Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 53. szám
1913. július 3. / 3 ESZTERGOM és VIDÉKE. A gyorsirási reformtörekvések. — Két cikk. — Irta : Magos Lajos. A gyorsirástudomány mibenlétét és rövid történetét ismertető cikkünkben*) a mai sztenografiáról, mint két évezred úgyszólván szakadatlan fejlődésének eredményéről szóltunk s rámutattunk arra, hogy ez a fejlődés napjainkban is folyik és részben a már megvalósult, részben pedig a közel jövőben megvalósulandó gyorsirási reformokban nyilvánul meg. E reformokra való törekvést a korunkat általában jellemző újító szellemen kívül közszükséglet teremtette meg. Ma már hasonlíthatatlanul több alkalom, sőt szükség van arra, hogy a gyorsírás eredeti céljának, az élőszó követésének és hű feljegyzésének megfeleljen, mint volt ötven evvel ezelőtt, amikor a német Ga- belsberger és Stolze-féle rendszerek átültetésével a modern gyorsirási mozgalmak hazánkban megindultak. Másrészt a sztenografia említett első feladata mellé az idők folyamán egy újabb, nem kevésbé fontos feladat is járult, s ez a közönséges irás helyettesítése. A gyorsírásra, erre a hasznos tudományra, akár, mint a „beszéd- irás művészetére,“ akár, mint a közönséges irás helyettesitőjére (a diktátum sztenografálását is ide vehetjük), napról-napra mind többen és többen szorulnak rá, a sztenografia- nak ma tehát már olyannak kell lennie, hogy mindazok, akiknek reá szükségük van, lehetőleg csekély faradsággal minél tökéletesebben elsajátíthassák. A tapasztalat azonban *) Esztergom és Vidéke 1913- jan. 9. fát, már csak szegény öccse holttetemét találta a ledöntött fa alatt. És siránkozva kereste Szatu szívét, de seholsem lelte. Négy esztendő múlva Szatu szelleme vissza vágyódott Egyptomba. — Elhagyom a menyországot! És Anepu ekkor már megtalálta Szatu szivét. Belétette alabástrom kanopába. Erre a testvér teteme remegni kezdett örömében. Anepu odanyújtotta neki a szent áldozati edényt, hogy igyék belőle. Szatu erre föltámadt. Boldogsággal ölelkeztek össze a testvérek. De Szatu kijelentette, hogy nem akarja emberi alakját megtartani, hanem inkább Apisz lesz, a szent bika jelvényével. Úgy is történt. — Ülj reám, édes bátyám és elviszlek oda, a hol a feleségem van, hogy megfeleljen nekem. És megérkezének a szent fővárosba. A Fáraó nagyon megörült, mikor az uj szentelt bikát észrevette. Egész Egyptomban ünnepeket rendelt és elhalmozta Aneput arannyal, ezüsttel és fölemelte a porból. Egy szép napon a hercegnő meg a bika egyedül voltak a szentségházba. — Lásd, én még életbe vagyok — szólalt meg a szent Ápisz. — Én Szatu vagyok. Ugy-e tudtad, hogy meghalok, mikor az ákácfát kivágattad ? De lásd, mégis élek. azt bizonyítja, hogy a jelenleg használatos rendszerek (köztük a nálunk uralkodó — Gabelsberger-Markovits gyorsirási rendszer) ilyennek nem mondhatók és így előáll a gyorsírás megreformálásának szükségessége. Fentebb említett cikkünkben a gyorsirástudományt két részre osztottuk : a gyorsirási Írásjegyekkel foglalkozó részre, a levelezőirásra vagyis a jelöléstanra és a rövidítések, kihagyások törvényeit tárgyaló részre, a vitairás-, vagyis kihagyástanra. A gyorsírás megreformálásáról lévén szó, felvetődik a kérdés, hogy a reformot a gyorsirástudomány melyik részében kell megvalósítani : a jelöléstanban-e, a kihagyástanban-e, vagy pedig mind a kettőben. Vizsgáljuk először azt a részt, amely a gyorsírást gyorsírássá teszi: a kihagyástant. A kihagyásoknak, rövidítéseknek pszichofizikai alapja van : a képzettársulás, s a kihagyástan számos részlettörvénye a következő főtörvénybe foglalható össze: „Kihagyható a képzettarsulás azon e'eme, amely a többi (két vagy több) elemtől determinálva van.“ Ezt a törvényt, amely kivétel nélkül minden rendszerre érvényes megváltoztatnunk nem lehet; itt tehát mindössze arról lehet szó, hogy a képzettársulás jelenlétét minél több esetben ismerjük fel, bizonyítsuk be s a fentebbi főtörvényt ezen esetekre is alkalmazzuk. Annál tágabb tér nyílik újításokra a jelöléstanban. A gyorsírás elemi írásjegyeinek megállapítása tetszésünktől függ, szabadon változtathatjuk is őket : nagyóbbíthatjuk, avagy kevesbíthetjük számukat, Csupán arra kell vigyáznunk, hogy nem csak az irás gyorsaságát tartva szem előtt, túlságosan komplikálttá ne teA szép hercegnő nagyon megindult. Nagy kegyelmében volt ő szentségének. És igy szóla neki a király: — Mondd, mit kívánsz és én esküszöm, hogy teljesítem. A hercegnő válaszold : — Ennek a szent bikának a máját akarom megenni. Hanem igen nagy bajt okozott a hercegnő kívánsága. De végre is nagy engesztelő áldozatok bemutatása után a szent bikát egy királyi hivatalnok mégis csak kivégezte. Ekkor az Apisz megrázkódott és két nagy vércsöppje a királyi palota kapujára fröccsent. Nemsokára két perzea-fa kezdett növekedni a lecsorgott vére helyén. Az egyptomi nép a csodafáknak áldozatokat mutatott be. Egy napon a Fáraó, mikor kettős birodalmi tiarájával, drágaköves és zomancos aranynyakláncával, lótuszbimbókkal és virágokkal díszített aranykocsiján a perzeafák előtt elhajtatott és mellette ült szép felesége, megszólalt az egyik fa : — Oh becstelen asszony ! Megöltél, de miattad változtattam meg alakomat. Szatu vagyok és még élek. Mikor a királyné megint különös kegyében volt Fáraónak, ismét eskü alatt' ígérte, hogy bármilyen kérését teljesíti. És megszólal a királyné : — Vágasd ki szent uram ezt a gyük a jelöléstant, sem pedig csak az egyszerűségre törekedve a jelölés- tani szabályokban, az egyes Írásjegyeket hosszadalmassakká ne tegyük. A reformnak tehát, óvakodva e két túlzástól (komplikáhság és hosz- szadalmasság), a gyorsirástudomány jelöléstani részében kell megtörténnie. A közszükség, amely a reform eszméjét felvetette, egyúttal az újítás két irányát is megjelölte. Említettük már, hogy napjainkban sokkal több szükség van be- szédiró gyorsíróra, mint volt Gabels- berger rendszer átültetésekor: Akkoriban úgy szilván csak a parlamentben nyílt alkalom sztenografusaink- nak tudásuk értékesítésére, ma már a közélet minden terén alkalmaznak gyorsírókat beszédek felvételére. Kezdetben tehát a parlamenti szükségletet kielégíthette a gyorsíróknak az a csekély száma, amely rendkívüli kézügyesség és hosszas gyakorlás folytán a sok vonással dolgozó (hosszadalmas) rendszerrel is képes volt az élőszót követni. Most azonban, amidőn már egyre több beszéd- iró gyorsíróra van szükség és a gyorsírók nagy része nem rendelkezik azzal a rendkívüli kézügyességgel, amely a sok vonással dolgozó rendszer mellett beszéd felvételéhez megkivántatik, megindult a reformnak azon iránya, melynek célja a vonások számának apasztása. De, hogy a kevesebb vonassál is ugyanazt jelölhessük, amit előbb a több vonással, szükséges, hogy egy-egy vonás ne csak egy hangot, hanem többet is : hangcsoportot jeletsen. Ezt az elvet már Gabelsberger is ismerte, aki a mássalhangzói torlódásokra (br, gr, mp, rz, tv, stb.) külön jeleket használ. Hazánkban ezen irányzat megindítója és vezekét perzeafát és csináltass belőle valami szép bútort. Mikor a ritka fákat faragták egy forgács a királyné ajkára pattant. A Fáraó felesége áldott lett tőle. Nemsokára fiat szült. És újjá született Szatu, mint királyfi. Futottak a királyhoz : — íme, fiad született. A boldog Fáraó rögtön köszönti az újszülöttet és dadát rendel neki. Egész Egyptomban, az alsó és a felső osztályban, csakhamar elterjedt a nagy örömhír. A király végtelen boldog volt és Aethiopia hercegévé nevezte ki rögtön a csecsemőt. Évek leforgása után a fiúcska már Egyptom trónörököse lett. És mikor ő szentsége a , Fáraó szelleme az égbe szárnyalt és teste gránitkoporsóban égbe meredő pyra- mis mélyébe került, igy szólott Szatu a trónról : — Hívjátok össze az ország nagyjait, hogy mindent megvallhas- sak nekik. És ekkor elmesélte az ő királyi anyja csodálatos történetet. És meghivatta Aneput, az ő idősebbik testvérét 'és kinevezte őt Egyptom hercegének. Szatu fáraó harminc esztendeig boldogította a Nílus országát és mikor üdvözült, édesbátyja váltotta fel az uralkodásban. Ennyi a két testvér története. tője dr. Fabró Henrik országgyűlési felülvizsgáló gyorsíró, a Gyakorló Gyorsírók Társaságának elnöke, akinek ma már országszerte elfogadott újításait fabroizmusoknak nevezik. Dr. Fabro szintén uj jeleket vezetett be a sztenografiába, igy legutóbb egyes magánhangzó csoportokra (ee, aa, stb.). Ezek az uj jelek a rendszert kétségkívül komplikáltabbá teszik, tanulását megnehezítik, de azt a több fáradságot, amellyel e jegyek megtanulása jár, bőven kárpótolja az az előny, amelyet a fabroizmu- sok a prakszisban nyújtanak. Másrészt a beszéd felvételére képes (be- szédiró) gyorsírók ezen tudásukkal maguknak egzisztenciát alapíthatnak, azért nem éppen túlságos nagy baj, ha a gyorsirászat megtanulására több időt is kell forditaniok. A reformnak ezen irányát találóan jellemzik e jeligével : „Sok jel, kevés vonás.“ Fényes sikereket arat dr. Patek Béla művészcsapata Esztergomban. Olyan sikereket, amely eddig nálunk igazán ismeretlenek voltak. Ez a színtársulat csak hírnevet, csak dicsőséget szerez a színművészeinek. Igazán kár, hogy az esztergomi művelt közönség nem egészen a kellő módon és értelemben honorálja a színtársulat tehetségét. Eddig csak kétszer tudott telt házat csinálni az esztergomi publikum. Mindakettő „Éva“ hódításának köszönhető. Illetve a két Évának, vagyis magának az operettnek és annak megszemélyesítőjének, Albert Böskenek. Albert Böske gyönyörű, iskolázott hangja, szenvedélyes, szinte érzékies játéka. Az Évában újra élveztük Bihari Böskének, az igázgatónénak csengőbongó énekét, mesébe illő táncát. Míg a Gólyában viszontláttuk a társulat bájos naiváját, Báthori Micikét, aki mint mézeshetes asszonyka ra- gyogtatta játékának csodás szép gyöngyeit. Ha már eddig jutottunk, meg kell emlékeznünk Sellö Fenéről is. Sellö Renenek behízelgő hangja, temperamentumos játéka általános elismerést érdemel. Kár, hogy nem élvezhetjük minél gyakrabban. Almási Julia, Hac- sányi Gizi, Irányi Ella színpadi készsége sok fig}^elmet érdemel. Ha pedig a férfiakat kell megemlíteni, az már bajosabb dolog. Itt már a babért többek közt kell megosztani. Vájjon Faludi Károly sok oldalú színpadi tehetsége, vagy Tihanyi Béla meleg közvetlensége, esetleg Túrái Antal, Fodor Oszkár, Baróti Antal, végül Marton Miska és Tábori Imre rokonszenves szereplése közt ki tudna határt szabni ? Mindegyik csak bizonyára a tehetségének legszebbikét adja, hogy a színművészet nívója minél jobban felemelkedjék. Csúnya dolog volna Kollonics Lacikáról, az ökölnyi szinészgyerekről meg nem emlékezni. Olyan otthonosan forgolódik őkelme a színpadon, mintha nem is hátul gombolós nadrág illené meg őt. Szombaton este újból az „Éva“ diadalmaskodott. Vasárnap délután a remek zenéjü Ártatlan Zsuzsi operett, este pedig az örök szép János vitéz. Hétfőn a modern drámairodalom remekét a „Tanitóno“-t újítják fel, kedden pedig Fali Leo, az Elvált asszony világhírű szerzőjének új
