Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 31. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. április 16.

A városi szervezési szabályzat módosításához/)

Az új városi törvény, mely a városok állami segélyezését rendszeresítette, a városok közönségét kötelezte, illetve felhívta arra, hogy szervezési szabályzataikat a törvénynek megfelelőleg alakítsák át s egy- alkalommal a tisztviselők létszámát újból állapítsák meg a mutatkozó szükséghez képest. A legtöbb város a törvény ezen rendelkezésének már megfelelt és ez irányú munkálatai és határozatai már jóváhagyás alatt állanak, városunk képviselőtestülete azonban ezen törvénybeli rendelkezéseket még nem teljesítette. A törvény szellemének megfelelő módosítási javaslat ugyan már •tárgyaltatott a város képviselőtestülete által; azonban a közgyűlés elé került tárgy a közönség előtt ismeretes okokból eldöntve nem lett; s a mai helyzet az, hogy a képviselőtestületnek a kérdéssel újból kell foglalkoznia és pedig minél előbb.

A kérdésnek közgyűlési, illetve bizottsági tárgyalása előtt mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a kérdés anyagával és érdemével s különösen a helyes irányelvekkel a közönség és az illetékes tényezők megismerkedjenek, mert csak így biztosítható, hogy ezen igen fontos ügy minden tekintetben helyesen fog megoldatni.

A kérdés megoldását két elv irányítja, az első és főelv az adminisztráció érdeke, mely még akkor is meg volna védendő, ha a város nem élvezné a 34,000 koronás államsegélyt ; a másik és nem kevésbbé fontos elv a takarékosság jelszava, mely tekintettel a közönség nagyarányú megterheltetésére, szintén érvényesí*) Városi tisztviselői körből kaptuk e cikket. Bár írójával mindenben nem értünk egyet, szívesen közzétesszük, mert több életrevaló tervet ad a megfontolásra. Szerk.

És a szivek kétségbeesett szerelme mégegyszer összeforrasztja az ajkat és a kebleket. De itt a perc, a lány felsikolt és térdre veti magát .. .

— Kegyelmezz Gusztáv! nem merek, nem bírok meghalni 1 Úgy félek a sötét haboktól, csókod oly édes, oly éltető meleg! mi lesz belőlem, ha ajkad kihűl? . . . Karjával átfonva az ifjú nyakát. Nézd, hiszen oly szép az élet, karjaidban oly végtelen boldog vagyok. Ne haljunk meg még ! Inkább később : egy hét, egy hó múlva. Addig szeress földien, mint más emberek. Vigyél tova, vigyél messzire, hol senki sem lát, hol elvonulva szerelmünknek élhetünk. Gusztáv szerelmem ! Akarsz velem élni ?

Egy hét elteltével a cuxhaveni tengerparton bolyong az ifjú egyedül, dúlt vonásain látszik, hogy az utóbbi napok mindenike egy vagy több évi életszámba ment. Inkább leroskadva, mint ülve foglal helyet a tengerbe nyúló mólónak sarkkövén.

— Kimentettek 1 Engemet mentettek ki, a sikkasztót, az ördögöt! És veszni hagyták az ég angyalát! Szegény emberek, azt hitték, hogy

tendő, de anélkül, hogy ezáltal az adminisztráció érdekei veszélyeztetve lennének.

Nézetünk szerint az adott körülményeket tekintve, mindkét elv érvényesíthető, csak tárgyilagosan, elfogulatlanul és a kérdés minden fázisát belsőleg ismerve fogjunk annak megvalósításához. A városházi viszonyokat és állapotokat vizsgálva éppen azon megállapítható tény, hogy a tisztikarban vannak nyugdíjra megérett tisztviselők, teszik lehetővé, hogy az új szervezet megalkotásánál, a még használatba vehető munkaerők félretétele nélkül a rendelkezésre álló képzett s munkabíró tisztviselőket állítsuk azon pozíciókba, melyek éppen azért, mivel végeredményben a tisztilétszám csökkenését el lehet és el kell is érniök, az illetőktől több és felelőségteljesebb munkát fognak követelni.

Az erdők állami kezelésének elhatározásánál már érvényesíttetett a takarékosság elve, mert amennyiben a földmivelésügyi kormány annak elrendezésével az erdőkezelés terheit könnyíteni fogja, a városi pénztárnak több ezer koronára felszaporodó megtakarítása lesz anélkül, hogy az erdő jövedelmezősége csökkentetnék. A pénzbeli megtakarításon kívül nagyobb munkakihasználást lehet érvényesíteni egyik-másik tisztviselőnél, mely körülmény szintén a takarékosság számlájára irható.

Az erdőkezelés állami ellátásának kérdése után szó volt már a városi adókezelés pénztári és számvevőségi hivatalok egyesítéséről is. Ezen eszme nem új keletű, s a megvalósítás azért késett, mert állítólag nélkülözték az új szervezetnek szükséges helyiséget. A kérdés újabban a pénzügyi tanácsosi állás megszüntetésének kérdésével kapcsolatosan vettetett elég helytelenül felszínre a takarékosság és a jobb adminisztráció elvének hangoztatásával. Ami a takarékosságot illeti, ezen kérdés a megjót tesznek velem. Életre hoztak, hogy még egyszer kelljen meghalnom. Mert hogy kell, az kétségtelen. Mi kötne még az élethez, midőn elvesztettem őt és becsületemet ? Az elorzott pénzt elnyelték a habok, midőn a csónak felborult. Elnyelték Margitomat is, egyetlen reményemet, egyetlen boldogságomat. Nyomon büntetett az Isten. Fellázította a habokat, hogy visszavegyék a lopott pénzt s a lopott arát. Három nap óta bolyongok e tájon, hol a szerencsétlenség történt, figyeltem a habokat nem lebegtetik-e kis ruháját vagy aranyhaját ? A habok üresen jönnek, üresen térnek vissza. Semmi kétség; ő lent van a mélyen, hol senki sem látja: mindig odavágyott, hol nem zsibong az embertömeg. És most vár szegényke és búsul utánam . . .

— Megyek már ! csak egy pillanatig várj még egyetlen szerelmem. — És abban a pillanatban pisztolydurranását visszhangozták a habok, és a partnál nagyott. loccsant a viz .

Maróthy.

valósítás után legkevésbé sem fogja a fenti hivatalok ellátására fordított eddigi költségeket apasztani, mert nem tekintve azt, hogy a tanácsosi állás mint a közigazgatási szervezetnek az új törvény rendelkezéséből is fenntartandó fontos tiszti állás a a városi adminisztrációban nem nélkülözhető az új szervezetben a jelenleg ott dolgozó tisztviselők egyike- másika fontosabb és felelősségteljesebb munkakörben, illetve átszervezendő állásban dolgozván,a törvénykövetelménye szerint magasabb dotációban lesz részesítendő, mért ne ámítsuk magunkat azzal, hogy az a főszámvevő, a ki a mai kis hivatalában állandóan túlelfoglatságról beszél és ennek folytán mindig személyzetszaporítást kér, el fogja majd láthatni, anélkül, hogy megfelelő új munkaerőt, egy számvevőt vagy mást nyerne, az új adótörvény életbeléptetésével megszaporodott munkát, amelynek s egyáltalában az adóügyi igazgatásnak fontosságát és a közönség érdekeit tekintve, nagy jelentőségét éppen az bizonyítja, hogy a városi törvényben elrendelt szervezési változtatások nyomán más városok (Lugos) éppen most szervezték az adóügyi tanácsosi állásokat. A fentiek mellett azonban el kell ismerni, hogy az új, bár drágább szervezet a pénztári ügykezelés, a számfejtés egyszerűsítésével jár, de városunkban csak akkor lesz megoldható, hogy ha több ezer korona költséggel az új szervezet elhelyezésére alkalmas helyiség létesittetik, mely vagy a városháza udvarán, vagy az iskolák költséges kihelyezésével ezen helyiségek megfelelő átalakításával nyerhető.

Ha tehát ezidőszerint az adókezelés és a számvitel csak költséges módon volna újjászervezhető, az észszerűség azt követeli, hogy más helyes megoldást keressünk, mely azonban ne akadályozza azt, hogy annak idején az új szervezet minden nehézség és a használható munkaerők mellőzése nélkül megvalósítható legyen. Ez pedig nem más, mint a mostani szervezetben dolgozó munkaerők megfelelőbb kihasználása, a tiszti létszám csökkentése, amelynek egyik módjára az alábbiakban rátérünk.

Egy kisebb város adminisztrációjában sem látjuk azt a luxust, a mi nálunk van a két iktató hivatal rendszeresítésében. A takarékosság,de még inkább az adminisztráció, a helyes irattári ügykezelés érdeke egyenesen követeli, hogy ezen helytelen állapoton a közel jövőben változtassunk. Ma külön iktatója és irattára van a polgármesternek és külön a tanácsnak, jóllehet egy iktató és egy irattáros mindkét hivatal aktakezelését elláthatná, sőt a mainál jobban látná el, mert míg a katonai nyilvántartó a katonai ügyek ellátása mellett az iktatást és irattári kezelést kifogástalanul képtelen végezni, addig a tanácsi irattárban és iktatóban foglalkoztatott két rendszeresített munkaerőt, akik közül az egyik ezídősze rint csak ideiglenes, mert mint Írnok

van csak oda rendelve, a nagyobb ügyforgalmat mintaszerűen elláthatják. A polgármesteri iktató katonai nyilvántartó mellett egy az elnöki ügydarabokat másoló és kezelő dij- nok van alkalmazva, mely a külön elnöki iroda feloszlatásával nélkülözhető lenne, mert a tanácsi ügykezelést ellátó közigazgatási irodában az a többlet leírási munka, mely a polgármesteri irodától átjönne, elvégezhető a jelenlegi munkaerőkkel.

A szervezési szabálynak módosításánál tehát a katonai nyilvántartói, és egyúttal polgármesteri iktatói állás megszüntetendő volna, s az állás mostani betöltője nyugalomba vonulásáig mint irattáros a tanácsi iktatóba osztatnék be, hol a jövőben az összes eddig polgármesterileg iktatott ügydarabok is fognak iktat- tatni. A katonai nyilvántartó teendői közül a fontosabbak, és pedig az ujoncösszeirás, sorozás, mozgósítási iratok vezetése és nyilvántartása, mint az más városokban is helyesen igy van, az egyik tanácsos kezeiben egyesitendők, aki a szorosan vett nyilvántartási és kezelési teendőket közvetlen felügyelete alatt a hozzá, mint egyúttal községi bíróhoz szükségszerűnek beosztott írnokkal végeztetné. Ugyanezen tanácsos ügykörébe tartoznának az illetőségi ügyek, melyek a katona ügyekkel szoros kapcsolatban vannak és az látná el a szegény, gyermekvédelem, kórház, munkásbiztositási, anyakönyvi, közegészség, adó, pénztári és személyi ügyeket és egyúttal közvetlen felügyelő és ellenőrző szerve volna az egyesülés előtt az adóügyi osztálynak, melynek közvetlen vezetésére azonban az adópénztárnok szervezetileg megfelelő jogkörrel volna felruházandó.

Minthogy a fennt részletezett hatáskör, melyhez ezen tanácsosnak még árvaszéki működése és más hozzá utalt ügyekkel való elfoglaltsága is járul, oly arányú, hogy ezt egy ember elvégezni és betölteni képtelen, ezen ügykörből a kevésbbé fontos természetű ügyek polgármesteri szignálás által külön előadói könyv mellett és előadói felelőséggel egy aljegyzőnek adandók, amely tiszti állas, amennyiben előlépés folytán az I. o. aljegyzői állás megürül, ennek megszüntetésével a X. rangosztálybeli fizetésű olcsóbb munkaerővel is betölthető.

Ma a városi szolgálatban három gyakornoki állás van rendszeresítve. Nézetünk szerint, ha a most szolgálatban levő gyakornokok eddigi tevékenységük jutalmául rendszeres tiszti állásokba jutnak, a tisztviselő nevelés szempontjából, de az ügykezelés és helyettesítések elláthatása érdekében is teljesen elég egy gyakornok, annál inkább is, mert ily kis tisztviselői státusban kevés kilátás lévén az előmenetelre, az idősebb szolgálatú gyakornokokban a szolgálat érdekében alig előnyös elégedetlenséget növeljük, amelynek bár csak fizetés emeléssel való kielégítése is anyagi megterhelést jelent.