Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 10. szám
1913. február 2. ESZTERGOM és VIDÉKE5 jedelemnek irányt mutatni nem óhajtok. Az új hercegprímás ugyanis sokkal jobban ismeri Esztergom város kulturális és gazdasági haladásának előfeltételeit, mint a városnak sok itteni születésű polgára; s erősen hiszem, hogy — tudomásom szerint — szeretett székvárosa érdekében mident el fog követni úgyis, amit nagy lelke és jó szive sugallani fog. Különben is, részemről, egy ily nagy conceptiójú egyéniség cselekedeteinek irányt mutatni akarni, legalább is szerénytelenség volna. Fogadja a tek. Szerkesztőség kiváló nagyrabecsülésem nyilvánítását. Perényi Kálmáyi alispán. Dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató. Tisztelt Szerkesztőség! Félve teszek eleget kitüntető fel szólitásának, mert egyrészt attól tartok, hogy az évtizedeken keresztül felhalmozódott sokféle óhaj és kívánság nyílt feltárása s gyors teljesítésüknek ábrándos reménye vissza fogja riasztani az atyai szeretettel közeledő főpásztort; másrészt meggyőződésem hogy az anyagiak el nem kerülhető hangoztatásával bizonyos kalmárszellem fogja időnek előtte megrontani az új hercegérsek és Esztergom város között a teljes bizalmat feltételező jó viszonyt. Hiszen az a körülmény, hogy java férlikorát városunkban töltötte, munkásságának egy részét éveken keresztül Esztergom fejlesztésének szentelte, a legnagyobb reményekre jogosíthat bennünket. Bizton-bátran remélhetjük, hogy amint éleslátása felismeri majd a varosunk haladását gátló akadályokat, igyekezni fog azokat jó tanáccsal, közbenjárással, néha-néha anyagi támogatással elhárítani. Hangsúlyoznom kell ugyanis, hogy nem szabad most már mindent a sokféle irányban súlyos kötelezettségekkel terhelt hercegprímástól várnunk, mert a magunk munkásságának abbanhagyása az anyagi és szel lemi erők elernyedését, teljes pangását vonná maga után s ezzel közállapotaink holtpontra jutnának. Ezek előrebocsátása után kész örömmel tárom fel, mit kellene a jövőben a gondjainkra bízott drága kincs : középiskolai ifjúság érdekében hercegérsekünk vezetésével és irányításával megvalósítanunk. Az első és legfontosabb egy olcsó internátus alapítása. A szállásadók — tisztelet a kevés kivételnek — anyagi üzletnek tekintik foglalkozásukat, amelyen hol a fűtés, hol a világítás elvonásával lehet nyerészkedni A zsúfolt lakások higiénikus szellőztetéséről, nevelésről, a jellem kialakításáról nem is beszélhetünk; sőt hogy nagyon gyakran még a legtágasabb értelemben vett felügyelet is mennyire hiányos ezen helyeken, nagyon sok elszomorító példával tudnám igazolni Az okát abban kell keresnünk, hogy a szállásadók deákjaik elvesztésétől való félelmükben elnézik a fegyelmi szabályok legsúlyosabb áthágását is. Mindezen bajokon egyszerre segíthetnénk az említettem olcsó internátus szervezésével. A tapasztalt felügyelők állandó ellenőrzése, az egészséges fejlődés minden föltétele biztosítaná életrevalóságát, az áraknak havi 35—40 K-ban való megállapítása pedig az összes helyeknek szegényebb sorsuakkal való betöltését; nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk, hogy elsősorban ezek számára készülne az internátus, mert a gazdag szülők egyes jobb családoknál nyugodtabban helyezhetik el gyermekeiket. A megvalósulás elé gördülő akadályok, ha az ország első főpapja jár közben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál államsegélyért, — azt hiszem — a minimumra redukálódnának. A második teendő a középiskolai tanulók helyzetének javítására a Kath. Deákasztal kibővítése és célszerűbb szervezése. A főgimnázium növendékeinek nagy többsége szegény föld- mivesek, napszámosok, vasúti őrök vagy nagy családdal megáldott falusi tanítók gyermekeiből telik ki. Elhozzák őket a városba, be is Íratják, de azután megindul a könyörgések lavinája, végigkilincselik a kanonoki házakat s a tehetősebb családokat, hogy ingyenes élelmezés biztosításával könnyíthessenek a gyermekek iskoláztatásának nagy terhén. Örömmel említem meg, hogy aránylag elég nagy százalék jut ingyen-koszthoz, sőt 18 tanulónak a Deákasztal is biztosit havi 10 K kedvezményes áron elég jó élelmezést; de mindezek dacára még mindig sokan vannak, akik megfelelő tartalmas táplálkozás híján alig bírják a nagy fizikai megerőltetéssel járó tanulást. Ezek számára kellene a Deákasztalt kibővíteni s mérsékelt dijak megszabásával tanulmányaik folytatását biztosítani. De honnan vesszük a pénzt, hallom már a kérdést. Ezt az egyet úgyszólván minden pénz nélkül megvalósíthatjuk, még államsegélyt sem kell kérnünk, ha összeköttetést nyer a Deákasztal a kis szemináriummal. Régi panasz a papnevelő intézetben, hogy kevés a hely, s igy nem vehetnek fel annyi növendéket, ameny- nyivel a paphiányt meg lehetne szün tetni ; másrészt a gimnáziumba járó papnövendékek nevelése sem azonosítható a theologusokéval s a különböző napirend megállapítása nagy nehézségekbe ütközik. Még komolyabb megfontolást igényel a szemináriumnak a főgimnáziumtól való távolsága A növendékek kifáradva, kiizzadva érnek a szeles „sötét kapuhoz“, ahol könnyen meghűlnek s ennek következtében különféle betegségek csiráit oltják magukba. Az utolsó évek sok betegsége talán jó részben erre vezethető vissza. Más egyházmegyék példájára a kisebb papnevelő-intézet különválasztása megszüntetné egyszerre a bajokat. Alkalmas terület volna erre a hívek nélkül maradt görög keleti egyházközség háza és telke. Ha e kert a Deákasztal nagy ebédlőterme, a egyik sarkában felépülne szeminárium konyhája sokkal olcsóbban láthatná el jó, tartalmas ételekkel a középiskolák tanulóit, mint a privát kosztadók vagy a Deákasztal mostani vállalkozónéja, mert a nagymennyiségben való beszerzés tetemes árkülönbséget idéz elő. Az ajánlottam tervek megvalósítása sok könnyet törölne le, megkönnyítené a szegénysorsu, de tehetséges tanulók iskoláztatását s újabb segítőeszközt nyújtana az egyház ve zetői iránt hálás, engedelmes lelkületű kath. férfiak nevelésére. Dr. Molnár Szulpic, főgimn. igazgató. Bleszl Ferenc Kereskedelmi Társulat elnöke. Igen tisztelt Szerkesztőség ! Most, amidőn elhagyott, szegény, de támogatásra annál érdemesebb, ősrégi és dicső múltú városunk sorsa mindnyájunk által bizton remélt kedvező forduló ponthoz jutott, bizony szívesen teszek eleget abbeli kívánságának, hogy közöljem, mit remél, mit vár Esztergom város közönsége a mi kegyelmes uj főpásztorunktól. Dr. Csernoch János herceg prímástól ? Bár az uj egyházfejedelem kine vezése országszerte osztatatlan örömet szerzett, bizonyos vagyok benne, hogy azt sehol sem fogadták oly őszinte igaz lelkesedéssel mint Esztergomban. És ez természetes is, hiszen 0 évtizedeken át nemcsak itt élt köztünk, hanem velünk érzett, dolgozott és küzdött is. Ismeri súlyos bajainkat és jó szive bizonyára nem fog előttünk elzárkózni. Sokat reményiünk, sokat kérünk tőle. Hisz Ő tudja legjobban, hogy szerény városunk hosszú idő óta stagnál, a legszomorúbb financiákkal küzd, de tudja azt is, hogy nem vagyunk érdemetlenek a kegyes támogatásra. Belsőm azt súgja, hogy most fog beválni azon régi, kedves szálló igénk: „Hazajövök!“ Haza jön 0, ki mindenkor elől járt, ahol vallásunk, hazánk és városunk érdekéről volt szó. Haza jön az, aki ismeri szomorú helyzetünket. Bizonyára a legjelesebb orvos az, ki a diagnózist helyesen megállapítani képes. Uj főpásztorunk pedig ép úgy ismeri bajainkat, mint mi magunk és igy a mai vigasztalan helyzetünkben valóban csakis Tőle várhatunk mérvadó segélyt. Esztergom város kulturális és gazdasági fejlődése, minekután mi esztergomiak magunk szegények vagyunk és ezen fölül a megfelelő eszközökkel sem rendelkezünk, egyedül a mindenkori hercegprímás jóindulatától függ és annak kezébe van letéve. Hogy mit kérünk és mit reményiünk mi a szeretett főpásztorunk atyai kegyétől, azt nehéz volna ily szűk korlátok között hamarosan előterjeszteni. Mindenek előtt az iránt esedezünk, kegyeskedjék magas befolyásával oda hatni, hogy Esztergom Magyarország hercegprímásának továbbra is állandó és valóságos székhelye maradjon ! Nagy fontosságú körülmény ez városunk kereskedelmére, iparára, üzleti forgalmára nézve és emelkedése szempontjából. Gondoljunk csak visz- sza a régi nagy prímások idejére, mily pezsgő élet, mily forgalom és boldogság járt az ő áldott nyomukban ! De ezenkívül sok és nehéz kérdés előtt áll városunk közönsége, melyek sikeres megoldása mindenkor és csakis az uj hercegprímás jóakarata támogatásával, esetleg az ő nagylelkűségéből lesz elérhető. Itt van a törvényszék visszaállításának-, a pénzügyigazgatóság felállításának-, a vármegye kikerekité- sének, illetve kibővítésének-, a város törvényhatósági jogköre visszaszerzésének, a főreáliskola államosításának, a tanitóképezde uj otthonának, az elemi iskolák rendezésének-, hasznos vállalatok és gyárak alapításának-, az Esztergom-párkánynánai összekötő vasút-, a városi vízvezeték és csatornázás kérdése Mind oly fontos ügyek, melyek városunk történetében egyenként is nagy szerepet játszanak, együttvéve pedig boldoggá tennének bennünket. Meg vagyunk győződve a mi uj főpásztorunk kegyességéről, hogy mit lehet mindezekből a jövőben megvalósítani, az az O bölcs elhatározásától függ. Mi egyelőre áldjuk a sorsot, meiy Őt hozza ! Áldott legyen az a perc, melyben ismét városunkba lép ! Kisérje működését a Mindenható! Bleszl Ferenc. Magyary László Ipartestület elnöke. Tekintetes Szerkesztőség! Esztergom város ipartestülete benső örömmel üdvözli azt a fölvetett helyes gondolatot, hogy össze- gyüjtetnek és hirlapiiag közöltéinek a vélemények, — mily támogatás volna kívánatos az uj egyházfejedelemtől Esztergom város jövő fejlődésére. Midőn e kérdésre rövid, de sokat mondó válaszomat a legkészségesebben megadni szerencsém van, egyben köszönetét mondok a tek. Szerkesztőségnek szives figyelméért. Esztergom ipartestülete már régóta érzi az ipari viszonyoknak nyomott voltát s vele azt a küzdelmet, amely helyi forgalmunk csökkenése révén az ipart és az iparosokat állandóan érinti és sújtja ; méltán jogos tehát Esztergom iparosainak öröme, amidőn most bizonyos reményekkel tekint egy jobb jövő elé, amelyet az uj hercegprímás legkegyelmesebb kinevezésével elérkezettnek vél és lát. Ismeretes ugyanis testületünk előtt a kegyelmes főpásztor jóindulata,
