Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 77. szám
1913. október 2. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 höz, vagy jobban mondva me- lencéhez, hogy megszoptassa gyermekét olyan tejanyaggal, mely tápláló erejét sovány krumplilevesből, vagy savanyú paprikából merítette. Az úrinő harminc éves korában a női testforma teljes ki- fejlettségében pompázik, — a parasztasszony sokszor 25—30 éves korában fonnyadt, fogatlan öregasszony, lestrapálja az erős munka. Csoda e ha ez a szegény asszony, aki gyermekei táplálására és gondozására volna hivatva, a kenyérsütéstől kezdve, a főzésen, nagymosáson végig, gondozza a baromfiudvart, tehenet fej, disznókat hizlal, gyomlál, kapál, gyűjt, sőt kaszál is, baromi munkát végez, amellett olyan lakásban él, hogy hamar, gyorsabban roggyan össze, mint az úri nő, aki ezernyi kényelemben él. Az ilyen asszony hogy is szülhessen életrevaló, egészséges gyermeket ? Aztán ott van az apa, a nyomorúságán, rossz termésen, kevés földön, a rossz napszámon kesergő apa, aki alkoholmámorban akar feledni. Bebizonyított dolog, hogy a született abnormis, satnya gyerekek számát az alkohol szaporítja. A tuberkulózis, a skrofula azért van egyre növekvőben, mert az apák gyakran néznek az üveg fenekére; és erre a módot éppen az állam adja, a derüre- borura osztogatott ital mérési engedélyekkel. Az állam ezt nem akarja ként elfelejted a nagyvilág átkait. Aztán, ha úgy akarja a jóságos Isten, keresünk valami derék, szorgalmas leányt . . . Nem igy akartam én, hanem ha a sors másképpen végezte el, ám legyen. Isten ellen ne zúgolódjunk, fiam ! A rongyos ember hálateljesen csókolta meg az anyja kezét s arra gondolt, hogy mennyire nem érdemes erre a nagy szeretetre. A megígért boldogságra is gondolt s kedve lett volna keserűen felkacágni. Ösz- szedült világ az ő világa ; hit, remény, boldogság, minden e romok alá temetve. Csak szomorú emlékei, kisértő rémei vannak, melyek gyötrik, marcangolják s nincs isteni erő, amely el tudná némitani, el tudá altatni e visszajáró kísérteteket. — A véred is lecsitul idővel. Olyan derék, egyszerű falusi ember leszesz, mint apád volt. Meglátod, milyen boldogok leszünk ! — Nagyon boldogok! — mondotta a rongyos ember s szemében különös, csodálatos fény derengett. Az öreg tisztelendő felállt s poharát magasra tartva, beszélt a tékozló fiúról, aki megtért és istenes, boldog ember lett belőle. A vendégek kocintottak és ittak a megtért fiú egészségére, mert a példa olyan volt, hogy mindenki megértette. Juliska is kocintott s pillanatig melegen, édesen nézett rá, aki úgy kívánta volna, hogy gyűlölje átkozza inkább ! Ez a nemesség tőrdöfés volt a szivének. elismerni, legalább ezt mutatja a fogyasztási adó egyre növekedő összege. Még csak enyhíteni sem akar cselekedetein, ha egy-egy fedél alatt annyi kis gyermek tartózkodik, hogy a munkában lévő szülők kicsiny gyermekeiket sokszor pöttömnyi gyerek őrizetére bízzák, akik maguk is gondozásra szorulnak, s nem tudják, mit tegyenek a hirtelen megbetegedett gyermekkel. Számos gondozatlan gyermek kapja meg a difteritiszt, a vörhenyt, a kanyarót, a vérhast és mire a munkából hazatérő anya észreveszi a komoly veszedelmet, rendszerint az egész ház, sokszor az egész község meg van fertőzve. Az állam nem állít kellő számban ovodát, ezáltal maga is elősegíti a gyermek halálozási szám ily gyors szaporodását. A statisztika az ő világos, igaz számaival többet mond minden színes mondatnál. Az 1911. evben Beregmegyében ezer halottból 7 éven aluli 547 volt. Nagyküküllővarmegyében ezer halottból 7 éven aluli gyermek volt 345, Baranyában 410, Krassószörényben 351, Szabolcsban 544. Csak egy-két vármegye adata ez, mert úgy gondoljuk, hogy e számokat felvonultatni szinte fölösleges, elég hivatkozni arra, hogy Magyarországon 7 éven aluli gyermekekből ötvenezer hal meg. A staiiszúka bizonyítja, nem az újságíró fantáziája állítja ezt. — Boldog vagy, igazán boldog, Juliska ?--- Az vagyok. Köszönöm Istenemnek ! — És amit nem tudott elmondani a szó, elmondta a Sámson Gergelyre vetett édes, lángoló tekintet. És ez a tekintet is úgy, de úgy fájt a megtért fiúnak. Nemsokára pihenni tértek. A rongyos ember fáradt volt. A kertre nyíló kis szobában vetettek neki ágyat, úgyis az ő szobája volt hajdanán. Bucsuzáskor melegen, fájdalmasan csüngött a szerettein. — Áldjon meg az én Istenem ! Bocsáss meg, — mondotta Juliskának. Nyilván arra a fájdalomra célzott, amelyet eltávoztával okozott a szivének. Anyja elkísérte, gyertyával a kezében s melegen betakargatta, ahogy valamikor régen, kis gyermek korában. Pedig meleg nyári éjszaka volt. Az égről olyan édesen világoltak alá a csillagok. Alig tudtak elszakadni egymástól, úgy sírtak-ritak egymás keblén. Az örömtől, vagy mitől . . . Reggelre kelve a szegény ember nem volt sehol. Délfelé meghozták a hirt, hogy a kercsedi tóba ölte magát. — Nem megmondtam? Az a táncoló fényoszlop mindig szerencsétlenséget jelent! — siránkozott Zsuzsi néni. — Rossz volt a vére, hiába! — jegyezte meg a főtisztelendő ur s nyomban leült, hogy megírja a szomorú halotti prédikációt . . . Oh, ha az az ötvenezer gyermek meg tudna szólalni, avagy csak meg látnák azok, akik hisznek abban, hogy Magyarországon valaha harminc millió magyar fog lakni ! Ahol így arat a halál a fiatal emberanyagban, ahol úgy pusztít a tüdővész, mint itt, — ott merész álom az a meleg epekedés, hogy itt harmincmillió ember lesz ! Gazdasági, szociális és kulturális intézményeket teremtsenek első sorban, akkor Magyar- ország közegészségügyi viszonyai is javulni fognak, de ebben a mai állapotban, a mai kormányzati rendszerben nem remélünk semmi javulást, itt a pénz ágyúkra, fegyverekre kell, ami az ember életét kioltja, nem amelyik megmenti! Medicns.- TOLLHEGGYEL | % ____________________._____i? Am it nem lehet elhallgatni, mert kiböki a könyökünket, annyira érdekes ; megzötyögtet bennünket, annyira nevettető ! . . . De nem ám a szombati heka- tombé érdekes amely tulajdonképpen utánzása volt a bibliai király lakodalmának, amennyiben tudniillik az urakat házalva könyörögték, a nemzetbélieket pedig valósággal az útszéleken fogdosták hozzá össze (s még igy sem tudtak túladni a 150 darab ingyenjegyen!). Nem is a bölcsen áldomásba foglalt „beszámoló“ készt bennünket indiszkrét nevetésre, mert hiszen a képviselő úr teljes komolysággal szavalta el a vacsorái lelkes hangulatban levő munkapárti-koszorúnak : mi mindent szavazott meg eddig lelkiismeretfurdalás nélkül és mi mindent fog még a jövőben ugyancsak jelki emóció nélkül megszavazni. Oh ez a beszámolás és tájékoztatás kétségkívül nagyon komoly politikai eseméuy volt 1 Hogy a résztvevők is mennyire ko molyán vették, mutatja a következmény : a párt némely oszlopai csak világos reggel szállingóztak haza a „nemzeti munká“-ból. (A rossz nyelvek szerint egyesek bele is betegedtek, annyira megerőltették magukat !) Egyébként a rövid múltú (remélhetőleg ugyanily jövőjű!) s máris dús érdemű ünneplő párt másként is megmutatta, hogy komolyan akar fellépni, ha már egyszer fellép : a városba egész kis csapat csendőrt vezényeltetett be, kik szombat este teljes fegyverzetben mord tekintettel járták uccáinkat, gyanakvóan nézegetve végig minden férfiút, ki nem volt ünneplőben. Lojálisán el kell ismernünk, hogy ez a hadi készenlét egyrészt nagyban hozzájárult a „beszámoló“ vacsora komolyságának emeléséhez, másrészt harmonikusan beleillett a párt országos módszerébe. De miért is beszélünk itt magáról a zajos eszem-iszomról, mikor az éppen nem volt érdekes 1 Legjobb s legméltóbb ráborítanunk a feledés megérdemelt szemfödelét! Szóljunk inkább arról, aminek nagyobb ingere van az idegekre, ami mosolyt csal az ember arcára, ami megmozgatja nevető idegeit. Nos hát ilyes járuléka is volt a „beszámolónak.“ Mi tűrés-tagadás, a nagy előkészületeket tett fogadó bizottságot némi kis blamázs érte. Tudniillik merészet és nagyot gondolt : fölkérte a „jövő emberét“ fényemelő szives megjelenésre ; s reménytől dagadó kebellel vonult ki a fogadására, eleve is kéjelegve abban a gondolatban, mekkora dicsőség fog háramlani az esztergomi munkapárti-korifeusokra, mikor majd a megjelenendő „nagy férfiú“ tőlük körülvéve teszi súlyos politikai kijelentéseit. Az ország meg fog rendülni, s a helyi ellenzék szemük láttára válik párává! A titkos gomblyuk-fájdalomnak is vége lesz, mert a „jövő nagy férfiá“-nak mi egy kis Vaskorona-, vagy Ferenc József-rend kieszközlése (a kir. tanácsosságról ne is beszéljünk !)...! Hogy a fogadó bizottságból egy érdemdús pártoszlop se hiányozzék, hazajött Ü is, a nagy Ödön, kinek önzetlen hazafiúi érdemei legelőször nyerték el maradandó jutalmukat a kockakövek birodalmában. Így kiegészülve, a párt vezető kezének (melynek minden parolája nagy bankót jelentett a legutóbbi választásokon !) irányítása mellett elindult a bizottság az állomásra. Láttuk a felvonulását. Egy diadalmas hadvezér kísérete nem vonulhatott volna fel ragyogóbb arcokkal, mint ők! A tiz kocsiból egy csatát nyert vezérkar büszkesége tekintett le reánk, némán kiáltva: Majd meglátjátok, mi fog következni! . . . No és valóban megláttuk, mert tanúi voltunk a primási palotából való visszatérésnek is. De mily nagy változáson ment ekkorra keresztül a tisztes fogadó bizottság ! Az arcok elborultak, az orrok megnyúltak, s az imént oly büszke tekintetek már a kocsik fenekére meredtek. Hogyan ? Mi történhetett itt ? — kérdeztük kárörvendő nevetésre fakadva. — „Csak a mienk jött meg; a várva-várt nagy ember elmaradt!“ Akkor hát keresztet vethetnek mind jelen, mind jövő dicsőségükre, no meg a „közpályán szerzett érdemek“ keresztjeire is! Vége, vége . . . Beteljesedett tehát a nagyzásnak legméltóbb bűnhődése, a nevetséges- sélétel: hegyek vajúdtak és — egérke született ! Úgy—úgy. A hercegprímás hazaérkezése. Dr. Csernoch János hercegprímás vasárnap este dr. Lépőid Antal primási titkár kíséretében hazaérkezett városunkba. Útjában bajcsi gazdaságát látogatta meg és szombaton ottani villájában tartózkodott. Októberi ájtatosságok. Egész október havában tartandó rózsafűzér ájtatosságok a főszékesegyházban, a város kegyúri templomában és a vízivárosi templomban naponkint este 6 órakor tartatnak. Vasárnapokon azonban a főszékesegyházban és a vízivárosi templomban d. u. 4 órakor kezdődnek ezen ájtatosságok. Tanulmányi kirándulás. Az esztergomi főgimnázium VII. és Vili. oszt. tanulói Szekeres Bónisnak, a német nyelv tanárának vezetése alatt vasárnap délután megnézték Wagner Richárdnak „Lohengrin“ c. operáját a budapesti Népoperában, mert ezen operának tárgya a két osztály német irodalmi anyagának nagy részét képezi. Eljegyzés. Fried Sándor leányát, Friduskát Nánáról eljegyezte Garai Jenő Szombathely.
