Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 29. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. április 9

tarthatatlannak tartják s akik ezeken személyi tekintetek nélkül mielőbb segiteni akarnak, azokat nem fogja visszatartani egy-két sikertelenség, vagy akár kudarc sem a tovább haladástól.

Ebben a tovább haladásban pedig egész bizonyosan támadni és sebeket osztogatni fognak, melyek legkönnyebben az élen levőket érhetik, fogják is érni!

Mi jobb szerettük volna, ha a város érdemekben megőszült két főtisztviselője ily sebek érzése nélkül, önszántából, közdicséret közepette állott volna félre. Ám ha mindenáron álla- ni akarják az elkerülhetetlen harcot, melyben vesztesek csak ők lehetnek, ne a képviselőkre, hanem egyedül önnönma- gukra vessenek érte! Nem mondhatják, hogy senki sem figyelmeztette őket a következményekre.

Azért is sajnálnivaló, hogy a személyi felfrissítés már a mostani tisztújitáson nem történt meg, mivel a város eddigi gazdálkodása és tisztviselőinek munkateljesítése annyira megérett a reformra, hogy józan gondolkodással tovább el nem odázható. Már pedig ezt az égető reformot az eddigi patriarkális vezetőség végre nem

pletyka gyors szárnyai szertehozták a temetői jelenetet, mint a kis gyártelep egyetlen szenzációját — fantasztikus verziókkal szigorítva.

— Hova mégysz ilyen későn ?

— kérdezte Drotter a meglepett Bellától egy ízben, mikor ismét titkos találkozóra készült.

Bella egy pillanat alatt felismerte a helyzetet. Elszántan s határozottan szólt:

— A szeretőmhöz megyek, érted, a szeretőmhöz, mert te meghaltál számomra — és szorosabbra fűzte a vállkendőt, mely harmonikus termetét födte.

Drotter le volt törve. Tehetetlensége hangos zokogásba fúlt.

— Szeresd a szeretődet, nem bánom — remegte Drotter fulladozva — nem bánom, szeresd, de engem is szeress egy kissé! . . . Bella szeress ... ne hagyj el 1 . . .

— Te gyáva szánalom! Oh, nyomorult — fakadt ki Bella — hát tudnál magad mellett megtűrni abban a tudatban, hogy másnak szeretője vagyok ? Eddig sajnáltalak, most gyűlöllek, utállak te állat!

Drotter megvadult rettentő dühében s emelt ököllel Bella felé rohant.

— Itt vagyok ! üss, ha mersz!

— szólt Bella s kiegyenesedett. — Önérzetes, büszke fölénye tiszteletet parancsolt.

Drotter leeresztette ütésre emelt kezét s erőtlenül rogyott egy közeli karszékbe. Görcsösen zokogott.

hajthatja. Erre csak fiatal, tetterős egyének képesek, kik a képviselőtestület haladni akaró részének útmutatása szerint és támogatásával akár a fösvénységig takarékosak tudnak majd lenni, s akiknek lesz merszük a kényelmeskedő tisztviselőkkel szemben erélyesen föllépni és a városházán mindenkit lelkiismeretes munkára szorítani.

Folytonosan halljuk a panaszt : ennyire hátra vagyunk, annyira hátra vagyunk; eny- nyire rosszul gazdálkodunk, annyira rosszul gazdálkodunk; igy nem dolgozunk, úgy nem dolgozunk; de vájjon ki a hibás érte ? Nem a képviselőtestület-e, amely a lassú vezetőségnek minden hibás tettét „dobzse“ szóval kiséri, ahelyett, hogy odakiáltaná neki dörgő hangon: „Eddig és ne tovább!“

Mi egyesegyedül Esztergom város igaz szeretetéből, minden személyi ellenszenv és gyűlölet nélkül, kérve-kérjük mindazon képviselőket, kik városunkat szintén igazán, azaz tettekkel akarják szeretni: ne nyugodjanak meg a megtörtént látszatos „tisztújitásban“, mely üdvös újításokkal az előadott okoknál fogva éppen nem kecsegtet bennünket, hanem tovább haladjanak az irányváltozás sürgetésében mindaddig,

Bella lassan kinyitotta az ajtót s távozott. Mélyen sóhajtott, mikor a szabadban érezte magát. Ezúttal nem a temető felé tartott, hanem a felső végre, Jenő lakása felé.

*

* * *

Drotter kora reggel ébredt föl s a karosszékben találta magát. Pillanatok alatt futott végig agyában a tegnap szomorú képe.

Könnyes szemmel ébresztette fel gyermekeit.

— Hol van anyuska ? — ostromolta apját szokatlan kérdéssel a kisebbik gyermek, mintha csak sejtette volna a történteket.

— Jenő bácsihoz ment, gyermekem — zokogta Drotter.

— Melyik Jenő bácsihoz ? — kérdé a kiváncsi ártatlan.

— Majd elvezetlek édesem, Jenő bácsihoz. Ott van az anyuska.

— Ott kapunk kávét az anyus- kától ?

— Nem gyermekem. Tejet isztok itthon, s azután megyünk el az anyuskához.

— Akkor siessünk 1 . . . csacsogta a kicsike.

Nemsokára elkövetkezett a reggeli nyolc óra, amikor Drotternek hivatalba kell mennie. Elvezette két gyermekét a felső végre, Pusztay Jenő lakásáig.

— Menjetek be, szép gyermekeim, itt ezen az ajtón. Ott van anyuska, ott kell lennie anyuskának. No, menjetek be szépen 1 Apuska

mig ki nem küzdik az igazi tisztújitásl, mely magával fogja hozni a városvezetés teljes megreformálását. A cél ideális. Érte harcolni becsületbeli kötelesség !

Tövis.

Kertészkedés és növényvédelem.

A tavasz beköszöntével felszínre tolulnak mindazok a kérdések, amelyek a természet megújhodásával kapcsolatban népünk közgazdasági életét legközvetlenebbül érintik.

Magyarország sajátlagosan földművelő állam. Hiába beszélünk itt addig az ipar és kereskedelem nagyarányú kifejlődéséről, mig a mezőgazdaság művelőinek érdekeit mindenben ki nem elégítjük, Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy az ország földművelő és növénytermelő rétege legindolen- sebb minden olyan törekvés iránt, mellyel saját sorsát és ezzel az ország közgazdasága előbbrevitelét előmozdíthatná. Mezőgazdasági termelésünkben a szemes termények termesztése, dominál; és talán nem minden alap nélkül állítjuk, hogy ez is csak ezért, mert ennek a termelése legkönnyebb és a legkevesebb hozzáértést s a legkevesebb vesződséget igényeli.

A mezőgazdasági irodalom művelői évek óta köteteket Írnak össze földművelő népünk

hivatalba megy. — Megcsókolta a gyermekeit s betolta őket a kapun. Maga pedig a kapufélfához támaszkodott s csendesen, ketsegbeesetten zokogott, majd lassan elballagott a hivatalba.

Benn a legénylakásban Pusztay lázas sietséggel csomagolt. Bella éppen a festő önarcképét sülyesztette az egyik láda mélyére, mikor a hat éves Margit és a négy éves kis Péter léptek be, kitörő sikollyal futván anyjukhoz. Margit anyja derekába kapaszkodott, Péter pedig anyja térdeit ölelte át apró karjaival.

— Anyuska, ma csak tejet ittunk. Anyuska, gyere haza, adj nekünk kávét . . .

Megrázó volt a jelenet, melyet Péter naiv, csacska szája idézett elő.

Pusztay elfordult s lehorgasztotta fejét. Bella hol az egyik, hol a másik gyermekét ölelte magához szótlanul. Eltompult benne minden más érzelem, gyermekeinek szivedobogá- sát érezte csupán anyai kebelén. Görcsösen ölelte magához gyermekeit, akiknek számára — azt hitte — elveszett.

Nesztelenül kapta fel vállkendő- jét az ágyról s Pusztay felé se nézve, csendesen kiosont két kis gyermekével.

Távolról a gyártelep üzemi zaja hallatszott. A magas kéményből sötét füstfelhők gomolyogtak s oszlottak el a ködös szürkeségbe . . .

részére, hogy az egyoldalú szemtermelés mellett ott, ahol erre alkalmas a talaj és a körülmények, fordítsanak figyelmet a konyhakertészkedés, valamint a virágkertészet művelésére is. Pedig hogy az ország területén a kertészkedés céljaira igen alkalmasak a viszonyok, mutatja a gyönyörűen kifejlődött bolgárrendszerű kertészetek elszaporodása, melyek folytatásához most, mikor a bolgárkertészek száma a balkánháború következtében az ország területén megcsappant, a földművelés- ügyi kormánynak jóformán kötéllel kell fogni a magyar származású kertészkedőket. Ugyanilyen siralmas a virágkertészkedés helyzete is Magyarországban, amelyre nézve legjellemzőbb, hogy ha az ország szivében úgynevezett virágkiállítást produkálnak, annak legszebb példányai nem is magyarországi területekről valók. Óriási importunk van Olaszországból a virágkertészkedés terén, melyet pedig egy kis jóakarattal teljesen ki lehetne szorítani.

Városaink ablakainak felvi- rágozása, mint ahogy ez Budapesten néhány év óta divat, legtöbbször külföldi virágosker- tehből történik. Sok a panasz különösen abban a tekintetben, hogy az ilyen kertészkedéshez Magyarországon a népnek nincsen érzéke. Ha valaki rászánja is magát konyhakertészet, avagy virágtelepek létesítésére, nem győzi azt a barbár kezektől megoltalmazni. Persze a termeléssel vesződni senki sem szeret, hanem kész dolgot orvul eltulajdonítani, ehhez már többen értenek.

Milyen szép példa van erre Németország egyik-másik kisvárosában, ahol maga a város igy tavasszal valóságos virágerdőt alkot; és ne higyjük, hogy ott is nincsenek barbár kezek, de ezek ellen ellenszerről is van gondoskodás, mert csaknem minden uccának meg van a maga ellenőrző-bizottsága, melynek tagjai mindmegannyi virágrendőr, a legszigorúbban teljesíti feladatát; és ha valaki megpróbálná barbár kézzel a gyönyörű kultúrákat pusztítani, maga a polgárság adja az illetőt hatósági kézre.

Nem lehet közömbös hangsúlyozni azt sem, hogy mind a konyhakertészkedés, mind a virágkertészet is egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak. Ezeknek felkarolása és megfelelő propaganda előkészítése pedig azt hisszük, legszebb feladata volna gazdatársadalmi testületeinknek. Sajnos azonban ezeknek tagjait legtöbbször csak politikai kérdések izgatják. De talán nem végzünk egészen felesleges munkát, midőn vidé-