Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
1913. d ;33 ni bér 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 11 szóló dallamossággal adta elő. Csak az orgona rakoncátlankodott és sohasem találta meg az ének hangját. Mise végeztével a nép nagy része a templom ajtaja előtti téren seregük össze. Az uj plébános, a hívek távozása előtt, előbb még édes anyja mellé terdelve imádkozott, azután csöndesen kivonultak. A plébánián összegyűltek a kat- holikus iskolaszék tagjai és az elöljárók, hogy szinről-szinre üdvözölhessék és köszönthessék az uj plébánost. A falusi levélhordó ekkor kiáltotta harsányan — plébános nevét, mert többen tudakozódtak utána : Doktor Bartos Alajos plébános ur. Boldog megelégedéssel reggelizett édes anyja merengő társaságában, midőn kopogtatnak az ajtón es besurran Rákos Iván vioiaszinű ábrázata. Furcsa udvariassággal csókolt kezet az úrnőnek és engedelmet kért, hogy legújabb köszöntőjét fölolvashassa melyet a kóruson komponált. És fölolvasta. Ha ugyan a recsegő, alkoholos hangszálak és a döcögő rekedt kiabálások képesek lettek volna fölolvasásra. Mintha Dr. Bartos Alajos és édes anyja arcan valami csintalanul pikáns mosoly vibrált volna, midőn némán egymásra tekintettek, mig a mester leejtett rigmusát föl nem vette : Megindult tehát a furaságok kikerülhetetlen lavinája. Szórul-szóra pedig igy döcögött a nyers vers : Vigadjunk a vigadókkal, Sirjunk a siránkozókkal, Hangzott ma a szentbeszédben, Melyre megfelelek szépen. Adjon Isten egészséget, Közöttünk szent békességet, Bort, búzát, és békességet Jó étvagyat, eleséget! Uj plébános, uj szerencse, Legyen is sok mint a lencse. Éljen az uj plébánosunk! Lelkiatyánk, pátronusunk ! Éljenn ! És szemforgató meghatottságot szimulálva, reszkető kezekkel nyújtotta át gyűrött kéziratát a plébánosnak, a ki mosolyogva, szivarral kínálta meg a képmutató imposztort. — Hány gyermeke van mester ur ? — kérdezte az úrnő érdeklődéssel. A csalafinta mester most is szel- lemeskedni szeretett volna és kivágta vihogva ezt az olcsó szójátékot: — Megkövetem alássan hatvan- hétvót. — Tehát hat van, — válaszolt az úrnő vidáman — és igy nemcsak verset, de szójátékot is tud rögtönözni. Boldogan nevetgélt a haszonleső ötlet gyártó, a ki a plébánia jóindulatát rögtön tultaksálta. Pedig inkább udvariasságot utalványoztak neki. Csakhogy a ferdeeszü ember nem ismeri az egyenes észjárást. Ekkor minden kopogás nélkül egy siránkozó öreg néni tipeg be kétségbeesett abrázattal, a mi sehogy sem illett a mai ünnep rámájába. Rákos István elvégezvén hivatását, esetlen hajlongások és cuppanós kézcsók után végre eltűnt. A szomorú öregasszony ekkor még erősebben sírt. Az úrnő jószivvel fölkelt, eléje sietett és bizalomgerjesztőén azt tudakolta : — Mi baja van lelkem ? — Jaj odavagyok! Jaj végem van — nyöszörögte dagadt arcát kendővel takargatva. — Mije fáj ? — kérdi a plébános kérlelő hangon. — A fogam, jaj a fogam A plébános ur doktor, hát segiccsen úgy rajtam, mint a múlt évbe a budai irgalmasok segítettek. Az uj plébános sima homlokán ismét átvillant egy pillanatnyi csintalan mosoly, mely azonban humánus eredetű volt. Odament az íróasztalához és annak egyik fiókjából kivett egy kis üveget. — Itt vannak nénikém a fog- cseppek. És nyugodtan rácsöppentett néhányat egy kockacukorra. Az úrnő pohár vízzel segédkezett. — Így ni. Vegye be. És most igyék rá egy kortyot. A satrafa egyszerre vigyorogni kezdett. Nedvesek voltak ugyan még fakó szemei, az arca is dagadt, de a fájdalom rögtön megszűnt. Nagy hálálkodva nézett a doktor plébánosra és belenyúlva szoknyája rejtelmébe, egy koronát bányászott ki és igy köszönte meg az orvosságot: — Köszönöm az orvosságot szívesen megfizetek érette. — Tartsa meg kérem nénikém a koronáját, a fogcseppeket meg az egészségét pedig Isten segítségével — válaszolta a plébános. Szépen kikisérték szelíden aztán az öreget a folyosóra. Midőn visszatértek az elfogadó terembe, igy szólt az úrnő : — Milyen érdekes két esemény egy csapásra ! — És melyik érdekes esemény tetszett a kettő közül édes anyámnak ? — A második, fiam. — Nekem is, édes anyám ! És vidáman lesétaltak a gyümölcsösbe egy kis gondtalan üdülésre. VI. A kohóban. A községháza előtt, mise után, sorra megjelentek egymásután a cigánybandák tisztelegni. Dühösen kivágták a Rákóci-indulót. Utána pedig a jegyzőék kedvelt nótáival kedveskedtek. Ez a cigánymesterség biztosította számukra ugyanis azt az engedményt, hogy most már másfélnapig húzhatják a talpalávalót a faluban. Pedig Bocsányiné „rémkedvetlenül“ ért haza, a mint azt az ő saját különös szótárából kiplagizáljuk. Először is a tükör elé állott. Éz a legbizalmasabb házi barátja pedig igy szólt hozzá: — Nézd csak Matild! Hajbetéted kompromittál. Arcod kifejezéstelen. Mosolyod erőltetett. Mitörtént veled ? A jegyző is indulatosan vágta le betörött kalapját és közéleti gyűrött szalónkabátját. Hagyományos szokása volt Bo- csányi Atillának, hogy minden búcsú alkalmával valami meglepetéssel örvendeztette meg élettársát. Az idén aktuálisan szecessziós névjegyeket sózott rá a székvárosi papirkeres- kedő. A rózsaszínű doboz ott incselkedett a jegyzőné toaletasztalán. De Bocsányiné azt hitte, hogy a párisi áruház gyémántjaiból érkezett valami. Kelletlenül fölbontja tehát a kis dobozt és olvassa saját névjegyét: bocsányvári és bocsányfalvi BOCSÁNYI ATILLÁNÉ szül. felsó'szilvási és alsószilvási Szilvái Matild Dezdemona. Csalódottan becsapta a hamis doboz fedelét olyan mimikával, mintha az ő Atillája megint becsapta volna. Ekkor a jegyző villámgyorsan villámháritót állított felesége haragjának és egészen más thémára terelte figyelmét. — Ugyebár, Szigetvári Gyula mégis csak figyelmesebb volt hozzánk ? — kezdte rendes házimesterségét, mikor cigarettára gyújtott. — Bizony nekünk prédikált, nekünk misézett és mise után rögtön átjött hozzánk. És az uj plébános . . . ugyan hogy is hívják ? — Azt mondta a kisbiró, hogy valami Doktor Barmos Lajos a neve — válaszolta a horogra került kis harcsa és nyugodtan eltávolítván a Jesz-puder réteget, színtelen arcát Tiszta nyersanyagok! Tiszta gyárak! A SCHICHT-„SZARVAS“ MOSÓSZAPPAN a legjobb, gondosan megválogatott és tisztított nyers anyagokból készül. Nemcsak, hogy minden készülék, kazán és gép, hanem a gyári helyiségek is a lehető legtisztábban vannak tartva, hogy igazán csakis teljesen tiszta szappan kerüljön ki a gyárból. A SCHICHT-“SZARVAS“ MOSÓSZAPPAN tisztasága és utói nem ért jó minősége évtizedek tapasztalatainak eredménye. A ruha beáztatásához a legjobb az „ASSZONYDICSÉRET“ mosópor. Tiszta szappan! Tiszta ruha! A ruhát csak úgy lehet kifogástalan fehérre mosni, anélkül, hogy az megrongálódjék, ha teljesen tiszta, hamisítatlan szappant használunk. Mi 25.000 koronával szavatolunk azért, hogy a „SZARVAS“ védjegyű SCHICHT-SZAPPAN teljesen tiszta és mentes minden káros alkatrésztől. Az újabb időknek minden vívmányát és a tudomány és technika terén jelentkező találmányt felhasználjuk arra, hogy a SCHICHT-„SZARVAS“ MOSÓSZAPPAN gyártását a legolcsóbbá tegyük. Tökéletesítésén folyton dolgozunk. A ruha beáztatásához a legjobb az „ASSZONYDICSÉRET“ mosópor. HOTEL GRAND ESPLANADE NAGY SZÁLLODA a Szent-Lukács- és Császár-gyógyfürdőkkel szemben. 250 szobával 0 0 0 BUDAPEST, III. ZSIGMOND U. 38-40. Telefon 130—35. 6 percnyire a nyugati és déli vasút pályaudvaroktól. Rózsadomb parkos (tövében). — A modern technika le£'||^|g|jjg|g|Q§ újabb vívmányainak alkalmazásával teljesen újonnan épült Rezbúlor, központi gőzfűtés, minden szobában hideg-meleg viz, villanyvilágítás. Liftek, külön olvasó-, társalgó-, iró-szobák stb. Penziórendszer is. Kereskedelmi utazók és íürdőzők- ta Villamos közlekedés minden irányban. — Mérsékelt tói Szives párt- nek igen alkalmas. A vonatokhoz saját autójáratok, lil — polgári árak — űri és női íodrász a házban pazar fénnyel berendezett szálloda Elsőrangú étterem és kávéház. K] Szives párt- DAI T AT MflfQA igazgató ill fogást kér A AJjLiAI llllIlOAj tulajdonos.
