Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 8. szám
1913. január 26. ESZTERGOM és VIDÉKE3 fel akarják helyezni, akkor fors- lagerral fúrják ki a falat. A fotelt soppunggal töltik ki; azután rápikkirozzák a szövetet; a gurtnirci fédergrundot helyeznek ; a levarrást durrsnirózzák; a körül varrás helyett garnir óznak. A cipész műhelyben azt halljuk, hogy még a kis falusi suszterinas is a folnerungot kéri; ha fényesíteni akar; ampasszal dörgöli a cipő sarkát; a kaptafát meg laszcigerrel húzza ki. A mester knajbbal vágja a bőrt, s falcfogóval húzza a fára. A szeget bejcanglival húzzák ki ; a talp szélére stofferral hamisítják az öltést; a kócot abné- merrel vágják le. A szabász csusznejderrel vágja a bőrt; s ha kése eltompul, vettsteinon köszörüli meg. A szabó klapni-fán vasal, de glanc-párnán is ugyanezt teszi. A fércet frimmel húzza ki. A zsebfedő az ő nyelvén : bátni. Ha a posztó két szélit visszájáról összevarrja, akkor stircel. Szabó nyelven a ruha széle : kant. Ha ezt kézzel varrják, akkor durknádolnak A nadrág aljának föl varrása : kr ej estik Ha a kabátszél nincsen tűzve, akkor a kantot hollal készítik. A mellényzseb ; lejsztni. Stb. Igaz, hogy a magyar mesterember ezeknek nagy részét már annyira megszokta, hogy alig érzi idegen voltukat; de azért mégis annyira kirínak a magyar beszédből, hogy a régi szokásnak megváltoztatása mindenképpen kívánatos. AM. Tud. Akadémia éppen most adta ki frecskay János 35 évi munkásságának eredményét : a Mesterségek szótárát, melyben a megnevezett nyelvtudós 50 mesterségnek leírását és szókincsét egyesitette. A rengeteg számmal befurakodott német műszavak mellé mindig odateszi azon megfelelő jó magyar szót, mely az idegent pótolhatja. Kívánatos volna, hogy Frecs- kay szótára minden valamire való magyar mesterember kezében meglegyen. Mivel azonban ez — sajnos — az árának nagysága (24 K) miatt alig remélhető, az ipartestületeken és ipariskolákon lenne a sor gondoskodniuk róla, hogy a fiatalabb iparos nemzedék e szótárból a maga szakjának szóló tanulságokat elsajátítsa. Váljék már egyszer a magyar iparosság nemcsak érzésben, hanem nyelvben is egészen ma gyárrá! ++ -*♦ ♦*- ♦*- -* Farsangi rovat. Libádkongtól—Nánakingig. — Napló töredék. — Irta : Lévay Sándor. A cim után azt hinnéd jámbor olvasó, hogy a távol kelet bűbájos világát ezerféle változatú pompájával, buján tenyésző virágaival s ragyogó tollazatú madár seregével fogom kitárni lelki szemeid elé. Annak a világnak, hol a napnak, hol a fénynek nincsen árnya, s hol nar- dusz illattal terhesült a lég, s mig az esthajnali szellő lágyan, szelíden ringatja a lótus leveleit, álmozodó kolibrit, örök tavaszról, bűvös álmokról, soha el nem múló édes szerelemről, olthatatlan vágyakról zengi dalát rejtett fészkén a csalogány. Pedig csalódok Utam, amelyről írni fogok; s amelynek emléke még most is végig nyilallik olykor tagjaimban fönséges, kopár, kultúrálatlan területen vezetett keresztül, melyen ha itt-ott némi vegetatis nyomai látszottak is, az inkább a föld természetes ős erejének folyománya. Az út eleinte kissé lejtős, még később halmokkal tarkázott völgy, hol már a kultúra némi nyomai látszanak, mert az özönvíz utáni sártenger emberi kezektől emelt földsáncok közé szorítva, mint egy elnyeléssel fenyegető óriás kigyó csillám- lik előttünk végig a tájon. Hajnali négy órát jelzett Libád- kongban a kakas, amikor két evet- nyi lóformáju és szörzetü bizonytalan állattól mozgatott, egy a magyarok bejövetelére emlékeztető, tibeti jellegű szekérnek gúnyolt alkalmatosság megállt házam előtt, azon célból, hogy a körül-belül egy órányira fekvő Nánakingig elvigyen. Felkészülve a hosszú útra, magamat a szükséges ruházattal és élelemmel ellátva helyet foglaltam a járműben, miközben kísérőm készültségem alapos vizsga után figyelmeztetett, hogy ily bizonytalan ki meneteléi útra fegyver nélkül elindulni egyenlő az elpusztulással és csak az kísérelheti meg puszta kézzel végig szenvedni ez utat, aki vagy leszámolt az élettel és boszút akar állni hitelezőin, vagy megakarja örvendeztetni képzeleibeli örököseit. Néhány ostorcsattanás, bátorító rikoltozás után végre elindultunk Utunk az úgynevezett Delelő mellett vezetett el, melynek alján meghúzódó száraz fák égfelé meredő csupasz ágaikkal úgy nézték ki a hajnali szürkületben, mint valami kisértetek. És bár szellő se rezdült, az ágak néha mégis mintha mozogni látszottak volna, sört o lykor egy-egy riadt madár rikoltás is belenyilalott a hajnal végtelen csendjébe. Kísérőm szerint a vidék ragadozói itt szoktak éji pihenőre szállni, s a fák tövében szétszórt csontok és különféle tollazatok után a vidék madár világáról faunájáról a megfelelő ké pet alkothat magának a legrigoriozu- sabb természetbúvár is. S a mig a mind jobban és jobban megélénkülő fák ágait szemlélgettem, kocsink egyet zökkent s a keréknek gúnymit gömbölyű talppal és küllőkkel ellátott bizonytalan formájú valami, kocsisom állítása szerint a zökkenés folytán a kátyúban maradt. Kavaszom azonban hosszas műszaki vizsgálódás után megállapította, hogyr ez a kerékféle jószág már akkor is az elmúlás jeleit hordozta magán, amikor a kovács műhelyéből kikerült, mert valami szu nevezetű féreg elűbb jelentette be nála nem is annyira a tulajdon, mint a holtig tartó haszonélvezeti jogot, mint a kocsisunk órákig tartó té- pelődés, tipegés és tapogatódzás után, kísérőm a kocsis segédkezése mellett a kereket egy kiálló száraz ág helyettesítésével pótolta. Mi közben kocsisunk érthetetlen morgás szerű, itt-ott fellobbanó kifakadásai- tól reszketett a lég, melyet a vidé ken nemzeti sajátságainál fogva ősi virtus hagyományaként káromkodásnak neveznek. A sötétség lassan oszladozni kezdett, s kelet felöl a hajdani erdők nyomait magán viselő váltakozó hullámzásu halmok felöl a kelő nap sugarai kezdték bearanyozni bizonytalan vegyülékü, hígra eresztett föld keverékkel kivert utunkat, amely több diluviális korra emlékeztető alkotmányon keresztül vezetve lassan az úgynevezett műszakilag kiépített sártengerbe torkollik, mely, hogy műszaki kezelés alatt áll, mutatják az itt-ott kiálló kövek s az úttestre halmazod földsáncok. Később nehogy a közlakosság az utazások eredeti ősi jellegéről megfeledkezzék, szent hagyományként a mennyei csatornák alá hulló eső tömegével lett szilárdítva. Sarat-sárra hánynak, halmoznak és ezt úgy hívják, közút. Az ily utakon való utazás egyenlő az irtatlan őserdők rengetegeiben való tévelygéssel, mert mig ott a természet ősi vadságával kell küzdeni a cultur embereknek, addig a vicinális utakon való utazás annyira bizonytalan, hogy még a legtapasztaltabb utazó sem tudja, hogy az őszi vagy téli napokon csolnakon vagy járművön-e a legcélravezetőbb az utazás. Az aeroplán fájdalom még nagyon kezdetleges, vagy ami fő, nagyon költséges és bizonytalan is. Alig lottyantunk bele a természet által műszakilag fenntartott sártengerbe, mely a rajta himbálodzó jármű alatt egy egész tisztes távolságban hányta a hullámgyűrűket, kénytelenek voltunk újra megállani, mert egyrészt a jármű előtt a sárban úszó s a sártól felismerhetetlen mozgó valamik fújtatását hozta kocsisunk javaslatba, másrészt a hosz- szú út alatt mi is megéhezve hozzá fogtunk a magunkkal hozott élelem elfogyasztásához. (Folyt, köv.) HÍREK. Farsangi naptár. ján. 2G-á i. Esztergomi Kereskedő Ifjak Önk. Egyesületének műsoros táncestélye a Fürdőben. ,, 26-án. Az Esztergomi Keresztény Szocialista Epitőmunkások Csoportjának szinielőadással egybekötött táncmulat-ága a Magyar Királyban. Febr. 1-én. Rendórbál a Fürdő nagytermében. ,, 2-án. Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött tánc- mulátsága a Fürdőben. „ 2-án. A Szentgyörgymezői Kath. Kör tréfás estélye saját helyiségében. ,, 2-án. Táncmulatság a Belvárosi Olvasókörben. „ 4-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban. Esküvő. Fényes esküvő színhelye volt tegnap délben a vízivárosi plébánia templom. Ekkor vezette ugyanis oltárhoz Seyler Ilonkát, Sey- ler Vilmos főkáptalani urad. főszámvevő kedves leányát Réger Dezső, a főkáptalani gőzfürdő bérlője. Az uj párnak sok boldogságot kívánunk ! Vaszary Mihály távozása. Vaszary Mihály ny. hercegprimási jószágigazgató családjával ideiglenes tartózkodásra Budapestre költözött. A közeli napokban azonban ismét visszatér városunkba búcsúlátogatásokat tenni. Vaszary a tavasz folyamán Keszthelyre költözik végleges tartózkodásra. Bírói kinevezés. A hivatalos lap pénteki száma közli, hogy Szlávy Elemér dr. ógyallai kir. albiró, aki Esztergomban a járásbiróságnál huzamosabb ideig volt jegyző s innen is került Ogyallára albirónak, járásbi- róvá lett kinevezve. Adományok. A Sz. Erzsébet egyesület szegényeinek újabban a következők küldtek adományokat : Graeffel János kanonok 100 kor. dr. Janics Imre 10 kor. Reitter Alajos 5 kor. Kemény Lajos, özv. Niedermann Pálne 4—4 Varga Kálmán 2 kor. Fogadják az egyesület hálás köszönetét ! Halálozás. Nyitray Ferenc föld- birtokos, Barsvármegve törvényhatóságának és Léva város képviselőtestületének tagja, f. hó 22-én életének 85-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 23-án volt nagy részvét mellett. Kereskedőink ma esti bálja, — az előjelekből Ítélve — a farsang legfényesebb báljának ígérkezik. Ritka élvezetet fog nyújtani az ott megjelent közönségnek a vonzó es változatos műsor, melyben a legjobb műkedvelők fognak szerepelni. Különösen egyik fénypontja lesz a műsornak Wilheim Rózsika úrleány, fővárosi énekművésznő fellépte. Másik vonzó szám Marosi Ferencné úrnő ismert művészi zongorajátéka, mely- lyel már többször elragadtatásba vitte a közönséget. Műkedvelőink égiszén két új csillag jelent meg, kik ma fognak először bemutatkozni a közönségnek egy kedves dialóg előadásában, melynek szereplői Lindt- 11 er Ella és Klement Irénke úrleányok. Majd pedig Henning Árpád tárogatószólói cigánykisérettel, Borús Endre hegedűjátéka, kit ifj Buchner Antal, főszékesegyházi karnagy fog zongorán kisérni s végül Jedlicska István kupiéi Takách Gyula zongora kísérete mellett, fogják szórakoztatni a közönséget. Valóban megérdemli ez a fontos missiót teljesítő egyesület, hogy városunk társadalma pártfogásba vegye. „Ébredés“ nyomdász dalkör gyásza. Gyöngyösi Sándor, a városunkban előnyösen ismert nyomdász dalkör alapitója és elnöke f. hó 20- án Budapesten elhunyt. Temetésén, mely f. hó 22-én volt a rákoskeresztúri temetőben, a fővárosi nyomdász- ság nagy számmal vett részt. Adomány az Árpád szoborra. Munkács város közönsége a honalapító Árpád emlékére szobrot állíttat,
