Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 71. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. szeptember 11 Úgy van! Az Éggel nem lehet előre kiegyezni. Haragja ellen nincsen biztos fedél ; súgásának idejét lehetetlen eleve kiszámítani. Mindamellett okkal-mód- dal védekezhetünk a természet romboló erőivel szemben is ! Talán úgy, hogy jószágunkat bebiztosítjuk valamely biztositó társaságnál ? — Ez se megvetendő eszköze a védekezésnek. Ámde népünk többsége nem élhet véle, mivel nem bírja fizetni a biztosítás magas dijait. Egyébként is a védekezésnek ez a módja egy országos csapás esetén igen kétségessé is válhatik, mert a biztositó társaságok nem tudnák a nagy károkat mind megtéríteni. Olyan módot kell tehat keresnünk, amely egyszerűbb, könnyebb, általánosabb és állandó védelmet nyújthat az elemi csapások ellen. Ez pedig hitem szerint nem más, mint eddigi népi gazdálkodási rendszerünknek szélesebb, tehát biztosabb alapra való átépítése. Nem új eszmét vetek föl e gondolatommal ; de ez elvégre ilyetén egész nép életébe vágó ügynél mellékes; a fő dolga az, hogy a gondolat hasznos, életrevaló s könnyen megvalósítható legyen ! Az idei istencsapásokkal teljes év keserves tanulsággal adia tudtunkra népi gazdálkodásunk egyoldalúságának további tarthatatlanságát; kézzelfogható világossággal igazolta előttünk, hogy földművelésünknek újabb időbeli egyoldalú népi módja, mely jóformán egészen a gabonatermesztésJános gazda kioldozott és kiolvasott zsebkendőjesarkából ötvenhatost. — Az irodavezető pedig elrohant. Eközben Gerő bácsi megkezdte a vallatást és felszólította a karosszék hősét, hogy üljön az Íróasztalhoz. Azután parádésan lediktálja a rengeteg folyamodványt. János gazda örömmel hallgatta. Soha ilyen törvénytudó urakat! — gondolta magában. Egy óra múlva jött a bélyeg. Az irodavezető ur gyanúsan pirosló orra és áruló vidámsága Gerő bácsi részéről lenéző rendreutasításban részesült. De azért szent az egyesség. Ráragasztják a bélyeget s Gerő bácsi azután kifeszitett mellel, haragos arccal és erősen hangsúlyozó hangon olvasta végig az okiratot. A bélyeget azonban nem mutatta be. János gazda tökéletesen meg volt elégedve. — Már csak három ilyen okos, tekintetes ur nem fog engem elejteni! — nyilatkoztatá ki Azután újra leolvasott a biztos eredmény nevében egyszer s mindenkorra másik öt forintot. Mikor pedig az irodavezető bejelentő, hogy egy malacára a háziúrban vevő akadt, János gazda nem is kérte a pénzt. Neki nem kerül ötven forintjába a pör, azután ha százba is kerül, meg kell buktatni azt a mihaszna zsidót. ben merül ki, nagy veszedelmeket rejt magában, tehát változtatásra szorul. E változtatás pedig nem lehet egyéb, mint hogy a nyugati minta-földművelő államok (Hollandia, Dánia, Németország) példájára a gabonatermelés mérséklésével át kell térnünk, illetőleg visza kell lérnünk az állat, különösen szarvasmarhatenyésztés széleskörű kiterjesztéséhez ; mert ez kevésbbé van kitéve elemi csapásoknak, mint az előbbi és nagyobb hasznot is hajt a tenyésztőknek, mint a gabonatermelés. Elszomorodik az ember szi ve, ha meggondolja : mennyire visszafejlődött az utóbbi évtizedekben Európában régebben első helyen álló marhatenyésztésünk. A falvak végén messze elhúzódó szép zöld réteket nagyrészt egész országban feltörték; és amit belőlük mutatónak (többnyire a legériéktelenebb részüket!) meghagytak, az csak egy tizede a réginek; azon is legföljebb egy harmada íágódik ma a régi nagy marhacsordáknak ; s az is legtöbb helyt hitvány, apró, csenevész. Ha visz- szagondolok reá, hogy 25 évvel ezelőtt Pozsonyból Komáromba jövet a hajóról a Duna mindkét partján egész sereg gulyát láttam legelni és kérőd- zeni; s legutóbb ugyanerre utazva már majdnem az ujjai- rnon olvashattam meg a látott baromfalkákat: — bizony borongó sajnálkozás vesz rajtam erőt, mert kicsiben egész Magyarország sülyedő állattenyésztésének képe tárult fel előttem. Ebédre ott marasztalják És pompás illat járta be a házat. Gerő bácsi asztalán két hamisan mosolygó sült malacka kacérkodott. János gazda nem haragszik, hanem koccintott. Gerő bácsi is koccintott és bort hozatott, a barna szakái ivott és toasztozott, a fekete szakái szidta a kormányt, mely uzsorásokkal telepíti be a hazát. És ittak mind a négyen hatalmasan. János gazda nem is vette észre, hogy másnap az iroda lócáján ébredt föl. Hazament azután pénz, malac és fej nélkül, de sok reménnyel és elé- gültséggel. Amikor pedig elmúlt egy hónap és a pör mégis csak Mózsi javára dőlt el, akkor a Gerő bácsi köre azzal állt elő, hogy hazaáruló a kormány, rossz a törvény, mert győz a jogtalanság. És mi a vége ? János gazda, magyar gazda, eleinte szidta a tekintetes urakat, azután a kormányt, meg a törvényt, s végre is szitkai közt mégis csak közéjük települt és búoszlató bor mellett nem rimánkodott többet. Sőt majdnem elhitte, hogy még lehetne valamit tenni. És majdnem hajlandó lett volna visszapörölni a megnőtt száz forintot. Gerő bácsi már most nagylelkűségből elengedte a bélyegilletéket. Ilyen volt a mi hősünk — hivatalban. (Bef. köv ) S e sajnálkozást még áthatób- ban éreztem a nyáron, mikor a gazdag Hollandiában járva- kelve, szemeim az ideálisan művelt gyönyörű rétségeken s az ezeken őrizetlenül szerte legelésző megszámlálhatatlan kövér fekete-tarka teheneken legeltettem. Önkénytelenül eszembe jutott hazulról „Kis-Kúnság- nak — ma már csak mesébe illő — száz kövér gulyája“ ; és magamban resteltem mostani tagadhatatlan szegénységünket a látott idegen gazdagsággal szemben. Midőn pedig Amszterdámban magyar laphoz jutva, olvastam a hazai elemi csapásokat, az a sóhajtás tört ki belőlem: „Istenem, itten nem verheti el a jég, nem viheti el az árvíz a nép fáradságának gyümölcsét! Boldog ország, hol a földművelést és állattenyésztést ily okos arányossággal tudják megosztani.!“ íme előttünk az élő példa, amely szerint a mi véreink is bizton védekezhetnek a természeti csapásokkal szemben : szorítsuk szűkebb korlátok közé mértéken túl tengő gabonatermelésünket és térjünk vissza álattenyésztésünk régebbi szélesebb kereteihez! A falvak új tagosítással nagyobbitsák meg legelőiket és népesítsék be jófajú állatok falkáival! Tanulja meg a magyar nép, hogy nemcsak a szántóföldjét kell művelnie, okszerűen trágyáznia, hanem rétjével is meg kell tennie ugyanezt! Váljék már egyszer vérévé az a biztos tudat, hogy fokozott állattenyésztés nélkül nem lehet földet igazán jövedelmezően művelni ! Kell, hogy a keltő egymást arányosan kiegészítse. Szinte magátol háramlik az országgyűlésre, a kormányra, a gazdasági egyesületekre és a nép vezetőire a feladat, hogy tanulékony népünket anyagi és erkölcsi támogatással, okos felvilágosítással és tapintatos vezetéssel a természeti csapások egyetlen panaceájának birtokába juttassák. Dr. Retkei Prikkel Marián. EU HÍREK. Dr. Körösy Lászlóné halála. Szomorú hirt hozott a keddi posta lapunknak : kedves főmunkatársunk dr. Körösy László nyug. főgimn. tanár nejének korai elhunytét. Megdöbbenve s a legigazibb részvéttel eltelve fogadtuk a gyászesetet, mely nemcsak egy magas műveltségű s ideális hóembert íosztott meg méltó élettársától, hanem két leánygyermeket is juttatott korai árvaságra. Buzgón fohászkodunk fel az egek Urához: adna a szivünkhöz oly közel álló jóbarátnak és leányainak vigasztalást s enyhítő balzsamot ! Adna keresztényi megnyugvást, hogy a mérhetetlen veszteséget ne csapásnak vegyék, hanem a Gondviselés bölcs akaratának tudják be, abban a biztos reményben, hogy odafönt az égben találkozni fognak az elköltözött jó anyával. Olvasóink még bizonnyára emlékezni fognak arra a lapunk 40. számában megjelent „Borúra derű“ című hangulatos szép versre, melyben kedves főmunkatársunk immár elhunyt szeretett nejének betegségét énekelte meghatóan bánatos hangon s bizó-reménykedő erős lel külettel. Gyönyörködve olvastuk igaz keresztényi érzületének befejező sorait: „De tűrök bús panasz nélkül, Mer imámban csak ezt kérem : Gyógyítsa meg a j ó Isten, S itthon lesz a feleségem !“ A buzgó imát a jó Isten nem hallgatta meg; de mi erősen hisszük, hogy az a férfiú, ki panasz nélkül való türelemmel vette az Égtől feleségének súlyos betegségét, ugyanígy fogja elviselni a halálát is: Isten akaratában való megnyugvással ! S ezt mi őszinte szívvel kívánjuk is neki! A halálesetről kapott gyász- jelentést itt közöljük: Dr. Körösy László, mint férj, Julia és Katinka mint leányai, fájdalmas, de isten szent akaratában meg- nyugvó szívvel értesítjük rokonaink nevében is, hogy dr. Körösy Lászlóné szül. Kondöl Julia élete 42-ik, boldog házassága 16-ik évében, hosz- szű keresztényi türelemmel viselt szenvedései és a haldoklók szentségeinek felvétele után folyó évi szeptember 8-án elhunyt. A megboldogultat szeptember 10 én d. e. 11 órakor fogjuk a dömösi temetőben a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszentelietni és eltemettetni. Az engesztelő szentmise-áldozat a drága halott lelke üdvéért folyó évi szeptember 10-én d. e. 10 órakor lesz a dömösi templomban. Dömös, 1913. szeptember 9. Esküvő. Czobor Gyula budapesti kir. ügyész f. hó 16-án d. u. 5 órakor vezeti oltárhoz Magurányi Edithet, Magurányi József főkápt. alapítványi ügyész- kedves leányát a vízivárosi templomban. Az uj zárdaiskola felszentelése, mint előre jeleztük, f. hó 7-én, az Őrzőangyalok ünnepén ment végbe fényes egyházi ünnepség keretében. A felszentelési aktus d. e. 8 órakor kezdődött a zárdatemplomban, hon- nét a szentelést végző dr. Rajner Lajos félsz, püspök, ált. érseki helytartó rövid imája végeztével az uj iskolába ment. Itt a két osztályt egybefoglaló hatalmas nagyteremben mondotta el a szokásos imákat, miután a külső falakat és a belső termeket egyenkint megszentelte, majd pedig az intézet jellegének szent szimbólumát, a keresztet tűzte fel a terem falára. E szertartás végeztével a püspök ismét a zárdatemplomba
