Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 69. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 69. szám. Csütörtök, szeptember 4. POLITIKAI és TÁRSADALMI LfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR GRÓH JÓZSEF LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS FOMUNKATARS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Programm. A mi a földműves embernek a tavasz, az a diplomás hivatalnok embernek az ősz. A földműves tavasszal kezdi nehéz munkáját, a hivatalnok ember ezt ősszel teheti. Ősztől nyárig működésben van minden hatóság, működik minden hivatalos testület s így ez az ideje az alapos hivatali munkának. Az őszi idővel városunkban két fontos intézmény várja sürgős megalkotását. Az egyik a városi szervezési szabályrendelet átdolgozása, a másik az új nyugdíjszabályrendelet elkészítése. A városi szabályrendelet átdolgozására még az 1912.évi novemberi közgyűlés küldött ki több tagú bizottságot, de megérthetetlen, hogy ezt a bizottságot a város tanácsa mind ez ideig tanácskozásra össze nem hivta és igy a bizottság a munkáját mindezideig meg nem kezdette. Érthetetlen pedig ez állapot leg- főkép azért, mert a város tek. tanácsa időközben egy Ízben már közgyűlés elé is vezérelte a nyugdijszabályrendeletet. Nem fér kétség ahhoz, hogy a midőn a város módosítja, — sőt uj alapokra akarja fektetni szervezési szabályrendeletét — akkor első dolog ezen szervezési szabályrendelet megalkotása és csak azután lehet helyesen szó a nyugdíj'szabályrendelet elkészítéséről. Mert hogy mily hivatali állások legyenek, mily képesítéssel, mily munkakörrel, — ez mind a szervezési szabályrendeletben nyer elrendezést. Azt pedig, hogy ki milyen nyugdijat kapjon s általában mik legyenek a nyugdíjazás főelvei, csakis akkor lehet eldönteni, ha előbb a szervezési szabályrendelet már elkészült. Ha kimondjuk a szervezési szabályrendeletben a főbb hivatali állásokra az egyetemi végzettséget, akkor beszélhetünk 30—40 évi szolgálati időről, — különben nem. Ha szervezünk ,,ideiglenes“ szolgálati állapotot, akkor beszélhetünk ezek nyugdíjazásáról, minthogy az eddigi tervezetünk teszi, — ellenkező esetben nem. Ha úgy találjuk, hogy vannak a város szolgálatában különös veszélyességi! szolgálati ágak, ákkor ezek betöltőire megállapíthatunk különös nyugdíjazási kedvezményeket, — különben nem. És igy tovább. Teljességgel meglorditott dolog tehát előbb készíteni helyzetünkben nyugdijszabályrendeletet és azután a szolgálati szabályzatot. Elengedhetetlen követelménykép állítjuk tehát föl, hogy a város tanácsa mindjárt most szeptember elején hívja össze az 1912-ben megalkotott szervezési bizottságot, amely a nyugdijszabályrendelettel együtt akár heti több ülésben vegye munkálat alá a szervezési szabályrendeletet. Úgy a városnak, mint különösen a tisztikarnak eminens érdeke, hogy e szabályzatok mielőbb készen legyenek, sőt a nyugdijszabályzatot törvény rendeli ez év végéig megalkotni. Egy cikk keretében nem lehet szólni a szervezési szabály- rendelet részleteiről. Egy szempontot azonban fel kell említeni. Midőn a városi törvény a tisztviselők fizetését felemelte, jelentékeny terhet ró a városokra. E teher hatása alatt sokváros községgé lett, mások a „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Egy rózsabokor. Irta: Kincs István. Sohár Guszti fütyörészve kapaszkodott föl az emeletre s mindjárt a lépcsőtől jobbra botjával alaposan megdöngette az ajtót. — No szabad, nem szabad ? — tört ki belőle a bomlott jókedv — a kulcs azt mondja, a medve benn van az odújában, csak nem jelentkezik. Azzal egyszerűen benyitott. — Gyuri! — kiálto.t a gazdára, ki csak immel-ámmal emelkedett föl az asztal mellől, melyiken írások, könyvek hevertek szerteszét — mi dolog ez ? Hát téli álmot aluszol ? Három hét óta színedet sem láttuk. — Ej, hagyjatok békét! — morgóit kedvetlenül Gálos György, az életbiztosítási ügynök. — Morogj csak, morogj! Különben el sem tudnálak képzelni. Hanem azért ide a kezedet. Szervusz! — Isten hozott! Mi járatban vagy ? — Veheted észre. A te udvarlásodra jöttem egyenesen. — S egyéb semmi ? — Ah, látom érdeklődik a nagyságos ur. No ezt szeretem. Hát igenis, ha tudni akarod, a mackót szeretném kihajszolni az odújából. Estére társaság lesz a vörös bikában. Nők is hivatalosak. Meg kellett ígérnem, hogy téged is elviszlek. — Hoztál istrángot ? — Minek az nekem ? — Mert anélkül bajjal lesz valami abból a szállításból. Nem megyek emberek közé. — Ne bomolj, Gyuri. Te, aki mindig olyan jókedvű voltál, egész társaságokat elmulattattál, most egyszerre folyatod az orrod vérét. Mit ettél, hogy annyira megfekszi valami a gyomrodat ? — Igazságod van, jóllaktam az emberekkel. Gyújts rá! — Ha már olyan szépen kínálsz, miért ne. És Guszti agyarai közé szorított egy cigarettát. — De mégis, kedves barátom — kezdte Sohár újból — hidd el, nem értelek. A mérnöki tudományhoz sem konyitok sokat, de téged még ke- vésbbé értelek. Mit búsulsz? Szólj, beszélj. Mit lógatod a fejedet, mint a szárnyaszegett madár nem is tudom micsodáját lógatja? Valószínűleg a szárnyát — mosolygott kesernyésen Gálos György. — No hát igenis. Tegyük föl, hogy a szárnyát. Mert épenséggel lógathatná más testrészét is. Hanem sebaj. Én most rólad beszélek. A te lelked, barátom, olyan, mint a szó- morufűz. S ha valami szomorufűz lógatja az ágat, az legalább lógatja. Remélem, most nincs kifogásod a hasonlat ellen. — Dehogy van. Guszti, te mindig eltalálod . . . — A szarva között azt a bizonyos másik dolgot. No igenis. Én barátom, ki nem állhatom a csodálatos embereket. S te, Gyuri lelkem, kezdesz már csodálatos lenni valósággal. Tehát újra fölteszem a kérdést, mondd el őszintén, mi bajod, mert néma gyereknek az édesanyja sem érti szavát. — És azt hiszed te, megérted, ha én elmondom? — fakadt ki Gálos türelmetlenül — hiszen olykor magam is úgy vagyok, hogy magam sem értem magamat. Sohár Guszti hatalmas füstfelhőt fújt barátja orra alá, mintha csak azt akarta volna vele mondani : — Ne bolondulj, Gyuri. Hidd el. Guszti — folytatta kedvetlenül a gazda — olyanformán érzem magamat, mint aki fölött beborul az ég és nem tudja, fog-e még valaha napsugár keresztültörni ezen a szürkeségen. — Akkor, lelkem, nem ismered a kalendáriumot. Az a borult napokra mindig szép időt diktál. — De az én lelkem égboltja egészen más. Akkor másképen is tör keresztül rajté a napsugár. De hogy keresztül tör, annyi bizonyos. Száz szivarba fogadok. — Nem szeretem a rossz vicceket. Hagyj békét, barátom, csak látod, hogy beteg vagyok. — Te — ugrott föl Sohár Guszti — te csalódtál valakiben. — Meglehet. — Asszonyban ? — Nem hiszem. — De lelkem azt nem hinni, hanem tudni kell. — Legalább sohasem szerettem. — Az más. Az asszonyok csak azokat teszik lóvá, kik beléjük vannak bolondulva. Te, talán megroppantál vagyonilag ? — Volt egy gyűjteményre való Kossuth-bankóm, de ha jói tudom, még most is megvannak. — Hát akkor nincs szerencséd a kártyában, podagrás lettél, vagy neki futotiál valahol a falnak, de mondd, beszélj az Isten szent szerelmére! Valami bajodnak csak kell lennie ? Guszti mérgében már barátja füle körül gesztikulált a két markával.
