Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 95. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. december 4 tétlenségben szunnyadó vezetősége alig azonosíthatja magát a párthűségnek ilyetén túlon tag magyarázatával. Szerény véleményünk szerint nem sok mentségére szolgál a párthűség furcsa értelmezőjének, hogy más vezető tagok is akadtak a függetlenségi pártból, kik szintén munkapárti jelölt mellett fáradoztak (ki a sors szeszélye folytán azonban a sok szavazat mellett se jutott be a képviselőtestületbe!) Avagy — kérdezzük szeretettel — a helyi függetlenségi párt városi ügyekben nem űz többé párt- politikát? Hát akkor mért űzött eddig ? Önjelölés és szavazófogdosás. Nincs Magyarországnak az az istenhátamögötti helye, ahol beteg ambíciójú egyének nem volnának. Mucsán és Kutyaba- goson is találkoznak, kik nem tudnak nyugodtan maradni az ismeretlenség homályában, hanem addig-addig ágaskodnak, hadonásznak, lármáznak, kérnek, könyörögnek, mig a gyengébb lelkek elhiszik hi- vatottságukat és vállat tartanak nekik a homályból való kiemelkedésre. Esztergom különösen boldog lehet, mert tele van ilyetén kézzel-lábbal előre Én jó öreg Dobogókőm ! Ugye láttad, hogy lelkem ismét keseredik, azért mutatod azt a szép hangulatos képet ott a Bám oldalán ? Előhívod a rengeteg koronás királyát egész udvarával együtt. Mily szép ! Koronás fejét büszkén emeli fel, parancsolni látszik, de őrködik is családja, udvara felett. Neszei minden zörrenésre, minden hangra, mely mind veszélyt jelenthet rájuk nézve s őrködése oly biztos, hogy az erdő szendéje is előjön : az őz. Feledve mindent a mi bánt, a kép hatása alatt ballagok a hívogató menház felé. A nap már nyugovóra tért, kezdődik az éjszellemének birodalma, de te megvédesz ezektől is. Sűrű ködbe burkolódzól, hogy ne találjon rám Arimán, a ki ellentáll- hatlan erővel akar magával vinni az ő igazi birodalmába: az emberek közé. Te jó öreg Dobogókő! Te tudod, hogy én megértettelek, te is látod szerető lelkemet és őrködsz felettem. Hívod a zúgó fergeteget, hogy ne halljam a Mindennap szavát, hogy felejtsek mindent és boldog legyek kemény öledben. Ezért szeretlek én édes Öregem, ezért zarándokolok hozzád, mert itt távol a világ zajától csak magamnak létezem. Elringatsz, átkisérsz az álmok tündérországába, elém tárod édes emlékeim kincsesházát és mikor látod, hogy lelkem megpihent, hogy elűzted belőle a keserűség utolsó cseppjét is, felcsókoltatsz a te napod aranyos sugaraival, hogy újra gyönyörködtesd barátodat. törő politikai „akarnok“-okkal. Most is volt alkalmunk bőven erről meggyőződni. Gombamódra bukkantak fel a képviselőjelöltek, kiket senki se jelölt önnönmagukon kívül, kik éppen nem a szemérmes koldusok módjára kérték szavazatunkat. No de ez még csak hagyján. Ám hogy egyes önjelöltek nem restelték a szavazókat valósággal elfogni a választó helyiség előtt, ez már szelíden szólva is botrányszámba megy ! Mert ahhoz, hogy valaki önnön- magát jelelje, csak szerénytelenség és merészség kell, de hogy emellett még nyíltan szavazatokat is kolduljon, ahhoz már nem mindennapi arcbőr szükséges! Akinek nem inge, ne vegye magára 1 Itatás. Itatni más országokban állatokat szoktak, nálunk embereket is (persze olyanokat, kiket azután állatok módjára terelnek ide-oda!). Akik végzik azzal védekeznek, hogy népünk oly rossz, hogy ital nélkül nem hajlik a „jó szóra“. Mintha bizony nem a sokkal rosszabb urak tették volna és tennék ilyenné a nyomorult népet! Előttünk nincs semmi mentség azok számára, kik csak ilyetén állatias itatással biriák maguk számára a közszereplést biztosítani. Annál jobban elitéljük pedig az itatót (kendőzze bár az itatást bármily becsületes címmel !), minél inkább számot tart a műveltek közé való sorozásra. Sajnos, a múlt heti képviselőválasztások nem egy szomorú példával szolgáltak rá az elitélésre, nemcsak a nadrá- gos, hanem a pantallós jelöltek köréből is ! Hir szerint főkép a harmadik kerület egyes jelöltjei (önjelöltjei!) excelláltak az itatásban. S az így nyert mandátumot nevezik a polgári érdemek megtisztelésének ! Tiszta erkölcs ! Mikor jön már el egyszer a te országod ? Péter. *■ ♦*- -*► ♦*- -*♦- -♦ Az első nyaralóépitő Dömösön. (Hirsch lakab emléke.) Irta : ür. Kőrösy László. Az első nyaralóépitő Dömösön Hirsch Jakab budapesti nagyiparos volt, ki most hunyt el fővárosi házában. Harminc esztendő előtt hódolt meg kies megyénk legszebb tájképének, a dömösi remek vidéknek. Ekkor építette az első nyaralót a Vöröshegyen. A nyájas családi ház fölséges kilátású emelkedésen épült. Dorottya-uccai üzlete tekintélyes céggé vált már, midőn annak tulajdonosa Dömösön fészket rakott. A nagyiparos egyenruhái és öltönyei nem csak itthon örvendettek nagy elterjedésnek, hanem a Balkán államokban is. így került Dömösre, ahol harminc esztendeig nyaralt több hónapos turnusban, tetszése szerint. Pompás gyümölcsöskertet, lugasokat, rózsagruppokat teremtett. Ezek mind az ő szeretetének kedvenc emlékei ma is. Hirsch Jakab egyébként igen érdekes, sőt markáns egyéniség volt. A puritán iparos és kereskedő végtelen udvarias, páratlanul előzékeny, mindenkihez nyájas, figyelmes és gyöngéd, szóval szeretetreméltó minden izeben. Egyformán szerette boldogító dömösi otthonán kívül terjedelmes családját is. Életrevaló fiai tökéletes szakképzettségben, kedves leányai pedig magasabb kiképzésben részesültek. Gyarapították még műveltségűket külföldi impressziókkal is. Az egyik fia Angolországban elsőrangú gépészmérnök. Másik fia a Dorottya-uccai virágzó cég vezetője és ma már tulajdonosa. Valóban képtelenség lett volna Dömöst az élénk és agilis Hirsch bácsi nélkül elképzelni. Kora tavasszal kisietett gondűző Tuszkulánumába. Ismeretes egyes fogatán naponkint többször kihajtatott a hajóállomásra, a rétre, vagy Visegrádra, mert nemcsak családját és rokonait, hanem kedves vendégeit is szerette. Sohasem dicsekedett sikereivel. Sohasem keresett kitüntetést. Minden tiszta öröme valóban sokkal tisztább és nemesebb forrásból fakadt. Ritka jószívűsége, jellegzetes patriarhális épülete a nagyapai gyöngéd szívből sugárzott ki. Mindenkit ismert személyesen Dömösön. De viszont minden gyerkőce is ösmerte a fürge járású, mozgékony kis öreg urat. Az idősebbek pedig megbecsülték a jóságos nyaralót, a ki még agg korában is viruló egészséggel, ifjú buzdulás- sal és fáradatlan tevékenységgel gondozta és élvezte dömösi otthonát. Érdekes életelve szerint kinyilatkoztatta, hogy az ő szívós egészségét egyesegyedül dömösi gondtalan életének és a fölséges dunai és erdőshegyi éltető levegőnek köszönhette, még a budapesti hónapokban is. Valóban alig győzte kivárni a tavaszt. Az első kikeleti, bimbófakasztó, verőfényes napsugár, már kicsalta kies nyaralójába. A kényelmes épület előtt terjedelmes födött veranda terjeszkedik. Itt szokott a kedélyes öreg ür reggelizni, olvasni és cigarettázás közben csevegni, étkezni, sőt merengeni a végtelen arányú nagyszerű panorámában, mely a változatos Duna völgyét a regényes Visegráddal, a szobi és zebegényi festői hegyvidéket mind magába foglalja. Minden órában más hangulata volt ennek a csodálatosan szép kaleidoszkópnak az ő természetszerető lelkében. Es ezen a bizalmas helyen üdvözölte gyermeki örömmel szívesen látott látogatóit. Választékos társalgása olyan színes, élénk és változatos volt, a milyen egy világlátott eszess sőt szellemes férfiúé szokott lenni. A ki sohasem unatkozik és sohasem untat. Szerette a tréfás enyelgést. De kerülte a személyeskedő megszólá- sokat. Elfogadta az élces, sőt sziporkázó társalgást, de mindig csak dialógban. És sohasem kedvelte az ízléstelen vagy közönséges megjegyzéseket. Mint kitűnő kereskedő szelleme értékelte az értékes társalgót Ilyen miljőben érezte magát valóban legboldogabbnak széplelkű matrónája, derék fiai, szellemes leányai, vidám unokái és szívesen látott vendégei körében. Lefösthetlen gyönyör sugárzott jóságos szeméből, ha valakit az ő saját nevelésű rózsáival szándékozott megajándékozni, vagy ha koránérő nemes szőlőfürtjeivel kedveskedhetett. Szívesen megosztotta harmonikus élete tiszta örömeit nemcsak intim körével, de tisztelőivel is. Szép élete volt. Ezt bizonyítja, hogy rajongott a természet Istenadta szépségein és szerette a virágokat Eleinte súlyos életküzdelmei voltak. De ezek kiváló sikerekkel jutalmazták, melyeket most már hálás utódai élveznek. Halála ugyan szomorú esemény. De jó emléke örökké verőfényes. A ki valamikor megírja a szebb jövőre méltó Dömös történetét, az részletesebben méltatja Hirsch Jakab az első dömösi nyaralótulajdonos buzgóságát és sikereit. A ki pedig közelebbről ismerte és szerette, az mindig csak az aranyos vidámságu boldog és szeretetreméltó, fiatalos öreg urat látja maga előtt, a kinek élte alkonyában is több tavaszi verőfény sugárzott, mint sok más fiatalabb ember lelkében. é t Panasz a mozira! Közönség köréből. i* Rend és rendszer szükséges mindenhez a mi a társadalmi élet fen- tartását célozza, különben beáll az általános anarkia és nagyfokú chaosz minden téren, ahol aztán senki semmiben sem érzi magát többé teljes biztonságban ! Rendet és kellő rendszert kérünk tehát, a ma már úgylátszik életszükségletté vált mozgó-fénykép előadások nézőterén is. Minden kertelés nélkül is minden egyébb — netán gyanúsnak látható
