Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 94. szám
1913. november 27. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Boldogok azok a vagyonosabb városok és községek, a melyek ezeket a mindig nagyobbodó terheket elbírják, de nehéz a sorsuk azoknak a községeknek, ahol vagyon és jövedelem hiányában ezek a terhek a községi pőtadók tűrhetetlen emelésére vezetnek; s mikor már ez tovább nem emelhető, következik a sokszor magas kamatra szerzett kölcsön. Ahol a város, vagy község vezetői feladatuk magaslatán állanak és átlátják, hogy a vá ros vagy község fejlesztése, avagy rendezése érdekében elkerülhetetlen a nagyobb befektetés, ott a kölcsönfelvétel elől nem zárkózhatnak el. Igen sok helyen a közegészségügy a legmostohább gyermek. Hiányzik a csatornázás, a vízvezeték, (vö. Esztergom !) a kórhazak, a szegényházak stb. Ezek a hosszabb időre gyümölcsöző befektetések pedig a rendes jövedelemből, a pótadóból nem igen fedezhetők, mert ezekhez nagyobb tőkebefektetés kell. A szükségés tőke pedig a legtöbbször csak magas kamat mellett szerezhető meg, amely kamatok ismét csak súlyosbítják a város, vagy község anyagi helyzetét. Az olcsó tőke megszerzését megkönnyítenék a községi takarékpénztárak, melyek biztonság tekintetében is megnyernék a közönség bizalmat, amennyiben a községi takarék- pénztárak betéteiért a község égész vagyonával jótállana, a takarékpénztárak kezelésében mondogatta „no ennek ugyancsak befűtöttem . . .“ Par hét múlva jött ám a pecsétes irás a törvénybirótól, hogy hát „Ravasz Péter gazda, Eisenbaum Mózsinak köteles 30 húszast és ennek törvényszerű kamatait, egy szamár vételára fejében azonnal megfizetni, mert ellenkező esetben, a tulajdonát képező szamarat el fogja a törvény adatni és a hátralékos vételárat abból fogja fedezni.“ Amikor Ravasz gazda az írást elolvasta egyszer, kétszer, sokszor ; az elszörnyűködés moraja futott rajta végig, álomképeket látott maga előtt s amikor felocsúdott a v dóságra, ugyancsak elkárornkodta magát amúgy magyarosan. Nem tudta mitévő legyen. Egyik gondolat a másikat kergette agyában, küzdött önmagával . . . Szaladt fűhöz-fához, de sehol semmi útbaigazító jótanács, semmi jó szó, hiába, az irás, a saját keze irása ott volt a váltón, az beszél; más mentség nincs, mint az, hogy fizetni kell . . . Saját maga volt okozója az egész dolognak, nem vádolhat senkit érte . . . Hát ez bizony drága szamár volt, el-elmondogatta magában, jó megfizettem érte, már most csak az a fődolog, hogy jó legyen . . . és vezetésében a község elöljárósága is részt venne s a hatósági ellenőrzés is hozzájárulna a bizalom emeléséhez. A községi takarékpénztárak működési körét külömben sza- bályrendeletileg is meg lehetne állapítani. Első sorban kielégítené az elkerülhetetlen közszükségletekre megszavazott hiteleket; vezetné továbbá a saját kezelésben tartott városi, vagy községi üzemeket, gázgyárakat, villanytelepeket, vízvezetéket stb. lebonyolítaná a saját kezelésben nem végezhető munkálatok és vállalkozások pénzkezelését. Ezek már annyira lekötnék a takarékpénztár forgó tőkéjét, hogy a betéteknek csak egy kis hányadát kellene szigorúan biztosított kölcsönök alakjaban a közönség rendelkezésére bocsátani. A községi takarékpénztárak ilyen működése mellett a közönség feltétlen bizalma köny- nyen kiérdemelhető lenne s csakhamar népszerűségnek örvendene, mert hiszen — sajnos — sokszor megesik, hogy a betevők kisebb pénzintézeteknél elvesztik a pénzüket s minden esetre oda vinnék megtakarított filléreiket, ahol biztonságban tudnák azokat. Ez a biztonság pedig a községi takarékpénztáraknál feltétlenül megvolna: ott van a község vagyoni felelőssége, ott van a tanács és elöljáróság részvétele a vezetésben, ott van a pénztár működésének szoros megállapítása, ott van a hatósági ellenőrzés, stb. És ezeknek a kedvező feltételeknek dacára mégis kevés, alig 17 községi takarékpénztár van Magyarországon 1.665,000 korona alaptőkével és körülbelül 50 millió kor. betéttel. A községi takarékpénztárak létesítése körül most érdekes fordulatra várhatunk. Szolnokmegye alispánja ugyanis a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez indítványt nyújtott be, hogy a törvényhatóság a községi takarékpénztárak sürgős törvényhozási rendezése iránt az országgyűléshez és a kormányhoz feliratot intézzen. A felirat, megokolása nagyon érdekes, azért néhány sorban ismertetem: Amint a városok és községek háztartásának terhei évről-évre fokozódnak, a városok részére nyújtott államsegély a városi tisztviselők fizetésének a törvényszabta ösz- szegre való kiegészítésére nem elegendő. Ez az oka annak, hogy a rendezett tanácsú városok nagyközségekké akarnak alakulni. Élesnek ugyan a városok az állami segélyezéstől, de megszabadulnak az ezen segélyezés ellenében kikötött, a segély összegét többszörösen meghaladó uj terhektől. Azért tehát, ha a kor kívánta zavartalan fejlődést biztosítani akarjuk, gondoskodni kell arról, hogy a városok és községek jövedelmei uj források nyitásával szaporodjanak. A pótadok már szinte elviselhetetlenül magasak, azok többé nem emelhetők. A községek jövedelme a legcélszerűbben a községi takarékpénztárak felállításával lenne fokozható. Szolnokmegye több községében állítottak már föl községi takarékpénztárakat s ezekből a községek háztartására jelentékeny jövedelmet, a község közönségére pedig számottevő közgazdasági hasznot eredményezett. Minthogy azonban az utóbbi időben a községektől a községi takarékpénztárak létesítése tárgyában hozott s a törvényhatóságtól jóváhagyott, de fellebbezés folytán a belügyminisztériumba került határozatok a belügyminisztériumban megfeneklettek, s a határozatokra válasz egyáltalában nem érkezik, a községi takarékpénztárak ügye törvényhozási utón lenne szabályozandó annál is inkább, mert a belügyminisztériumban adott felvilágosítások szerint a határozatok elintézését a törvény hiánya akadályozza. A megfelelő törvényjavaslat benyújtása érdekében tehát Szolnokmegye törvényhatósága feliratot intéz az országgyűléshez. Remélhetőleg a feliratot hozzájárulás és támogatás céljából az összes törvényhatósággal közölni fogja, s igy az összes törvényhatóságok foglalkozni fognak a nagy fontosságú üggyel. Adná Isten, hogy az ország- gyűlés is minél előbb foglalkozhatnék a megfelelő törvény- javaslattal, hogy ez a közgazdasági életünkre olyan fontos és mélyreható intézmény az egész országban gyökeret verhessen és tért foglalhasson. Tacitus. Városi képviselő választás Csütörtökön folyt le városunkban a városi képviselő választás a legnagyobb rendben. A szavazás kerü- letenkint történt délelőtt 9 órától délután 4 óráig megszakítás nélkül. A 39 megválasztott képviselő közül mindössze 11 uj városatya került be a képviselőtestületbe, a többiek a régiek maradtak, ami mindenesetre a polgárság változatlan bizalmát jelenti az újra megválasztott képviselőkkel szemben. A választás részletes eredménye a következő : I. kerület. Rendes tagok: Helcz Antal dr. (régi) Magyary László (régi) Brutsy Gyula (régi) Farkas Tivadar (régi) Etter Ödön (régi) Meszéna Kálmán (régi). Tóth Ferenc (szálkái) (régi) Buri József (régi) Póttagok: Jakobek Jenő Sztahovics Jenő. II. kerület. Rendes tagok: Kitzinger József (régi) Meizler János (régi) Farkas Elek (új) Nelhiebel Gusztáv (új). Schönbeck Imre (régi) Id. Brenner József (régi) Ember József (új) Dudás János (régi) Póttagok: Brjjli Gyula Bartalos Vince. III. kerületben. Rendes tagok: Székely Henrik (régi) Tátus János (régi) Ifj. Meszes Ferenc (régi) Tóth János (régi) Szabó István (régi) Jakus János (új) Pifkó Ignác (új). Póttagok: Szabó Cimbalmos János Tóth Major József. IV. kerület. Rendes tagok: Bleszl Ferenc (régi) Schenkengel Antal (új). Gabanitz Ferenc (régi) Havas Vince (régi) Vodicska István (új) Schwarcz Adolf (régi) Póttagok: Turányi György Deutsch Samu. V. kerület. Rendes tagok: Dvihally Géza (régi) Pauer Károly (új) Boross Géza dr. (új). Póttagok: Sebők Ferenc dr. Réger István. VI. kerület. Rendes tagok: Nádler István (új) Perger Lajos (régi) Nádler József (régi) Vig József (régi) Mitter János (régi) Bábszky Ferenc (új) Bádi András (régi). Póttagok: Bél István Mitter József.
