Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 30. szám
4 ÉSZT jIJíGOM és VIDÉKE. 1914. április 12. dónkat, nagyobb volt mint magam. Tudtam is már rajta a bandában néhány jó magyar dalt kisérni. Kálmán Farkas barátom és zenetudós társam oktatgatott. De a Ferkó cigányunk is gordonkás volt s egyszer vakációkor egy lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam szívesen. Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. Lakodalom után a cigányok összevesztek az osztozásnál, s Ferkó az én gordonkámmal agyonvert valami öt cigányt és ugyanannyi hegedűt. Persze, hogy egy cigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, de az én gordonkámnak nem akadt szabója, aki összevarja. Újat venni nem volt kedvem; s igy az én zeneművész pályámnak félben kellett szakadnia örökre. Nos hát Ferkó cigány épen hus- vétra jött haza. Ott volt a piski harcnál s egy napon nagyon inegszom- jult. A viz be volt fagyva keményen. Mit csináljon már most? Igyál havat. — Vizet se örömest. De nagyon szomjas volt; lement tehát a piski hid mellé a jeget beverni és sapkája segélyével vizet inni. A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt vele, hogy az osztrákok célba lövöldöztek arra, aki lement a mederbe jeget törni, vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami huszonöt lövést, de egy golyó mégis összetörte puskaagyát is, balkarját is. Mikor kigyógyult., mint harcképtelen sebesült hazajött s éppen hus- vétra jelentkezett apámnál. Nagy szives üdvözléssel fogadták s ezer kérdést intéztek hozzá: Mi újság ott a Dunán túl, Tiszán túl, Királyhágón túl ? Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, oláht, muszkát, szászt, — hírmondót se hagyott belőlük, most százezer emberrel Pestnek jön, hogy Windisch- grätzet hátas tarisznyába tegye. 0 ott hagyta el Debreczennél, ahol Bem generális éppen kifogatott és abra- koltatott. Ez már jó hir volt, akár hitték, akár nem. Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tómics nevű rác volt, valahonnan Kalocsa vagy Baja vidékéről. Őseim Ráckevéból származnak, nagy rokonságom pedig Dunaszent- györgyön bir a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, hogy nagy apám idejében még családom egy csomó rác családdal ismeretségben állott. Ilyen volt a Tomics család is Budán, Pest- és Bácsmegyében. Ez a látogató ugyan apámat nem ismerte, de Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak ajánlatára egész bátran hozzánk szállott. Útja volt felénk; abban az időben a rácokat nagyon könnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva- kapott tehát az alkalmon, hogy nálunk éjszakára biztos menhelyet találjon. Ez a Tomics épen Szenttamáson volt, mikor ott az erdőket Perczel Mór ostrommal elfoglalta, ötven év előtt április nyolcadikára esett hus- vét s ekkorra épen hozzánk ért el. Ez azután jó hireket hozott. — Elvesztünk mi szerbek — úgymond — egészen. Zsivány volt az, aki minket a magyarok ellen felbuj- togatott. Nem bírunk mi azokkal. Én magam láttam őket, mikor a mi sáncainkat bevették. Nem is emberek voltak, hanem ördögök. Most aztán itt vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális Deszpot-Szentivánon saját kapujára akasztotta fel, pedig pap volt a szegény. Ott Szenttamásnál leöltek tízezer szerbet, magam is alig menekültem. Most pedig kihajtanak bennünket egész Bácskából és Bán- tából. Istentelenség^ az, amit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb vagyok, de kimondom nyíltan, hogy én ezentúl a magyarsággal tartok. Könnyei hullottak a rácnak, mig ezt hosszan, részletesen elbeszélte. De a rokonok húsvéti társaságát ott apám házánál ez a Tomics úgy felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányan kiáltott éljent Tomicsra és a magyar-szerb békességre. Erre még jobban elérzékenyedett a vad rác. — Flej az Isten áldjon meg benneteket jó urak, egy unokatestvérem halt meg Esztergomban mag nélkül, oda igyekezem. De én azt hittem, hogy útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. És ime, milyen jó szívvel fogadnak. De bizony nem verték agyon. Még az örökségét is biztosíthatta Esztergomban s visszajövet is ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával. Hogy e miatt otthon nem verték-e agyon, ezt már csakugyan nem tudom. A következő évben apám engem felhozott Budára s a szerb nyelvet megtanulni ennek a Tomicsnak egy rokonához,Tomics nevű gazdag szűcshöz adott. Tanított is engem lelki- ismeretesen s nagy szeretettel. Ott volt háza a Gellérthegy alatt, nem messze a Sáros-fürdőtől. Óriási pinceraktára volt a hegy alatt. S ebben ötvenháromezer uj ködmen egy rakáson. Sohase születik ember a föld kerekén, aki egy csopron lásson ennyi ködment. A Tomics háznak ma már nyoma sincs. Családja is kihalt végképen, De kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszú bodzafabokur él ott, ahol egykor szerbül tanultam, de tudományomból is csak egy szó maradt meg. Ez a szó: zbogom! Magyarul azt teszi: Isten velünk! Eötvös Károly. Női Korpusz lúrisz. (Vidám akta.) A néhai Víziváros utolsó bírája, Tóth József, aki hajdan dr. Walter Gyula mai praelatus-kanonok és c. püspök sógora volt, valóban nem tartozott az utolsó bírók közé. Sőt, mint a hercegprímás és a főkáptalan elöljárója, előkelő büszkeséggel egyesítette előkelő modorát. Az érdekes és kedves magyar úriember nemcsak nemzeti ruhájához maradt hű, hanem a nemzeti, régi jó érzésekhez is. Nyájas, vidám, szolid és szellemes úriember volt mindenkor. Valamikor még verseket is irt, nemcsak hivatalos ügyiratokat. Igen lekötelezné szerkesztőségünket az, aki Tóth József verseskönyvét rendelkezésünkre adná. Szívesen megváltanék, ha valaki szívesen megválnék tőle. Mert ez a vidám akta, melyet most közlünk lapunk szerkesztősége archiváriumából valamikor Tóth József vidám közleménye gyanánt Íródott. De ugyanakkor Kőrész Kelemen, az esztergomi Ferences-rend zseniális Ezópusa, aki nemcsak a Magyar Nyelvőr kedvelt munkatársa volt, hanem üres óráiban, saját gyártotta tintájával írta a hires Kadar- kuti-Rend diplomáit elvette a vidám akta írója kedvét. Ennek a Rendnek Kőrész Kelemen volt a Nagymestere és az íródeákja. Akiről városunkban, megyénkben, sőt egyházmegyénkben valami képzelt turpisság sült ki, azt nyomban diplomába szerkesztette. Ilyen füzetet olvastunk annak idején Kőrész Kelemen cellájában. Az a vidám füzet valami tizenkét uj tag diplomáját nyomtatta ki a régi tagok gaudiumára. Azt hisszük, hogy valamelyik jóindulatú olvasónk, vagy talán az amatőr könyvgyűjtő, Kollár Péter ur, meg örvendeztethetné lapunkat a Kadarkuti-Rend füzeteivel, hogy azokat — a közelmúltból — közlésünkkel megmentsük a közeli jövő számára. Tehát midőn a dévaj Kőrész Kelemen kiszerkesztette már Tóth Józsefnek, az esztergomi Horáciusnak verskötetét, a humorisztikus diplomával, elment a kedve, hogy uj diplomára érdemesüljön kéziratban maradt vidám aktája miatt. Ennek a vidám aktának már a cime is fölingerelte volna a Kadar- kati-Rend Arisztoíáneszét, hát még a tartalma ! Azóta elhunyt a jó emlékű utolsó vízivárosi bíró, az utolsó jókedvű íranciskánus és most hagyatékul maradt reánk Tóth József következő, kuriális stíllel irt vidám és dévaj aktája, melyet most föltámasztunk ideiglenes sírjából: „Mi, a Női Corpus Juris Elnöke és tisztelt Rendes 1 agjai, a Liberális Nők Egyesületének, adjuk tudtára mindazoknak, akiket ez az ügy most vagy a jövőben érdekel, hogy minekutána az asszony és a férj között viszonyos világos törvények által mindekkoráig meghatározva nem lennének, mi minden további költségek elhárítása végett ezeket Kis-Azsiában, világteremtése után 1111. év 11. hó 11. és a többi napjain folytatólag tartott országos ülésünkben, bővebb tanácskozás és voksolás után az alább látható és olvasható szentesítéssel helybenhagyott 7, azaz hét urbáriális törvénycikkelyet foglalva határoztuk u. m. Urbárium, melyben az asszony és a férj közötti viszonyok vannak megállapítva azon megjegyzéssel: hogy ezen urbáriumban az asszonyé a telek, tehát ő a földesur, a férj pedig, aki a telket műveli csak jobbágynak tekintendő. Első törvény cikkely: a férj elköltözéséről és annak következményeiről. 1. §. A férj mint örökös jobbágy a felesége engedehne nélkül el nem költözhetik és ezen esetben is egy alkalmatos kezest állítani köteles. 2. §. Na netalán több telek üresen maradna, ezen eset a női egyesületnek bejelentvén ez annak országszerte leendő közhírré tételéről gondoskodik. 3. §. A telek tulajdonsága egyedül az asszonyt illeti, egyedül ő adhatja el, magában értetődvén, hogy a nagyobb konluirrencia végett senki a vásárlásból nem fog kizáratni. 4. §. Nehogy egyes kezekre kerüljön több telek és a művelés hátra maradjon, bármely férfiúnak egy teleknél többet fölvállalni szabad nem lészen. 5. §. A férjnek a telekről való elmozdítása a következendő esetekben történhetik meg: a) Na a férj a telek művelésre elégtelen, akkor tüstént elmozdittatik. b) Ha kicsapong tilosba. c) Na az asszonyi kötelességekben makacs. Második törvénycikkely: a telki állományról. 1. §. A telki állományban a férjnek ki van szabva a fundus. 2. §. A férjek nem kötelesek a funduson lelhető szélmalmot vagy büdöskőbányát elvállalni. Harmadik törvénycikkely: a férj haszonvételéről. 1. §. Az irtás. 2. §. A tenyésztés. 3. §. A kellő építkezés. 4. §. Na a férj odahaza jól nem lakik, menjen máshová étkezni. 5. §. Határon kivül tilos a férj minden haszonvétele. Negyedik törvénycikkely : a férjnek adózásairól. 1. §. Minthogy a telek az asszony tulajdona, a férj nem fizet füstpénzt, de a zsellérek füstpénzre kényszeríthetők. 2. §. A férj köteles 24 óra alatt egy-egy robotot jó szerszámmal ledolgozni, szorgos munkaidőben a férj kettőzött robotra köteleztetik. 3. §. Na a férj meg nem felelne, akkor az asszony a férj robotjába számítandó napszámost fogad. Ötödik törvénycikkely: az úrbéri kötelesekről. 1. §. Minthogy a robotot minden férjnek természetben kell ledolgoznia, azt készpénzzel meg nem válthatja. 2. §. A férj nem apellálhat máshová, csak a telektulajdonoshoz. Hatodik törvénycikkely: a közös ügyek tárgyalásáról. 1. §. A közös pénztárt az asszony kezeli és igy a bevételekről és kiadásokról nem tartozik számot adni. 2. §. Ha a férj halálával árvák maradnának, azok gyámja az özvegy lészen. 3. §. Na a férj gyermektelen, törvényes felesége az örökös, akinek jogában áll újra férjhez menni. Hetedik törvénycikkely: az asszonyi hatóságról. 1. §. A papucskormány a váló- pöröket köteles a Liberális Nők Egyesületéhez fölterjeszteni. 2. §. Az úrbéri kihágások miatt az asszonyok szintén az egyesület kúriája elé terjesztik panaszaikat. 3. §. Na a férj az asszony parancsolatának ellenszegülne, akkor első esetben kétszeres, második esetben háromszoros robotra köteleztetik, harmadik esetben pedig a telekről elmozdittatik. 4. §. A férj hanyagságát az asz- szony házi fenyítékkel büntetheti. 5. §. Ha a férj tilosba téved, akkor a vétek súlyához képest egy pofontól tizenkettőig summárum megkapja büntetését a kárvallott asz- szonytól. 6. §. Na pedig az asszony követne el súlyosabb kihágást, akkor a Liberális Nők Egyesülete minden nyalánkságától eltilthatja. 7. Végül ha mindaketten vétkesek, akkor az egyesület kúriája Ítélete szerint, közös karcerba záran- dók a vétség minősége szerint .való határidőkre. Kelt mint fent, a tenger partján, a Liberális Nők Egyesületének diétájának titoknoka, Tóth József által.“ A tudatlanságot rendszeresen szerénytelenséggel leplezik korunkban. A mi obiigát tudományunk még mindig csak szorgalmas összeiro- gatás. Ritka szatócsunk árul tengeri rákot. Ritka diplomás emberünk foglalkozik tudománnyal.
