Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 72. szám

1913. szeptember 11.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

vagy a kérlelhetetlen viszonyok nem sürgetik, — lehetőleg takarékoskodni kell. Már pedig magyar viszonyok szerint a kiagyagozott trágyagödrök mindeddig még megfeleltek a kisgazdák szükségleteinek s igy a nálunknál vagyonosabb es nagyobb kisgazdatársadalommal bíró vármegyék sem sürgették a kövezést, már csak azért sem, mivel ez sokhelyütt kő hiányában keresztül sem vihető.

A Gazdasági Egyesület beadványa részletesen kifejti az okokat, melyek ezen intézkedés hatályon kívül való helyezését követelik s ezért a beadványt, mely dr. Perényi Kálmán alispánhoz van intézve, a következőkben egész terjedelmében hozzuk:

Nagyságos Alispán Ur!

Értésünkre esett, hogy a járási hatóságok oly irányú rendelkezést tettek a községekben, hogy minden gazda kikövezett trágyatelepet készíttessen.

Az Esztergom vármegyei Gazdasági Egyesület ma tartott választmányi ülésén foglalkoztunk e kérdéssel és mint a gazdasági érdekek képviselete elhitároztuk, hogy feliratot intézünk a vármegye törvényhatósá gához, melyben figyelmeztetjük ezen intézkedés céltalan és gazdáknak kárt okozó voltára.

Ha a trágyakezelést országszerte megfigyelni mélióztatik, úgy tapasztalni fogja Nagyságod, hogy nagy á talánosságban a talajba ásott többé- kevésbbé szabályos négyszögalaku agyag gödör szolgál települ, mig nagyon kis mérvben s általában csak nagyobb uradalmaknál található falazott vagy betonnal készült telep. De igy van ez a külföldön is azzal a külömbséggel, hogy a trágya összerakása, kezelése gondossabb.

Méitóztatik ebből látni, hogy az agyagba mélyeztett trágyatelep, ha a kezelés gondos, úgy céljának megfelel és hogy gazdaságilag véve a dolgot nem a kőkirakás, hanem a gondos összerakása, naponkint kihordott trágya szorgos elegyengetése, a szélén mutatkozó trágyalé fellapátolása vagy törek, söpredék tőzeggel való felitatása és a trágyatelepre felhányása az ami fontos.

Úgy sejtjük, hogy a kérdés a folyó évi rendkívül esős időjárás során került szóba, miután a gazdák udvará ról a tömérdek sok viz az udvart végigmosva, bizony a trágyától is színesen folyt ki. De valljon e tekintetben különleges intézkedés indoka fennforog-e akkor, amikor patakok folyamokká áradnak, megyékre terjedő áradást okoznak a völgyekben ? Kívánható-e hogy ilyen elemi csapás során az követeltetnék a falu népétől, hogy a mértéken túl is óriási esőzés mellett viz ne folyjon ki az udvarából s hogy a telep és udvar hulladéktól még csak színes se legyen. Ezt még akkor sem érnénk el, ha födött trágyatelepeket építenénk

ami ismét tűzbiztonsági szempontból tenné bonyolulttá a kérdést, eltekintve költséges voltától.

De most már méltóztassék mérlegelni, valljon ha a telepkővel raka- tik ki, várható-e e tekintetben csak a legkisebb változás is ? Hiszen ez még talán annyival kevesebb vizet fog elnyelni, amennyi felületet betakar, még ha peremet adnak is neki, ami különben agyagból is van, mert hiszen a telep kiemelt földje annak körületét megemeli, hiszen egyik is, a másik is ugyanazon céllal készül, hogy a trágya érlelésre alkalmas legyen, aminthogy bizony minden rendes gazda felfogja a normálisan képződött trágyalevet, sőt száraz időjárással sok helyt meg is öntözik a trágyát, hogy a beéredést biztosítsák.

Ebből méitóztatik látni azt is, hogy a trágya nem hordható ki minduntalan a telepről, mert hisz annak az a fontos célja, hogy a termelés fokozására, sőt biztosítására oly érett állapotba hozassák, hogy hatása meg legyen, mert ha szalmaként viszik ki, úgy annak a várt és közgazdaságilag elsőrendű fontossága nagyon figyelmen kívül hagyatnék.

De felemlítjük azt is, hogy nem minden vidék rendelkezik kővel, milyen nehézségbe ütközik itt a követelés teljesítése és legyen szabad itt arra is utalnunk, hogy valljon mit tennének ily rendelkezéssel szemben a tis^amenii és fertővidéki vármegyék, ahol a kőnek nyoma sincs ?

Bizony beérik az agyagteleppel és nem is gondolhatnak arra, hogy a falu népe kőtelepeket építsen akkor, mikor házát is vályog- vagy tömésfalból az ősi földből-alkotja.

Legyen szabad ezek után a törvényhatóság szives figyelmét felhívni arra, hogy a trágyának telepen való kezelése nem azonos a városi szemét kezelésével, mert mig utóbbi esetben úgy egészségügyi, mint tisztasági szempontból lehetőleg minél gyakrabban eltávolitandó a lakóházakból, addig a gazdasági udvar trágyatelepe a gazdasági értékek és szükségletek egy fontos része, amelynek jó kezelése bizonyos mérvű felhalmozást és megfelelő ideig tartó beéredést megkövetel, amit a vármegye köztisztasági és közegészségügyi szabályrendelet I. R. 1. §. b) pontja nem vett figyelembe. De legyen szabad ezek mellett a gazda helyzetét is felemlítenünk. Csapás csapás után gyötri, kínozza a falu népét, mely már a múlt évben későn vethette földjeit, aratását, takarmány szárítását folyton hátráltatta a rendkívüli esős időjárás, gabonája kicsirázott, takarmánya meg- penészesedett, minden termelés kétszeres munkát és költséget igényelt, emellett a folytonos esőzés épületeit rongálta, sok helyt a földjeit elárasz- fotta, legelőjét beiszapolta, állatjait istállózásra, a téli takarmány fogyasztására utalta, szóval kárt kárra halmozott, valljon ily körülmények között nem inkább kíméletet érdemel-e a szegény gazda, mint szigorítást, főleg ha az mint ez esetben kijelentjük, oly követelést támaszt ellene,

mi nem felel meg az országos gyakorlatnak, nem feltétlenül szükséges és költséges munkát okozó dolog akkor, mikor erre másutt elemi szüksége van a gazdának.

Ha ezek mellett figyelembe mél- tóztatik venni a folyton emelkedő közterheket, a családok fiainak hosz- szadalmas katonasor alá vonását, úgy megengedhetőnek méitóztatik találni, hogy egyesületünk, mint a falu népének hivatott érdek képviselője és védelmezője, kérő szavunkat emeljük fel érdekében a törvényhatóság előtt és tisztelettel kérjük, méltóztassék az érintett rendelkezést sürgősen hatályon kívül helyezni.

Néhány szó a női keresk. szaktanfolyamról.

A nőt a természet arra rendelte, hogy családi életet éljen s a természettől reá ruházott tulajdonainál fogva fényt, napsugarat árasszon környezetére, családjára, gyermekeinek élve pedig betölthesse természetszerű hivatását.

Csakhogy az idők természete változott A társadalom átformálódott, a megélhetés mind nehezebbé és nehezebbé vált s igy a fentartas eszközeiért óriásiküzdelem fejlődött ki. Ez volt az oka, hogy a házasságok száma különösen napjainkban annyira megfogyott, ez volt az oka annak, hogy még a családi élet tisztasága is any- nyira megromlott. A nő kezdett eredeti hivatásáról megfeledkezni s hogy a nagyobb romlásnak útját állják, a nők részére is kezdtek mind több és több életpályát megnyitni, hogy — ha már a fenntartás eszközeit a családi életben meg nem találhatja legalább életfenntartásáról gondoskodhassál

Ezt igen sokan óriási társadalmi bajnak hirdetik anélkül azonban, hogy keresnék a baj igazi okát s a segítés lehetőségein is gondolkodnának.

Megindult hát a nő fejlődése s a társadalmi fejlődés eme új ösvényén már majdnem odajutottunk, hogy egyenrangú félnek lássuk a nőt a férfi mellett, aki minden küzdelemből minden téren kiveszi a maga részét s felveszi a harcot a férfivel.

Így történt azután, hogy egymásután nyíltak meg a nők előtt az ipari, tanítói, orvosi s kereskedői pályák. S a gyakorlat azt mutatja, hogy megállották helyüket. A házasságok sem apadtak ezzel, mert az iparos nem vonakodott az iparban képzett nőt feleségül venni, a tanító sem a tanítónőt s a kereskedő sem a kereskedelmi élethez szükséges ismeretekkel biró nőt. Sőt! A női kereskedelmi tanfolyamok szervezetével sem az volt a cél, hogy a gyakorlati életben versenytársak neveltessenek a férfiak mellé ; még az sem lehetett — s nem is az most sem, — hogy az alsóbbfokú kereskedelmi foglalkozásokra olcsó munkaerőt képezzen ki, mert önfentar- tásra utalni a nőt nem egészséges állapot, nem különösen akkor, mikor az hivatása körétől vonja el, hanem igenis a szervezeti szabályzat szavai szerint: „A női kereskedelmi tanfolyamok feladata és célja megadni azokat a kereskedelmi és gyakorlati ügyességeket, melyekre egyfelől a kenyérkeresetre u alt nőknek, mint üzleti alkalmazottaknak, pénz- tárnoknőknek, könyvelőknek, levelezőknek stb , másfelől és különösképen pedig müveit leányainknak, mint a család tagjainak, az apa, vagy a férj üzletében és egyáltalában a vagyonkezelés és háztartás vezetésében szükségük van.“

Tehát a kereskedő-szellem fejlesztése, a javak iránti megbecsülés, a szorgalomra, kitartásra, takarékosságra, nemzeti érzület felébresztésére nevelni, másfelől pedig elsajátíttatni velük mindazon kereskedelmi és irodai szakismereteket, melyekre az életben minden művelt kereskedő nejének s minden művelt háziasz- szonynak szüksége van.

ilyen arányban határozza meg a női kereskedelmi tanfolyamok célját az azok szervezetére vonatkozó 1911. évi július hó 13-án kelt 86.287. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet is.

Hogy ezen célt a maga tisztaságában átérezni és értékelni tudja a mi kereskedő és művelt nem kereskedő osztályunk is, arra nézve Esztergomban azt hisszük senki sem kételkedik. Nagyobb vidéki városainkban majdnem minden helyen működnek ilyen női kereskedelmi tanfolyamok. Erre nézve legyen elég a debreczeni női kereskedelmi tanfolyam igazgatójának 1910—11. évi értesítőben irt szavaira hivatkozni: „Az év- ről-évre jelentkezettek száma oly nagy, hogy minden évben a későn jelentkezők egy részét kénytelenek elutasítani. A tantolyamot végzett növendékek jó része boldog családanya, egy részük pedig bankokban és üzletekben keresi meg a maga erejével fenntartása költségeit.“

íme a női kereskedelmi tanfolyamot végzettek két típusa: a boldog családanya s az önmagát fenntartani tudó nő. A női kereskedelmi tanfolyam céljáról szólva végül még csak annyit, hogy akkor éri el igazi célját, ha növendékeinek leikébe a kereskedelmi szellemet igyekszik beoltani, hogy a jövő háziasszonyába oly jellemet fejlesszen, mely teljessen kiküszöbölje a mai családi nevelés ferdeségeit. Ne a kényelmet s a pazarlást szokják meg leányaink — amint azt, sajnos, a családi életben oly sokszor látják — hanem a javakat csak eszközöknek tekintsék, a meggazdagodás ne legyen cél, hanem csak önkéntes következménye a szorgalomnak, az előrelátó takarékosságnak, rendszeretetnek, pontosságnak és tántoríthatatlan kötelességfudásnak.