Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 78. szám
1913. október 5. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 lemügyi miniszter őszintén kijelentette, hogy postára, vasútra nincs pénze az államnak: ezzel csatlakozik a pénzügyminiszter fiskális, szűkkeblű s az ország közgazdaságára nézve káros, zsugori politikájához és hivatásához hűtlenné válik. A kereskedelmi miniszternek éppen az e feladata, hogy a maga reszortja számára kiküzdje a pénzügyminiszterrel szemben a szükséges hiteleket. Neki, mint az ország közgazdasági érdekei legfőbb őrének, tudnia kell, hogy a legelemibb élet- szükségletek kielégítésének elmulasztása végül az állam- kincstárnak is megárt, mert tespedő közgazdaság mellett a polgárság fogyasztó és adózó képessége is megcsappan. A kereskedelemügyi minisztériumban, sajnos, már huzamos idő óta teljesen elhomályosultak a Baross-féle tradíciók. Megszűnt az a felfogás, hogy a kereskedelmi tárca önmagáért van, hogy az ország közgazdasági érdekeinek intézése aző kezébe van letéve, hogy tehát a kereskedelmi kormányzat nem holmi íüggeléke a pénzügyminisztériumnak, amely csak a maradékpénzzel dotálja á forgalmi, kereskedelmi és ipari szükségleteket. A helyes politika az, hogy az ország legfontosabb közgazdasági érdekei számára kell pénznek lennie, csakúgy, mint a hadügyi kiadásokra mindig tud pénzt teremteni a pénzügy- miniszter. Vasúttól, postától, ipari és kereskedelmi nagy céloktól pénzt elvonni bűn és ostobaság az államtól; és az a kereskedelmi miniszter, aki ezt helyesli és igazoltnak találja, sőt a „nincs pénz“ elvének alapjára áll: ezzel gyengeségének kiáltó bizonyítékait szolgák atj a. Argus. Í TOLLHEGGYEL _________ » A pénz. A pénzről írtak már igen sokan sokfélét. Megírták róla, hogy kerek, hát gurul, hogy könnyen jön, hát könnyen megy. Megirták — tudtuk a nélkül is ! — hogy sohasem elég, vagy pedig, hogy soha sincs. Úgy is vélekedtek már róla, hogy minden pénzünk hamis, mert kétszer annyit Írtak rá, mint amennyit ér. Azt is olvastam már, hogy az angol, az amerikai csinálja a pénzt, hát van is pénze. Az olasz szintén csinál, ha mást nem, hát hamisat. A francia nyeri, a német megszolgálja, kiérdemli. A magyar keresi. Tehát csak akkor van pénze, ha talál. Van olyan pénz, amely az enyém volna, de sohasem látom. Van megérdemelt pénz. Ez az enyém. Van meg nem érdemelt pénz. Ez rendesen a másé. Van olyan is, amelyiken, ülnek. Mintha a pénzt egyenesen arra találták volna föl. Van olyan, amelyet szórnak. Rendesen el is szóródik mind. Van, amelyik üti a kezet, ez a Judás pénze. De v^n olyan is, a melyet odaadunk másnak és magunk leszünk gazdagabbak tőle. Ilyen a szegény özvegy két fillérje, a perselybe dobott fillér, az alamizsna. Mind, mind pénz, igazi valódi pénz. Még az is, amelynek minden garasát már-már pirulva fogadjuk apánktól . . . Aztán van pénz, amelyik tulajdonképen nem is pénz, de játékszer, mint a hintaló, az ostor, a katonacsákó, a trombita. Ez azoknak a pénze, akik nem keresik még meg, nem mintha nem kereshetnék meg, hanem kapják a papától, a mamától és szórják hangosan, gangosán mintha az ő pénzük lenne az a pénz igazában. Pénz ? Nem is pénz ! Csak papir- csákó, hintaló és trombita. A boszú. A történet színhelye egy vidéki város postahivatala. Belép a szobába egy ur és a rács ablakánál egy tiz- filléres bélyeget kér. A postatisztviselő szolgálatkészen átadja a kívánt bélyeget és barátságosan kérdezi : — Nem parancsol talán posta- utalványt is ? — Köszönöm, most nem kell. — Talán pár darab újfajta levelezőlappal szolgálhatok ? — Egyelőre elhasználom a régieket. — Nem akarna belépni a postatakarékpénztár tagjai közé ? — Sajnálom, nincs fölösleges pénzem. — Hát postai fuvarlevélre nincs szüksége ? — Most igazán nincs, ha kell, majd átküldők érte. — De legalább fizessen elő valamely képes újságra. — Éppen eleget adok már ki előfizetésekre. — Na jó, de talán akad beszélgetni valója a szomszéd városban, most éppen szabad a vonal, azonnal összeköthetem a telefonállomásokat. — Most nem lehet, várnak odahaza . . . Ezzel a bélyegvásárló ur gyorsan eltávozik a hivatalból. A postafőnök, aki a beszélgetés kezdetén észrevétlenül a szobába lépett és végighallgatta a párbeszédet, odalép a tisztviselőhöz és igy szólt hozzá: — Ki volt az az ur és hogy jut önnek eszébe a feleket ily módon zaklatni ? A tisztviselő csöppet sem jön zavarba és nevetve világosítja fel főnökét. — Az az ur borbélyom volt, aki valahányszor borotválkozom nála, mindannyiszor agyonzaklat kérdéseivel, nem akarok-e arcmasszázst, hajvágást, hajmosást, illatszereket, pipereszappant, bajuszkötőt stb., noha már százszor megmondtam neki, hogy hagyjon békében. Most legalább tudja, hogy mit tesz az, ha embert fölösleges kérdésekkel ostromolják. Remélem, hogy most már felhagy rossz szokásával . . . Japán reklám. A fölkelő nap birodalmában épen olyan lázas versengés folyik a kereskedők közt, mint Európában, s ott is nagy súlyt fektetnek a reklám- csinálásra. Ezen a téren mindegyik ötletesebb igyekszik lenni a másiknál. Legalább is ezt bizonyítja az a hirdetés, amely egy tokiói lapban jelent meg és amelyben egy japán könyvkereskedő igy csalogatja a vevőket : — Üzletem előnyei a következők: 1. Az árak olyan csekélyek, hogy csekélyebbek már nem is lehetnek. 2. A könyveim olyan elegánsak, mint egy énekesnő. 3. Nyomásuk tiszta mint a kristály. 4. A papírjuk tartós mint az elefántbőr. 5. A vevőkkel olyan udvariasan bánunk, mint a konkurráló gőzhajótársaságok az utasokkal 6. A szállítás gyors, mint az ágyúgolyó. 7. A csomagolást épen olyan gonddal végezzük, mint amilyen gonddal helyezi szekrénybe a szerelmes asszony az ura ruháját. 8. Azok a fiatalemberek, akik sűrűn fölkeresik üzletemet, szelíd, szorgalmas emberek lesznek és gazdagon nősülhetnek. 9. Üzletem többi előnyeit lehetetlen szavakkal kifejezni!! Tessék személyesen tapasztalatot szerezni róluk! Őfelsége névünnepe. Szombaton volt Assisi Sz. Ferenc ünnepe, mely egyúttal Őfelsége, I. Ferenc József királyunknak is névnapja. Ez alkalomból szombaton d. e. 9 órakor a főszékesegyházban ünnepi istentisztelet volt, melyet dr. Csernoch János hercegprímás végzett fényes asszisztenciával. Az istentiszteleten a vármegye és a város főbb tisztviselői diszmagyarban jelentek meg, valamint képviselve voltak az összes helybeli állami hivatalok, a katonaság, a pri- mási és a főkáptalani tisztikar stb. A főszékesegyházi énekkar a mise végén a Bogisich—Jókai-féle „Király- himnuszát énekelte el, melynek lélekemelő dallamát a misén jelenvoltak állva hallgatták végig. Délben a pri- mási palotában 60 terítékű diszebéd volt, melyre a főkáptalan tagjai, a helybeli gyalogezred törzstiszti kara és a hatóságok fejei voltak hivatalosak. József kir. herceg Esztergomban. Őfensége József Ágost királyi herceg fia, József Ferenc főherceg szombaton, folyó hó 4-én reggel városunkba érkezett Bogisich Mihály c. püspök, praelátus kanonok látogatására. A főherceg viszonozta ez alkalommal azt a látogatást, melyet Bogisich püspök nemrégiben Kista- polcsányban tett. A kitüntető vendéglátás csak késő délután ért véget, midőn a főherceg szívélyes búcsú- vétel után a hercegprímás kocsiján Párkánynánára hajtatott és az 5 órai gyorsvonattal elutazott. Október 6. Az aradi 13 vér anu kivégzésének szomorú évfordulóján, mint eddig minden évben, úgy az idén is gyászistentisztelet lesz a város kegyúri templomában, mely hétfőn délelőtt 9 órakor kezdődik. A gyászmisére az összes hatóságok meghivattak és jelen lesznek azon a városi iskolák növendékei is. Balás püspök városunkban. Sipeki Balás Lajos, rozsnyói püspök tegnap délután városunkba érkezett és régi barátjánál, dr. Kiinda Teofil, prel.-kanonoknál szállt meg. Innét Vácra utazik. Dr. Pacséri Károly — királyi tanácsos. Dr. Pacséri Károly, Esztergom vármegyei kir. tanfelügyelőt, lapunknak is jeles munkatársát, ismét szép kitüntetés érte. Őfelsége a király ugyanis érdemeinek elismeréséül f. évi szeptember hó 18-án, Ischlben kelt magas elhatározásával királyi tanácsossá nevezte ki. Csak nemrégiben helyeztetett dr. Pacséri a VI. fizetési osztályba, mit annak idején megirtunk és most jóleső örömmel számolhatunk be a legfelsőbb helyről jött újabb kitüntetés híréről is. A számos gratulálókhoz mi is a legőszintébb szívvel csatlakozunk. A polgármesterek nagyváradi kongresszusáról Vimmer Imre polgármester és Osváth Andor városi főjegyző már visszaérkeztek. A kongresszus határozatainak végrehajtására egy állandó bizottságot is szerveztek a tanácskozó polgármesterek, melynek egyik tagjául Vimmer Imrét is megválasztották. Halálozás. Az esztergomi szent Ferencrendi zárdának egy régi tagja, Oravszky Cecílián testvér hunyt el csütörtökön életének 66.-ik, szerzetességének 36.-ik évében. Temetése szombaton délelőtt volt nagy részvét mellett a belvárosi temetőben. Kiküldetés. A Múzeumok és Könyvtárok Orsz. Bizottságának folyó hó 4.-én és 5.-én Sopronban tartandó közgyűlésére a főkáptalan Ke- ményfy Kálmán sztszéki ülnök, vízivárosi plébánost küldötte ki a főegyházmegyei könyvtár képviseletében. Tánctanfolyam. Az Esztergomi Kath. Legényegyesület pártoló tagjainak felnőtt gyermekei és rendes tagjai számára tánctanfolyamot rendez, mely október 7.-én (kedden) este 8 órakor kezdődik és november 22.-én végződik. A tanfolyamon résztvevők 14 K tandijat tartoznak fizetni. A dij az első tanítási estén fizetendő. Jelentkezni lehet ma, október 5.-én délután 3—6-ig az egyesület helyiségében. A tanítási idő kedden este 8—10-ig és szombat este 9—11 óráig tart. Miniszteri leirat a vízvezeték és a csatornázás ügyében. A magyar királyi belügyminiszter leiratot intézett a városhoz, melyben a Bottyán János-utcai csatornázás ügyéből kifolyólag az árvízvédelmi munkálatokkal kívánja összekapcsolni Esztergom város egyre vajúdó csatornázását. A miniszter e leiratában elrendeli, hogy a város készíttesse el az általános és részletes csatornázás tervét, még pedig olyképen, hogy az a most folyó árvédelmi munkálatokkal és a már megépített főgyűjtő csatornával teljes összhangzásban legyen s ezzel együtt egészet képezzen. A vármegye törvényhatóságát pedig kéri miniszter, hogy a várost ezen nagyfontosságu ügyben tőle telhetőleg támogassa. A leirat többi része a részletes csatornázási tervek kivitelére vonatkozólag tartalmaz szakszerű utasításokat. A leirat és az ügy bővebb ismertetésére jövő számunkban még rátérünk. A munkásbiztositás reformja. Jelentettük, hogy a kereskedelemügyi miniszter eltökélt szándéka, hogy a munkásbiztositás rendszerét megváltoztatja és az ország közvéleményének kívánsága szerint uj törvényjavaslatot készíttet. A nagy eréllyel megindult előkészítő munkálatból némileg következtethetni lehet az uj törvény szellemére. A kereskedelemügyi kormány megbízásából György Endre valóságos belső titkos tanácsos és Méhely Kálmán, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetségének vezértitkára Angliába mennek. György Endre, Lloyd George által alkotott munkásbiztositó intézményekről expozét csinál a minisztérium részére, Méhely Kálmán pedig a minisztérium által kijelölt több szakkérdésre fog tapasztalat alapján beszámolni. Az állami munkásbiztositási hivatal elnöki tisztsége igy természetesen betöltetlen marad. Egy beteg sertés miatt. Az esztergomi rendőrkapitányság azon ítéletét, mely szerint egy beteg sertés
