Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. december 25 annál inkább számolni kell, mert a dunai forgalom vissza- terelődését nem kis mértékben gátolja a páikányi helyi kereskedelem conzervatizmusa is. Ép ez okból az esztergomi forgalom gyors fellendülésére bár nélkülözhetlennek de elegendőnek nem tartom az itteni dunai rakodókhoz irányuló forgalom teljes hid és vámmentességét. A jobb és biztos jövő zálogát az esztergom-nánai összekötő vasút képezheti, mert ez van hivatva egyfelől az esztergomi dombvidék szén és mészkőbányáit, másfelöl a Ga- ram és Ipoly termékeny völgyeit a világforgalmi jelentőségű dunai úital jól és olcsón öszekötni. Aki számba veszi, hogy e vasút megfelelően berendezett dunai rakodó állomása utján majd minden métermázsa gabona legalább 50-60 fillérrel olcsóbban és a legnagyobb gyorsasággal juthat a világpiacra; aki tudja, hogy a viziúthoz csatlakozó szénbányák jelentősége és kereslete mily mérvben fokozódik; ama kétségtelen tény mellett, hogy a gyári ipar szintén a forgalmi központokat keresi fel: nem tekinti utópiának a Nagy Esztergom kialakulását. Az összekötő vasút sorsát ma Bleszl Ferenc intézi; az ő törhetlen és önzetlen buzgalommal párosult kiváló képességei biztos reményt nyújtanak arra, hogy fényes sikerű példáját statuálja-annak: mikép kell a vasúti és vizi forgalom érdekeit összhangba hozni. Hiszem, hogy a tervezett villamos vasútnak „összekötő“ jellegét legjobban majd a vizi- forgalommali kapcsolat fogja kidomborítani. Vajha mielőbb elérkeznék e vasút megnyitásának: Esztergom újjászületésének napja. A Katholikus Kör. Irta : Gróh Jóstsef ügyvéd. Vannak bizonyos intézmények, amelyek nem tűrik a nyilvános kritikát. A legtávolabb áll e lap irányától annak gondolata, hogy kath. intézményeink bármelyikében is elkedvetlenedést idézze elő, ha ugyanott alkotni nem tud. Azonban ezúttal a közérdek, sőt kifejezetten számosak egyenes felhívása indít bennünket arra, hogy katholikus körünk ügyével a nyilvánosság előtt foglalkozzunk. Könnyű megállapítani, nogy katholikus körünk belső élete, e társadalmi körnek közéleti szerepe jelentékenyen megcsappant azóta, amióta dr. Csernoch János mint temesvári püspök eltávozott Esztergomból. Amig azelőtt eleven élet, közügyek iránt való érdeklődés, sőt a város és vármegye ügyeiben a praedomicius szerep elnyerése jellemezte e kört, addig most sajnos évek óta hallgatag ten- gődést latunk. Jól emlékezzünk vissza. Abban az időben, amidőn Fehérváry miniszterelnöksége idején erős ellenzéki áramlat jellemezte Esztergom város po litikai hangulatát, — a kath. kör volt minden politikai és helyi társadalmi s közéleti érdeklődés színhelye. A vármegye és város vezető tisztviselői, a helyi klérus méltóságai, sőt mondhatjuk, minden számottevő egyén a kath. körben találta fel ismeretségi körét — sőt egy- egy viharos vármegyei választás is előzőleg a kath. körben dőlt el. A kath. kör választott tulajdonképen s a vármegyén csak ez a határozat nyert megerősítést. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy sok ember ott kereste és talalta meg érvényesülése útját és el nem mulasztotta oda naponkint ellátogatni. xA. kath. kör mai látogatói nem ismernek rá erre a képre. A kath. kör ma csekély számú öreg és fiatal uraknak kártyázó és olvasó terme, — amely hivatását ezidő szerint — mondhatjuk nem valami nagy kényelem nyújtással betöltvén — egyéb társadalmi eredményt nem igen tud felmutatni. Nem pedig azért, mert hiányzanak ehhez alkalmas eszközei. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amidőn a mi kis városunkban egy keresztény kávéház tulajdonos 25—30000 korona kényelmi beruházásokat tesz, hogy közönségünket naponkint egy-egy félórára magához szoktassa, akkor egy társadalmi kör sem lehet belső berendezéseiben a szegénység professionátus kultiválója. Mert ha gyakorlatilag fogjuk fel a helyzetet, egy-egy társadalmi kör eleven életét a tagok sűrű találkozása és érintkezése hozza létre, — ehhez pedig, bárha nem is elsősorban, de minden bizonynyal szükséges, hogy a kör a találkozáshoz alkalmas és kedves helyiséget nyújtson. Ilyennek azonban a kath. kör helyiségét és berendezéseit absolute nem lehet minősíteni. Azok a buzgó tagok, akik egy estét el nem mulasztanak e körből, kifogytak a türelemből a rossz asztalok, a kellemetlen berendezésű szobák — különösen az előszoba — és gyér világítás miatt, — amelyek minősége bizony szegényes. Ámde amig ezek a fogyatékosságok csak kellemetlenek, addig egy nagyobb terem hiánya lehetetlenné teszi, hogy katholikus közönségünk itt egyáltalában akár egy-egy kulturális előadás, akár egy szórakozó est alkalmával összejöjjön. Mert az a teremnek nevezett nagyszoba kicsiny köb- tartalmával, poros padlójával — azt hisszük számos eset tapasztalatai alapján — bárminemű nagyobb összejövetelre alkalmatlan. A kath. kör mai berendezésével kitünően megfelelt a kezdet stádiumában.. De ma ez már nem jó ; legfőkép azért nem, mert a Kath. Kör nincs ráutalva erre a nagy szegénységre. Elap minden közpénz felhasználásánál a legnagyobb takarékosságot hirdeti. Jóleső örömmel konstatáljuk, hogy a Kath. Kör vezetősége is ezen elvet vallotta s a kört anyagilag rendezett viszonyok közé hozta. Ámde a vagyonnal való bánás mértékét a cél határozza meg, már pedig egy társadalmi körnek nem lehet célja a vagyongyűjtés, — hanem a mielőbbi és minél intenzivebb érvényesülés. A kath. kör ne törekedjék tehermentes házra — ez céljához nem viszi közelebb. Hanem kényelmes otthonnak megteremtésével törekedjék tagjait magához vonni még akkor is, ha ezt bizonyos mérvű eladósodás útján érheti el. Az adósságot ugyanis ki lehet fizetni; abban segédkezni fog az utókor is, — sőt a fokozott érvényesülés és intenzív egyesületi élet a pénz kérdést hamar megoldja — minek ékes példája a szent- györgymezei kath. kör — azonban az eredmény nélkül lefolyt és garasok félretételére felhasznált éveket nem lehet többé visszavarázsolni. Jól tudjuk, hogy a kath. kör vezetőségének egy része az itt kifejezésre jutott álláspontot vallja. Sőt készen vannak a számítások is, amelyek szerint a kath. kör reális alapon új, barátságos otthont teremthetne. E sorokkal ezen álláspont érvényre jutását véljük szolgálni, mert kath. körünk mai egész berendezését az eleven társadalmi élet kifejtésére alkalmatlannak találjuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Kath Kör buzgó elnöke, ki ezideig megtalálta a bölcs mérséklet útját a kör vagyoni mérlegének rendbeállításához, áldozatkészsége és map'as összekötte- téséi révén, nemkülönben szervező erejével arra is meg fogja tudni találni a módot, hogy a Kath. Kör méltó érvényesüléshez alkalmas otthont teremtsen. Villanytelepünk mint közgazdasági tényező. Irta: Lipovniczky Pál, Ganz-gyári mérnök, az esztergomi villanytelep vezetője. Most, amidőn egy évnél is kevesebb választ el azon időtől, amikor a város saját kezelésébe fogja átvenni a villanytelepet, bizonyára érdekesnek fogja találni a közönség, hogy a telep fejlődésének múltjára röviden visszatekintve, foglalkozzunk annak jövőjével is. Amikor 10 évvel ezelőtt a város elhatározta magát arra, hogy villanytelepet létesít, sokan voltak olyanok, akik, mint mindenben, ezen kérdésben is a lehető legpessimistikusabban gondolkoztak és egy sötét jövő fekete árnyait látták ezen, a városra nézve nagy jelentőségű, befektetésben. Hála Istennek ezekre a baljóslatokra alaposan és fényesen rácáfolt az idő. Már az első évben a város tiszta hasznot látott a villanytelep üzeméből, amely haszon az évek. folyamán állandóan növekedett úgy, hogy a legutolsó évben nem kevesebb mint kereken 24 ezer korona folyt be ezen a címen a város pénztárába. De ez nem minden. Ugyanis, mig az első években valami érthetetlen aggodalmaskodás folytán jóformán kötéllel lehetett csak motorikus áramfogyasztókat szerezni úgy, hogy a nappali áramszolgáltatás csak hosszas huzavona után nagy nehezen birt megindulni, ma már százhúsz elektromotor fogyasztja az elektromos áramot, amely körülmény azt jelenti, hogy 120 helyen leit iparosaink körében a helyi produkció versenyképesebbé, belterjesebbé, egyszóval erősebbé, mint volt azelőtt, amig még jóformán minden kézi vagy állati erővel készült. Elektromotorok által hajtott gépek gyártják városunkban a szappant, sajtolják a téglát, vasalják a fehérneműt, szolgálják a kályhásipart, töltik a kolbászokat, dagasztják a tésztát, töltik a szódavizet, szállítják a vizet, nyomják a különféle nyomdai termékeket, gyaluljak, fúrják, fűrészelik a deszkát s gerendát, szóval alig elképzelhető nagy változatosságban szolgálják iparunkat. Ettől eltekintve még elektromotorok végzik a mezőgazdaság egyes munkáit, mint például a cséplést, a rostálást, a trieurözést, a répa és szecskavágást, a darálást és sok helyen a malmokban az őrlést is. A hely szűk arra, hogy kiterjeszkedjünk mindazon mezőgazdasági és iparágra,amelyben az elektromos áram veszélytelenül, kényelmesen és olcsón vonható az emberiség érdekeinek szolgálatába. Azonban kötelességünk rámutatni az ezen jelenségektől imperative kiemelkedő és a közönséget mindenesetre a lehető legvitálisabban érintő tanulságra. Iparunk ilyetén fellendülése ugyan is a legfényesebb bizonyítéka an iák, hogy Esztergom igenis képes a fejlődésre, alkalmas a városok versenyében való eredményes konkurren-
