Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 35. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. április 30. gyönyörű országrészt lakosainak, az ország azonban mostohán bánt vele eddig. Ha a budapesti derék turisták föl nem fedezik ezt az elveszett paradicsomot, talán még uj szomorú negyedszázadra itt laknék a mellőztetés áldatlan szelleme. Az a néhány százezer kiránduló, aki már gyönyörködött a Dobogókő kilátásában, bizonyára megérezte, hogy ez a vidék való a főváros kiegészítésére, egészségére és éléstárára. Dömösnek hajdan országos jelentősége volt. Itt lakott a visszhangos és felséges hegyek között I. Béla királyunk, kinek kastélya romjai ma is láthatók az Árpádvár (népiesen Pádvár) ormán. II. Béla atyja, a Dömö- sön megvakitott Álmos királyi herceg építette a dömösi pré- postságot annak emlékére, hogy a dömösi templom mentette meg az ártatlan királyfi életét. A rettentő mohácsi vész Dö- möst is elpusztította. Az árpádkori román stilű díszes egyházat a törökök rombolták le. A község ősrégi magyarságát bizonyítják a fönnmaradt, ezeresztendős elnevezések: Csele- patak, Aranyosforrás, Szerkötatták. Sőt még azután se néztek feléje. Egyedül búslakodott nehéz, epesztő bánatával. Viszontalan szerelmével. Valami egy hónap múlva, úgy május derekán özvegy Hegedűsnét mélységes bánatából egy nem várt vendége zavarta fel. A legfiatalabb, Hegedűs Pista, a fiatal pesti fiskális. Zajos bókolással, ravasz mosolygással köszöntött be Ida asszony lakába. Jó rokonhoz méltóan kezet is csókolt a kis sógorasszonynak. — Kézit csókolom Iduska. Ida asszony dióbarna szeméből csodálkozás sugárzott ki. Bánatos, szép fehér orcájára valami jóleső piros árny fészkelődött. — Jó napot Pista ? Mi hozta ide az én szomorú, kihűlt fészkembe ? Hegedűs Pista színtelen ajkszegletére mosolygásféle gyülemlett. Halk, vontatott orrhangon kezdett beszélni: — Iduska ! Lássa, engem különös dolog hozott ide. Tán ha megmondom, el se fogja hinni rögtön szavaim igazságát. Ida asszony szemei még erősebb csodálkozást fejeztek ki. — Fogalmam sincs róla, mi cél hozta ide. Pista vontatottan nevetett. Nevetése bántóan vibrált az illatos kis szalon levegőjében. — Elhiszem, hogy nincs fogalma róla. Az én dolgom lesz ezt az én kedves sógorasszonyommal megismertetni. Ida asszony erre se azt nem mondta, hogy kiváncsi rá, se azt, hogy nem kiváncsi rá. Okos szép szemeit a robosztus alakú sógorára szögezte. vek, Szakóhegy, Nagykeserűs, Királykútja, Fényesfórrás. Szintén jobbsorsra méltó az Esztergomhoz közelebb eső Szentlélek. Hatalmas erdők közt, éltető és portalan levegőben vergődik a katlanban valami háromszáz locskos atyafi, akiknek javát már megmagyarosi- totta városunk. Elődjeik valamikor jobbmódu mesteremberek voltak a félben maradt üveghutában. A maiak jórészt mészégetésből és fakereskedésből éldegélnek. Ez a vidék is több figyelmet érdemelne, mert teli van romokkal és mondákkal. Amit nagy arányban elvégeztek már javunkra a derék budapesti turisták, azt folytathatják a mi életrevaló turistáink is esztergomi méretekben. Az ő rátermetségüket bizonyítja a Vaskapu meghódítása. Ugyanezzel a lelkesedéssel és teremtő erővel hódítsák meg a budapesti közönséget is Esztergom javára. Uj korszak tavaszi öröme árad most reánk. Ez az uj korszak az uj villamosvasút megteremtése után, nemcsak Esztergomnak és kies környékének, hanem a fővárosi családoknak is azt hirdeti, hogy — Iduska ! Én érzem jól, hogy maga mennyit szenved a boldogult bátyám halala miatt Én tisztelem a könnyeket. Főképen, ha azok szép ragyogó szemekből erednek. Ida asszony némán legyintett parányi fehér kacsójával. — Köszönöm Pista a bókot, de nem élek vele. — Tudom jól. S nem is bókolni akartam. Csak az igazat mondtam. Boldogult bátyám eltemetése óta sokat gondolok a maga gyászos özvegységére. (— Meghiszem azt, — gondolta magában az özvegy — mert utatok- ban vagyok.) — Igén, igen. Ha elgondolom, hogy az én kedves sógornőm milyen egyedül, a világ ezerféle gonoszságának van kitéve, lelkemben szánalmat érzek magamban. — Csak ? Köszönöm ! — Nem egyedül szánalmat. Többet is ennél. Az asszonyka szemérmesen elpirult. — Többet is? — Igen Iduska. Többet is. Még eddig nincs neve előttem ennek az érzésnek. Csak majd ha maga megengedi. M Az asszonyka nem felelt. Szivében valami szokatlan melegség gvu- ladozott. Majd meg dermesztő hideg lehelet csapta meg idegeit. Hegedűs Pista pedig folytatta. — Ha akarja Iduska, a kidőlt védelmezője helyett én fogom megvédeni minden rossztól. De mondja! Akarja ? Ida asszony csak hallgatott, özvegyi szive ellen intézett támadás most már több bizalommal fogják a biztos összeköttetésű remek szomszédságot értékelni és élvezni. Dr. Körösy László. Azok a fémszálas izzók! A közeli napokban jutott szomorú tudatára a polgárság annak, hogy a város a Ganz- társaság kezelésében levő villamostelep jövedelméből ez idén kerek 4000 koronával kap kevesebbet, mint az előző esztendőben. A tetemes csökkenés megokolása az, hogy a telep jövedelme a közönség körében újabban felkapott izzólámpák tömeges használata következtében szállott alább. Nem tudjuk, kitől, honnét ered ez a megokolás: a telep vezetőségétől, vagy az ellenőrzésre hivatott városi számvevőségtől-e; de azt jó lélekkel állíthatjuk, hogy gyatrább, képtelenebb mentegetőzést már régen nem hallottunk! Sajnáljuk, hogy ily erős kitételt kell használnunk, de a magyarázatadás annyira magán viseli a porhintés jellegét, hogy gondolkodó emberektől egy csepp kíméletet sem érdemel. Igazán el lehet rá mondani, hogy — ignotos fallit, notis est derisni: az avatatlanokat tévedésbe ejti, hozzáértők előtt nevetség tárgya! olyan váratlan volt, hogy nem tudott hamarjában okosan gondolkodni. Pista pedig sürgette már. — Nos Iduska? Mondja! Akarja? — Ne, ne még Pista. Még az ilyen szavak nagyon fájnak nékem. Előbb az első sebnek kell behegedni. Pista arcán visszataszítóan rut mosoly nehezült. — Jó vanl Majd egy hónap múlva eljövök. S csakugyan. Egy hónap múlva Hegedűs Pista pontosan beállított sógornőjéhez. — Eljöttem a válaszért 1 Ida asszonynak a hosszú határidő alatt bő alkalma nyílt az alapos meggondolásra. De a fiatal, temperamentumos asszonykában még nem aludt ki férje halálával együtt vérének fel- lobogása. Az okozott seb hamar be tud hegedni. Főkép, ha az orvosság olyan szép állású pesti fiskális, mint amilyen Pista ur. Mosolygós arcával fogadta Ida asszony az érkezőt. Csillogó szép szemeiből már előre ki lehetett olvasni a választ. — Ha maga akarja Pista, én nem bánom. Hanem aztán szeressen ám egy kicsit 1 És sírva borult Iduska a sógorkája karjai közé Hegedűs Pistát nem vitte rá a lelkiismeret, hogy arra a csöppnyi kis gömbölyű orcájára egyetlen egy csókot is leheljen. Még csak arra se mert vetemedni, hogy a törékenynek látszó asszonyka filigrán alakját átölelje. Két hét alatt az összes házassági akadály el lett hárítva. — Iduskám édes, holnap Pestre utazunk. Mi elsőben is lehetetlennek tartjuk, hogy ezt a magyarázatot szakember adhatta, mert minden szakembernek tisztában kell lennie vele, hogy ameny- nyiben a fémszálas lámpák alkalmazása következtében keves- bedik az áramfogyasztás, szükségképpen kevesbedik az áramfejlesztés költsége is; tehát ebből a tényből jövedelemcsökkenés, legalább számottevő jövedelemcsökkenés nem állhat elő. De továbbá magát azt a tényt is kereken kétségbe kell vonnunk, hogy a fémszálas lámpák tömeges alkalmazása az áramfogyasztást észrevehetően kisebbítette volna. Egész sereg ismerősünkhöz intéztünk kérdést: fogyott-e feltűnőbben a villamos számlája azóta, hogy fémszálas égőket használ ? S azt a határozott feleletet kaptuk, hogy — „jóformán semmit ! “ Ám van az állítólagos jövedelemcsökkenés szomorú tényének még egy másik oldala is, amely csak kirívóbbá teszi a magyarázatadás képtelenségét. Föltéve ugyanis — de meg nem engedve! — hogy a fémszálas lámpák tömeges alkalmazása valóban magával hozta az áramfogyasztás kisebbedé- sét: viszont evvel szemben megcáfolhatatlan tény, hogy az áramfogyasztás körzete tetemesen megnagyobbodott a múlt esztendőben. Talán elég lesz e Ida asszony arcára gyenge piros sáv ömlött. — Valamelyik városrészi templomban minden feltűnés nélkül megesküszünk. Aztán utazni megyünk. Jó lesz ? Ida asszony csillogó szemekkel felelte lágyan susogva : — Te edes ! Másnap megvolt az esküvő melyen csupán a Hegedűs fivérek vettek részt. Utána előkelő, csiliáros szálloda kis fehér szalonjába vonult a négy főből álló ünneplő közönség. Este kilencre járt már a késői idő, midőn a ifjú felcihelődött, hogy elutazzék. A két Hegedűs fivér jókedvre hangolva kisérte ki őket a keleti pályaudvarra. — Pardon Iduska, jegyet megyek váltani. Majd addig a két bátyám mulattatni fogja. — Nagyon pompás — kacagott fel Iduska. Elsőt csengettek már, amire Hegedűs Pista visszatért az övéihez. — De most siessünk ám ! A másodszori csengetés már a kupé ajtajánál találta őket. Hegedűs Pista előzékenyen hagyta felmenni a lépcsőkön. Iduska libegve szállt fel a szakaszba. — Maga is siessen Pista ! Pista ur felhágott az alsó lépcsőfokra. Iduska sürgetve esengett. — No siessen már, mert mindjárt indulni fog. Hegedűs Pista csak azért se lépett feljebb. Zsebéből előkotorázta a vasúti jegyet. — Tessék Iduska 1 Aztán vigyázzon drága egészségére. Nehogy meghűljön a vonatban.
