Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 28. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914 április 5. delemnek volt kitéve, a házi taka­rékperselyben szintén biztos helyen van. Jótékony intézeteknél vagy bár­mely társaságban különös jelentősége van a házi takarékperselynek, mint gyüjtőpersely, mert tökéletes zár ké­szülékénél fogva nem kerülhet a pénz beavatatlan kezekbe, és minthogy takarékpénztárral van összeköttetés­ben, megkönnyittetik az egyleti tit­kár vagy pénztáros működése. A takarékpénztár hivatása az is, hogy a szerénysorsú népnek módot nyújtson, kis megtakarított pénze biz­tos megőrzésére, kamatozására és fokozatos szaporítására és ezáltal az országban a munkásság és takaré­kosság szellemét felébressze. E rendszert már évek előtt nagy sikerrel bevezette az Esztergomi Ta­karékpénztár Részvénytársaság és sok száz ilyen elzárt perselye van forga­lomban s már is igen sok esetben adott módot a megtakarítónak a ta­karékossági ösztön ellen törő hajla­moknak leküzdésére és e szerint el­lenőrizte a megtakarított összeg köny- nyelmű elpazarolását. Közel 70,000 K-ra tehető azon összeg, mely e ré­ven gyümölcsözőleg nyert elhelyezést. A házi takarékpersely különösen gyermekeknek ajánlható. A gyermek hozzászokik általa a takarékossághoz és a pénzintézettel való érintkezéshez. Különösen alkalmas erkölcsi sú­lyánál fogva ajándéktárgy gyanánt. Csakis a házi takarékpersely létezé­sénél adhatunk egy gyermeknek nagyobb pénzösszeget, mert nem kockáztatjuk meg, hogy a pénz olyan célra adatnék ki, mely a gyermeknek testi vagy erkölcsi kárt okozhat. Mindenirányú felvilágosítással készséggel szolgál az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság. Közvéleményünk bögréi. V. Nagymamáink társadalmi viszonyainkról. A múlt szombat délutánján, nagy­mamáink viruló kongresszusán már teljesen esztergomi téma került napi­rendre. Az elnök ugyanis közmegle­petésre kitűzte a következő tételeket: I. Bögre nyilatkozik a nagyzásról. A II. B. a fényűzésről elmélkedik. A III. B. a takarékosságról prédikál. A IV. B. a szórakozásról mond véle­ményt. Az V. B. kemény diója, a megszólások ellen, nekem jut ki. Az első nagymama tehát hozzá­fog hivatalos föladatához: — Fenn az ernyő, nincsen kas. Ma mindenki annyit ér, amennyit mutat. A ruha, a divat és a jó élet­mód biztosítja a családok érvényesü­lését. Akinek ősei vagy nevezetes rokonai vannak, azokat jól ki kell aknáznia társaságában. Aki monog- grammos ebédlő készlettel imponál hüledező vendégeinek, az már diadal­masnak érzi magát. Túl kell licitálni még az alispánt vagy a polgármestert is. (Általános derültség.) A következő előadó igy nyilatko­zik : — A fényűzés társadalmunk leg­vészesebb járványa. Nagyzás az alapja, de hazugság az épülete. A mágnás­nak és a vagyonos osztálynak mód­jában áll lukszust kifejteni. Miért versenyeznének azonban az eszter­gomiak ezekkel ? Hiszen veszedel­mükre ütne ki a versengés! Holott a tehetős osztály meg sem érzi a fényűzés kiadásait. Miért követeli ma a szerény sorú úrnő, hogy olyan ruhája vagy ékszere legyen, mint a kiváltságosoknak ? Miért nem megy férjhez egy kastélyhoz ? Érdekes kóreset nálunk, hogyha a család királynője fényűző, akkor alattvaló leányai is öröklik ezt a ve­szedelmes szenvedélyt. És ha sokáig is űzik a fényűzés sportját és a leg- irigylésre méltóbb kosztümökben jár­nak, végre is hogy járnak ? Annyira eladósodnak, hogy végre meghason- lott, sőt kétségbeesett lények és a mi legnagyobb ellenségeink lesznek. — (Tetszés.) A harmadik tétel előadója ezt mondta: — A takarékosság épen olyan nélkülözhetetlen erény, mint a benső vallásosság. Ezt igen korán bele kell nevelnünk gyermekeink vérébe. Csakis takarékos szülőknek lehetnek taka­rékos utódai. A mi hagyományos családi elvünk valóban fényesen bevált. A mi szüléink sohasem költöttek fölöslegesre. Tehát jövedelmük jórészét bölcsen megta­karítottak. A kamatok kamatjait élve­zik ma is unokáim, akik egytül-egyig szerény igényűek és szintén takaré­kos hajlamúak. Aranyigazság tehát, hogy a gondtalan és boldog családi élet verőfénye mégis csak a takaré­kosság jó szelleméből sugárzik ki. (Éljenzés.) A negyedik téma tulajdonosa igy érvelt: — A kisvárosi család ne kíván­jon fővárosi szórakozást. Nekünk nincs színházunk. Alig akad koncer tünk. Nélkülözzük a nyilvános iro­dalmi és művészeti előadásokat. Te­hát akkor hogyan szórakozzunk ? Először is odahaza. „Jó könyv a legjobb táisaság“ — olvastam egy érdekes ex libris-en. Mert a jó könyv az egész család javára válik. Zenei műveltségünk is elriasztja az unatko­zást. Meghitt, velünk érző társaságot teremtsünk. Az én vöm eljár a körbe. De nem kártyázni, hanem társalogni és jó olvasmányt halászni. Budapesten majd többet szóra­koznak a vidékiek, mint a helybeliek. Hiszen aki székesvárosunkat nemcsak többszöri látogatás, vagy ideiglenes tartózkodás révén ismeri, hanem több esztendeig rendes lakosa volt, annak más véleménye van Budapestről. A fővárosi intim családi élet meg- ölője a tömérdek sok fényesebbnél- fényesebb kávéház. Sem Párisban, sem Londonban, sem Berlinben, sem Rómában, sem Bécsben nem láttam annyi kávéházat, mint a mi ezer ká­véházas Budapestünkben. Itt zsúroz a legtöbb család, ahol nincs márvány- asztal és bronzcsillár. Otthon szégyen a látogatás. A kávéházban egeszen kellemes. Tehát a pazar fényű kávé ház menedéke az otthon unatkozó pesti asszonyoknak, akik azután egész napszakokat ott töltenek tétlenségben vagy flörtölésben. Ne irigyeljük tehát és ne kívánjunk mi esztergomiak ilyenféle fővárosi szórakozásokat! (Vidám helyeslés.) Az értekezlet utolsó pontját igy fejtegette az elnök : — Tisztelt Hölgyeim ! A mi csa­ládi életünk a mi várunk. Ezt a várat meg kell ótalmaznunk az ostromlók ellen. Ugyan kik ostromolják? Nem hitelezőink, hanem épen azért ellen­ségeink, a mi irigyeink. Kik irigyel­nek ? Akik nem értenek a gondtalan jólétű családi kör megalapításához. És kik ezek a meghasonlott kedé­lyek ? A közélet azon szájas katonái, akik inkább lábukra bízzák sorsukat, ha baj van, mint lovagias fegyverükre. Ezek ócsárolnak minket, minden fele­lősség nélkül. Sőt megszólnák még intim egyesületünket is, ha nem tud­nánk a diszkréció kulisszái mögé rejtőzni. Egyébként legyünk igazságosak. Nem az egész esztergomi társadalom hibás, hanem csak annak egy része. A becsület lovagjai mégis többség­ben vannak. A jók és a rosszak között az a különbség, ami a töm­jén és a szurok közt van. A jellemes ember hozzátartozóinak állandóan kel­lemes tömjénillattal szolgál. Néha ön­magát fogyasztja. A léha ember pe­dig hasonló a szurokfáklyához. Épen azért mindenkinek kellemetlen. Az élet filozófiájának esszenciája mégis csak annyi, hogy legyünk elő­ször nélkülözhetetlenül kedvesek csa­ládi körünkben, másodszor pedig tár­sadalmunkban. Sohase tanulmányozzuk a nap­foltokat. Sohase vegyük feltűnően észre mások hibáit. Hanem lássuk meg és méltassuk előbb jó tulajdon­ságaikat. Akkor azután nem tenyész­tünk olyan maliciózus mérges gom­bákat, melyek a közönséges pletyka kellemetlen szemétdombjain virulnak mindnyájunk undorara. Elég lesz ? Azt hiszem mára kimerítettük programmunkat, melyet ismét nyil­vánosságra ád a Titkár. A pogányságról. A megsemmisülés bús Nirvánájában Hisz az istentelen és hisz a hitetlen, Nincs semmi reménye az örök világban, Élete csalóáás, jövője kietlen. Lelke értéktelen, élete orzott kincs, Leéli napjait pogány tékozlással, Ördögi mosollyal hirdeti: Isten nincs ■' Mint az éji lepke, csak sötétben szárnyal. És mégis szánalom fakad a szivemben Ha azt olvasom le a pogány homlokán : Hogy nem találkozunk vele fönt az égben, Mert nem halt meg érette Jézus a Golgothán. Dr. Kőrösy László. u HÍREK. Ebéd a hercegprímásnál. Dr. Csernoch János hercegprímás nagy­csütörtökön déli fél 1 órakor udvari ebédet ad, melyre a nagycsütörtöki lábmosási szertartás alkalmával sze­replő öregek és a helybeli összes papság, továbbá meghívott előkelősé­gek hivatalosak. A nagyheti bazilikái szertar­tások sorrendje. Virágvasárnap: D. e. 9 órakor barkaszentelés és körmenet, tartja : dr. Csernoch János hercegprímás. Utána ünnepi szent­mise. Nagyszerdán : Délután 3 órakor : Zsoltárok éneklése lamentációkkal. A lamentációkat a papnevelő-intézet nö­vendékei éneklik. Nagy csütörtökön : Reggel 8 óra­kor ünnepélyes szentmise olajszen­teléssel. Utána körmenet, majd láb­mosás, tartja: dr. Csernoch János hercegprímás. Délután 3 órakor: Zsoltárok éneklése lamentációkkal. A lamentációkat a főszékesegyházi suc- centor és a karkáplánok éneklik. Nagypénteken: D. e. 9 órakor csonkamise, kereszt-leleplezés, kör­menet, tartja : dr. Rajner Lajos püs­pök, érseki helytartó. Utána szent­beszéd, mondja : Brühl József prael. kanonok, főszékesegyházi plébános. D. u. 3 órakor: Zsoltárok éneklése lamentációkkal. A lamentációkat a főkáptalan három tagja énekli. Nagyszombaton: Reggel 7 óra­kor tüz-viz és húsvéti gyertyaszen­telés a Bakácskápolnában, tartja: Brühl József prael. kanonok, főszé­kesegyházi plébános. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise. Mondja: dr. Rajner Lajos püspök, érs. helytartó. Este 7 órakor ünnepélyes feltáma­dás. Tartja: dr. Csernoch János hercegprímás. Ilusvétvasárnapjan és hétfőjén : Délelőtt 9 órakor ünnepélyes szent­misék. Utánuk szentbeszéd. A va­sárnapi szentmisét és a szentbeszé­det dr. Csernoch János hercegprí­más tartja. Szabadságon. Pósfay Sándor m. kir. gazdasági tanár két heti sza­badságra Felső-Olaszországba uta­zott. Áthelyezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Fertő János m. kir. adóhi­vatali főtisztet Zalaegerszegről saját kérelmére Esztergomba helyezte át. Nagyheti szertartások a kir. városi plébánia templomban. Vi­ragvasárnap reggel 9 órakor pálma­szentelés, utána nagymise passióval. Nagyszerdán este 6 órakor Lamen- tació. Nagycsütörtökön reggel 8 óra­kor nagymise, mely után az Oltári- szentseg körmenetben áttétetik a fő­oltárról a Maria-kapolnába. Az oltá­rok leszerelése. Este 6 órakor Lamen- táció. Nagypénteken reggel 8 órakor kezdődik a szertartás, mely alatt az Oltáriszentség körmenetben átvitetik először a főoltárra, onnét pedig a szent sírba helyeztetik. A szertartás végén szentbeszéd. Este 6 órakor Lamentáció. Nagyszombaton reggel 6 órakor az Oltáriszentség a szent- sirba kitétetik, utána tűz, kereszt- kut szentelés és nagymise. Este 7 órakor feltámadási körmenet. Husvét vasárnap reggel 9 órakor nagymise. Délután fél 4 órakor szentbeszéd és ünnepi vecsernye. Szabadságolás. Dogossy Lajos Árpád, sárisápi áll. tanító betegség címén szabadságot nyert. A Gazd. Egyesület vál. ülése. Az Esztergom varm. Gazd. Egye­sület f. hó 6-án, héifőn d. e. 10 órakor választmányi ülést tart a kö­vetkező tárgysorozattal: 1. Az 1913. évi pénztári számadás és az 1914. évi költségelőirányzat bemutatása. 2. Az évi rendes közgyűlés napjának meghatározása. 3. Tény észszarvas­marha díjazás és lódijazásra vonat­kozó miniszteri leirat, a díjazások idejének és helyének kijelölése. 4. A külső szőlő és gyümölcsfa telepnek a katonaság részére történt átadása illetve az 1913. év május hó 1-én lejáró szerződés átruházása, s erre vonatkozó feltételek. 5. Jelentés az elnökileg elintézett folyó ügyekről. A választmányi ülés ez alkalommal a főkáptalani jószagigazgatósag hi­vatalos helyiségében lesz megtartva. Családi pótlék. Kertész Ödön, gyivai áll. tanítónak 200 K családi pótlék utalványoztatok ki. Államsegélyek. Az 1913. évi XVI. t.-c. alapján államsegélyt nyer­tek: Bagoly Béla kisuj falui ref. Ba- ráth Béla párkányi, Virosztek Vilma csolnoki, Dicskó Jolán epöli, Zigmun- dik Anna muzslai, Krizmanits János bajnai, Kanszky Matild muzslai, Schaf- j fér Mária csolnoki, Jászainé Kovács ■: Erzsébet barti r. k. elemi iskolai ta­nítónők, illetve tanítók.

Next

/
Thumbnails
Contents