Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1 M3, december 25. De hozzájárult Párkány község emelkedéséhez és szépitészetéhez a község lakóságának ügybuzgalma is. Még a legnehezebb pénzviszonyok között is folyt és folyik az építkezés s mikor az egész ország panaszkodott az építkezési ipar válsága miatt, Párkány községben az építkezési munka nem szünetelt. A minek eredménye azután az, hogy Párkány község Rákóezy-útja ma már oly csinos és rendezett, hogy nem válnék szégyenére bármily nagyobb városnak se. Most, hogy a keramit-út kiépült, s hogy az aszfaltgyalogjárók elkészültek, bár nagy áldozatok árán, de lehetővé vált a további fejlődés. S ha a jövendő képviselőtestület oly intelligens gondolkozásu s reformokra törekvő lesz, mint a jelenlegi, úgy pár esztendő alatt Párkány község egész modern helységgé fejlődhetik. Mert bizony még igen sok a tennivaló ! Befejezendő az uccák megkezdett burkolása s ezzel kapcsolatosan létesítendő lenne a csatornázás is. Rövidesen meg kell oldani a hajókikötők és illetve a Dunapart rendezését. A Dunapart ugyanis már teljesen el van iszapolva, úgy hogy lassan alig lesz alkalmas terület a hajók kikötésére. Rövid időn belül megoldandó kérdés a párkánynánai villanyos vasútnak a Dunaparthoz vezető kiépítése s ezzel kapcsolatosan a Dunapartján közraktárházak építése. 'Mozgalmat kellene indítani polgári iskola létesítése s legalább egy zászlóalj katonaság Párkányba való helyezése iránt. Égetően szükséges a vásártér s a piac rendezése s az állatvásártérnek a község belterületéről való kihelyezése. A közvilágítás is igen sok pótlást igényel. Ha ehhez egy vagy két nagyobb arányú gyárvállalat létesittetnék s a Garam szabályozása folytán a község ármentesittetnék, úgy meg volna adva minden mód arra, hogy a község a gazdagodás és fejlődés magas fokára jusson. Mindehhez azonban céltudatos működés, kellő energia, egyszóval ifjú erély kell, mely azonban a mostani elöljáróságtól sajnos nem várható. Amilyen elismerés illeti meg ugyanis a képviselőtestületet ügybuzgalmáért, jóakaratáért, époly kor- holás az elöljáróságot nemtörődömségéért és hanyagságáért. Tanácsülések alig tartatnak s ha igen, azon a tanácsosok alig jelennek meg. Dicséretes kivétel e tekintetben Rogrün Ede tkpénztári igazgató, kiről barátjának, ellenfelének el kell ismerni, hogy fáradhatatlan buzgalommal teljesiti minden kötelességét. Egymaga persze hiába fárad, más mulasztásait nem pótolhatja, dolgait nem végezheti. Pedig az elöljáróság nemtörődömsége már egy egész vagyonba került Párkány községnek ! A Fischhóf-féle per, az érsekség elleni per, legutóbb a Kósik per a község eladott telkeinek dolga csaknem 10000 koronával rövidítették meg a községet vagyonában. Ezért a vagyoni kárért az eiöljáróság felelős, mert az elöljáróság hibájából merültek fel a költségek. Bámulatos, hogy a vármegye csak úgy elnéz a dolog felett s nem vonja vagyoni felelősségre az elöljáróságot! Úgy látszik a közvagyon Csáky — szalmája. Párkány községről lévén szó, szinte önkényt felmerül az Esztergommal való egyesítés kérdése. — Hátrányára volna-e az egyesítés Párkánynak, s használna-e valamit Esztergomnak ? Párkány községnek az egyesítés semmi esetre se válnék hasznára. Eltekintve attól, hogy elveszítené önállóságát, az egyesitett város sokkal magasabb terheit kellene viselnie s ezért nem kapna semmit. Úgy járna, mint az Esztergommal egyesített testvérközségek jártak, a közterhek viselésében várossá lettek, de egyébként semmi előnyöket nem nyújtott nekik. Úgy hiszem épen az egyesítéstől való félelem sarkalja Párkány községét arra, hogy lehetőleg fejlessze a községet s ha a községi pótadó emelésével is beszerezzen mindent, mig a módjában áll. Az is biztatásul szolgál e téren, hogy a 100 % pótadóval dolgozó s csaknem 1/2 millió koronával adós Párkány község magukba kebelezése iránt már nem fog Esztergom oly nagyon vágyakozni. De az egyesítés Esztergomnak se válnék előnyére. Párkány község virilisei az esztergomiak nagy részét kiszorritanák a város képviselőtestületéből — lévén Párkányban igen sok nagy adófizető — s a többi külvárosokkal szövetkezve a város vezetését, ha nem is ragadnák magukhoz, de sok tekintetben irányítanák. Hogy ez Esztergom városnak nem nagy előnyére lenne, az köny- nyen elképzelhető. Legjobb tehát, ha Esztergom város és Párkány község nem együtt, hanem csak egymás mellett iparkodnak a kultúra terén mennél több eredményt elérni, s a következő 25 esztendőben nemes versenyben nem egymás ellen, hanem egymást segítve törekedjünk az elmaradtakat pótolni. Nyerges Újfalu fejlődése. Irta : Balog yános községi aljegyző. Távol áll tőlünk annak gondolata, hogy Esztergom város belügyeibe avatkozzunk. Mi azonban kis jövedelmünk egy részét Esztergomnak adjuk abban a hiszemben vagyunk, hogy Esztergom varosa nem iparkodik a fejlődés tekintetében kezére játszani azon környéknek, amelyek fekvésüknél fogva Esztergomra vannak utalva. Ezek közül gazdagságánál és fejlettségénél fogvtf elsősorban Nyerges Újfalu érdemel figyelmet. Ez az újság egyben a „Vidék“ címet is viseli ; — legyen szabad e sorokban egy pár szóval felhívni a közönség figyelmét a mi községünkre. Mi, akik a fiatal nemzedékhez tartozunk, nem tudunk emlékezni azokra az ősi időkre, amidőn a régi német világban Sakel Helidorf a Bécs Buda közötti eleven postaforgalomnak egyik nevezetes állomása volt A vonatok kiépítése Újfalut is megfosztotta az előfogatokból szerzett jelentékeny haszontól és forgalomtól, — amelynek egyik fontos tényezője volt egyben a Duna és a nyergebujfalusiaknak fejlett márvány ipara. A fejlődő kör nemcsak ezt a jövedelmet vette el, nemcsak a jól jövedelmező szőlőket, — hanem részint gazdasági válságok, részint a fejlődő technika meggyengetitették az egykoron erős kőfaragó és molnár ipart, mely utóbbinak ma csak romjairól lehet szólni. Ám amit elvitt az egyik kor, meghozta a másik. Legfontossbb és legjelentőségtel- jesebb fejlődési mozzanatunk a bu- dapest-esztergom-almásfüzitői vasúti vonal kiépítése, miáltal úgyszólván a község a vilagforgalomba kapcsolódott bele. Bár ennek a legelsősorbani megnyilatkozása látszólag a község visszafejlődését akarta, — amennyiben az eddig létezett és a Duna- gőzhajőzási társaság által fenntartott hajóállomás beszüntettetek, mégis a vasúti forgalom állásai feltartóztathatatlanul jelentkeztek sorjában. Már a vasút megnyitására következő esztendőben a község határában levő cementgyár — meg addig 16—18 embert foglalkoztatott, új tulajdonos kezébe került, ki oly rohamosan és fokozatosan oda fejlesztette, hogy ma négyszáz munkásnak és számos tisztivstviselőnek és ezek családjá- nek állandó és biztos megélhetést nyújt. Az igy fellendített cementgyárbeli könnyű anyagnyerés lehetősége egyrészt — a vasúti és vizi szállítás helybenléte másrészt eredményezték azt, hogy 1904-ben az Eternit palatetőgyár megépült, mely újabb 300 munkás kezet foglalkoztat. Hasonló lendületet vett a téglagyár is, mely a régebbi időben igen szerény keretekben mozgott, mig ma évenként 12 millió téglát termel. Az ipari fellendülés maga után vonta a kereskedések átalakulását, mert a jól kereső nép igényei emelkedtek, csak a szépet, a jót és drágát keresve kényszeritették a kereskedőket arra, hogy üzleteiket városi módra rendezzék be, ami az ide vetődő idegent rendszerint kellemesen lepi meg. A gazdasági fejlődés új embereket, vállalkozókat teremtett. Egy-egy kőfaragó mesterünk, fakitermelő vállalkozónk neve az egész országban ismeretes becsületességéről. A község belélete is mondhatni a fentiek szerint igazodott. A 40 év előtti időt tekintve visszafejlődésben volt, mert az itt volt főszolgabiróságot beszüntettették, majd ezt köve- tőleg hosszú évtizedekig a csendes tespedés lepi meg a községet ameny- nyiben bár folytonosan éltek a közönségben vágyódások, de annak elérésére vagy a kellő vezetés, vagy az akaraterő hiányzott. Mintegy 10 —12 éve azonban e téren is üdvös változás észlelhető, amennyiben a község semmiféle áldozatot nem kiméivé a nép kulturális és gazdasági szükségleteinek kielégitése körül. Ezen időre esik az iskolák államosítása és ezzel kapcsolatosan egy modern uj iskolaépület megépítése és berendezése, mely nagyságra nézve az egész vármegyében ma páratlanul áll. Hosszú utánjárás után kieszközöltük a község részére a hetivásár tartási jogát is, s bar igaz, hogy a hetivásáraink ma gyermek korukat élik, de mégis megvan, s a kezdet mutatja, hogy kellő és ügyes vezetés mellett az fejlődésre képes és fejlődni fog. Az utolsó esztendőkre esik a községi földek alatti kőszénkutatási jog bérbeadása is, mely bár még eddig semmi eredményt nem mutat is fel, de remélhető, hogy abból már igen nagy anyagi áldás fog a községre háram- lani. — A közvágóhíd modern színvonalon leendő felépitésa 1914. év tavaszán kezdődik meg és ugyanazon évben még egy teljesen modernül berendezett járványkórház is fogja a község kulturális érzékét bizonyítani. Az igaz, hogy mindezen dolgok létesítése következtében a község eladósodott, de azért a terhei még nem túl nagyok, úgy, hogy viszonylagosan más községekhez, az anyagi helyzete kielégíthetőnek mondható. A község jövendője tekintetében négy fontos dolgot kell megjelölnünk, a mely a jövő programját képezi, s amelyért a mozgalom részben megindittatott, részben szerveztetik. Ezek a gőzhajóállomás visszanyerése, közvilágítás, szénbánya és jobb és gyorsabb közlekedés Esztergom es Budapest felé. Az első három kizárólag belügve a községnek és részben csak mint óhaj jelentkezik tehá arról nincs mit mondani. Az utolsó azonban közös érdek lévén Esztergommal, kell hogy rámutassak arra, hogy ezidő szerint az első vonat Esztergomba 8 óra 11 perckor érkezik. Ez az esztergomi helyi érdekeknek a vasúti társaság részéről való teljes fumigálásának minősíthető. Esztergom ugyanis szép számú középiskolával rendelkezik, amelyhez való tanuló anyag viszont itt a környékbeli falvakban van meg. Ezeknek egy igen kis % a tanul Esztergomban, egy igen kis °/o-a vidéken kosztba adva és legalább 60 °/o-a taníttatva nem lesz, mert a szülők a kosztba adás vagy internátus költségeit fedezni nem bírják. Ha azonban meg lenne a közlekedés oly módon, hogy a gyermekek reggel 3A 8-ra Esztergomba érkeznének s onnat 7* 5-kor haza utazhatnának, olcsó vasúti bérletjegyről gondoskodva volna, igy tekintve az itteni
