberek sérelmeitől megalázva jelenik meg előttünk, akkor is valóságos Mária és Márta szolgálatokat teljesítenek az Ur Jézusnak az Oltáriszentségben : mint Mária ott ülnek az eucharisti- kus Jézus lábainál. Midőn az evangéliumi Máriának példájára térdelnek az Oltáriszentség előtt és lélekben egyesülnek az ő isteni jegyesükkel, ott szívják magukba az inspirációkat, ott gyarapítják lel­kűk erejét, meg szivükben a nemes elhatározásokat, és ezekkel felsze­relve indulnak kifelé, hogy kint is szolgálatára legyenek az Oltáriszent­ségben levő Üdvözítőnek. És mig ez a Mária-szolgálatuk inkább magukra vonatkozik, az ő lelkűk nemesítésére, az alatt nem feledkeznek meg a Márta-szolgálatról sem, mert mint Márta is, rendelkezésére állnak az Úr Jézusnak a családban és a tár­sadalomban, és mindenütt, ahol erre alkalom kínálkozik. Mint Máriák megtisztulva és meg­nemesedve a támadásoktól, azon van­nak, hogy az ő tisztelete a család­ban elterjedjen. Okos, tapintatos, következetes munkával odavezetik a családot, hogy az tiszteletben tartsa az egyház intézményeit és midőn maguk elvégzik a szent gyónást és járulnak a szent áldozáshoz, azon vannak, hogy az ő gyermekeik, az egész család és a család feje, szintén közös részt vegyenek azon kegyelmekben, amelyet Krisz­tus Urunk valóban ad is. Midőn gyermekeiknek neveléséről van szó, nemcsak azoknak anyagi ellátásáról gondoskodnak, hanem szivükön vise­lik a vallásos nevelés nagy kincsét, mert tudjak, hogy ennél nagyobb kin­cset gyermekeinknek nem adhatnak. Legnagyobb szerencsétlenségnek te­kintik gyermekeikre nézve a bűnt, mert tudják, hogy a bűn az, amely egyesegyedül képes teljesen tönkre tenni az emberiséget és tovább men­nek : oda viszik Jézust, a beteg szo­bába, a beteg szivéhez és közre­működnek azon balga előítélet elosz­latásában, mintha Jézus látogatása, a betegszobában megfélemlítésére szolgáltatna alkalmat és nem volna forrása sok és nagy kimondhatatlan kegyelemnek, legtöbbször még az egészség visszaállításának is. Ezt a Mártaszolgálatot teljesítik az Oltár­egylet buzgó hölgyei Krisztusnak, az ő családjukban, az ő betegeiben, az ő szegényeiben és az elhagyatot­takban. Hanem van ennek a Márta-szol- gálatnak egy másik ága, amely egye­nesen és közvetlenül magának az Úr Jézusnak a szolgálata, ez az a szol­gálat, amelyben kiterjesztik figyel­müket arra, hogy az isteni tisztelet fényét emeljék, hogy gondoskodja­nak a szükséges misemondó ruhák­ról és eszközökről, hogy emeljék fényét az úrnapi körmenetnek, szó­val, hogy Jézust szolgálják önnön- magában, saját személyében nemcsak bent a családban és kint a társada­lomban. Nagyon jól tudják Kedves Híveim, a buzgó hölgyek, hogy midőn az Ur a teremtés és mindenhatóság címé­nél fogva mindenre, ami a világon létezik jogot formálhatna, mert hiszen Ő a mindenek Ura, mindenről lemon­dott a mi javunkra és a mi rendel­kezésünkre bocsátotta, úgy ők is a tőle kapott szellemi és anyagi termé­szeti adományokból bőségesen juttat­nak Neki, az ő templomainak az is­tentisztelet előmozdítására. M. T. U. és H. 1 Maga ez a kiállítás is nem egyéb, mint az esztergomi oltáregyesület höl­gyeinek ilyen Márta-szolgálata, mely- lyel sok szorgoskodás, munka, fárad ság után akarnak kedveskedni az Ur Jézusnak. Midőn én ezért mindnyá­juknak őszinte szivemből hálás kö­szönetét mondok, s midőn ma le fo­gom esdeni ezekre a tárgyakra az Isten áldását és kérni fogom, hogy azokat az ő tisztelete számára meg­szentelje, meg vagyok győződve, hogy ez az áldás rá fog szállni az ő személyükre, az ő családjukra és az ő gyermekeikre és ez az áldás mindnyájunk részére sok isteni ke­gyelemnek gazdag kutforrása leend, ami hogy úgy legyen, szívből kívá­nom Amen 1 A hercegprímás e mélyenjáró s nagy hatást keltő beszéde után con- secrálta a kiállított tárgyakat azután özv. Reviczky Gáborné, az Egyesület fáradhatatlan elnöknőjének kalauzo­lása mellett megtekintette a kiállított tárgyakat, majd pedig a jelenvoltak közül többeket megszólításával tünte­tett ki. M. I • SPORT • A lapunk legutóbbi számában kezdődött uj rovat élénk érdeklődést keltett nemcsak városszerte, hanem a környéken is. Hogy mihamar te­kintélyes súllyal esik latba megyénk sportügyeinek megítélése körül és ítéleteit, megjegyzéseit mennyire szá­mon tartják, mutatja az a néhány üdvözlő levél is, mely szerkesztősé­günkhöz még csütörtökön, az esti postával érkezett- Sőt már meg is mosdattak miatta, ami kétségtelen jele annak, hogy a sportkérdésben számítunk is már valamit. A mosdatás Lábatlanról érkezett, még pedig azon közleményünk miatt, mely az E. T. X. és a „Lábatlani Sport Club“ football mérkőzéséről számolt be. Ebben ugyanis azt irtuk, hogy a L. S. C. 3:3 arányban mér­kőzött az E. T. K.-val, mig a ne­gyedik goal eldöntetlen maradt. Ho­lott az az igazság, hogy a verseny eredménye 4:3 volt az L. S. C. ja­vára és az ötödik goal maradt el­döntetlen. Szinte nem is ártott ez a kis té­vedés, legalább alkalmunk nyílik konstatálni, hogy az E. T. K. erős versenytársra akadt a megyében de a legörvendetesebb ránk nézve, hogy a lábatlaniak ezen akaratlan tévedésünkön okulva, elhatározták, miszerint az ottani sportesemények­ről rendszeres és megbízható tudó­sításokat fognak küldeni lapunknak. Azt hisszük, hogy ezen példát kö­vetni fogják többi sportköreink is és ez a rovat azzá fog kifejlődni, ami­nek eredetileg terveztük, megyei sportmozgalmaink hű és megbízható tükrévé. Még csak azt kérjük az érdekelt egyesületektől, hogy e rovatba szánt tudósításokat úgy küldjék be hozzánk, hogy azok lehetőleg a lap megjele­nése előtti nap reggelén már nyom­dába adhatók legyenek. Fotballsport Lábatlanon. A „Lábatlani Sport Club“ ma délután fél 3 órakor Lábatlanon a „Komáromi Református Ifjak“ foot­ball csapatával fog megmérkőzni. = TOLLHEGGYEL = Tisztességes Lajosok. Molnár Ferenc, az illusztris iró kedvelt Vasárnapi krónikáiban nem­rég a Tisztességes Lajosok dicső gár­dáját énekelte meg s a panama-gyár­ral kapcsolatban a honi panamisták pompás életét rajzolta színesen és vál­tozatos képekben. Az Élet, igen, nagy É vei (akkor nagyobbat sóhajthatunk utána) saj­nos, sokkal szomorúbb, mint ahogy az a költők fantáziájában megjelenik; ma már a panamisták gárdája óriási; s a Tisztességes Lajosok nagyon — de nagyon megfogyatkoztak. Az ő táboruk s ezzel a tiszta erkölcs már- már letünőben van; s mindenfelé a szédületes romlottságot látjuk felbur- jánozni és uralkodni mindeneken. Pedig ha egy nemzet erkölcsi ener­giái veszendőbe mennek, ha a nem­zet Tisztességes Lajosai bölényként pusztulnak ki, akkor annak a népnek ütött az utolsó órája. Imádkozzunk tehát a Tisztességes Lajosokért! Valami uj a nap alatt. Valamelyik napon olvastam az egyik fővárosi napilapban, hogy Csi- kágóban behozták azt az érdekes tár­sadalmi újdonságot, hogy ott a nők kérik meg a férfiak kezét (!). Istenem, Istenem, milyen jó a csikágóiaknak, a csikágói férfiaknak ! Válogathatnak, mint a cigányok a rózsák között! Tudom, sejtem, hogy akik e sorokat olvassák, irigylik a csikágói dzsentl- mének sorsát; s tehetetlenségükben először elkékül, azután elzöldül s végre nagyot nyel — vagy kilencven százaléka. Engem is valami különös érzés fogott el, mikor ezt a hirt ol­vastam s titokban arra gondoltam, hogy hogy is lenne, mint is lenne és mint menne az én sorsom, ha Csikágóban lennék ? De azután el­ment a kedvem, mert az jutott eszembe, hogy hátha én is azok közé kerülnék, akik — párta alatt marad­nak ! . . . A szerkesztőségben. A szerkesztő spekulál, maga elé néz hosszan elmerengve. Egyik munkatárs megszólítja: — Min gondolkodik szerkesztő ur olyan komolyan ? — Hagyjon békén, nincsen témám! — Ezen nagyon csodálkozom szer­kesztő ur ! — Csodálkozása jogos. Amint magára néztem, rögtön találtam té­mát : irok a fecsegésről. Nem kívánom én azt . . . Nem kívánom én azt Hogy jussak eszedbe, őiúzd a képem Soha a szivedbe. U<2m akarom én azt, Hogy szeress engemet, U<2 fűzzed te soha Hozzám a lelkedet. Ne sajnálj te engem, Ne könnyezz te rajtam, Temesd el emlékem Eéy csodaszép dalban! B. ny. i. m HÍREK. M\ Angyal kellett... Nagy szomo­rúság érte dr. Prokopp Gyula városi főügyészt, lapunk volt szerkesztő­tulajdonosát. Leánykája, Amálka, éle­tének legszebb idejében, 14. évében költözött el az angyalok honába. Ártatlan, hófehér lelke javában bon­togatta szirmait, mikor a Mindenható magához vette, hogy ama égi kertbe ültesse őt, hol a „Titkos értelmű Rózsa“, a gyönyörű Május hónap Királynéja is ékeskedik. A gyászba- borult család a következő gyászje­lentést küldötte lapunknak: „Dr. Pro­kopp Gyula és neje szül. Brenner Irma mint szülők, Gyulus és Irmuska mint testvérkék, nagy fájdalomtól megtört, szomorú szívvel, de Minde­nek Urának akaratában megnyugodva, tudatják úgy a maguk, mint az ösz- szes rokonság nevében is, hogy imá- dásig szeretett drága gyermeküknek és jó testvérkéjüknek Prokopp Amál- kának ártatlan lelke f. hó 5.-én Wien melletti Badenben, éjjeli VU2 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szent­ségek feladása után, élete 14-ik tava­szán égbe szállott. Kedves halottunk drága tetemét folyó hó 9-én délután 4 órakor kisérjük a szülői házból utolsó útjára, a belvárosi sirkertbe. Lelke üdvéért az engesztelő szent­mise áldozat folyó hó 9.-én d. e. 9 órakor lesz bemutatva a Mindenható­nak a belvárosi plébánia templomban. Esztergom, 1914. évi május hó 6-án. A viszontlátásig nyugodjál békében drága Ducikánk!“ Temetése tegnap délután volt nagy részvét mellett. Az uj közjegyző Esztergom­ban. Dr. Krasznay Gábor, az uj esz­tergomi kir. közjegyző, mint lapunk­kal is tudatta, királyi közjegyzői mű­ködését f. évi április hó 25.-én kez­dette meg Esztergomban, Kossuth Lajos-ucca 20. sz. alatt. (I. emelet.) Szabadságon. Hoffmann Ferenc városi pénzügyi tanácsos a mai na­pon kezdi meg négyheti szabadság- idejét. Áthelyezés. Augusztin István, pénzügyi számvizsgálót a pénzügy- miniszter az esztergomi számvevőségi kirendeltségtől az ipolysági m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez helyezte át és a számvevőségi főnökhelyettes teendői­nek ellátásával is megbízta. Midőn az előlépéshez a legőszintébb szívvel gratulálunk, egyúttal sajnálattal vesz- szük tudomásul egy olyan derék férfiú távozását, ki azon rövid idő alatt is, mig városunkban tartózko­dott, sokak szeretetébe befészkelte magát. Helyettesítés. Szőllősy Margit oki. tanítónőt a nyergesujfalui állami és Burián Szeréna oki. óvónőt a lá­batlani állami elemi iskolához kiküldte a vármegye kir. tanfelügyelője, a be­tegség miatt szabadságolt tanítók he­lyettesítésére. A vármegyei igazoló választ­mány f. hó 15.-én d. e. 10 órakor ülést tart a vármegyei főjegyző hiva­talos helyiségében, melynek tárgya a Köbölkuton, Bajnán, Érsekkétyen és Nyergesuj falun megtartott megyebi­zottsági tagválasztások elleni felleb­bezések elintézése lesz. Államsegély. Szvoboda Románné Kubicza Anna esztergomi társulati óvónő fizetését az 1913. évi XL. t.-c. értelmében a vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter 200 K állam­segéllyel 1400 K-ra egészítette ki. Hetényi Antal köbölkút! r. k. elemi iskolai tanító az 1913. évi XVI. t.-c. alapján 552 K államsegélyt nyert,

Next

/
Thumbnails
Contents