Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 35. szám
4 ESZTL3GOM és VIDÉKE. — Csodálatos. Ezek ügyes emberek. Nem panaszkodnak, de tesznek. Csakhogy nekik könnyű. Mégis az úrbéri rendezés hagyott nekik legelőt, de amely községek felszántották a legelőt és most nincs egy talpalatnyi legelőjük sem, azok mit csináljanak ? — Azok vegyenek — mondtam én. Arra is nagyon okos törvény van most. Az országgyűlés megalkotta a Földhitelintézetek Országos Szövetségét. Ennek egyik föladata az, hogy egyes legelőt vásárolni akaró községeknek a vételre minden haszon nélkül kedvező kölcsönt adjon. Még pedig teljes vételárat. A vételári részleteket a községek aztán vessék ki a legelőre hajtott jószág után fűbérbe; s évek múlva olyan legelőt szereznek, amelyre a községi lakosok jószága ingyen járhat, de még akkor is jó lesz egy kis fűbért szedni, hogy a legelőt trágyázhassák, gondozhassák, ha kell, fűvel bevessék, gaztól irthassák. — Köszönöm a jó tanácsot. Bárcsak hallgatnának otthon rám az emberek és ezt megcsinálhatnánk! — A község érdekében kivánom, hogy meghallgassák — mondottam bucsuzás közben. Földi Barna. Közvéleményünk bögréi. VI. Nagymamáink pedagógiai értekezlete. Nagymamáink múlt heti közgyűlésén, kedélyes ozsonna közben, az Elnök a házinevelés kényes problémáját tűzte ki tárgyalásra. Tagtársnőit a következő bevezetéssel nyugtatta meg: — Kedves Gyülekezet! Életünk melanhólikus estéjén még hajnali csillagok is ragyognak reánk. Ézek a mi aranyos unokáink. Érdekes, hogy a házi nevelés nevezetes kérdésében, még mindig nem szünetelhet a mi őrködő hivatásunk. Sok modern mama gyakran agyonbecézi kedvenc leánykáját. Még több hipermodern papa pedig agyonbálványozza imádott trónörökösét nem gyöngédséggel, hanem gyöngeséggel. Minden túlzás fattyúhajtás. Annyi azonban bizonyos, hogy az iskola nem ér rá a nevelés alapozására. Hiszen ha örökké fegyelmez, akkor nem taníthat. Egyébként ez egészen a családok kötelessége. Faragatlan tuskóból már nehéz az iskolában szép szobrot faragnia szegény tanítónőknek és a jó tanítóknak. Hogyha piszkos a tanuló keze vagy ruhája, akkor már nem lehet otthoni rendszeretetre következtetni. Az oktatók a hivatalos tananyagot bűvös tölcsérrel töltik az üres kis koponyákba. A maszatos gyerekek külön kezelésére azonban nincsenek külön paragrafusok. Különben is az iskola nem mosóintézet. Ezeket a testileg és szellemileg szennyes kis áldozatokat tehát nem az iskola hozta létre, hanem a hanyag házinevelés. Elnevelt vagy rosszul nevelt gyerekek keletkeznek a züllött családi életben. Tehát a házi neveléstől függ a tanuló iskolai sorsa. Mi annak idején, kezdő mama-korszakunkban, pedagógiánk elvének tartottuk a douxe violance-szet, az édes szigorral fűszerezett nevelést. Sajnálatos, hogy a mai mamák nem tekintik ma első kötelességüknek gyermekeik nevelését, a hibák fattyúhajtásainak nyiro- gatását, az első vétkek korai irtását, hogy bűnökké ne fejlődjenek, szóval a házi nevelés művészete ismeretlen sok helyütt. És ezek a gondatlan szülők vádolják még a gondos iskolát, ha csemetéjük rosszul tanul! (Helyeslés. Taps.) — Teljesen osztozom a Tisztelt Elnöknő vezércikkében — szólalt föl kedves szomszédja. — Én is azt hirdetem, hogy a gyermek a jövő. Szülei a jelent képviselik. A gyermekek sorsa dönti el az országok sorsát. Francia- országban például pályadijat élvez az a szegény család, ahol több a gyerek, mint a jómódú többségnél. így segítenek országuk néptelenségén. Ma már — hála az Égnek — a patro- názsok védőszárnyai alá kerülnek az ártatlan, de elzüllött gyermekek. Ez az égi szellemű lélekmentés a mi átalakuló korszakunk egyik legfölsége- sebb vívmánya. A lélekmentés iskoláinkban a vallásos, hazafias és erkölcsös nevelés eredménye. Pedig vannak ám cinikus urak, akik szeretnék a hittant az állami iskolák katedrájáról száműzni. Legcélszerűbbnek vélem tehát azt, ha minden család úgy nevelné odahaza ivadékaikat, hogy mire az iskolai padokba kerülnek, már vérré vált bennük a vallásos és erkölcsös szellem. (Általános helyeslés.) — Az élet példáiból konstatálom — kezdte a harmadik nyájas tagtárs — hogy vannak szülők, akik a rossz fővárosi szokás szerint, már korán megmérgezik saját véreik zsenge lelkét. A kávéház, a mozi, a színház vagy felnőttek társasága sehogy sem való gyereknek. Vannak olyan életveszélyes zsurok is, ahol az aprószenteket egyenesen beojtjak a korán érésre. így keletkeznek azután leg újabb vérmérgezett torzszülötteink az éretlen fickók, a hosszúruhás kurta lányok szüleik üvegházában. Szánalmas nemzedék lesz ezekből a korán elrontott áldozatokból. Hassunk tehát azokra a könnyelmű szülőkre, akik öntudatlanul megmételyezik utódaik hajlandó lelkét. Az én nézetem szerint a gyerek abszolúte a gyerekszobába való, ha idegenek jönnek a társaságba. Az igazi romlatlan gyerek pedig társalogjon hasonló pajtásaival. Ez az élet rendje, lélektana és bölcs pedagógiája. (Élénk tetszés.) — Szívesen hozzájárulok én is előttem szóló tagtársnőm valóban korszerű eszméihez — nyilatkozód a negyedik aranyos nagymama — Fajdalom azonban, épen nekem kell a magam családi körömből példázód- nom, hogy még idejekorán segiisek a kóreseten. Az egyik unokám ugyanis gimnazista, a másik realista. Egyik se lumen szerintem, de nem vöm szerint. A kis lusták maguk az okai, hogy nem tudnak kiemelkedni az iskolában. Papájuk azonban imádott gyerekei előtt bizonyítja, hogy a tanárok a zsarnokok és nem a fiuk a zendülők. Én már nyíltan kijelentettem, hogyha tovább is ilyen ferde házinevelésben részesülnek unokáim, akkor annak a vége nem lehet egyéb, mint katasztrófa. Elismerem, rangsor szerint, hogy minden gyerek előtt az első tekintély a papa. De azt is hirdetem, hogy a tanár az iskolában az atya helyettese, aki nemes hivatása és jó lelke szerint nemcsak tudományt hirdet, de tanítványai javáért dolgozik. Már most elhiszik-e azok a tanítványai, akik odahaza nem hallanak mást, csak a tanár tekintélyének csorbítását, hogy csakugyan atyjuk helyettese szól hozzájuk az iskolában és nem zsarnokuk ? Vöm kezd már végre puhulni. Deo gratias 1 De nem fog neki ártani, ha elveimet a nyilvánosság előtt is megismétlem az ő javára és gyermekei boldogulására. Én odahaza — leánykoromban — úgy beszéltem az iskoláról, mint Istenházáról és tanárnőimről, mint őrangyalaimról. (Éljenzés). — Én is szívesen meghajtom fejemet — végezte a sorrendet az ötödik előkelő tagtárs — midőn tanári vagy tanárnői nimbuszról van szó. Égbekiáltó hálátlanság lenne, ha nem adóznánk örökké hajdani oktatóinknak tisztelettel és szeretettel. Nincs ideálisabb, de egyúttal hálátlanabb, mint a tanári pálya. Pedig milyen fölséges hivatást tölt be ! Hány csiszolatlan gyémánttal gazdagították már lelkes tanáraink nemcsak az ifjak szüleit, de hazánkat is? A más hol ragyogó gyémánt pedig rendesen megfeledkezik arról, akinek legtöbbel tartoznék hálája adósságából. És hány ilyen kiváló férfiú hiszi az életben, hogy nem az iskolának, tehát nem tanárainak, hanem saját tehetségének köszönheti fényes karrierjét. Végül kijelentem, hogy a házi nevelés épen olyan rendes kötelessége minden szü lőnek, mint a gyermek rendes ruhá- zása vagy táplálása. A fogyatékos házinevelésért az iskolában bűnhődik a rosszul nevelt szegény tanuló. Egyébként a rossz házinevelésű gyermek már az iskolában sem válhatik jól nevelt tanítvánnyá. Tehát hajtsuk meg fejünket ismetelten tiszteletteljesen azok előtt, akik hajdan minket vagy gyermekeinket, tanították, sőt most unokáinkat nemesitik. Iparkodjunk mindenkit meggyőzni arról, akit illet, hogy a jó családi nevelés olyan erős fundamentum, melyre egész szép jövőt lehet építeni. Az uj jegyzőkönyvet felolvasván — hitelesítés után — ismét nyilvánosságra hozza kedves orgánumunkban, sőt hivatalos lapunkban a Titkár. Kétféle forrásról. Nemes szívből nemes érzés fakad, Tiszta forrás csak kristályvizet ad. A nemes szív megnemesit minket, Mert örökre nemes érzést hirdetGonosz szívből gonosz érzés fakad, A mocsár csak aljas iszapot ad; A gonosz szív megmérgezhet minket, Mert mindig csak aljasságot hirdet■ Keressük a tiszta kristály forrást, Keressük a nemes szivet bízvást; Kerüljük a mocsarat messzirül, Akkor szivünk boldogan földerül. dr. Kőrösy László. HÍREK. Sz. Adalbert ünnepe. Hagyó mányos fénnyel ünnepelték meg vasárnap a főszékesegyházban Szent Adalbertnek, az esztergomi főegyházmegye védőszentjének ünnepét.Szombaton, az ünnep előnapján délu'án 3 órakor ünnepélyes vecsernye volt, melyet dr. Kohl Medárd püspök tartott. A vecsernye után a főkáptalan és a növendékpapok részvétele mellett átvitték a kassai boldog vértanuk ereklyéit a Szent István oltárhoz, hol most a vértanuk gyönyörű uj szobra áll és elhelyezték az oltár alatt levő ereklyetartó sirüregbe, hol Szent Mo- desztina holtteste is nyugszik. Másnap d. e. 9 órakor az ünnepi szent misét dr. Csernoch János hercegpri1914. április 30. más tartotta fényes segédlettel, utána pedig a hagyományos Adalbert-napi szentbeszédet dr. Lépőid Antal szentszéki tanácsos, primási titkár tartotta, mit nagyszámú közönség hallgatott végig. A délutáni vecsernyét ismét dr. Kohl Medárd püspök tartotta. Hétfőn d. e. 10 órakor a főkáptalan teljes ülést tartott, melyen a hercegprímás elnökölt. Az üresedésben levő két Adalbertinumi stallumot Olgyay Béla ny. jókai plébános és Millitzer Károly ny. csábi plébános nyerték el. Szabadságon. Dr. Csárszky István, hercegprimási irodaigazgató több heti szabadságra a délvidékre utazott. A hercegprímás bíborossá lesz. A Vatikán félhivatalosa, az „Osser- vatore Romano“ legutóbbi száma a következő közlést hozta: „Tudatjuk, hogy a Szentséges Atya, X. Pius elhatározta, hogy május 25-én, hétfőn titkos konzisztóriumot tart, 28-án, csütörtökön pedig nyilvánosát. Értesülünk, hogy a megüresedett egyházmegyék betöltésén és a bibornoki kalapnak Hornig veszprémi püspök részére, akit az 1912. decemberi kon- zisztóriumon kreált, való átadásán kívül a Szentatya szándéka, hogy a szent bíbor méltóságára emeli a következőket : Mgr. Begin Lajos québeci érsek, Mgr. Guisasola y Menendes Vittoriano toledói érsek, Mgr. Serafini Domonkos szeleuciai c. érsek, a szt. officium kongregációjának ülnöke, Mgr. Della Chiesa Jakab bolognai érsek, Mgr. Csernoch János esztergomi érsek, Mgr. Sevin Hektor Ire- neus lyoni érsek, Mgr. Bettinger Ferenc münchen-freisingi érsek, Mgr. Hartmann Félix kölni érsek, Mgr. Piftl Gusztáv bécsi érsek, Mgr. Gius- tini Ft'löp a szentségek kongregációjának titkára, Mgr. Lega Mihály a Rota dékánja, Mgr. Tecchi Scipió a konzisztoriális kongregáció ülnöke, Főtisztelendő Gasquet Aidán apát, az angol bencések kongregációjának feje* — Dr. Csernoch János hercegprímásnak ebből az alkalomból legelőször a bécsi pápai nuncius gratulált igen meleghangú levélben, melyre a hercegprímás kedden küldött köszönő választ. A „Vidéki Nyomdatulajdonosok Orsz. Szövetsége“ f. é. május 3-án d. e. 10 órakor tartja 11-ik évi közgyűlését Budapesten, az „Otthon irók és hírlapírók köre“ nagytermében. (Dohány-ucca 76. sz.) Szinielőadás a főgimnáziumban. Az esztergomi szentbenedek- rendi kath. főgimnázium ifjúsága f. évi május 3-án d. u. 5 órakor a főgimnázium dísztermében az intézet zenealapja javára hangversennyel egybekötött szinielőadást rendez a következő műsorral: 1. Tavasz ébredése Griegtől. Zongorán előadja Etter Pál V. o. t. 2. Magyar dalok. Előadja a főgimn. vegyeskara a fő- gimn. zenekarának kíséretével. 3. Li- liomfi. Bohózat 3 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Szereplők: Szilvay Tódor, Meszéna Ernő Vili. o. t. Kamiba, Szabó Piroska IV. o. mt. Mariska, Burián Irén V. o. mt. Liliomfi és Szellemű vidéki színészek, Ke mény László Vili. o. t. és Péter Árpád VII. o. t. Erzsi, a leánya, Roch- litz Ida III. o. mt. Gyuri pincér, Va- nok Jenő Vili. o. t. Schwartz, pesti fogadós, Márton József VII. o. t. Adolf, a fia, Baglyas István VI. o. t. Pandúrok : Mátéffy J. és Máté F. V. o. t-k. Vendégek : Kiinda J., Kőry J., VI , Foerster J , Reitter B. V., és Kerschbaummayer P. ÍV. o. t-k. Felvonásközben a főgimnázium zenekara előadja : I. Nászinduló a „Szentiványi álomból“, Mendelssohntól — II. Ouvertüre „A bagdadi kalifából“ Boieldieutől. 4. Esti harang.
