Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 14. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 14. szám. Vasárnap, február 16. POLITIK fi lés TflRSRDRLMILfiR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : $ DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ 4 ' LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ $ LAISZKY JÁNOS. t MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K t NEGYEDÉVRE 3 K i EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. T NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT ♦ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. 4 Sebbel-lobbal! . . . A modern embereknek egy nagy része egész művészetet fejt ki abban, hogy lehetőleg gyorsan szerezze meg, lehetőleg kicsiny erőfeszítéssel ragadhassa meg az élvezetek legváltozatosabb módjait s eszközeit. Ennek a művészetnek a neve : érdek hajh ászát. E név alatt talán sok helyes törekvés mellett sok erkölcstelen, sok aljas is rejtőzik. Spekulálunk pénzzel, gabnával, állattal, meg sok egyébbel. De spekulálnak állással, hírnévvel, becsülettel, emberrel is — nemde ? Éppen ennek a spekuláló szellemnek túltengése a mostani idők frivol szelleme ! És e szellem pompásan csengő neveivel van mostan hódító hadjáraton. Mi az élet„Esztejom es Vidéke“ tárcája Múlt idők, régi emberek. Irta: Kecskeméthy János „Az emlékezet az egyedüli paradicsom, melyből ki nem Űzethetünk,“ — mondja egyik irataban Jean Paul, a kiváló esztétikus. Ezen az alapon bátoi ködöm én a múltkor megkezdett visszaemlékezéseimet a phonog- raf felhúzott szerkezete gyanánt tovább pergetni! Visszajutunk tehát ismét a hatvanas idők ködös távolába midőn a gyermekkor öntudatlan boldogságából a hátulgombolós nadrág viseléséig keresztül nyargalva s az elemi iskolák alapvető tudományait bölcsen magamba szedve, a helybeli reáliskolát szerencsésen hiba nélkül megúszva, lassankint kinőttem az utca porából... A családi körülmények és az előre látó gondos szülői tanácskozmá- nyok sorozata odaterelte bennem a végleges elhatározást, hogy produktiv életpályát válasszak : a könyvkötészeti szakmára adtam magamat teljes igyekezettel. cél ? Élvezet. — Mi a balgaság ? Valamire való kellemeset nélkülözni tudni, vagy akarni. — Mi a munka. Csekély fáradság nagy haszonnal. Az uralkodó életmód fennen lobogó zászlaján olvashatjuk : szerezz, de könnyen; élvezz, de időt ne vesztegess, hogy teljék — újabb élvezetekre ; ne fékezd vágyaidat! Minthogy mindenféle mozgás, akár szellemi, akár anyagi — az idő és anyag felhasználása nélkül lehetetlen, természetesen minden élvezet fogyasztja életerőnket. A ma élvezetei azonban nem természetes munka, hanem mesterségesen fölcsigázott erőlködés folyományai. Továbbá a munka és annak eredményei az emberek között nem a reáforditott erő és a becsületes törekvés mértékéhez képest oszlanak meg, Ha végig nézek a mi utcánk akkori 1 kóinak során ; s ha lmom azt az önérzetes nyugalmas tükröződését a lelki békének, — a lassú, de biztos haladását a csöndes gyarapodásnak, akkor tán még ma is hason- loképen járnék el az ily nemű her- kulesi válaszúira kelésnél. Az 1867. évi politikai kiegyezés örömmámora meghozta az addig vasszigorral korlátozott irodalom művelőinek fénykorát is. Miként a sötét fellegekből kibontakozó csillagok : egymásután ragyog'atták kiváló tehetségeiket az irodalom magyar horizontján Jó cai, Arany, és még egész sereg kiválónál kiválóbb iró és költő, hogy helyet kérjenek maguknak a legideálisabb Pantheonban : a magyar nép szivében. A magyar irodalom fellendülésével észrevehetőleg csökkenni kezdett az idegen uralom, a németség hatalmi túltengése nálunk. Már a templomokban is felváltva hangzott a szép harmonikusan zengő német egyházi ének az erőteljes magyar dallamokkal. Ép igy történt az egyházi szónoklatokkal is. A hivatalok nyelvezete is nemzetivé vált, csak a polgárok zöme s ami a spekuláció uralkodó szelleménél fogva lehetetlen is. Emiatt valaki a kínálkozó alkalmat megragadja és játszva gazdagszik. Amott egy másik szorgos munka és becsületes törekvés dacára egész életén át koldús. Erősen, szinte hallhatóan dobog társadalmi életünk ütőere : a perceknek órákká, a távolnak közelséggé, a jelennek jövővé kell válni, hogy eleget :s elég gyorsan élhessünk. Le- netőleg gyorsítjuk lépteinket, hogy el no késsünk célunktól. Életmótoiunk teljes erővel vágtat előre ; rá sem érünk fölpillantani vagy megállani és megkérdezni magunktól : hol vagyunk ? miért vagyunk ? Bizony ezzel a gyorsasággal haladva hamarább elérjük célunkat — az életuntságot! A természettel korán egyes- ségre lépünk gyermekeinkre kivált a kereskedelem és iparososztály előkelői körében, a magyar szimpathia s hazafias felbuzdulásuk dacára, tanotia még magát eg\ ideig a megszokott idegen nyelvű társas érintkezés. Ezen időben jutottam én a németutcai szülőhelyemről a Víziváros igazi német utcájába. Ebben a vízivárosi utcában a primási uradalom több hivatala és azokban működő hivatalnoki kar lakásain kívül csupa német származású és németajkú polgár — egyszersmind háztulajdonos lakott. Az öregek kiváltképen úgy éltek-haltak, hogy magyarul nem is igen értettek, s csak az utódok változtak át magyarokká, hosszú idő múltán. Ilyenek voltak a: Gantner, Trenker, Haudinger, Majer, Lakner, Brantner, Feigier, Element, Stumpf, Heinzel- mann, Nievald, Kurtz, Bergmann, Lencz családok stb. Nekem az a hasznom származott ebből, hogy a gyakorlati téren belejöttem a német nyelv ismeretébe közöttük; és képessé lehettem későbben még Bécs- ben is hosszabb időt tölteni A hetvenes években aztán, mikor Simor János kei ült a hercegprimási székbe, nézve. Elragadjuk tőle erővel, mit önként nem akar adni, vagy aminek eljöttét beteges képzelődésünk nem tudja bevárni. Örülünk, ha gyermekeink testi fejlődése a rendesnél gyorsabb, lüktetőbb. Egy cseppet sem aggódunk, hogy túlságosan bő táplálékkal s tán még hozzá izgató szerekkel idő előtt felébresztjük bennük az érzéki gerjedelmeket, a nemi tudatot; lehetőieg korán beavatjuk őket a felnőttek társaságának titkaiba és korán jelentkező eredeti tehetségre magyarázzuk a gyermekek fogalomkörébe épen nem való dolgok iránti érdeklődésüket. Vagy még nem láttatok manap gyermeket pirulni — csupán azért, mert gyermeknek tartották, vagy szólították ? Nem hallottatok még édesanyát sopánkodni: Leányom nem elég ügyes, élelmes ; nem rövidesen minden megváltozott. Ó már modernebb kor embere lévén, teljesen magyarrá változtatta egesz környezetét. Ez időben már én is megfutván az eléggé küzdelmes előkészítő éveket, valahogy önnállósitottam magamat. A főhadi szállást ugyancsak a Víziváros egyik (jelenleg Ferenc József út 38. sz.) házában ütöttem fel: és igy ismét csak a „mi utcánkban“ maradtam. Sok vigalmas és szomorú emlékezet köt engem a vízivárosi főút két jelzett állomásához. És ha belő- lök egyet-mást itt elmondanék, talán némelyek dicsekvésnek vennék, vagy tán léire is magyarázhatnák. — Azért lehetőleg kikerülve az egyéni vonatkozást, szorosan az általános érdekű tárgyhoz ragaszkodom. Tízenyolc-husz év előtt tudvalevőleg a Víziváros még külön adminisztrált városrészt alkotott, ahol évszázadok óta egy biró és jegyző vezetése alatt a vármegye ellenőrzésével történt az egész közigazgatás. És — kerülve minden dicserő cikornyát — jó lélekkel mondhatom : példás rendben folyt ott minden hivatalos dolog! A sziget egész
