Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 70. szám
1913. szeptemher 7. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 őszintén megvallva, — mi megérteni képesek nem vagyunk, még ha meg is értenők, az államosítás sürgősségének indokául semmiesetre sem fogadhatnék el. Sándor János belügyminiszter beszédében a sürgősség indokát még kevésbbé tudjuk felfedezni. Sándor János csak annyit mond, hogy elsősorban a törvényhatóságok reformjával kell foglalkozni s e tekintetben a kormánynak az az álláspontja, hogy a vármegyei tisztviselőket jövőben nem választani, hanem kinevezni kell. Sem a miniszterelnök, sem a belügyminiszter nem állapítják meg tehát a sürgősség indokát, megállapítják ellenben egybehangzóan azt, hogy az összes közigazgatási reformok nem magáért a közigazgatás megjavításáért, hanem csak azért vétettek tervbe, mert számolni kell azzal az uj helyzettel, amelyet az országban a választói jog „tömeges“ kiterjesztése megteremt. Nyílt bevallása ez annak, hogy a közigazgatási reformokat a kormány nem azért tartja szükségesnek, mert közigazgatásunk ügyvitelét kielégitő- nem tartja, hanem hogy egy nemrég megalkotott másik törvénynek esetleges káros hatása ellensulyoztassék. Ha pedig ez igy van, úgy nagyon tartunk tőle, hogy a bejelentett köz- igazgatási reformok igen egyoldalúak lesznek és közigazgatási viszonyaink alapos megjavítására aligha lehet reményünk. Az összes e tárgyban elhangzott nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy a közigazgatási reformoknak végcélja mindössze annyiban merül ki, hogy a kormány az ország közigazgatási apparátusát még az eddigieknél is erősebben óhajtja kézben tartani és minden egyéb, ami a kinevezési rendszer behozatala mellett revízió ala fog kerülni, az pusztán csak fedőlapja lesz az igazi politikai célnak. Rendkívül szomorú perspektíva ez. Szomorú közigazgatási és szomorú nemzeti szempontból is. Mert ha igaz is, hogy éppen a legutóbbi időben a magyar vármegye nem fejtette ki azzal az erővel a maga ellent- állási képességét, amelyet a nemzet az alkotmány védbástyáitól remélt, annyi azonban bizonyos, hogy a vis inertiae a nemzet legutóbbi válságos perceiben, valamelyes formában mégis csak jelentkezett és arra éppen elégséges volt, hogy az önkényuralom tobzódásait ugy-ahogy ideig-óráig megakassza. A vármegyei tisztikar államosítása azonban még ezt a kevés erőt is kiöli a nemzet életéből, mert még a legszélesebb önkormányzati jogok is illuzóriussá válnak, ha a vármegyének nincsen tisztikara, amellyel határozatainak érvényt szerezni tudna. Senki se állítja, hogy az önkormányzat a tisztviselők választásában merül ki, de viszont azt sem fogja állíthatni senki, hogy az önkormányzat választott tisztikar nélkül érvényesíthető lenne. Ma az egész világon az a köz- igazgatási irányzat érvényesül, amely a végrehajtó hatalmat a legszélesebb alapon decentralizálja és éppen abban a korszakban, amelyben ez a demokratikus irányzat úgyszólván az egész világon érvényesül, következik be nálunk a legsiralmasabb és leggyászosabb koncentráció. Mert hogy ez a cél és hogy ez következik be, ezt sohasem lehet tagadásba venni és semmiféle cukrott formulákkal nem lehet elhitetni, Hiába mondja a belügyminiszter, hogy az államosítás „csak“ a tisztviselők kinevezésével fog kimerülni, egyebekben az önkormányzati jogkör szélesebb lesz, mint aminő eddig volt, kétségtelen, hogy ez csak a kedélyek megnyugtatására szánt olyan kijelentés, melynek megvalósításában alig lehet reménykedni. De hol is lenne a logika a kormány akciójában, akkor ha tényleg az önkormányzati jogok kiterjesztését célozná ? Hiszen, ha a tisztikart azért államosítja, mert attól fél, hogy a törvényhatósági bizottságokba olyan elemek kerülnek be, akikre a tisztviselők választását nemzeti szempontból rábízni nem lehet, akkor miért, és minő indok késztethetné arra, hogy ugyanezen elemeknek ön- kormányzati jogait az eddiginél még szélesebb keretekben is kiterjessze? Bizony ebben nagyon kevés lenne a logika és hogy ilyen kijelentés megeshetett, az csak azt bizonyítja, hogy a kormánynak ma még fogalma sincs arról, hogy a közigazgatási reformokat miképen fogja keresztülvinni, bizonyosat csak egyet tud, hogy a vármegyei tisztikart, ha csak lehet kíméletlenül meg fogja államosítani. Es hogy ez részünkről nem megfontolatlanul odavetett frázis bizonyítja többek között az, hogy magában Tisza István gróf programm- beszédében is olyan ellentmondást látunk, amely csak a bejelentett köz- igazgatási reformok ez idő szerinti teljes kiforralatlanságánakfolyománya lehet. A miniszterelnök ugyanis beszédében, melyben kijelenti, hogy a közigazgatási reform az egész vonalon a kinevezési rendszeren fog felépülni, (mert a demokratikus választói törvény következtében a tisztviselők választását nem lehet többé a törvényhatósági bizottságokba betóduló elemekre bízni) teljesen ellentétben ezen kijelentéseivel, a következőket is mondja : “ . . . természetesen emellett az önkormányzati jogkörnek nemcsak meghagyására, hanem megerősítésére is törekszünk, ami kifejezést fog találni többek között abban is, hogy a vármegye által választott önkormányzati szervek álli- tattassanak fel a járásokban, amelynek nézetem szerint, igen jelentékeny hatáskört fogunk adni, olyat, ameiy valódi életet fog az önkormányzatba behozni.“ Hát teljes tisztelettel kijelentjük, hogy a miniszterelnök ur által felállított ezt a tételt sem vagyunk képesek megérteni, még pedig annyival kevésbbé, mert ha ilyen választott tisztviselőkre a járásokban mégis csak szükség van, akkor voltaképpen mért kell és minek kell a választott főszolgabírót — állami közeggé tenni? Vagy csak a megyei központokban működő tisztviselők lesznek államosítva, a járási tisztviselők ellenben nem ? Azt hisszük, hogy sem erre, sem más kérdésre a minisztériumban hamarosan alig tudna valaki választ adni, minden még nyílt probléma gyanánt lebeg a reform tervezői előtt, mert sajnos, a bejelentett reform-tervek előbb kerültek a kormányzati programm napirendjére, semmint azoknak irányelveivel bárki is előzetesen foglalkozott volna. És kijelentem a leghatározottabban hogy bennünket ezen teljesen megfontolt és átgondolt véleményünk nyilvánításában semmiféle politikai elfogultság nem vezet. Nyíltan és szókimondóan képviseljük azt az álláspontot, amelyet államjogi és közigazgatási szempontból helyesnek s megfelelőnek tartunk és viszont megtámadunk minden olyan tervet, amely meggyőződésünkkel ellenkezik. Nem lehet bármely tervet csak azért üdvözölni örömmel, mert ezt a tervet a kormány kezdeményezte és semmi esetre sem fogjuk magunkat kitenni annak, aminek épp a közelmúltban a túlbuzgóak kitették magukat, hogy mindent glorifikálnak, még a legnagyobb abszurdumot is. Ott volt például Lukács László volt miniszterelnök hihetetlen ideája, amely á vármegyei tisztikar érintése nélkül, pusztán csak a községi és körjegyzőket kívánta államosítani. A famó- zus ideát egyes napilapok a legtermészetesebb és a legzseniálisabb ötletnek mondták. És ime, Lukács László zseniális ideája most a köz- igazgatás lomtárába kerül és az ötlet felett nem kisebb közigazgatási kapacitások, mint Tisza István és Sándor János mondták ki a halálos ítéletet. Mi most sem vagyunk abban a kényelmes helyzetben, hogy az uj kormány reform terveinek glorifiká- lásahoz fogjunk, sőt ellenkezőleg, a leghatározottabban jelentjük ki, hogy mi sem közigazgatási sem nemzeti szempontból nem állhatunk a kormány terveit támogató segélycsapatok sorába. Közigazgatási reformokat igenis kérünk s kívánunk, de mélyreható modern reformokat, minden politikai utógondolat és mellékíz nélkül. Az államosítás azonban — őszintén megmondjuk, — nekünk nem kell semmiféle formában, mert ez nem érdeke sem az államnak, sem a nemzetnek, sem a közigazgatásnak, sem pedig a közigazgatási tisztikarnak, amely utóbbi az államosítás esetén úgyszólván egy csapásrá veszíti el mindazokat az előnyöket, melyeket a legutóbbi illetményrendezés alkalmával magának kivívott. A kormány mai közigazgatási vrogrammja nézetünk szerint csak egyre lehet jó, arra tudniillik, hogy kiinduló pontja legyen az ország politikai békéjének. A kormány és ellenzék álló egy esztendő óta nem tudták megtalálni a politikai egyezkedés útját és feltételeit. Szerintünk ez az ut a béke megteremtéséhez most adva van. Az ellenzék ne követelje többé egy esztendő törvényalkotásainak ma már különben is többé-kevésbbé lehetetlen megsemmisítését, kössön az ország érdekében jelentékenyen redukált igények mellett békét a többséggel és kösse ki a béke előfeltételéül a közigazgatási tisztikar államosításának mellőzését, mert ezt, eltekintve a politikai eszé- lyességtől, igy kívánja a nemzet és az ország érdeke.*) *) Sokban nem értünk egyet ezen cikknek bizonyításával; de elismerjük, hogy ennek az álláspontnak is megvan a maga jogosultsága. Saját álláspontunkat majd más alkalommal fogjuk kifejteni. Szerk. Az új zárdaiskola. Ma reggel 8 órakor adják át rendeltetésének a vízivárosi új zárdaiskolát fényes ünnepség keretében, az egyházi és világi hatóságok impozáns részvételével. Nem lesz érdektelen ez alkalommal, ha olvasóközönségünk szakszerű tájékozást nyer városunk ezidőszerint legmodernebb épületéről. Az épület létesítésénél két szempont lebegett főleg a tervező előtt; egyik az alaprajz praktikus megoldása a rendelkezésre állott helyen, a másik a homlokzat stilszerű kialakítása a legmodernebb és legtetszetősebb kivitelben. Az alaprajzi megoldás a telek szabálytalansága miatt nagy akadályokba ütközött, de másrészt a telek hosszú utcai frontjánál fogva megfelelő kihasználás mellett határozottan alkalmasnak mutatkozott iskola építésére, mert hiszen iskolánál a mellékhelyiségek aránylag nagyon kevés helyet foglalván el, a tantermeket a hosszú utcai fronttal — a fő és mellék homlokzat összhossza 80 méter — biró telken előnyösen lehet elhelyezni, hogy pedig a telket teljesen ki lehessen használni, a tantermeknek oly mélységet (szélességet) adtak, hogy ezeken s a 2 és fél méter széles folyosón ki- vül csak annyi udvar maradt, amennyi a folyosók jó megvilágítására okvetlenül szükséges. így lettek a tantermek 6 és fél, 7 meter szélesek, az udvar átlagos szélessége pedig5 méter, ami a templom udvarfalának magosságát és a templomtetőnek hajlását tekintetbe véve, éppen elegendő volt, hogy úgy az emeleti, mint a földszinti folyosó jó megvilágítást nyerjen. A 4 m. 15 cm. magas tantermek megvilágítására szolgáló ablakok elrendezése a legújabb iskolaépitési elv szerint történt és pedig : keskeny pillérek között sűrűén elhelyezett ablakok; ezáltal a széles pillérek nagy árnyékhasábjai ki lettek küszöbölve és tényleg sikerült teljesen egyenletesen és nagyon intenziven megvilágított tantermeket nyerni. Az ablakok pedig egészen a. mennyezetig érnek és az ablak fölött lévő szerkezeti boltív egy speciális szerkezeti mód alkalmazása által a menyezetben van elhelyezve. Ezáltal a terem megvilágítási viszonyai kitűnőkké váltak. A keskeny telket teljesen a tantermek számára felhasználni természetesen csak azáltal lehetett, hogy a játszótér, mely rendszerint az udvaron van, a háztetőn elhelyezhető volt, miután
