Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 67. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 67. szám. Csütörtök, augusztus 28. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : i SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM f TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : DR GRÓH JÓZSEF FŐMŰNKATARS DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K $ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. T NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. J HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Reformok a kisipar segélyezése körűi. A mindenkori kormányok felületességének bűnös nemtö­rődömségének tudjuk be egye­dül, hogy kisiparunkat megál­lították fejlődésében és nem sokban múlt, jobban mondva, nem rajtuk múlt, hogy vissza­felé nem fejlődött. Egyedül a kisiparosság szí­vósságának köszönhető, hogy a hajdan erős, gazdag kisiparunk, a mostoha bánásmód mellett, — ha egy ideig stagnált is, — de később lassan-lassan ismét fejlődésnek indult. Bár még mindig óriási küzdelmeket áll ki a nálánál sokkal erősebb, anyagilag jóval magasabban álló, gépekkel dolgozó gyáripar­ral szemben, amely ezen elő­nyein felül még az államnak is dédelgetett kedvence. Szubvenció, adókedvezmény, ingyen telkek, szállítási előnyök járnak ki a gyáriparnak. A nem­zetközi szerződésekben minden­„EsztBígom és Vidéke“ tárcája, Először . . . Először éreztem, hogy a köny a Búbánat virága. Először sóhajtom lelkemet Igazán imába. Először néztem csak a napnak Vakító fényébe, Először vágytam le a tenger Bús, sötét mélyére. Először fojtotta torkomat A lelkiismeret. Oly bűnért, amelyért senkinek Felelni nem lehet. Először tanított az élet Sírni és epedni. Csöppnyi kis örömét, vígságát Könyek közt feledni. Somogyi Imre. kor a legnagyobb gondot for­dítják arra, hogy a gyáripar ér­dekei meg legyenek védve. Eh­hez járul még a liberálizmus szörnyszülötte, a szabadverseny, melynek nyomán megkezdődött iparunkban az egyenlőtlen gaz­dasági harc, amit mi ölhetett kezekkel és colosseumi élve­zettel néztünk, s hagytuk, hogy az erősebb a furfangosabb, a több kitartással bíró gyáripar legyűrje, elpusztítsa a gyengéb­bet. Védelem és támogatás nél­kül hagyták a kisipart épen ab­ban az időben, amikor a céhek megszűnésével s a gyáripar ke­letkezésével a viszonyok a leg­zavarosabbak voltak, az önálló­sághoz, létért való küzdelem­hez hozzá nem edződött kis­iparnak leginkább lett volna szüksége az állam gondos, se­gítő kezére. Most már kezdik belátni, hogy a kisiparnak, a kézmű­iparnak van létjogosultsága és van hivatása a legfejlettebb gyáripar mellett is, aminek egyik Mártírok. Potocky gróf, a nagy Potockyk utolsó sarja halálán volt. Minden erejét elvette már a gyilkos kór, de mielőtt végkép elpusztította volna, ajándékozott neki néhány boldog percet. Melléből már alig hallhatóan tör­tek elő a kinos hörgések és csak homlokának hideg verejtéke sejtett valami nagy lelkiindulatot. Lelkében átvonult a rózsás gyer­mekkor, mikor a falu aprajával ját­szadozott a kastély parkjában, azután az ifjú évek boldog küzdését latta, hogyan harcolt külső ellenséggel és a magáéival, a balitéletekkel. Milyen gyöm'örrel szívta magába azoknak az Íróknak igéit, kik teljes egyenlő­séget kiáltoznak. Atyját látta maga előtt, a buzgó lengyel nemest, min­den erényével, minden bűnével. Any­ját, kit legszebb éveiben kellett a családi kriptába helyezni. Barátokat és rokonokat, kik fölött virágok nyíl­nak és fonyadoznak évről-évre. A szűkebb családi kör látomásai után láza tovább vezette őt. Látta hősi küzdelmében vitéz nemzetét, I mint tusakodik egy emberségtelen fényes bizonysága, hogy ekkora ellenséges áradat mellett sem pusztult el, hanem dacolva min­den nehézséggel, fejlődik s a vele foglalkozók száma évről- évre növekszik. A vagyoni gyarapodásról azonban sajnos még mindig nem lehet kedvező véleményünk, mert ebben a tekintetben vajmi kevés örvendetes jelenséggel ta­lálkozunk. De azért a helyzet ezen a téren is jobb, mint egy­két évtizeddel ezelőtt. Az utóbbi kormányok is igyekeznek ez irányban jóvá­tenni a múlt hibáit. Újabban a kereskedelmi minisztérium a kisipar állami segélyezésének nagyfontosságú és igen érdekes reformját készíti elő. A kisipar segélyezésének eddigi formája, különösen a gépsegélyezés nem elégíti ki sem a minisztériumot, sem az érdekelt köröket és már régebben tervezik a segé­lyezés rendszerének megváltoz­tatását. A tervezet most elké­szült s alapelve az, hogy az állam szerződést köt az Orszá­hordával, ki nem ismer jogot, csak hatalmat és megalázkodást. Es azt látta, hogy az ő népe elveszett . . . Egy mély sóhajtás és Potocky gróf meghalt. Meghalt mindenki nélkül. Barátai szívesen eljöttek volna a drága baj­társ betegágyához, de hol vannak a barátok? Ki Szibériában bűnhődik, mert nem tűrhette a muszka önké­nyeskedést. Ki Parisban vagy Turin- ban eszi a száműzetés kenyerét, má­sok pedig jeltelen sirdomb alatt hall­gatnak. Két napig feküdt nyitott koporsó­ban a gróf. Azután befedték a kopor sót. Galambősz szolgák vitték le a teremből a kis kápolna elé. A durva tenyerű jobbágyok szemeiből pergett a köny, mintha atyjukat kisérték volna utolsó útjára. Ambrosius páter, az ősz plébános, beszentelte a halottat. A ceremónia után a halotti beszédhez fogott. A magas sovány aggastyán nem tette a legjobb benyomást a hatóság uraira. Nem látszott semmikép az a kenetteljes alázat, amit papoktól meg­szoktak az orosz urak. Sokolov had­nagy úgy érezte magát, mintha hideg viz futna át a gerincén. gos hitelszövetkezettel, amely­nek alapján a központi Hitel- szövetkezet fogja az állam ál­tal rendelkezésre bocsátott ipar­alapból a kisipar részére a szük­séges tőkéket rendelkezésre bo­csátani és egyúttal a visszafi­zetés folyamatát lebonyolítani. Az Országos Központi Hitel- szövetkezet az illetékes keres­kedelmi és iparkamara szakvé­leménye alapján fogja a kis­iparosoknak a munkanemre való tekintet nélkül, kizárólag az egyéni rátermettség alapján a kölcsönöket folyósítani, illetve a géperőt rendelkezésére bocsá­tani és megfelelő évekre elosztva kényelmes tör esztésről gondos­kodni. Egyes esetekben a mi­niszter a részletek alól fel is mentheti ez illető kisiparost. A cél azonban az, hogy olcsó és kényelmes törlesztéses ipari köl­csön, illetve munkaeszközöket bocsássanak a kisiparosok ren­delkezésére és hogy az eddigi nehézkes bürokratikus keze­lés helyébe a gyorsabb keres­kedelmi adminisztráció lépjen. A páter nagyon egyszerűen be­szélt. Nem fűszerezte beszédét a szent atyák Írásainak idézetével, hanem úgy beszélt, ahogy szive diktált neki. Hangos, tiszta kiejtéssel szólt. Dicsőítette a halált, mely a lengyel ember legjobb barátja. Miért sirtok ? — mondta a körül- álló parasztoknak — ne sírjatok; akit e koporsó befed, az megtette kötelességét hazája iránt és ti irántatok, Sokolov a rendőrtiszthez fordult. — Az öreg nagyon heveskedik — mondá. — A legtökéletesebb élet semmi­sült meg ezzel, aki itt előtem fekszik, — folytatja a tisztelendő atya. — Miért hallgatnám el érdemeidet, Po­tocky Ádám, népem legdicsőbb fia, miért, talán ezek miatt itt, akik mint hiénák gyűltek ide, erre a szent helyre, a te lábaidhoz . . . Az urak összenéztek. Sokolov hadnagy izgatottan nyúlt fegyver­zsebébe és egész teste reszketett. A pap kiegyenesedett. Az aggas­tyán olyan halalmegvetéssel szónokolt mint egy próféta. — Oh Ádám, milyen ember vol­tál te! Te nem úgy szeretted hazádat, mint mi.

Next

/
Thumbnails
Contents