Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 89. szám

1913. november 13.

3

emberre. Nemcsak az élőre, hanem a megholtra is. Eseteket tudnánk felsorolni, hogy egy családnak gyászát miként vadászták elő az újságíró vérebek és hetekre vájkáltak a leggyászosabb családi sebekben, irgalmat nem ismerve, kegyetlenül. Eseteket tudunk, amidőn a később becsületéért kínosan ve- szőt futótól ezreket akartak kizsarolni ; és miután azt meg nem kapták, — a megkárosított ember boszúérzetében indítottak ellene olyan sajtóhad- jaratót, mely az illetőt kenyerétől megfosztotta és az őrültek házába üldözte. Oh, szörnyűséges bűne van a sajtónak; s éppen azok, akik ez égbekiáltó és halálos bűnöket elkövették, — ágálnak most legjobban, hogy oda a szép szabadság, oda a gseít, gondolják magukban, ezután a kiszemelt áldozati birkákat nem lehet kínpadra vonszolni, becsületükben támadni, nem lehet a családi élet legintimebb jeleneteit ellesni, megírni, Vdgy el se lesni, csak egyszerűen hasból megírni, amely- lyel örök bélyeget sütnek szerencsétlen áldozataikra.

A törvényjavaslatnak a magánbecsületet érintő része teljes elismerésünkkel találkozik és mi, akik a szabadosság korát sem úgy éltük, hogy váj- káltunk mások becsületében, — örvendezve látjuk egy jobb időknek hajnalát, mert az elvadult sajtó mérhetetlen károkat tett a tömegek Ízlésében ; és bizony nólens-volens vele kellett haladni, ha nem is oly

— Jó helyen. Olcsón. Pénzt se adtam érte.

És röviden elmeséli az esetet.

— Te Szepi, — aggályoskodik az asszonyság, — oszlán nem lesz valami baj belőle ?

Egyet rándított a válán a fertálymester.

■ — Hogy lenne baj. Ö mondta, hogy vigyem haza. Hat haza vittem. Nincs igazam egy picikét ?

Pár nap múlva a tanácsos összetalálkozott a fertálymesterrel a városházán. A fertálymester ugyanis kerülte mostanság a tanácsossal való találkozást.

— Hová a ménkűbe vitte maga Szepi a múltkor vett libákat?

— Hát kézit csókolom nagyságos tanácsos úr, odavittem, ahová kézit csókolom, a tanácsos úr rendölte.

— Nos én hova mondtam, hogy vigye a libákat ?

— Haza.

— Haza? Hisz a feleségem azt mondta, hogy maga nem is vitt haza libákat.

— A nagyságos asszony kézit csókolom, nem is tudhatja. Az én feleségem azonban jól bizonyíthatja.

— Hogy a fészkes fenébe ? Csak nem tán hazavitte ?

— De bizony úgy cselekvék, kézit csókolom, — hunyorint ravaszul a fertálymester dúsan burjánzó szemöldökeivel, — haza vittem rögvest a libákat s az annyukom pompás libasültet csinált még azon nap

ESZTERGOM

szabadjára, az egész sajtónak, ha nem akart a szürke nénikék megvetett színvonalára jutni. Hány lelkiismeretes hirlapíró sóhajtott föl, amikor a kiadói érdek, a pöcegödör tisztításához való munkára küldte, holott lelke magasan szárnyalt a nagy emberi ideálok után.

Lehet érdekes lapot szerkeszteni, ha nem is hazudo- zunk, ha lírások becsületében nem is gázolunk. És lassan, lassan a krajcáros lapok olvasói is hozzá fognak a tisztul- tabb, a becsületesebb hanghoz ; ahhoz, hogy a közforumon fáradozó ember egyúttal nem gazember is és hozzá szokik ahhoz, hogy mert a köznek dolgozik, nem éppen szükséges becstelennek kiáltani. És az olvasó lelkének egyáltalán nem lesz ártalmára, sőt ellenkezőleg hasznára lesz, ha nem olvas, családok benső életéről, beteg emberek önmegfeledkezéséről, nem olvas pornographiát és nem lát szemérmetlen képeket.

Az a baj, hogy ez a reform későn születik. Hamarabb kellett volna. De jobb később, mint soha! Amit pedig a javaslatban, annak javítására bele kell tenni, azt a részletes tárgyalás során módjában van a közvéleménynek kikűzdeni.

Bennünket széles fal választ el az uralkodó párttól; mindamellett van erkölcsi bátorságunk nyíltan hangoztatni, hogy Balogh miniszternek sajtóreform javaslatát a köztisztesség érdeestve. Gyönyörűen Ízlett. A feleségem alig győzte hálálkodással a nagyságos tanácsos úr jósága iránt.

— Pedig én hallgattam a teremburáját a ravasz eszinek, a felesegemtől, aki a lányoméknak akarta Pestre küldeni. No de megálljon vén bitang, — fenyegette meg tréfálva és kiengesztelődött hangon a fertálymestert a tanácsos, — többet nem fog becsapni. No de most aztán hallgasson ám a csintalansággal, nehogy kitudódjék és a városbeliek kacagjanak felette.

— Hallgatni fogok, kézit csókolom, — mondta a ravasz eszü Kaiser Szepi s cinikus örvendő pofával ment a maga dolgára.

*

Hiábavaló volt minden titkolódzás a tanácsos és fertálymester részéről, Kaiser Szepi csalafintasága még idejekorán kitudódott. A kedélyes, jó városi urak heteken át nagyokat mulattak a tanácsos úr két libájának históriáján.

Még a tanácsosné asszony is, mikor fülébe jutott az olcsó libahús története, jóleső nevetéssel mondta a férje urának :

— Az a kiállhatatlan !

és VIDÉKEkében valónak tartjuk és mielőbbi törvényre emélését óhajtjuk.

Justus.

Az orsz. kath. tanítói Segélyalapról.

Közérdekű ügy sőt országos a „magyarországi latin és görög szertartású róm. kath. tanítók segélyalapja.“

Buzgó elnöke dr. Walter Gyula c. püspök, praelátus kanonok, ki az évi közgyűlésen Budapesten, sajnálatának adott kifejezést, hogy több egyházmegye nem küldött képviselőt. A jegyzőkönyv vezetésére a közgyűlés K. Bertalan Vince ny. tanítóképző intézeti tanárt választotta meg. Ezt a kinyomatott jegyzőkönyvet küldték be a közgyűlés határozata szerint a mi lapunknak is. A jótékonyalap kezelője Csekó Gábor kanonok, ki az egri főegyházmegyét képviselte.

A közgyűlés elé terjesztett adatok igen érdekesek. Régi ösztöndíjas volt 30. Tanulmányait teljesen befejezte ezek közül 1 kassaegyház- megyei gyógyszereszhallgató, 1 rozs- nyóegyházmegyei műegyetemi hallgató, esztergomfőegyházmegyéből 1 bölcseleti hallgató és 2 végzett ké- pezdésznő, 1 székesfehérváregyház- megyei tanítóképezdész, 1 nyitraegy- házmegyei orvostanhallgató, rozsnyó- egyházmegyéből 1 végzett kepezdész, beszterceegyházmegyeből 1 orvostanhallgató és szombathelyegyházmegyéből 1 kész képezdész. Összesen tehát 7 felsőbb képzettségű kiváló egyént támogatott a róm. kath. tanítók segélyalapja. Természetesen saját véreit.

Tizennyolc régi ösztödíjas 100 — 100 koronát élvez, 12 új helynek jut 1200 kor. és igy 3000 kor. az ösztöndíjak összege.

Példaszerű, hogy a kath. tanítói segélyalap 10.178 kor. segítőösszeggel rendelkezett. Ebből segítésre 4071, ösztöndíjakra 3053, a létesítendő országos kath. tanítói árvaház gyarapítására 2035, és a tervezett orsz. kath. tanítói internátus alapjára 1017 koronát fordított.

Emlékezetes marad dr. Walter Gyula elnöki allokúciója. Mesteri stílusban emlékezett meg ugyanis Va- szary Kolos hercegprímás jótékonyságairól. Klasszikusan üdvözölte dr. Csernoch János hercegprímást. És a hála koszorúját fonta gróf Andrássy Dénes emlékére, aki fejedelmi bőkezűséggel a felsőmagyarországi tanítók számára Kassán internátust alapított.

Napirenden marad azonban dr. Walter Gyula fönséges eszméje : az országos kath. tanítói árvaház létesítése, melyre eddig közel 60.000 korona gyűlt össze.

Az ország kath. tanítói valóban lelkesebben felkarolhatnák árvaházuk ügyét, mert ezidőszerint majd másfélezer árva szorulna védőszárnyakra.

Örömmel állunk bármikor a Segélyalap és Árvaház ügyének lelkes szolgálatára. De felhívjuk összes kath. tanítóinkat, hogy tartsák legszentebb kötelességüknek, saját javukra, úgy a Segélyalapot, mint az Árvaházat jó lélekkel gyarapítani, hogy az ige végre testté váljék !

A Szentbenedekrend évkönyve.

A pannonhalmi szentbenedekrend 1913—1914. évkönyve érkezett hozzánk. A tartalmas füzet szerint a mai pannonhalmi főapát dr. Hajdú Tibor a hetvenhetedik. A rend priorja a remek tollú Jándi Bernardin, vikáriusa Öcsényi Anzelm, a növendékek mestere dr. Horváth Ádám, a könyv és levéltáros Sörös Pongrác, a kiváló hisztorikus.

A Szentszék illusztris tagjai majd mind tisztelt és ismeretes nevek városunkban. Köztük van dr. Kohl Me- dárd félsz, püspök, Kroller Miksa, Francsics Norbert, Hollósi Rupert apátok, dr. Bita Dezső a budapesti egyetem theológiai tanára, Jándi Bernardin, dr. Zoltvány Irén, a kivaló irodalomtörténettudós és egyúttal a hires pannonhalmi lyceum igazgatója, továbbá Vojnits Döme, dr. Wargha Samu és Epölyi Mainrád.

A virágzó főiskola theologiai, pae- dagógiai és philosophiai szaktanárok dr. Zoltvány Irén mind a három cso- porban. Dr. Horváth Ádám, dr. Scher- mann Egyed, dr. Strommer Viktória és dr. Horváth Károly theológiai és philosophiai előadásokat tartanak. Panghy Özséb, Palatin Gergely, Sörös Pongrác, dr. Biró Anian, Tóth Alfréd, dr. Klemm Antal, Sárközy Pál, dr. Kemenes Éliás. dr. Balogh Albin és dr. Várkonyi Hildebrand paedagógiai és philosophiai tárgyakat tanítanak. Gallik Oszvald, dr. Bódiss Jusztin a paedagógia szaktanárai.

A főiskolát öt IV. éves, nyolc 111. éves, tizenegy II. és tizennégy I. éves theológus vegezte, kikhez sorozható tizenöt VII. és VIII. osztálybeli al- lumnista, tizenkét novicius és két fiatal tag Rómában.

A bencések szerzetesi rangsorozata : egy főapát, öt apát, százötvenhat áldozópap, ötvenkilenc klérikus és tizenkét novicius. Theológiai doktor kilenc, philosophiai huszonkilenc, főgimnáziumi tanár százhuszonhét.

Hat bencés főgimnáziumban 2235 tanuló járt. Sorszerint a győri főgimnáziumban Agatsin Gyula igazgatása alatt tizenhat tanár oktatott 547 diákot. A komáromiban Horváth Kristóf igazgatása alatt tizenenégy tanár tanított 307 ifjút. A kőszegiben dr. Bárdos Rémig igazgató vezetésével tizennégy tanár és 389 tanuló volt. A pápaiban dr. Teli Anasztáz igazgatóval tizenkét tanár és 306 diák. A soproniban Loskay Bekény igazgatása alatt tizenhárom tanár fáradozott 315 tanulóval. Az esztergomi főgimnáziumban dr. Molnár Szulpic igazgató vezetésével tizenkét tanár működött és 372 diák tanult.

A bencések azonban, hivatásuk szerint, számos helyen lelkipásztor- sággal is fog alkoztak egészen önálló egyházi megyéikben. A főapátság területén 26.486 hívet, Veszprémegy- házmegyében 10.543-at és Szombathelyegyházmegyében 3226-ot, tehát összesen 46.875 lelket láttak el.

A nevezetes lelkipásztorságok : Győrszentmárton 2837 lélek, Ba-