Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 13. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 13. szám. Csütörtök, február 13. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. I * t t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DK GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. $ t t $ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Az nj adótörvények elhalasztása. z adó olyan tárgy, mellyel emberek nem nagyon sziveden foglalkoznak. Még a leggazdagabbak sem ! így volt már ez hajdanán, igy van mai nap- ság és igy marad minden időben 1 Az adó oly szükséges rossz, amelynek említése egyszerre hideget és lázt ébreszt még a leggyöngédebb honpolgári keblekben is! Ki látott már adót derűs arccal fizetni ? És ki látott már adózót, ki a rája rótt adókat igazságosaknak vallotta volna ? Joggal erősíthetjük, hogy az adó az összes pártoknak legbiztosabb találkozó pontja, mert a legvadabb kormánypártiak csakúgy szapulják érte az államhatalmat, mint a legvéresebb szájú ellenzékiek. Azado„Esztßfgom és Vidéke“ tárcája. Az éjféli nap országa. Irta . Parcsami Henrik. (Befejezés.) Miközben éjfél is eljött s fölcsen- desült a hajó harangja, utána a kapitány túlmagas hangja: Midnatsol! Az örömtől szinte megrémülve futottunk a hajó orrára s csakugyan ott látjuk a fáradt Napot, amint vagy 10 fokkal a tenger fölött előkandikál a felhőknek hirtelen támadt hasadékán. Izgalmas volt a pillanat, mert vágyunk teljesült, s nagy volt a vigasság, hogy tudásunk hitelt nyert. Visszafojtott lélekzettel drukkoltunk, hogy csak még egy pillanat, a felhők távozzanak, azonban sajnos, mire az utasok előrohantak a kabinokból, csak a tüzes fénytől megaranyozott felhőkben gyönyörködhettek. S így álltunk még egy órahosszat, hasztalan várva a Nap előtünését, de elmerülve a felhőknek soha nem látott pazar fényében és színeiben. S eközben világosan észleltük, hogy a Nap északról, hol éjfélkor áll, határozottan vonul kelet felé, hogy reggelre elérje azt a helyet, hol mi is megszoktuk pillancsökkentés a legnagyobb többségre számíthat bármely parlamentben ; s viszont az adóemelés képes az ellenzék táborába terelni még a legaludtabb vérű kormánytámogatókat is. Az utóbbi esetnek eklatáns bizonyságát tapasztalhattuk legutóbb, mikor a munkapártot megteremtő s a kormányt eleddig tüskön-bokron át követő pénzeszsák Kroezusok valósággal fellázadtak és az ország úgynevezett demokratáit fellázították az uj adótörvényeket életbe léptetni akaró kormányhatalom ellen. Miérc ? Mért érzékeny adóemelés fenyegette a teher alól eddig ravaszul és könnyen kivont vállaikat! Ismeretes dolog, hogy „a polgárság létérdeke“ címén indi- dott hazafias zsebharc a kormánynak mily csúfos meghátrálásával végződött. A törvénytani. Másnap borús időben jutottunk el d. u. 4 óra tajban Hjelmsö és Stappi szigetéig, s ott a madarak ezreitől fehérlő hegyoldalban, majd pedig az agyúszóra és hajókürtölesre megriadt szárnyasok hóeséshez hasonló röpkö désében gyönyörködtünk. Nehány perc múlva már ott hajóztunk Magerő szigetének legészakibb fokánál s attól kissé keletre egy hallal bővelkedő ponton elkezdtük a norvég halászoktól útközben sokszor látott horgászást. Az üres horgot hosszú zsinegen le- bocsátottuk a tengerbe s megkezdődött a rángatás ; néhány huza-vona után mindjárt horogra akadt egy hatalmas tőkehal, természetesen a kapitány szerencséje!^. Sok halat össze- fogdostunk így, egyre meg pisztollyal lőttek, s ez kínjában fölvetette magát a hajó orrára, mintegy 6 méter magasra. Volt tehát mulatságunk elég, de mégis alig vártuk, hogy a sziget egy védett öblében kikötve, vacsora után szárazra szálljunk s fölhágjunk a Nord Cap tetejére. A meredek, s az olvadó hótól csúszós, sáros utón, sok helyütt kötélkorlátba kapaszkodva jutottunk föl a 307 méter magas platóra, s jó magam a 40 percnyi utat az esztergomi turisták dicsőségére 30 perc alatt téve meg, elsőül köszöntöttem a mögöttem nek előbb negyedévre tervezett fölfüggesztéséből utóbb egész évi elhalasztás lett. S ki tudja, nem fogják-e a jövő év elején valami uj címen megint elhalasztani, ha ugyan addig a demokraták zsebe ize szerint át nem alakítják ! Nekünk, kik nem tartozunk a kormány szekerének tolói közé, tulajdonképpen kettős okunk is volna az elhalasztáson való örvendezésre. Egyik a sok vétséggel terhelt kormánynak gyászos kudarca, mely a leghaho- tázóbb kárörömet válthatná ki belőlünk. Másik az elhalasztást kicsikaró demokráciának sikere, mely bennünket igazi demokrata érzésünkhöz képest a legderűsebb önelégültséggel tölthetne el. Isten tudja : mi mégsem tudunk a látszatos sikernek örülni. Inkább bizonyos levertséget érfekvő Európát s az előttem elterülő végtelen Jegestengert A társaságnak csak mintegy fele jött fel s a II. Oszkár emlékoszlopnál pont éjfélkor lefényképeztek bennünket. Ez természe tes világosságnál, de sajnos, nem a Nap fényénél történt, mer az ég borús maradt, bármekkora titkos vágya a dicsőségnek óhajtatta velünk épen e ponton a szerencsés viszontlátást. Egy magyar tanártársammal elénekeltük a Himnuszt es Szózatot, meghatóban elmélkedtünk a 2700 km légtávolságban fekvő hazánkról s néhány csenevész sziklavirágot s kőszilánkot gyűjtve, s a turista menházban felüdülve s nevünket megörökítve visszatértünk az Andenäsre. S a hajó fölszedte horgonyát s délnek fordulva indultunk visszafelé. A Nap azonban, mintha kárpótolni akarna bennünket, csodás fényével pajzán játékott űzött a felhőkön, s ami szépség a napnyugtában és napkeltében található, mindazt egy pillanatban varázsolta elénk. Csak későn, úgy 2 óra tájban, mikor szinte melegedni kezdtünk, tértünk pihenőre De rövid volt az éj, mert egyik tündérvilág a másikat kergette. S reggel 6-kor már kikötöttünk Hammerfest varosánál, hogy annak hegyein a természet fölséges panozünk, ha a kicsikart elhalasztásra gondolunk. Sőt levertségünk annál erősebb lesz, minél jobban belemerülünk az elhalasztott törvények tanulmányozásába és minél jobban átlátjuk éppen a demokratikus szempontból való áldásos voltukat. E hely szűk kerete nem engedi meg, hogy részletesen előadjuk mindazon tanulságokat, melyeket a beható vizsgálatból szereztünk; mindamellett rajta vagyunk, hogy röviden és áttekinthetően kimutassuk : menynyire kívánatos lett volna a Wekerle nagy koncepciójában fogant uj adótörvények mielőbbivégrehajtása ; s viszont menynyire sajnálni való ép a szegényebb néposztályra való tekintetből a felfüggesztésük. Elsőben is mesebeszéd az ország névleges demokratáinak abbeli vádja, hogy e törvények rámájában egész bohóságunkat s vidámságunkat szabadjára eresszük. Nincsen itt növényzet, csak az alattunk elterülő fehérfödelű házacskák virágos kertjeiben, nincsenek erdők, nincsen madardal, csak a tenger fölött látunk sirálycsapatokat s itt-ott találunk egy-egy fekete madártollat. De látunk sötétkék eget, azúrszinű vizet, magasfekvésű tavakat, köröskörül felbukkanó tengeröblöket s mindenfelől havas, jeges csúcsokat. S mindezt a fáradhatatlan Nap kellemes, melegítő fényénél, jó kedvre hangoló sugarainál. Keblünket az Északnak könnyű levegője dagasztotta s hangunkat a sok szikla versenyezve verte vissza! Természetes hangulat volt ez nálunk s csodálkozva láttuk, hogy lenn a városkában mégis oly némák, szelídek s kevés mozgásúak az emberek, sőt a gyermekek is ! Ennyire hat a hosszú éjszakának s a többnyire 1 borongós, de mindig elhagyott vidéknek kedélytompitása! Pedig a mi kedvünk ezután sem szűnt meg s ismét tengerre kelve ezeregyéjszakái hegedűszóval és sírva-rívó nótákkal könnyítettünk lelkűnkön, mígnem az idő borúsra s esősre vált. Csak késő délután folytatódott élvezetünk, mikor a Lyngenfjordba, a termeszeinek valódi csodakertjébe kerültünk. A hegyek
